Hitel, 2010. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)

2010 / 10. szám - ESSZÉ, BÚCSÚZTATÁS - Petrik Béla: "Ragyog az októberi erdő, ragyog az októberi nap" (Az 1985 októberében rendezett lakiteleki Antológia-est)

zati személynek küldött meghívóról tudósított. A belügy ebből azonosította, hogy szá­mos ellenzéki személyt felvonultató rendezvényre szól a meghívó, s ott - bár a meg­hívó ezt nem tartalmazza - hangszalagról elhangzik majd Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse.­ A hír a másnapi, október 18-ai napi operatív információs jelentésbe is bekerült.6 A kiállítás megnyitója előtt, délután három órától gyülekezett Lezsák Sándor la­kásán a szűkebb baráti kör, amely így is nagyjából 85-90 főt jelentett. Az előzetes találkozóról az első belügyi jelentések még nem, csak a később befutó ügynöki be­számolók számoltak be. Ezekből tudható, hogy már itt megkezdődött a Bős-Nagy­marosi Vízlépcső elleni népszavazáshoz szükség aláírások gyűjtése, ahogyan azt Ipoly fedőnevű tmb. egy barátjától szerzett közvetett információ alapján leírta tartótisztjé­nek, elsődlegesen a 6 fős miskolci „különítménnyel”­ kapcsolatosan. Az ügynök tájé­koztatta a belügyet arról a tervről is, amely szerint a kiállítást és magát a rendezvényt is egy későbbi időpontban megpróbálnák Miskolcra és az ország más városaiba, Szol­nokra, Budapestre is elvinni.­ A Bács megyei jelentés, amely október 25-ről datáló­dik, s amely lényegesen pontosabb információk alapján készült - feltehetően vala­mely résztvevő adta -, részletesen beszámolt az ott történtekről, így a Magyar Rádió munkatársa által Csoóri Sándorral készített interjúról, Aczél Géza szerkesztőnek a sajtószabadság hiányát és az ország moszkvai meghatározottságát hangsúlyozó kije­lentésétől, Buda Ferenc és Hatvani Dániel beszélgetésén keresztül az „Isten éltessen Pista” című­­ Kemény István, akkor Párizsban élő szociológus 60. születésnapjára megjelent­­ szamizdat kiadvány terjesztéséig. Csoóri Sándor véleményét a beszá­molók úgy tolmácsolták, hogy Magyarországon ma nagyobb a kulturális terror, mint a Habsburgok alatt. Az est és kiállítás 19-kor kezdődött a helyi művelődési házban, Pap Gábor művé­szettörténész megnyitójával. Ezt követően Lezsák Sándor tartott bevezetőt, amelyben köszöntötte az ország minden részéből egybegyűlteket, egyúttal sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehettek jelen „Kolozsvár, Kassa, Újvidék, München, Cleveland, Párizs, Detroit képviselői”,­ akiknek szintén ott lett volna a helyük. Lezsák jól érthetően az országba be nem engedett Kányádi Sándorra, az Amerikában megjelenő Szivárvány című folyóirat szerkesztőire, Mózsi Ferencre és Kemenes Géfinre, Tollas Tiborra, a Nemzetőr tulajdonos főszerkesztőjére, Saáry Évára a Svájci Magyar Irodalom és Kép­zőművészet Barátok Körének (SMIKK) egyik vezetőjére vagy éppen Szőcs Gézára, az Ellenpontok című romániai szamizdat kiadvány egyik szerkesztőjére utalt, akik a kiállí­tás képeit ihlető versek szerzői voltak. Azokra a magyar költőkre és verseikre, akik bár éljenek a határokon belül vagy éppen az anyanyelvi határokon túl, működtetik azt a szellemi áramkört, amely nélkül „még távolabb kerülnénk eltaszított önmagunk­tól”.10 Bevezetőjét Petőfi szavaival zárta, október 23-a előestéjén nem kevés áthallás­sal, talán a rendezvényt a nyugati világ részéről kísért közönyére is utalva: „Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai.” Ezt követően hangszalagról játszották le a szerzők előadásában Illyés Gyula az Egy mondat a zsarnokságról és Kányádi Sándor Fekete-piros című versét, majd a személyesen jelen levő költők szavalták el egy-egy kiválasztott versüket. Érdemes a költeményeket OKTÓBER

Next