Hód-Mező-Vásárhely, 1875. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1875-05-23 / 21. szám

natkozólag beterjesztett s a közigazgatás, közegészségi és közbiztonsági állapotot föltüntető jelentése. Tudomásul vétetik. 2. A I. évi 152. számú végzéssel kibocsájtott pá­lyázat folytán az adótiszti állásra folyamodók közül a kijelölő bizottság javaslata folytán Juhász Sándor, Szé­kely Szűcs Soma, Nagy Pál és Dékány Károly jelöltettek ki, — elválasztatott szótöbbséggel Juhász Sándor, s 600 írt évi fizetése 1. évi június hó 1-től folyóvá tétetett. 3. A szemlészi állomásra a bizottság javaslata foly­tán kijelöltettek a folyamodók közül Varga László, Vogl Ignác és Szász József, elválasztatott szótöbbséggel Szász József, 500 frt fizetése szintén június hó 1-től tétetett folyóvá. 4. Az első helypénszedői állomásra kijelöltettek Asz­talos Márton, Gál József és Bényei István, elválasztatott Asztalos Márton, — a második helypénzszedői állásra kijelöltettek Gál József, Bényei István és Pap László, — el­választatott Pap László s fejenkénti 300 frt fizetésök junius 1-től folyóvá tétetett; az elválasztott egyénektől az eskü ki­vételével a tanács bízatott meg. 5. A catasteri munkálatok foganatosításához meg­választott járási és községi biz. elnökök, jegyző és bi­zottsági tagok névjegyzéke e lap múlt számában már közölve lévén, itt újabban nem soroltatik fel, a megvá­lasztatásukat el nem fogadta egyének helyett beválasz­tott bizotttsági tagok nevei alább közöltetni fognak. 6. A f. évi 153. sz. közgyűlési végzéssel a kir. tör­vényszéknek helyben állandósítása kérelmezése iránt Bu­dapestre kiküldött bizottság jelentése — melyben elő­adja, hogy a miniszterelnök, igazságügy- és belügymi­niszter uraknál, valamint több befolyásos egyéniségnél tisztelegvén, mindannyian jó indulatukról biztosították a küldöttséget — tudomásul vétetik, ezen utolsó lépéssel újabb bizonyíték szereztetvén a tekintetben, hogy váro­sunk közönsége ezen nagy fontosságú ügy kedvező megol­dására minden lehetőt megtett. 7. Az 1875. évi IX. és X. törvénycikkek kihirdet­­tetnek. 8. A nmzsgú belügyminisztérium a hozzá felterjesz­tett 1874. évi zárszámadási iratokat közgyűlési tárgyalás alá visszakéretvén, azok a számbiráló bizottságnak adat­nak ki mielőbbi véleményes jelentéstételre. 9. A nmsgú belügyminisztérium a hajdú-, présház- és serház-épületek kijavítását tárgyazó feliratot azzal közli vissza, hogy az addig helyben nem hagyható, míg a f. évi költségvetésben fel nem vett ezen kiadások mi­ként fedezéséről a közgyűlés nem intézkedik. E tárgy felvilágosításául polgármester szóval jelen­tette, hogy az e ponton felmerülendő kiadás a­z. évi költségvetésben felvett oly megfelelő összegből volna fe­dezhető , melyeknek kiadására a közel­jövőben a sor nem kerülend, mert ezen épületek kijavítása tovább már halasztást nem tűr, de elhalasztása csakis a város vilá­gos károsodásával történhetnék. Ezen felvilágosítás helyesléssel fogadtatván, a na­gy belügyminisztériumhoz a jelentés a helybenhagyás ismé­telt kérelmezése tekintetéből megtétetni rendeltetett. A kalandor. Assolaut Alfred beszélya. (Folytatás.) XII. A bálnak Saint-Julienben Nivose 19—20-ika kö­zötti éjen a köztársaság második évében — január 8—9 1794 — kelle történni. Ez iszonyatos nap soha sem fog emlékemből elenyészni. Néhány vad, jakobin-pártbeli sze­rette volna a bált egy nappal későbbre halasztani, hogy ez Capet Lajos, az utolsó zsarnok halálának évfordulati napjával együvé essék, s maga Dupuy Brutus is oly véleménynyel volt, miszerint az egybetalálkozás igenis kedvező alkalmat szolgáltatna arra, hogy a valódi honfi­akat az ál- vagy hazug­ hazafiaktól megkülönböztethessék, miután mindazok, kik e napon a táncestélyi megjelenés­től visszavonultak, azonnal mint a zsarnokság hívei vol­nának megbélyegzendők. Szerencsés után azonban egy másik, szelidebb véle­mény is érvényre talált. Clelia azt az észrevételt tette, hogy a bál nem azért lesz rendezve, hogy ezzel a köztársaság törvényszerű voltát és tényeit, hanem inkább a francia nép győzel­meit ünnepeljék meg, és hogy sem ő, sem barátnői nem hajlandók arra, hogy egy uralkodó halálának évnapját, lett legyen az bárki, vigságokkal ünnepeljék meg. A saint-julieni jakobin társulat meghódolt ez érvek előtt, és pedig köztök első helyen a vad Dupuy. Nivose 20-án, délután 3 óra körül, kevélyen mint Sz.