Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
VI-ik évfolyam. 1876. 40-ik szám. Vasárnap, szeptember 17-én. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorér egyszeri beiktatásnál ökrt kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyittérben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III. tized, 916. sz. a. fő-utca, Darabos-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. A közigazgatási bizottság. — Két cikk. — I. Az 1876-ik évi Yl-ik törvénycikk tényleges végrehajtása legközelebbi napokban hazaszerte megtörténik. A hét folytán veszi kezdetét ugyanis az ország megyei és városi törvényhatóságaiban a közigazgatási bizottságok megválasztása. Nálunk e nagyfontosságú cselekmény végrehajtásával határidőül folyó szeptember hó 26-ika tűzetett ki, amikor városi köztörvényhatóságunk e célból rendkívüli közgyűlést tart. Egyik tekintélyesebb központi napilap ez alkalomra vonatkozólag megjegyzi, miszerint „a városokban, melyek municipális különállásukat megtartották, oly közönyösséggel néznek e választások elé, mintha a közgyűlési bizottságok egyik legjelentéktelenebbjének és nem a törvényhatóságok legfontosabb közigazgatási testületének megalakításáról lenne szó. Nem várnak az új intézménytől semmi jót. Ellenben bizonyosnak tartják egy pozitív rész oldalát, a közügyek iránti érdeklődésnek megcsökkenését a városi polgárság kebelében, s valószínűnek egy másik hátrányos következményét, azt, hogy a városi ügyeknek a közönség egyeteméből elvont vezetését néhány befolyásos egyénből alakuló clique önző kezeibe juttatandja.“ Mindenesetre igen fontos és figyelemreméltó ellenvetés az új közigazgatási testület életbeléptetendő intézménye ellen. S amennyiben városokról van szó, kétszeresen fontos reánk nézve is. Mi azonban nem habozunk kijelenteni részünkről, hogy ismerve itteni viszonyainkat, a közönségnek akár a közigazgatási, akár más természetű közügyek iránti nem érdeklődését, az új intézmény életbeléptetésétől nem hogy félnénk, de sőt a jelzett szempontokból annak ügyködésétől városi közéletünk terén egyenesen a legkívánatosabb sikert várjuk. Nézetünk az, hogy nálunk a közigazgatási bizottság életbeléptetése már csak azért is egy hatalmas és jelentékeny lépés lesz városi életünkben a közelőhaladás felé, mert hivatva lesz végkép megszüntetni mindama bajokat és hiányokat, amelyeket eddig nálunk épen a föntebbi közöny és érdeklődéshiány okozott. Erélyes vezetés mellett lesznek erélyes kezek, fölkutatni közéletünk mindazon ágában a bajokat, melyekre a közigazgatási bizottság hatásköre ki fog terjedni, s lesz akaraterő és képesség annak tagjaiban, kitartással küzdeni meg a bajok orvoslásánál fölmerülő bárminemű nehézségekkel. Nem célunk itt eme bajok részletezésébe bocsátkozni. Anélkül is ismeretesek azok mindnyájunk előtt. Ahelyett, hogy ezeket szellőztetnék, — ami kétségtelenül kötelességünkben állana — tájékoznék eleve a tizenkét nap múlva megalakuló új közigazgatási testület tagjait a rájuk néző, helyi speciális hiányok felől, az alkalmat későbbi időre halasztva, áttérünk itt a közigazgatási bizottságról szóló törvények — lapunk szűk teréhez mért és a közönség közvetlen igényeit érdeklő ismertetésére. Korunk társadalmi fogyatkozásai között az emberiség utait mindenütt áldozatokkal látjuk behintve és ha haladásról van szó, e törvényt egyes népek sem kerülhetik ki. Az élet a halálból szeret táplálkozni, s az új társadalom mindig csak akkor lesz életrevaló, ha a régiből meríti erejét. Természetesnek kell tehát találnunk, ha ma, amikor az új, egységes magyar állam kezdi magát újjászervezni, amidőn a a régi municipális közigazgatás helyébe, állami közigazgatást igyekszik behozni: a régibb s magát túlélt rendszernek is hátrálnia kell, s helyet kell adnia korszerűbb, a haladás által is követelt jogintézménynek. A vármegyei rendszer valaha a leghűbb kinyomata volt a magyar nemzeti önkormányzat teljes jogának, s tagadhatlan, hogy ami azt századokon keresztül éltető s virágoztató, abból a jogkörből a most életbelépő közigazgatási bizottságok