Hód-Mező-Vásárhely, 1880. július-október (10. évfolyam, 27-41. szám)
1880-10-10 / 41. szám
X-ik évfolyam. 1880. 41-ik .11. Vasárnap, október 10-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben egészévre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelent minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, I. tized Tarján 1176. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁR* MI HETILAP. . * _______ Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Lapunkra, melynek iránya változatlanul ezentúl is az eddigi marad, felhívjuk a t. olvasóközönség figyelmét és pártfogását. Előfizetési díj a beálló október-decemberi évnegyedre tárt. Az előfizetéseket kérjük vagy kiadóhivatalunkhoz (Tarján 1170. sz.) küldeni be, vagy nyugtatvány mellett kihordóinknak adni át. Törvényszéket Vásárhelynek! (Három cikk.) I. Négy éve múlt, hogy a magas kormány törvényszékünket a szegedibe olvasztotta be. A takarékosság volt akkor az országos jelszó, melynek logikai ereje előtt a nemzet meghajolt. Önkénytelenül jön tehát tollunk alá a kérdés: várjon az állam elérte-e a kitűzött célt, vagyis a nagy, fönnen hirdetett takarékossággal nyert-e valamit ? Erre bizony odafönn aligha tudnának kielégítő feleletet adni, de hogy a redukcióval az igazságszolgáltatás országszerte vesztett abszolút becséből és erejéből, arra már határozottan „igen“-nel felelhetünk, s különösen nekünk vásárhelyieknek, hogy minő összegünkbe kerül a pörlekedés, a jogszolgáltatás, arról ugyan kövér statisztikát lehetne évől-évre készíteni. Rövidre vonjuk elmélkedésünket. Az állam pénzügyileg nem nyert semmit, minket pedig a súlyos adó mellett évi-évre inségesebb helyzetbe sodor a sokszor elkerülhetetlen pörlekedés. És valjuk meg, igazságügyi bajaink 1807. óta annyira elszaporodtak és oly nagyon elmérgesedtek, mikép azok nagy mérve és majdnem elviselhetetlensége iránt pártkülönbség nélkül közös és összhangzó a vélemény. A jogkezelés méregdrágasága, a perek hosszadalmassága, a végrehajtás lassúságának és nehézségének végtelensége, a zavar és mindenféle összeütközések a törvényekben, rendeletekben és bírósági eljárásokban, mindezek oly tényezők, melyek a pörlekedő nép elkeserítésére és elkedvetlenítésére rendkívül nagy befolyást gyakorolnak. Azután meg nagy mérvben hat nálunk az elkedvetlenítésre törvénykezésünknek azon szerencsétlen iránya, mely roppant alakiságot követel, rendszerint az anyagi jog föláldozásáról. Igazságügyi minisztereink pedig összetett kezekkel nézik ezen jogi küzdelmeket; tömegesen gyártatják ugyan mondvacsinált szakemberekkel a törvényjavaslatokat, de a bajok orvoslására lényegileg mit sem tesznek. A vásárhelyi kir. törvényszék beszüntetése nem volt sem méltányos, sem eszélyes kormánypolitika. Nem volt méltányos, mert azon óriási adók után, melylyel városunk évenként a monarchia fönnállásáért adózik, méltán várhattuk volna, hogy az állam is teljesítse elvégre azon komoly kötelességeket, melyeket az általunk hozott nagy áldozatokért mélhatlanul teljesíteni tartozik. Elvártuk volna, hogy adózó városunk egyik vagy másik jogosult igényének a viszonyokhoz mérten eleget tett volna. Pedig épen ennek elmulasztása idegeníti el azután az államtól saját polgárait s legjobb hazafiait; aláássa maholnap a tekintélyt, aláássa a hitet a magyar életrevalósága és jövője iránt. És különösen igazságügyi politikánk ilyetén rendszere miatt az indignáció, az elégületlenség és elkeseredés annyira általános és annyira jogosult, hogy nincs ma közöttünk senki, ki a jelenlegi állapotot ily alakban továbbra is fönntartani óhajtaná. T» ' jf“'1 ° De nem volt es. ,, E várost az egy e'degen kormányok is mindenhat .