Hitel, 2000. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - SZEMLE - Kápolnai Iván: "Átpillantását vágyjuk az egésznek" (Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok)
SZEMLE I s. A Lukács György által provinciálisnak tartott Madáchcsal együtt mondhatja Perjés is, hogy „átpillantását vágyjuk az egésznek” - tudván azt, milyen nagy nehézségei vannak a valóság megismerésének. Hegellel együtt bizonyára ő is úgy tudja, hogy az Egészben rejtőzik az Igaz („Das Ganze ist das Wahre”). A matematikus és filozófus Pascal már a XVII. században ezt úgy fejezte ki, hogy „az egyetemes érdeklődés a legszebb dolog a világon. Mert sokkalta szebb dolog valamit tudni mindenről, mint mindent tudni egyről”. Különösen nagy jelentősége van ennek a szemléletnek a tudományos és gyakorlati munkában egyaránt fokozatosan szűkebb területekre szakosodó korunkban, amikor igazi tudósnak általában az számít, aki minél szűkebb területről igyekszik minél többet tudni. Valójában a régi korok úgynevezett „polihisztora” sem tudott mindent, csak széles körű érdeklődésével nyitott volt a világ dolgai felé, felismerte a jelenségek közötti lényegi összefüggéseket, és egy-egy jelenséget mindig több szempontból vizsgált. Századunkban azonban még a tudományok és ismeretek végső előfeltevéseinek kutatására hivatott filozófiában is egyes speciális kérdésekkel (nyelvanalízis, szemantika, ökológia, emberi jogok, mesterséges intelligencia stb.) kapcsolatos partikuláris vizsgálódások kerültek előtérbe a XIX. és korábbi századok nagy rendszereivel szemben. Csak századunk vége felé növekedett meg újra az igény az összegező (szintetizáló), egybefoglaló (integráló) és az egészre irányuló (holisztikus) filozófiai gondolkodásmód iránt. Perjés Géza tudományos munkásságát mindig is ez a szemlélet jellemezte. A jelenségeket sokoldalú alapossággal körbejáró kortörténeti és biográfiai kutatás eredményezte Perjés Gézának azt a minden korábbi vélekedéssel ellentétben álló megállapítását, hogy Zrínyi Miklós nem képviselhette az úgynevezett „antimodernizmus” hadművészeti irányt, a vele szembenálló császári hadsereg főparancsnoka, gróf Montecuccoli pedig a neki tulajdonított „metodizmust”, mert az utóbbi valójában nem is létezett. Ezért az irodalomtörténész Klaniczay Tibornak át kellett dolgoznia a korábban készült Zrínyi-monográfiáját. Igen alapos valószínűségelméleti, matematikai tanulmányok előzték meg Perjés Gézának a hadtudományok egyik klasszikusáról, Karl Clausewitzről készült testes monográfiáját, amely összekapcsolódott a viselkedéstan tudományán és a matematikán kívül filozófiai és pszichológiai fejtegetésekkel. (A lélektani jelenségek vizsgálatát különös határozottsággal szorgalmazta Perjés a hadtudományokban!) Clausewitznek a valószínűség-elmélettel való kapcsolatát fölvető Perjés-tétel éles nemzetközi vitát váltott ki a legismertebb német Clausewitz-kutatók részéről. Felfogásában végül is nem kisebb gondolkodó és társadalomtudós (politológus, szociológus stb.), a XX. század egyik legegyetemesebb szelleme, a francia Raymond Aron erősítette meg, aki Perjéshez hasonlóan monografikus feldolgozásra érdemesítette a porosz Clausewitz generálist, a hadászat kiemelkedő teoretikusát. A Seregszemle kötetben a hadtörténelem és a hadtudomány, a történeti statisztika és az irodalomtörténet köréből tizenegy írás olvasható, a kötet végén található bibliográfia pedig közel nyolcvan szorosabb értelemben vett tudományos publikációt sorol fel 1954 és 1999 között. Közülük több az egyetemeken és főiskolákon a kötelező irodalom körébe tartozik. Nem tartalmazza a bibliográfia az egyéb - népszerűsítő, ismeretterjesztő stb. - munkákat, a hírlapi vitacikkeket, melyeknek nagy részük volt a reális múltszemlélet kialakításában a Duna-tájon oly gyakori - illúziókkal és/vagy önsajnálattal vegyes, olykor vágyakból szőtt - hamis történeti felfogásokkal szemben. Perjés Géza részt vett az 1960-as években a Molnár Erik által kezdeményezett és vezetett nacionalizmus-vitában, belekerült a szinte már áttekinthetetlenné duzzadt Mohács-vitába, amelyben mindvégig - néhány turkológussal és történésszel együtt - azt a kisebbségi álláspontot képviselte (és képviseli ma is) következetesen, hogy az oszmán politikát racionális meggondolások vezették, és Szulejmán nem fegyverrel akarta elfoglalni Magyarországot, hanem megállapodással akarta kiterjeszteni uralmát a Duna völgyében a „Szulejmán ajánlataiként emlegetett, de nem bizonyított Perjés-féle elgondolásnak megfelelően. De foglalkozik a történetkutató Perjés Géza - különösen hírlapi cikkeiben - a közelmúlt és jelenkor aktuális történeti-politikai kérdéseivel is, mert mint Marc Bloch, az Annales-kör egyik vezető alakja hirdette: a történelmi tanulmányoknak fenn kell tartani a kapcsolatot a jelennel, minden élet forrásával. ____in____ HITEL 2000. JÚNIUS