Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1938

Török Károly először Petőfi összes költeményeinek 1847-ik. 4. rétű díszkiadását szerezte meg. Hihetőleg azért, mert Petőfi Zoltántól megtudhatta, amint utólag Petőfi Sándornak Térey Máriához és Sas Károlyhoz írott leveleiből tudtunk meg, hogy ez az a példány, melyet Petőfi Térey Mária közvetítésével Júliájának Erdődre küldött. Az első tábla után következő takarólapon kidörgölés nyomai láthatók. Júlia nyilván a neki szóló dedikációt tüntette el, mert fogadalma szerint, ekkor nem volt szabad Petőfivel érintkeznie. A következő szerzemény 1869. febr. 24-én Petőfi ceruzás és hajfürtös jegyzőkönyve volt. Ez év márc. 1-én Kaltschmidt Petőfi névaláírásával ellátott francia-német szótárát szerezte meg; rákövetkező napon pedig ajándékul kapta Sebestyén Gábor „Tuba“ kötetének azt az Arany Juliska által össze­­rongyolt és telefírkált címlap nélküli példányát, melynek eme nyom­­tatott ajánlata alá „Azoknak, egyedül csak azoknak, akik az ilyenek­­ben gyönyörködnek, bizalommal ajánlja a szerző.“ Arany János ezt a tréfás dedikációt írta : „Petőfi Sándornak, mint az ilyenekben gyö­­nyörködőnek — Arany János.“ Aug. 14»én Török Károly az Életkép­pek Irodalmi Őr című 1845—6»iki mellékletét szerezte meg. A követ­­kező 1870. év márc. 15»én Moore és Ossian eredeti angol díszkiadá­­saira került a sor. Márc. 19»én már Byron ama nagy angol díszkí­­adását is megszerezte, amelyben, mint a fenti Moore kötetben is Petőfi Sándor neve olvasható. Az utolsó keltezett vétel a népszerű Tauchnitz - vállalat három fűzött s csak részben felvágott angol kötete volt: Byron, Irving és Burns művei. Közben megszerezte még a háromkö­­tetes illusztrált Beranger kiadást, melyből az egykori tulajdonos neve ki van nyírva ; csak a II. kötetben maradt meg ez a félreeső bejegy­­zés : „Petőfi Zsolté.“ Továbbá megszerezte Lucanus Pharsaliájának azt az 1779-ikí mannheimi kiadását, mely az 1849-ikí jegyzékben is sze­­repel. Végül megkapott még három ponyvaterméket: A hires, neve­­zetes Toldi Miklós jeles cselekedeteinek 1844»iki kiadását, Vitéz Kádár István históriájának 1842»iki szegedi kiadását s Vörös Mihály „A baj­nokok Végh Gyula várában“ című versének 1807»iki ugyancsak sze­­gedi kiadását.“ Nemcsak a könyvek érdekelték Török Károlyt, hanem minden olyan tárgy, ami koszorús költőnké volt. Erről tanúskodik a Vasárnapi Újság, melynek 1875. évf. 331. oldalán ez olvasható : „...megemlítjük ezúttal, hogy a muzeum ereklyetára is kapott közelebb érdekes emlé­­ket az elhunyt Török Károly hagyományából. Ezek Petőfi egykori könyvei, több levele, két irata, egy inge és több ingósága, melyeket az elhunyt Petőfi Zoltántól, a költő elhunyt fiától, kinek egy időben tanítója s haláláig jó barátja volt, kapott ajándékba s amelyeket vég­rendeletben a Nemzeti Múzeumnak hagyományozott . . .“ Török Károly halála évében a Vasárnapi Újság 1875. évi 9. szá­­mában „Petőfi utolsó levelei“ címmel két levelet közöl; Petőfi mind­­két levele Marosvásárhelyen kelt; az egyik 1849. júl. 22, a másik júl. 29-én. A külső cím ez volt: Petőfi Sándornénak Tordán, a református papnál Miklós Miklósnál. A két levelet ezzel a magyarázattal vezeti be Török Károly: „Petőfinek Marosvásárhelyről, 1849. jul. 22»dikéről és július 29»dikéről (tehát a segesvári csata előtt két nappal) nejéhez írt két levele s különösen az utóbbi minden valószínűség szerint a legutolsó.

Next