­György, vonultam be Alezanomon Saint-Julien-be. Anyám, ki azt akarta, hogy egy Benestranges minden jakobinokat elhomályosítson, a legnagyobb gonddal öltöz­tetett föl, az akkori idők divatja szerint. Szép égszínkék rokkom volt, egészen hasonló ahoz, mit Robespierre, a legfőbb lény — az ész — ünnepén viselt; fehér mellényem széles hajtókával, rövid nadrá­gom , fehér nyakkendőm, mely kényszerbe orromat és államat folyton az ég felé tartani, mint Saint Just lovag. Röviden: körül voltam övezve fénynyel, mint a nap. Mindenki csodálkozni látszik azon, hogy a bálban ott talál, s valóban ez nem is volt arra való hely, hogy itt oly fiatal ember mulasson, akinek atyját, mint ki­­költözöttet, halálra ítélték. Anyám ezt beláthatta volna, ha szükségesnek nem tartotta volna az ámítást, mint maga mondá, hogy a jakobinokat rászedhesse. Megvallva az igazat, ámítása éppen nem vezetett tévútra senkit, s éppen oly mély politika lett volna tőle. 10. A nasgy földmivelés, ipar és kereskedelmi m. kir. minisztérium helybenhagyja a mértékhitelesítésekné­l szedhető díjtáblázatot. A vett magas intézkedés tudomásul vétetvén, a díj­­szabályzatnak annak idején kihirdetése s majdan életbe­léptetésével , a rendőrkapitányi hivatallal közlésével is a tanács bizatik meg. 11. A városi tanács jelenti, hogy Szűcs János, ki a mértékhitelesítési tanfolyamra felküldetett, a vizsgát jó sikerrel kiállotta s kérte alkalmaztatását. Javaslatba hozza egyszersmind, hogy a mértékhitelesítő- és mérő­­hivatal legalább is szept. vagy október hó 1-jével felál­lítandó volna. A közgyűlés részéről a mértékhitelesítő- és mérőhiva­talnak ez évi szept. hó 1-én felállítása elfogadtatik, hogy a lakosság az új mértékek nemeivel annyival inkább meg­­ismerkedh­essék a jövő év január 1-ig is, egyszersmind a tanács megbizatott a hitelesítő és mér­ő­hivatal felállí­tása és működésbe hozására vonatkozó javaslat­tétellel, valamint a kapitányi hivatal is felhivatott a hivatalos kezelés és ellenőrzés tekintetében szabályrendelet kidol­gozása és bemutatására. 12. A nasgy honvédelmi minisztérium a hadsereg és honvédség lószükségletének fedezésére helyben összeírt lóállományt terhelő jutalékot tudatja, kivettetett ugyanis az alkalmasnak talált 489 hátas lóra 66, — 227 hámos lóra 79, — 225 alkalmas málhás lóra 21 db jutalék, vagyis összesen 166 db. A leküzdött táblás kimutatás másolatban Tassy Ede­­nek, mint kerületi lótenyész biz. elnöknek alkalmazko­dás tekintetéből kiadatott. 13. Moson megye közönsége az 1875. évre megalakult törvényhatósági bizottmányának virilis és választott tag­jai névjegyzékét közli. Viszonzásul szabályrendeletünk egy példánya, mint amelyben a törvényhatósági bizottsági tagok és tisztvi­selők névjegyzéke is bent foglaltatik, Moson-megye kö­zönségével közöltetni rendeltetik. 14. Szeged sz. kir. város közönsége a hazai keres­kedelmi és üzleti könyvvitelnek magyar nemzeties irány­ban terjesztése céljából a magas képviselőházhoz intézett feliratát — hason szellemben felirat tétele iránt — át­teszi. A feliratot elfogadván a közgyűlés, hason szellem­ben szerkesztendő felirati kérelmet intéz a képviselő­­házhoz, hangsúlyozván, miszerint kívánatos volna, ha az üzleti könyvek kivonatai hazai bíróságoknál bizonyító erővel csak akkor bírnának, ha azok az állam hivatalos nyelvén vezettetnek. 