Hitel, 2015. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 3. szám - A Bethlen Gábor Alapítvány 2014. évi díjazottjai (Agócs Sándor, Bryan Cartledge, Cs. Nagy lbolya, Kiss-Rigó László, Lezsák Sándor, Markus Mechel, Miskolczy Ambrus, Petrik Béla,Szalai Attila, Szenti Tibor írásai)

Kedves Éva! Már nem fogunk eltűnni észrevétlen, küzdelmes életműved meg fog maradni az utókor számára. Hogy hálás lesz-e ez az utókor, vagy sem, azt csak addig láthatjuk, ameddig mi is élünk... Sajnos az utánad maradottak is egyre fogynak. Október 28-án 90 éves ko­rában meghalt kedves barátnőd, írótársad, a Magyarországon alig ismert neves magyar író, újságíró Vadnay Zsuzsa is. Zsuzsa a legtermészetesebb módon volt profi, minden hivalkodás nélkül. Munkásságáról a világban nagyon sokan tudtak, Magyarországon viszont alig ismerték. Majdnem sehogy. Mert nem dörgölőzött soha sehová, velejéig gyűlölte a kommunizmust, s politikai mene­kültként is - 1949-ben hagyta el az országot - azt gondolta, mint minden nor­mális ember: értékének megfelelően értékelték a műveit. A hangját viszont na­gyon is ismerték itthon a Szabad Európa Rádióban elhangzott színes tudósí­tásai által (Magyarok a nagyvilágban, Nyugati levél). A SZER „magyar hangjá­nak" nevezetes bejelentkezésére ma is emlékszem: „Itt Vadnay Zsuzsa beszél Svájcból"... Róma mesélő kövei és Athén mesélő kövei című kötetei a magyaron kívül angol, dán és svéd nyelven is megjelentek. Élete nagy eseménye volt, hogy svájci emig­­rációs magyarként képviselhette Magyarországot a Frankfurti Könyvvásáron (1999), majd pár évvel később állami díjjal is elismerték munkásságát (2002). Nemrég Pünkösd hava (Antológia Kiadó, 2014) címmel életinterjút készített vele Vass Dániel, ez a könyv az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Ezzel az inter­júkötettel Vadnay Zsuzsa végre hazaérkezett. Tartalmas élete során rengeteget tett a magyar ügyért, Magyarországért. Itthon ezt alig vették észre. Tollas Tibor nagyszabású aláírásgyűjtő akciójának sikerében - amikor az elnémított tízmillió honi magyar helyett tízmillió kül­földi követelte, hogy a magyar ügyet tartsák továbbra is az ENSZ napirendjén - óriási szerepe volt! Szellemi hagyatéka nem fog elveszni, Vass Dániel az évek során párját ritkí­tó értéket közvetített a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány számára, feldolgozása folyamatban van. Tollas Tibor annak idején az emigrációban a „legkedvesebb pajtásának nevezte, s a lakiteleki Népfőiskola Tollas Tibor Emlékszobájában ma már ott van ő is könyveivel, fényképeivel, kézirataival Tollas Tibor mellett. Vadnay Zsuzsa pünkösd hava után, annak árnyékában született, s ez végig­kísérte egész életét, megmutatva pünkösd árnyoldalait, a hideget, a kivetettsé­­get, a kiszolgáltatottságot, magát az emigrációs létet. Hiába hát a Szentlélek eljövetele, ha pünkösd hava komiszul elbánik az emberrel... Kedves Éva és Zsuzsa! Sajnos nem mondhatom, hogy legyen Nektek könnyű a föld, hiszen ham­­vasztás utáni búcsúztatásotok szokatlanul gyorsan megtörtént Luganóban, il­letve Locarnóban, ahol Zsuzsa élt, így sajnos nagyon sokan személyesen nem is tudtunk ott lenni... Nem mondhatom, nem mondhatjuk, hogy tisztességesen el tudtunk búcsúz­ni Tőletek, hiszen még arra sem hagytak időt nekünk... 2015. március 83

Next