egy igen tetemes darabot elvesznek. De azért senki se higyye, hogy meghalt vagy meg fog szűnni a megyei rendszer s az abban foglalt önkormányzati szabadság, mert a népek életének hivatása az, hogy önmagából teremtse, hozza létre intézményeit, amelyek ha elenyésztek is, a népek mégis élnek és élni fognak örökre, ha megvan bennök a haladásra kivántató képesség. Nem kell azt hinni, hogy azon szerves változások miatt, amelyeken törvényhatósági szervezetünk főleg 1870 óta átment, ez sem ma, sem jövőben nem lenne képes kifejteni a réginél valódibb és termékenyebb önkormányzati jog és szabadság magvait. Nem kell hinni, hogy a közigazgatási bizottság, mely törvényhatósági rendszerünkbe úgyszólván beékeltetik, ezt teljesen el fogná sorvasztani; sőt ellenkezőleg, azt kell reménylenünk, hogy a közigazgatási bizottság intézménye fogja képezni azon közös, összekötő csatornát, amelyen keresztül a nemzeti közszellem az államkormányzatba, annak gépezetébe közvetlenül ömölhet át, míg viszont ebből jelen, nem minden bajtól és kórtól ment törvényhatósági organizmusunk folytonosan s közvetlenül meríthet majd életerőt és táplálékot. Különben azt sem kell képzelnünk, mintha ez a közigazgatási bizottság-féle intézmény csak úgy egyszerre született volna meg — sisakosan, páncélosan, mint hajdan a raythologia korában Minerva a Jupiter fejéből; nem unicum találmány ez a maga nemében, mert ehhez hasonló közigazgatási testületek más műveltebb államokban, mint Anglia- Franciaország- és Poroszországban- már régóta léteznek. A mi közigazgatási bizottságunk egy oly organismus leend, amely az angol, porosz s francia rendszernek nálunk is alkalmazható, közigazgatási és jogi életünk viszonyainak megfelelő alkatrészekből s elemekből van összeállítva — és nem utáncsinálva, mint ezt egynémely honboldogitó atyák kormányunk és törvényhozó testületünk becsmérlése híresztelni szeretik. Angliában például a vidéki területek (megyék) városok s egyházközségek közigazgatási kormányzata szintén egy , az állampolgárok, a hazafiak közül ingyen szolgáló testületre van bízva, de a testület tagjait felsőbb helyen nevezik ki. Törvényünk szerint a közigazgatási bizottságba a törvényhatósági (nálunk a városi) közgyűlés választ oly tíz tagot a köztörvényhatósági bizottság tagjai közül, akik szintén ingyen kötelesek hivataloskodni. Közigazgatási bizottságunkba, illetőleg annak szervezetébe tehát az ingyenes hivataloskodás eszméje Angliából van átkölcsönözve, s ezáltal ez új intézményünkben is megvan az angolokkal való hasonlatosság. Nincs azonban meg ugyanez a választásra nézve. Angliában ugyanis a közigazgatási tisztviselők kinevezését nem tartják az önkormányzati jog sérelmének. Nálunk azonban máskép áll a dolog, mert itt a földművesosztály, amelynek ott földbirtoka alig van, csaknem kétharmadát birtokolja az ország földjének, s ezért képviselettel bír mind saját községi körében, mind a törvényhatósági szervezetben, mind végre az országgyűlésen a törvényhozó testületben. Poroszországban szintén vannak közigazgatási bizottságok, amelyek abban hasonlítanak a mieinkhez, hogy szintén másod- és harmadfokúlag vezetik a közigazgatási teendőket, de különböznek mégis abban, hogy mint Angliában, úgy itt is tiszteletbeli tisztviselőkből állnak, s tagjai az államfő kinevezésétől függenek. Egyéb tekintetben is igen tapasztalható a két intézmény közötti rokonság, például a porosz közigazgatási választmánynak, mint bíróságnak hatásköréhez tartoznak: a följelentések azok ellen, akik az ingyenes hivatalok elvállalásától, bár különben tehetnék, vonakodnak; a panaszok a kerületi (megyei stb.) adóval túlterhelés ellen; a községi és hivatalfőnöki mulasztások ellenőrzése, a szegény-, út-, víz-, mező-, ipar-, tűzrendőrségi-, közoktatási és közegészségi ügyek. Franciaországban épen úgy választják a közigazgatási tanács tagjait, mint nálunk, de a közigazgatási bíráskodásra nézve a mi közigazgatási bizottságunk már különbözik az ittenitől. Nálunk ugyanis a közigazgatási bizottság bíráskodó és adminisztracionális közeg is