Hitel, 1992. január-április (5. évfolyam, 1-7. szám)

1992 / 4. szám - NÉZET - Borbándi Gyula: Egy év a nyugati magyar irodalomban

58 HITEL • 1992. 4. szám Egy év a nyugati magyar irodalomban z 1991-es esztendőről van szó. Ezt főleg az jel­lemezte, hogy túl vol­tunk a szabad választá­son és a népakaratnak megfelelő kormány hivatalbalépé­­sén, valamint a demokratikus állam intézményrendszerének kialakulá­sán. Ledőltek az ország és a határo­kon túl élő magyarok közötti válasz­falak, megszokottá vált a kölcsönös érintkezés és eszmecsere. Az év kö­zepén az utolsó szovjet katona távo­zásával helyreállt a külpolitikai füg­getlenség és önállóság. A hazai és a nyugati magyarok közötti kapcsolatok új szakasza kez­dődött el. Hatósági kényszerek, előí­rások és várakozások nem­ befolyá­solták többé a magyarországi és a nyugati magyar irodalom viszonyá­nak alakulását. Kérdés, hogy az új helyzet milyen állapotokat teremtett és eddig milyen eredményekkel járt. Mindenképpen örvendetes és biz­tató, hogy 1991-ben ismét jelentős számú nyugati magyar író munkái jelenhettek meg Magyarországon, nemcsak könyv formában, hanem folyóiratokban és újságokban is. A szépirodalmi alkotások között említést érdemel - a teljesség igénye nélkül és ábécé rendben - Báli Bri­gitta verseinek és prózai szövegei­nek, Baránszky László verseinek, Domahidy András egy regényének, Domahidy Miklós színműveinek, Ferdinandy György és Kabdebó Ta­más elbeszéléseinek, Kemenes Gé­­fin László szövegeinek, Kibédi Var­ga Áron, Makkai Ádám és Tollas Ti­bor válogatott verseinek, ifj. Thury Zoltán és Varga László regényének, valamint a folyamatosan megjelenő Amnóthy Kriszta, Határ Győző és Márai Sándor további műveinek ki­adása. Az értekező prózában ebben az évben jelentek meg Magyarorszá­gon - a többi között - Borsody Ist­vánnak a háború előtt és a háborús években írt történeti és politikai esszéi, Czigány Lóránt tanulmányai, Esterházy Lujza emlékezései, Fa­­ludy György esszéi, Jászi Oszkár vá­logatott levelei, Kende Péter tanul­mányai, Lukács Jánosnak az 1900-as évek Budapestjéről írott könyve, Nagy Vince és Kállay Miklós me­moárjai, a bécsi Varga József törté­neti áttekintése. Az imént említett munkák közül három regény új alkotás, egy emlé­kezéskötet ugyancsak először került az olvasók elé és az első ízben meg­jelenő fordítások száma négy. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a nyugati magyar írók ebben az évben is főleg korábban írt és Nyugaton már kiadott műveikkel jelentkeztek a magyarországi könyvpiacon. Az eredeti munkák száma ismere­temn szerint Nyugaton is eléggé ala­csony volt. A szépirodalmi művek közül hirtelenjében csak Arnóthy Krisztának egy franciául megjelent regénye, Határ Győzőnek egy ma­gyar verseskötete, Kabdebó Tamás angol nyelvű versválogatása, vala­mint Bebek János fordításainak és bírálatainak kis gyűjteménye jut eszembe. Az értekező próza körébe eső művek közül legjelentősebb a Nagy Károly által szerkesztett angol nyelvű Bibó-tanulmánykötet, Gosz­­tonyi Péter német munkája Sztálin második világháborús idegen segéd­csapatairól és Hanák Tibor ugyan­csak német nyelvű magyar filozófia­története. Ha ezt a termést az előző éveké­vel vagy akárcsak az elmúlt évtize­dek évi átlagával összevetjük, bi­zony lehangoló az eredmény. Külö­nösen, ha azt látjuk, hogy a folyóira­tokban és hírlap formájú havi vagy hetilapokban megjelent irodalmi, történelmi és társadalomtudományi munkák száma is eléggé csekély. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy a Magyarországon végbement események és a nyugati magyarok életében bekövetkezett változások egy időre megakasztották az elmé­lyült alkotómunkát. A közélet és az utazások, az országban történt fordu­lat előzményeinek és következmé­nyeinek a helyszínen való megisme­rése, a haza, a szülőföld újbóli felfe­dezése és mai problémáival való foglalkozás bizony sok időt és ener­giát vesz igénybe, ami lelassítja a rendszeres és módszeres írói tevé­kenységet. Megcsappantak Nyugaton a ma­gyar megjelenési lehetőségek is. A kiadók megszűntek, vagy várakozó álláspontot foglaltak el. Ha az 1991- es év nyugati magyar könyvtermését nézem, elszomorító kép fogad. 1945 óta soha ilyen kevés könyv nem je­lent meg. A nyugati magyarok olvas­mányaikat csaknem kizáróan Ma­gyarországról szerzik be. Nem bizta­tóbb a helyzet a folyóiratok és lapok esetében sem. A megmaradt magyar nyelvű folyóiratok közül csak a Szi­várvány dicsekedhet - habár csak évi egy-két számra korlátozott - rendszeres megjelenéssel. A Katoli­kus Szemle ebben az évben csak két (dupla) számot jelentetett meg, azt is teljes egészében egy konferencia anyagának, illetve az 1991 augusztu­si pápalátogatásnak szentelve. A Magyar Műhely hazaköltözött. A Katolikus Szemle is ilyen tervet me­lenget. A havonként vagy hetenként megjelenő nagyobb újságok (Bécsi Napló, Nemzetőr, Életünk, Nyugati Magyarság, kanadai Magyarság, délamerikai Magyar Hírlap, ausztrá­liai Magyar Élet) terjedelmi okok miatt csak kevés szépirodalmat vagy értekező prózát közölhetnek. Legfel­jebb a publicisztikát folytathatják .

Next