15. A szegedi pénzügyigazgatóság a házadó bizott­sághoz elnök és pótelnök választását kérvén, megválasz­­tatik­ elnökül Szilágyi Gyula ügyvéd, pótelnökül Adamo­­vits Sándor adóigazgató és ifj. Német Pál biz. tag. 16. Ugyanaz a jövedelmi-adó felszólamlási bizott­ságba két küldöttségi tag választása iránt intézvén meg­keresést, meg válasz­tatnak Bartha Sándor ügyvéd, Nagy Szabó János, póttagul Borotvás Kálmán ügyvéd. 17. Juhász Andor ügyvédnek Kmetykó Károly árva­­pénztárnok ellen emelt panasza tárgyalás alá vétetvén, hogy Grangeneuve-ben tűzhelyemnél ülve maradjak otthon, mint a jakobinok győzelmi ünnepélyén résztvegyek; anyám azonban igy akarta, részemről pedig a gyönyör gondolata, hogy Cleliát megláthatom, kezét megszorít­hatom, semmi egyéb merényletnek nem engedett nálam létrejönni. Várakozásomban legalább nem csalódtam, mert alig töltök néhány percet a teremben, amidőn bizonyos hí­zelgő zsibongás jön hallható, mely a Saint-Julieni város­ház lépcsőzetének alján kezdődött, s minden lépcsővel idébb észrevehetőig fokozódott. E zsibongás Clelia ér­kezését jelölte, s ő csakugyan atyja karján e percben lépett be a terembe. Dupuy Brutus a polgártárs, nagymértékben büszke volt leányára. Magasra emelt fővel lépett be, egész fon­tosságával azon férfiúnak, aki a jakobin-társulatnak el­nöke és a községnek sindykus­ procurátora volt, s ki e két címénél fogva képes lett volna felerészét azoknak, kik e percben szemei előtt vigadtak, a forradalmi vér­törvényszék elébe, illetőleg a vérpadra juttatni. Azonban nem élt vissza e nagy előnyökkel, s egész köztársasági szeretetreméltóságával tudta fogadni az üd­vözlők bókjait, amelyeket azok leánya szépsége felett nyilvánítottak. A világi republikánus csupán ez egy te­kintetben osztotta az emberiség küzhibáját, általános gyengéjét. Helyére vezető Cseliát, majd aranyszelencéjét vette ki zsebéből, abból lassan egy csipetet von ujjai közé, s még lassabban egyet szippantott. E pillanatban tekintete találkozott velem. Úgy lát­szott, váratlannak tűnik fel előtte ittlétem, s én kitalálni véltem, miszerint jelenlétemmel nem valami nagyon lehet megelégedve. Nézése azonban inkább figyelő, mint részakarata volt. Azután Cseliára vete szemeit, ki éppen ekkor bizo­nyos agg nőrokona társaságában a teremben sétára in­dult. Üdvözölte barátnőjét, s e kettős pillanat elárulta nekem, hogy ő ezzel énrólam beszél. Ez idő alatt, egy ügyes és jól átgondolt manőverrel Cleliának útjába h­elyezem el magamat, igyekezvén meg­tartóztatni magamat a nevetéstől a küzdelem felett, amit az ifjú jakobinok a hölgy körül kifejtettek. Clelia ez este csodaszerű szépség volt. Maguk a hölgyek elfeledtek féltékenyek lenni reá. Midőn odaért, azon pontra ahol álltam, rendkívüli kedvességgel viszonzá üdvözlésemet, s az őt kísérő aggnő felé fordulva igy szólt: — Ez az itt, édes néném, Fenestranges polgártárs, kiről egy alkalommal már szóltam ön előtt. Tizennégy nappal ezelőtt az ő bátorsága mente meg barátunkat, Lautouiére polgártárst a lángok veszélyétől, panasztott árvapénztárnoknak szervezeti szabályainkkal egyezőleg teljesített eljárása a közgyűlés által egyhan­gúlag helyeseltetik. 18. A városi tanácsnak a vágóhíd házi kezelése iránt foganatosított intézkedése s ily módon a két éven felüli marha vágásától 50 kr, a két éven aluli marha vágásától 40 kr. díj szedése helybenhagyatik , helyben­­hagyatik egyszersmind a vágóhídvámos 200 írtban meg­állapított évi fizetése is. 19. Békés-Csongrád megyék tanfelügyelőségének 4 osztályú felsőbb leányiskola felállítására vonatkozó meg­keresése, valamint a tanügyi szakosztálynak hasontárgyú véleményes jelentése is az iskolaszéknek a már kiírt is­kolakötelesek névjegyzékével együtt javaslattételre ki­­adatik, a pénzügyi és gazdászati szakosztályok pedig a helyiségek előállítása és a költségek mikénti fedezése iránti véleményes jelentéstételre hivatnak fel, emlékükbe hozatván, hogy az egyházfelekezetek iskolai célokra, a törvényben meghatározott 5°/0-nál a vett értesítések sze­rint többet áldoznak. A céhek rendszeresítésével megállapíttatott a ta­­nonckodási