Hitel, 1998. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)

1998 / 12. szám - NEMZET ÉS HAGYOMÁNY - Lakner Lajos: Miért és hogyan olvassuk újra Makkai Sándor írásait? (Gondolatok a Magunk revíziója kapcsán)

NEMZET HAGYOMÁNY É­S A két írás viszonya nem az igaz-nem igaz, helyes-helytelen ellentétében ítélhető meg, mint ahogy az affirmatív és az ideológiakritikai elemzések teszik, hanem a korabe­li cselekvők szemszögéből. A Magunk régiója korabeli fogadtatása szinte egyöntetűen helyeslő. Ez a kétely nélküli összhang egyértelműen arról tanúskodik, hogy Makkai nem kérdezett rá a korabeli életvilágra, nem nyitott új horizontot. Az, hogy a kortársak milyen mértékben azonosultak a Magunk revíziója gondolataival, talán csak a Nem lehet felől szemlélve látható igazán. A repatriálás után született Makkai-írás azért lehetett olyan fájdalmas a számukra, mert benne a kisebbségi létnek az az értelme, a ’20-as évek transzszilvanizmusának az a hite kérdőjeleződött meg, hogy a kultúrnemzet etikailag és politikailag egyszerre lehet hatékony, vagyis az a hit, amely épp Makkai írásai révén erősödött meg. A Nem lehettél így újra problémává vált az erdélyi magyarság identitása, megkérdőjeleződött életviláguk magától értetődő volta, természetessége. Mindez azért lehetett így, mert e hitet annak egyik papja rombolta szét. Hogy mennyire hitről volt szó, nem pedig belátásról, az abból is látható, hogy a Magunk revízióját, ismertető refle­xiók nagy része szinte csak szó szerint felmondja Makkai gondolatait. Ő tehát a ’20-as évek végi erdélyi magyarság „kollektív fogalmait”39 foglalta össze. A „kollektív fogal­mak” pedig a „hitnek, nem pedig a gondolkodásnak a tárgyai”, s imperatív jellegűek. Inkább újrafogalmazni, „felmondani” lehetn0 ezeket, ahogy Makkai, illetve nyomában könyve recenzensei is tették. Vagy tagadni, kritikai reflexió alá vonni, mint majd a Nem lehetheti. Ilyen értelemben bátran állítható, hogy az érem két oldalát jelenti a két írás. Azonosságuk és különbözőségük egyaránt jelentésképző szerepű. Éppúgy látnunk kell az egyén érdekeit szem előtt tartó kiindulást és a totalitárius nemzetállam árnyékát. JEGYZETEK 1 Nem lehet. A kisebbségi sors vitája. (Vál.: Cseke Péter és Molnár Gusztáv.) Héttorony. Bp., 1989. 2 Vö. H.-G. Gadamer: Igazság és módszer. (Ford. Bonyhai Gábor.) Gondolat. Bp., 1984. 237.: „Inter­pretálni ott kell, ahol nem bízunk abban, ami egy jelenségben közvetlenül megmutatkozik”. 3 K. Lengyel Zsolt: Der Transsilvanizmus als Forschungsproblem. In: uő: Auf der Suche nach dem Kompromiß. Ursprünge und Gestalten des frühen Transsilvanizmus 1918—1928. Ungarisches Institut. München, 1993. 4 Sárréti Sándor: A transzszilvanizmus fogalmáról. Tiszatáj, 1974. 8. szám. 54—55. 5 Nagy György: Gondolat és funkció. Bevezetés egy eszmetörténeti monográfiához. Korunk, 1977. 4. szám. 6 Nagyjából közmegegyezést rögzít Habermas életvilág-értelmezése: „kulturálisan áthagyományozott és nyelvileg szervezett értelmezési minták készlete”. Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elméle­te. Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ, ELTE, Bp., é. n. 156. 7 Peter Szondi: Bevezetés az irodalmi hermeneutikába. (Ford.: Bonyhai Gábor.) T-Twins, Bp., 1996. 8 Hayden White: Die Bedeutung von Narrativität in der Darstellung der Wirklichkeit, illetve Das Problem der Erzählung in der modernen Geschichtstheorie. In: uö: Die Bedeutung der Form. Fischer. Frankfurt am Main, 1990.; uő: A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás. (Ford.: Heil Tamás.) In: uö: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997. 71 HITEL 1998. DECEMBER

Next