Hitel, 2000. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 6. szám - SZEMLE - Kápolnai Iván: "Átpillantását vágyjuk az egésznek" (Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok)

SZEMLE I­ ­s. A Lukács György által provinciálisnak tar­tott Madáchcsal együtt mondhatja Perjés is, hogy „átpillantását vágyjuk az egésznek” - tud­ván azt, milyen nagy nehézségei vannak a va­lóság megismerésének. Hegellel együtt bizo­nyára ő is úgy tudja, hogy az Egészben rejtőzik az Igaz („Das Ganze ist das Wahre”). A mate­matikus és filozófus Pascal már a XVII. szá­zadban ezt úgy fejezte ki, hogy „az egyetemes érdeklődés a legszebb dolog a világon. Mert sokkalta szebb dolog valamit tudni mindenről, mint mindent tudni egyről”. Különösen nagy jelentősége van ennek a szemléletnek a tudo­mányos és gyakorlati munkában egyaránt fokozatosan szűkebb területekre szakosodó ko­runkban, amikor igazi tudósnak általában az számít, aki minél szűkebb területről igyekszik minél többet tudni. Valójában a régi korok úgy­nevezett „polihisztora” sem tudott mindent, csak széles körű érdeklődésével nyitott volt a világ dolgai felé, felismerte a jelenségek közöt­ti lényegi összefüggéseket, és egy-egy jelenséget mindig több szempontból vizsgált. Századunk­ban azonban még a tudományok és ismeretek végső előfeltevéseinek kutatására hivatott filo­zófiában is egyes speciális kérdésekkel (nyelv­analízis, szemantika, ökológia, emberi jogok, mesterséges intelligencia stb.) kapcsolatos par­tikuláris vizsgálódások kerültek előtérbe­­ a XIX. és korábbi századok nagy rendszereivel szemben. Csak századunk vége felé növekedett meg újra az igény az összegező (szintetizáló), egybefoglaló (integráló) és az egészre irányuló (holisztikus) filozófiai gondolkodásmód iránt. Perjés Géza tudományos munkásságát mindig is ez a szemlélet jellemezte. A jelenségeket sokoldalú alapossággal kör­bejáró kortörténeti és biográfiai kutatás ered­ményezte Perjés Gézának azt a minden korábbi vélekedéssel ellentétben álló megállapítását, hogy Zrínyi Miklós nem képviselhet­te az úgy­nevezett „antimodernizmus” hadművészeti irányt, a vele szembenálló császári hadsereg fő­­parancsnoka, gróf Montecuccoli pedig a neki tulajdonított „metodizmust”, mert az utóbbi valójában nem is létezett. Ezért az irodalomtör­ténész Klaniczay Tibornak át kellett dolgoznia a korábban készült Zrínyi-monográfiáját. Igen alapos valószínűségelméleti, matema­tikai tanulmányok előzték meg Perjés Gézának a hadtudományok egyik klasszikusáról, Karl Clausewitzről készült testes monográfiáját, amely összekapcsolódott a viselkedéstan tudo­mányán és a matematikán kívül filozófiai és pszichológiai fejtegetésekkel. (A lélektani je­lenségek vizsgálatát különös határozottsággal szorgalmazta Perjés a hadtudományokban!) Clausewitznek a valószínűség-elmélettel va­ló kapcsolatát fölvető Perjés-tétel éles nemzet­közi vitát váltott ki a legismertebb német Clau­­sewitz-kutatók részéről. Felfogásában végül is nem kisebb gondolkodó és társadalomtudós (politológus, szociológus stb.), a XX. század egyik legegyetemesebb szelleme, a francia Raymond Aron erősítette meg, aki Perjéshez hasonlóan monografikus feldolgozásra ér­demesítette a porosz Clausewitz generálist, a hadászat kiemelkedő teoretikusát. A Sereg­szemle kötetben a hadtörténelem és a hadtudo­mány, a történeti statisztika és az irodalomtör­ténet köréből tizenegy írás olvasható, a kötet végén található bibliográfia pedig közel nyolc­van szorosabb értelemben vett tudományos publikációt sorol fel 1954 és 1999 között. Kö­zülük több az egyetemeken és főiskolákon a kö­telező irodalom körébe tartozik. Nem tartalmazza a bibliográfia az egyéb - népszerűsítő, ismeretterjesztő stb. - munká­kat, a hírlapi vitacikkeket, melyeknek nagy ré­szük volt a reális múltszemlélet kialakításában a Duna-tájon oly gyakori - illúziókkal és/vagy önsajnálattal vegyes, olykor vágyakból szőtt - hamis történeti felfogásokkal szemben. Perjés Géza részt vett az 1960-as években a Molnár Erik által kezdeményezett és vezetett nacionalizmus-vitában, belekerült a szinte már áttekinthetetlenné duzzadt Mohács-vitába, amelyben mindvégig - néhány turkológussal és történésszel együtt - azt a kisebbségi álláspon­tot képviselte (és képviseli ma is) következete­sen, hogy az oszmán politikát racionális meg­gondolások vezették, és Szulejmán nem fegyverrel akarta elfoglalni Magyarországot, hanem megállapodással akarta kiterjeszteni uralmát a Duna völgyében­­ a „Szulejmán ajánlataiként emlegetett, de nem bizonyított Perjés-féle elgondolásnak megfelelően. De fog­lalkozik a történetkutató Perjés Géza - külö­nösen hírlapi cikkeiben - a közelmúlt és jelen­kor aktuális történeti-politikai kérdéseivel is, mert mint Marc Bloch, az Annales-kör egyik vezető alakja hirdette: a történelmi tanulmá­nyoknak fenn kell tartani a kapcsolatot a jelen­nel, minden élet forrásával. ____in____ HITEL 2000. JÚNIUS

Next