ék, mint az állam mostoha gyomrait megmosolyogták, megjogosultabb ,mait sutba dobták, anyagi és szellemi izdítására egy árva lépést sem tettek. ‘ Nem csuda tehát, az abszolút hatalmat követő magyar korántól népünk ép úgy idegenkedett, mint elődb écsi kollégáitól. A kormánynak lett volna a föladata a népet mindjárt kezdetben dler ezekkel meggyőzni, melyek az uralgó elvet azonnal eloszlatták volna. De -f kiraa ^ semmit. Az adót évenként ők is pontoították . . . azután azt sem tudták, var '* 'gon ? Népünk már a kormány is irtózott, mert ezalat ^berendA *es hatalmat vélé, mely 18 évig * j -»ritá agyon a ^jogosultabb k . ^ pekily a szabadságharc leverését 111 ’ *nneplé meg. A kinevezett felej ' ;iOS'" iszteriumban is csak a bécsi ko ^ C) nak folytatását gyanitá, s aki ellenzékké tömörülvén, ipar. -t s illetve jelöltjeit a törvény ■' "buktatni. A királyi ko* a olna tehát — ismételjük — : kedvezményekkel ’3 , erre való institiJ&ó? » ” •* eloszlató ti' ... "* "z f . ** - - AUCW V /| A _ „ agyonfojtogad réti- 'am, fientem szt. István birodalmának ágai nép fölvirágzásának hathatós eme E politikát dédelgették is néhány heve ellenzéki tót vármegyében és a szászoki Erdélyben, de a kellő eredményt nem ott let volna elérni, hanem itt. Azonban nálunk a tettek s nem tesznek még ma sem, sőt erő -ellenszenvüket éreztették is, amikor csak ihetett. Ha tehát voksmalayar parlamentben még mindig az ellenzék vrpenyőjébe esik, az nemcsak azon néhány snnyes önérdeket hajhászó s mindenáron f.ínni vágyó izgágacsinálónak tulajdonítható hanem jórészben a kormány hibás eljárását is keresendő, mert a nép egyeteme m asi néhány elvakultat kivéve nem idegenített volna barátsága jeleid jobbját nyújtani s abbahagyni a 13 évi meddő harcot, ha a piri bársonyszék felől a legkisebb jóindulatot tasztalja. Még minden nagyob városban látjuk a kormány üdvös kezét, apl. katonai laktanyák építését, amot országos hazósági intézet vagy jogakadémiák szállítását,mi a felsőbb nőnevelőintézet szervemsét és náliskik alapítását, addig itt semmi, de sémi nem történik, sőt lassanként még attól is megfosztanak, melylyel gyönge pillanatukban negajándékoztak. Mi egyedül maguk erejét, magunk erszényére vagyunk szorulva ! Ez ? tősgyökeres . var város nem érdemelt még országos filmet, ez az 50,000 magyar nem érdemelt s mást, mint mostoha bánásmódot. Megtagadja tőle azon segédeszközöket, melylyel magát at megillető nagyobb városok szóvonalára égetné, iparát fejleszthetné és főleg, hogy telkeit értékesíthetné. E célra nekünk vásárhí eknek nem szavaznak meg semmit, ha akarunk valamit, azt önerőnkből kell előállítani. Mondják, hogy mi népességre az ország ötödik nagy városa vagyunk. Igaz ! de nekünk mégis úgy tetszik, mintha valami nagy, óriási nagy faluban laknánk. — Fájdalom! csak népességre vagyunk ötödik, de nem egyszersmind csin-, műveltség- vagy kereskedelemre nézve is. De ez nem a mi hibánk. Ha a minket megillető színvonalra még föl nem emelkedtünk, ez önmulasztásunkon kívül — miként már előbb jeleztük — azon körülménynek is tulajdonítható, hogy a kormányok mindenha következetesen megtagadták tőlünk azon eszközöket, melylyel a jövőt számunkra kivívhattuk, biztosíthattuk