Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1938
Török Károly először Petőfi összes költeményeinek 1847-ik. 4. rétű díszkiadását szerezte meg. Hihetőleg azért, mert Petőfi Zoltántól megtudhatta, amint utólag Petőfi Sándornak Térey Máriához és Sas Károlyhoz írott leveleiből tudtunk meg, hogy ez az a példány, melyet Petőfi Térey Mária közvetítésével Júliájának Erdődre küldött. Az első tábla után következő takarólapon kidörgölés nyomai láthatók. Júlia nyilván a neki szóló dedikációt tüntette el, mert fogadalma szerint, ekkor nem volt szabad Petőfivel érintkeznie. A következő szerzemény 1869. febr. 24-én Petőfi ceruzás és hajfürtös jegyzőkönyve volt. Ez év márc. 1-én Kaltschmidt Petőfi névaláírásával ellátott francia-német szótárát szerezte meg; rákövetkező napon pedig ajándékul kapta Sebestyén Gábor „Tuba“ kötetének azt az Arany Juliska által összerongyolt és telefírkált címlap nélküli példányát, melynek eme nyomtatott ajánlata alá „Azoknak, egyedül csak azoknak, akik az ilyenekben gyönyörködnek, bizalommal ajánlja a szerző.“ Arany János ezt a tréfás dedikációt írta : „Petőfi Sándornak, mint az ilyenekben gyönyörködőnek — Arany János.“ Aug. 14»én Török Károly az Életképpek Irodalmi Őr című 1845—6»iki mellékletét szerezte meg. A következő 1870. év márc. 15»én Moore és Ossian eredeti angol díszkiadásaira került a sor. Márc. 19»én már Byron ama nagy angol díszkíadását is megszerezte, amelyben, mint a fenti Moore kötetben is Petőfi Sándor neve olvasható. Az utolsó keltezett vétel a népszerű Tauchnitz - vállalat három fűzött s csak részben felvágott angol kötete volt: Byron, Irving és Burns művei. Közben megszerezte még a háromkötetes illusztrált Beranger kiadást, melyből az egykori tulajdonos neve ki van nyírva ; csak a II. kötetben maradt meg ez a félreeső bejegyzés : „Petőfi Zsolté.“ Továbbá megszerezte Lucanus Pharsaliájának azt az 1779-ikí mannheimi kiadását, mely az 1849-ikí jegyzékben is szerepel. Végül megkapott még három ponyvaterméket: A hires, nevezetes Toldi Miklós jeles cselekedeteinek 1844»iki kiadását, Vitéz Kádár István históriájának 1842»iki szegedi kiadását s Vörös Mihály „A bajnokok Végh Gyula várában“ című versének 1807»iki ugyancsak szegedi kiadását.“ Nemcsak a könyvek érdekelték Török Károlyt, hanem minden olyan tárgy, ami koszorús költőnké volt. Erről tanúskodik a Vasárnapi Újság, melynek 1875. évf. 331. oldalán ez olvasható : „...megemlítjük ezúttal, hogy a muzeum ereklyetára is kapott közelebb érdekes emléket az elhunyt Török Károly hagyományából. Ezek Petőfi egykori könyvei, több levele, két irata, egy inge és több ingósága, melyeket az elhunyt Petőfi Zoltántól, a költő elhunyt fiától, kinek egy időben tanítója s haláláig jó barátja volt, kapott ajándékba s amelyeket végrendeletben a Nemzeti Múzeumnak hagyományozott . . .“ Török Károly halála évében a Vasárnapi Újság 1875. évi 9. számában „Petőfi utolsó levelei“ címmel két levelet közöl; Petőfi mindkét levele Marosvásárhelyen kelt; az egyik 1849. júl. 22, a másik júl. 29-én. A külső cím ez volt: Petőfi Sándornénak Tordán, a református papnál Miklós Miklósnál. A két levelet ezzel a magyarázattal vezeti be Török Károly: „Petőfinek Marosvásárhelyről, 1849. jul. 22»dikéről és július 29»dikéről (tehát a segesvári csata előtt két nappal) nejéhez írt két levele s különösen az utóbbi minden valószínűség szerint a legutolsó.