Hivatalos Közlöny, 1919 (27. évfolyam, 1-47.szám)
1919-09-11 / 33. szám
3-2-1 HIVATALOS KÖZLÖNY. 38—39. sz. egymást kölcsönösen támogatnia, mindenekfelett pedig az adott helyzethez alkalmazkodnia. El kell követni egyfelől mindent, hogy az ifjúság ebbeli mellőzhetetlen szükséglete kielégíttessék, másfelől azonban azon kell lenni, hogy a felszerelésben a csak rendes állapotok közt támasztható, bár pedagógiailag indokolt kívánalmak valóban csak a legszükségesebbekre mérsékeltessenek. Erre melegen kérek mindenkit és e tekintetben is elvárom minden nevelőnek és oktatónak teljes közreműködését. Ily reményben a következőképen intézkedem. 1. Az idő rövidsége miatt és egyéb kényszerokoknál fogva, rendelem, hogy az 1919/20-ik tanévben minden intézet azokat a tankönyveket vegye használatba, melyeket az 1918/19-ik tanévben használt, tehát tankönyvváltoztatásnak, az alábbi egy esetet kivéve, helye nincs. Mivel szükségesnek tartom, hogy egyes tantárgyak anyaga a megváltozott közviszonyokhoz képest egyes részeiben tartalmilag megváltozzék, gondoskodom arról, hogy ennek megfelelően mielőbb az oktatók kezébe való vázlatok készüljenek, addig azonban kiki a meglévő, engedélyezett tankönyveket használni tartozik. Ehhez képest a volt közoktatásügyi népbiztosságnak valamennyi eddig használatban volt ABC és olvasókönyvnek használatát eltiltó és új, a tanácskormány által készítendő tankönyveknek és kézikönyveknek használatát és ezek mikénti beszerzését elrendelő 58. K. N. sz. rendelete hatályát veszítette. De hatályát veszítettnek kell tekinteni a volt népbiztosságnak azt a rendelkezését is, mellyel a tanulóktól a letelt tanév végén olvasókönyveket és más tankönyveket is bevonta és őrizetbe vétette. Elrendelem, hogy minden tanulónak a tőle bevont könyv, mint tulajdona, visszaadassék. Amennyiben egyes tanulóknak e könyvekre már szükségük nincs, fel kell hívni őket, hogy ezeket a szegény tanulók részére ingyen átadják s ezzel a hiány apasztását elősegítsék. Amely tantárgy tanításában tankönyvre feltétlenül szükség nincs, a növendékektől ily tankönyvek beszerzését megkívánni nem szabad. Az ifjúság kezeinél levő már használt ilyen tankönyvek véletlen felmerülő egyes esetekben, a szükséget pótolhatják. Ilyen tárgy példának okáért a számtan. Megengedem, sőt é növendékeknek tankönyvekkel és írószerekkel való egyenletes, tervszerű ellátása érdekében igen szükségesnek tartom, hogy a fennálló rendelkezéstől eltérően, a tankönyveket és tanszereket a tanulók ne közvetlenül a kereskedőnél szerezzék be, hanem kivételesen az intézet esetleg a kebelében fennálló ifjúsági segélyző intézmény közreműködésével maga lássa el növendékeit mindezekkel. Ennek, a könyvuzsora elkerülésén kívül előnye az, hogy az osztályfőnöknek módjában áll a gyermekek kezén már meglevő, a segélyzőpénztárban található, a felsőbb osztályú vagy az intézetet már elhagyott tanulóktól átvehető, az ifjúsági, tanítói, tanári könyvtárban levő vagy az intézetnek más forrásból rendelkezésére álló tankönyvek pontos számbavétele után, a hiányt a minimumra leszállítani, a könyvkereskedőnél a szükségletet pedig egyszerre megrendelni és a lehetőséghez képest biztosítani. Ha e módon egészben biztosítható nem volna, gondja legyen az igazgatóknak és osztályfőnököknek, hogy osztályonként a tanulóknak legalább fele láttassék el a legszükségesebb könyvekkel s azok a tanulók között úgy osztassanak el, hogy az egymáshoz közel lakók egy könyvet használjanak, tehát lehetővé tétessék, hogy egymást kölcsönösen kisegítsék. Nagy jelentőségű ez a szegény tanulókra nézve a tankönyvek ára miatt is. Ott, ahol párhuzamos osztályok vannak, a szükségletet a párhuzamos osztályok főnökei együtt veszik számba s ha a tankönyvszükséglet ugyanegy szerzőtől való könyvvel egészben nem fedezhető, a rendelkezésre álló könyveket az egyik párhuzamos osztály tanulói közt kell elhelyezni és a másik párhuzamos osztályt a könyvárus által szállítható, más, engedélyezett tankönyvvel kell ellátni. A latin olvasmányoknál a szöveg azonossága miatt, különböző szerzőktől különböző