Hitel, 1999. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám - PRÓZA - Bethlen Alapítvány díjazottjai 1998-ban (Püski Sándor, Görömbei András, Kovács István, Tamás Menyhért, Mák Ferenc, Bakos István és Jelenits István írásai)

Ez az önmagában is jelentős szakmai teljesítmény olyan emberi, erkölcsi és közös­ségteremtő munkával, értékekkel párosul, amelynek alapján az ausztriai magyarok vá­lasztott vezetőjükként tisztelik, a mindenkori osztrák és magyar hivatalosságok pedig az ausztriai magyar közösség harcos képviselőjeként ismerik el. Hittel és hűséggel szolgálja népét, amelyből vétetett, a sorsfordító forradalom emlékét s az országot is, amely befo­gadta őt és nemzettársait. 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az Integratio című magyar—német nyelvű folyóiratnak, amelynek gondozásában jelenik meg A népcsopor­tok Ausztriában című kisebbségvédő könyvsorozat. A katolikus egyetemi mozgalomban, a magyar diákszövetségben és az Európa Club­ban végzett áldozatos munkája nyomán választották az ausztriai magyarság egészét összefogó érdekvédelmi és kulturális szervezet, az 1980. február 9-én megalakuló Auszt­riai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkárává, majd 1991-ben elnökévé. A szövetségről, illetve vezetőjéről az ő szavait idézem: „ötvenhat mellett kiálltunk, szellemiségét őrizzük, s [vezetőként] nem voltam hajlandó lepaktálni semmilyen körül­mények között a Magyar Népköztársaság itteni vagy otthoni reprezentánsaival, kép­viselőivel. Tehát sem az anyanyelvi konferenciával, sem a Magyarok Világszövetségé­vel.” De áldozatkész támogatója és bécsi szállásadója volt mindenkor a nemzeti ellen­zéknek. Ezt a határozott kiállást és szellemiséget képviseli a szövetség kéthavonta megjele­nő lapja, a Bécsi Napló, amely Tollas Tibor Nemzetőre, mellett a nyugat-európai magyar­ság legrangosabb orgánuma. Ennek 1985 januárjától szintén Deák Ernő a főszerkesz­tője, szellemiségének meghatározója, melyet a határon átlopva itthon is szívesen olvas­hattunk. Mind a szövetség, mind a Bécsi Napló az 1990-ben kezdődő rendszerváltással és a Magyarok Világszövetsége csírázó megújulásával került közelebb az úgynevezett anya­országhoz és az MVSZ-hez. Ezért hálásak lehetünk, hisz olyan tudással, tapasztalatok­kal gyarapították és gyarapítják identitásunkat és világszervezetünket, amely nemzet­stratégiánk alkotó elemévé válik. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége példaszerű csapatmunkával, az ausztriai magyarság érdekképviseletében, a magyar tannyelvű okta­tásban a bécsi és burgenlandi kulturális közéletben, az elszakított területeken élő, szük­ségben szenvedő délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki magyarság anyagi és politikai támogatásában, a magyar identitás megőrzésében rendkívül szép eredményeket ért el, amelyben kinek-kinek megvan a maga feladata és érdeme. A bécsi magyar tannyelvű osztályok örvendetes gyarapodása mellett legutóbb pél­dául a Magyar középiskolák Ausztriában 1956 után című nagyszerű értékmentő kiállítás és kétnyelvű kiadvány, a Felsőpulyán tartott nagyszabású 150. évfordulós tanácskozás - amelyen tizennégy országból mintegy kétszázan vettek részt -, valamint az Európa Klub folyamatos működése az, amire mindnyájan büszkék lehetünk. Deák Ernő vallja, hogy „önmagában véve nincs önértéke, csakis egy másikhoz, egy magasabb szférához vagy érdekekhez, célokhoz kötődve nyeri el az emberi élet értelmét és célját”, s ennek szellemében javasolta, hogy az emlékérmet ne neki, hanem a Bécsi Naplónak vagy a Központi Szövetségnek adományozzuk. 69 HITEL 1 999. JANUÁR

Next