egyszersmind, míg Franciaországban a közigazgatási bíráskodás akkér gyakoroltatik, hogy az úgynevezett prefectus mellé egy 3—4 tagból álló tanács van rendelve, mint első folyamodásu közigazgatási bíróság. Ez ítél a közigazgatási vitás kérdések felett nyilvános tárgyaláson, s ítélete azonnal végrehajtható. — A mi közigazgatási bizottságunk ily külön bíróságot nem képezend, s ítéletei a második és harmadik fórumra is felebbezhetők lesznek. (51. §.) A közigazgatási bizottság fogalmáról, szervezetéről és hatásköréről egy külön cikkben legközelebb szólunk. A i q u i s. A nemzetközi napok hazánkban. (sz.) Követjük a központi lapok példáját az elnevezésben azon napokra nézve , amelyeket a nemzetközi statisztikai és őstörténelmi s embertani kongresszusok világhírű tudósai körünkben, a magyar haza fővárosában Budapesten és kirándulásaik alkalmával a vidéken töltöttek. Mindenekelőtt, ami e napokról a nevezett tudósokra nézve a legkedvesebb emlék marad: az a magyar vendégszeretet amely az ország fővárosában Budapesten s a vidéken mindenütt oly mérvben nyilvánult, hogy a külföldi urakat egészen meglepte. A statisztikai kongresszus tagjainál, mint maguk nyilvánítók, örökké feledhetlenek lesznek a József főherceg magyaros vendégszeretete, s azon fogadtatások, amelyekben Mezőhegyesen, Resicán, Mehádián, Szegeden, stb. részesültek. A statisztikai kongresszus külföldi képviselői aug. 29-én mintegy 160-an érkeztek meg a fővárosba Bécsből. Ezeknek a fővárosból Kőrösy József, Greguss Ágost és Hunvaldy Pál Vácig előjök mentek , az érkező vendégek közt 40 hölgy is volt. A vendégek képviselték Angliát, Dániát, Norvégiát és Svédországot, Oroszországot és Finnlandot, Ausztriát, Németországot, Bajorországot, Szászországot, Badent, Hamburgot , Németalföldet, Belgiumot, Franciaországot, Portugált, Olaszországot, Romániát, Szerbiát, Egyptomot, Dél-Amerikát, és Ázsiából Japánt. Mint e sorozatból kitűnik , Éjszak - Amerika kivételével, e nemzetközi találkozáson Budapesten az összes művelt világ képviselve volt. A kongresszus ünnepélyes megnyitása szeptember 1-én délelőtt 11 órakor történt meg az akadémia palotájának dísztermében, mely ez alkalommal a különböző országok lobogóival és címerével volt feldíszítve ; a díszterem közepén egy emelvényt hazánk címere ékített. József főherceg, mint a kongresszus elnöke , honvédtábornoki egyenruhában foglalta el az elnöki széket s francia nyelven tartott megnyitó beszédet, melyben üdvözölte a tagokat és szerencsét kívánt magunknak, hogy Magyarországnak is megadatott a szerencse, a hírneves tudósokat fővárosa kebelében üdvözölhetni. Szólt a statisztikai tudományok fontosságáról, elmondva, hogy csak kevés ideje annak, miszerint Magyarország azon buzgalommal adhatta magát oda a statisztika munkáinak, melyet ezek igényelnek, mert amig más népek már értékesíthették az eredményeket, melyekre ezen uj tudomány eljutott, országunk még alig kezdhette el a napjainkra vonatkozó adatok gyűjtését, de iparkodott az állást, melyre vágyakozik, elfoglalni. — A főhercegelnök tartalmas, szép beszédében , annak végén a statisztika jellemzésére megemlíti , hogy a tudományadta látcső és nagyító üveggel kezében a mai statisztikus mind jobban közelíti meg a társadalmi tüneményeket, azért, hogy kiragadja azok titkait, küzdjön a társadalom ellenségeivel. Fegyverei csak számok, de ezek metsző fegyverek és ezekkel síkra kel a csapások ellen, melyek az országokat megtizedelik. Megismeri a mezőgazdasági termelés számait és bőséget készül vinni az országba, melyet a természet éhségre kárhoztatott. Türelme által megoldotta a meteorológia rejtélyeit és sikerül neki lassanként elhárítani a veszélyeket , melyek a termelést és a kereskedelmi mozgalmat fenyegetik, stb. A főhercegnek a hallgatóság részéről élénk tetszésnyilvánításokkal fogadott beszédére a külföldi államok nevében Semenov orosz tudós és Oroszország egyik képviselője, igen meleg és emelkedett hangon válaszolt, különösen kiemelvén Magyarországot, mely az ő véleménye szerint már méltó helyet foglal el a művelt nemzetek