volna. A szöllő-dézmaválsági ügy. A múlt szept. havi közgyűlésen kérdést intézett. Kovács Ferenc bizottsági tag úr a polgármester úrhoz a szellő-dézmaváltsági ügy mibenállása iránt, s egyszersmind indítványozta, hogy ezen, a volt földesuraság és városunk közönsége között fönnforgó kényes kérdés mielőbb tisztába hozassék. Az indítványozó bizottsági tag előadásából, nemkülönben Ábrás K. polgármester által adott fölvilágosításból igen épületes dolgokat lévén alkalmunk megismerni, elérkezettnek látjuk az időt, hogy ezen tárgyhoz részünkről is hozzászóljunk. Hogy a szőllő-dézmaváltságról szóló szerződés a földesuraság és a városi megbízottak között mikor s mi módon köttetett meg, sokkal ismertebb dolog, semhogy annak elmondására tért és időt vesztegetnünk kelljen. Nem is erről, hanem egyedül csak arról akarunk szólani, miszerint a már teljesen beszedett szöllő-dézmaváltsági összegből 10 ezer forint járulékaival együtt hiányzik. ..■,m uj baj ez, de hivatalos utón csak akkor jött napfényre, midőn t. Magya'a..ao. ..x__i — ha jól emlékszünk 1878. évben — bejelentette a közgyűlésnek, miszerint szöllő-dézmaváltság-díjjal hátralékban többé senki sincs, mert mindazok, kik hátralékosokként szerepeltetnek, tartozásaik lefizetését nyugtákkal igazolták, s a mennyiben az uradalom még mindig tetemes összeget követel s annak födözésére behajtandó hátralék nincs, intézkedést kért tétetni az iránt, hogy a beszedett s rendeltetése helyére, az uradalmi pénztárba el nem juttatott s hihetőleg csupa véletlenségből elkallódott 10 ezer főt megtérittessék. Ezeket vagy ezekhez hasonló dolgokat jelenthetett a t. főkapitány ur, mert vizsgálat rendeltetett el, s annak sikeres és gyors keresztülvitelével maga Ábrás K. polgármester úr bízatott meg, s bizonyára nem ő rajta múlt, hogy az idő forgandó kereke meg nem állt s a megbízatástól a mai napig több mint két év telt el, s ha t. Kovács Ferenc ur föl nem szólal, miatta békén elnyughatott volna ezen ügy is akár Ítéletnapig, így hozván magával a város érdeke, vagy tán másoké ? Tek. Kovács Ferenc úr fölszólalásából megtudtuk, hogy az uradalom követelése 10.000 frt és járulékaiból áll; a főkapitány úr hivatalos jelentéséből pedig már évek óta tudjuk, hogy a vásárhelyi szőllőbirtokosok által tartozásuk teljesen, sőt többek által már kétszer is befizettetett; azt azonban mindez ideig nem tudjuk, hogy a város első tisztviselője, Ábrás Károly polgármester, megbízatása ellenére, ezen a város közönsége mint szavatos kárára elveszett tetemes összeg előkénítése, a hiba vagy hibásak kiderítésére két év óta egyetlen lépést sem tett. Azon nyilatkozata ugyanis, hogy az uradalmi tisztséget, sőt magát gróf Károlyi Gyula ő méltóságát is megkereste az egyéni hátralékosok névsorának megküldése iránt, a főkapitány úr teljes hitelű jelentésével szemben egyébnek nem tekinthető, mint egy szorult ember pillanatnyi hatásra számított s villámhárítóként alkalmazott mentségének, — mert ő maga sem hiszi s nem is hitte soha, hogy ezzel, mint rögtönözve elénk tálalt képtelenséggel, mint igazolással, bővebb megfontolás után a legegyügyűbb ember is megelégedjék. De mit is akarhat a t.polgármester úr oly egyéni hátraléki kimutatással, mely nem létezhet, mert hátralékos nincs ? kitől akarja a hiányzó 10,000 frtot járulékaival együtt behajtani, midőn jól tudja, hogy e város közönsége tartozását már rég lefizette ? ezt fejtse meg az ő ismert bölcsesége. Ha