Hitel, 2007. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 1. szám - ESSZÉ - A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai 2006-ban

melyből vétettél, el nem szakadhatsz, őrzi múltad és feloldoz. Testvérként kötöz fákat a gyökér az ősök eszterlánca. Gyermekkor sugárzó emlékei, s a holtak hallgatása. Messzi lámpásként hívó csillagok a lépteid kísérik, néma árny mögötted Anyád s a táj hazád marad a sírig. (Tollas Tibor: Varázskor) A vajdasági sokat szenvedő magyarság életben maradása és a szörnyű háborús idők, katasztrófák túlélése a mi nyugodt „belső-magyarországi” létünk számára szinte felfoghatatlan volt: hogyan magyarázzuk meg gyerekeinknek, hogy Európa közepén, a XX. század fordulóján olyan háborúk dúlnak, ahol menekülnie kellett a magyaroknak, s amilyeneket mi csak a történelemből ismertünk. Az egyszerű mindennapi létezésben volt fenyegetve megannyi magyar, s ebben a fenyege­tettségben sem szűnt meg, sőt, megerősödött a kulturális hagyományok ápolása, a nemzeti önazonosságtudat népzenében, táncban, színjátszó csoportban megmu­tatkozó formája. Szinte felfoghatatlan, hogyan lehet erősnek lenni s megmutatni, hogy „mindennek ellenére” is él hagyományaiban a magyar nyelv és a magyar kultúra, s ezért tenni is képesek az emberek. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség példát mutatott és mutat, hogy nem a jólét, nem a nyugalom, nem a kényelem készteti az embereket arra, hogy meg­mutassák hová tartoznak, s milyen kulturális hagyományaik vannak. Mint annyi­szor történelmünk folyamán, most is a határon túli magyarság mutatott példát ar­ra, hogy túl lehet élni az erőszakot, az önkényt, a diktatúrát, ha tudjuk, kik vagyunk, hová tartozunk, s melyek azok az értékek, amelyeket mindenáron meg akarunk őrizni, s ebbéli szándékunkat nem töri meg sem az erőszak, sem a féle­lem, sem az alkalmazkodásnak nevezett önfeladás. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ezt a munkát komolyan és jókedv­vel, humorral, valamint óriási szervező munkával végezte és végzi. Van egy kis térkép a VMMSZ történetét bemutató kiadványban: apró fekete pöttyök jelzik, a Vajdaságban hol léteznek a VMMSZ tagszervezetei, ez a térkép bizony alig hagy üres helyeket, annyira ellepik ezek a kis pontok. Ezek a tagszer­vezeteket jelölő pontok a térképen mind élő és tevékeny kulturális csoportokat, magyar közösségeket jeleznek, működő egyesületeket. Honnan ez az aktivitás? Honnan ez a színes művelődési „paletta”? Honnan ez a sokféle énekmondó, cite­­rázó, táncoló, színjátszó, versmondó, alkotó ember ott a „déli végeken”, a Vajda­ságban? Vannak máshol is, de összetartó akarat nélkül előbb-utóbb a kezdeti lel­kesedés és tenni akarás lelohad, ha nincs egy erő, amely összefogja, szervezi őket, s lehetőséget teremt a megmutatkozásra. Ezt az összefogó és szervező erőt jelenti a VMMSZ. A Vajdaságban több évti­zedes múltja ennek a szervező erőnek, majd 1992-ben, a szabadkai Népkör 120. évfordulója alkalmából egy értekezleten fogalmazták meg a szövetség létrehozásá­nak alapgondolatát, s egyhangúan el is fogadták egy kulturális szövetség megalakí­tását. Hivatalosan 1992. július 11-én alakult meg a szövetség 38 alapító kulturális 200­7. JANUÁR

Next