idő. Az egybegyűlt céhtagok előtt a céhmes­ter beszédet tartott az inashoz, ki kezét adva kötelezte magát erkölcsösségre, engedelmességre, szorgalmasságra és ipara iránti folytonos tanulásra. Az inas felvétetett, és mestere nem is mint inast, hanem mint a családhoz tartozó tagot tekintette. Nyilvános vigalmakon a tanonc­­nak nem volt szabad részt vennie. Felszabadulásakor a legény kötelezve volt a vándorlásra, hogy tapasztalatait öregbítse, és magát iparában kiképezze. De sohasem volt azért idegenek között, mert bárhol lett légyen is, mindig valamely egyesülethez tartozott, mely továbbképzéséről és jó­voltáról gondoskodott. Meg­betegedése alkalmával az idegen céh gondoskodott ápo­lásáról s orvoslásáról, s ha a boldogabb világba költö­zött, a céh eltemettette és az utolsó tisztességben része­­síttette. Ha pedig okulva, tapasztalatokkal gazdagon, évek múltán visszatért szülővárosába, és elég erősnek érezte magát a céhbe való fölvétel próbáját kiáltani, nagy ün­nepélyességek közben ez megtörtént. A céhek, mint már említem, tagjaik eltakaríttatásáról gondoskodtak, lelkéért Nem tudom, történt-e valaha önökkel, hogy egy nő, akit imádtak, szemükbe dicsérte meg önöket. Talán ez a legkedvesebb, legmagasztosabb érzés azok között, me­lyeket ember tapasztalni képes. Ami engem illet, e pil­lanatban legjobban szerettem volna Clelia lábai elébe borulni, hogy csókjaimmal hinthessem léptei nyomát. A boldogság s az öröm teljesen megrészegített, s e mámor­ban hoszszan néztem szemébe, s elzárom előtte az utat anélkül, hogy egyetlen szóhoz is jutni képes lettem volna. Az aggnő csodálkozó tekintete azonban, aki élesen szemügyre vett, visszaadta egy kevéssé érzékeim hasz­nálatát, s már-már érthetetlenségeket kezdtem rebegni, ami­kor Dupuy, ki a távolból minden mozdulatomra figyelt, idején célszerűnek látta, felénk közeledni. E tekintet végét szakító izgatottságomnak. Cléliát üdvözölve egy szegletbe vontam magam, hogy a syndicus­­procuratorral való találkozást elkerüljem, jóllehet el­lenséges indulatú célzásoktól nem látszik lelkesültnek. Cséliát visszavezette helyére, s halkan néhány szót vál­tott vele. Báli örömeimet megzavarta e vén jakobin jelenléte. Képes lehettem-e, míg őt látom, feledni a számkivetést és nyomort, melybe atyám miatta jutott? Nem ! Azonban nem sok idő múlva megmenekültem tőle. Este 9 óra körül, hivatalos pofával egy csendőr lé­pett be a bálterembe, s a syndicus-procurator egy sür­gönyt kapott. — Sürgős ügy, téve hozzá a hivatalszolga. E szó megreszketteté a jelenvoltakat. Összeesküvés, győzelem vagy megveretés hire volt az, amit ez irtózatos csendőr átadott? Az izgatottság kétszeres jön, midőn tapasztalni kez­­dék, hogy a sürgöny átfutásánál Dupuy homloka ráncba szedődik. — Valami veszély fenyegeti a köztársaságot? kér­­dék tőle remegve. — Nem, polgártársak — viszontó iszonytató arc­kifejezéssel az elnök. A köztársaságot nem fenyegeti veszély, de az árulók megkapják méltó büntetésüket. Ekkor fölemelkedett. A Clelia feletti őrködést az agg nőre bízta s eltávozott a teremből. Néhány perc múlva lovak dobogását lehetett hal­lani, amint az a Saint-Julieni főtér éles kövezetéről behang­­zott a terembe. A syndicus-procurator, akit öt csendőr követett, Gueret felé vonult. Eltávozása általános vidámságot eredményezett a teremben mindenkinél, s én indultam Clelia kezét kérni, hogy vele egy carmagnole-t lejthessek. (Folyt. köv.) Ismeretterjesztő rovat. A céhek eredete és történeti fejlődése. Gelléri Mórtól. (Folyt.) Az ipar fejlesztésére iskolák és nyilvános intézetek állottak fel. A külföldi találmányok belföldön utánoz­­tattak és javíttattak. A pályakérdések, műkiállítások stb. ekkor még ismeretlenek voltak ugyan, de észszerű működés és rendszeres fejlesztés nagyban fokozták az ipar virágzását. Ez időben találta föl Antklitzen Kon­stantin, (zárdás néven: Schwarz Berthold) a puskaport és Guttenberg a könyvnyomdászatot.

Next