Hód-Mező-Vásárhely, 1886. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1886-02-14 / 7. szám

XVI-ik évfolyam. 1886. Vasárnap, február 14-én. 11-ik szám. Előfizetési dij 1 Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 1 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. ------------ -------------—-- " A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztő­höz, III-ik tized 828. szám alatt küldendők. HÓD-MEZ­ŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.­m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. Hirdetési dijak: 4 fhasábes petitsor, vagy­ annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérien a 4 hasábos petit sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el rógatásokat a szerkesztő. Családi életünk. Ha a férfiak nem is, a nők bizonyára igazat adnak nekem, midőn azt állítom, hogy családi életünknek nagy fogyatko­zásai vannak. A házi tűzhely varázsa eltűnőfélben van. A férfinak nem otthona, vagy nem édes otthona többé a család. A nőt sem fűzik már oly szoros kötelékek a családi élethez, gyakran vágyódik ki a csendes fészekből és zajosabb örömök után áhíto­zik. A gyermekek sok helyen cselédekre bízva nőnek fel és nem érzik a szülői te­kintély állandó befolyását. A családi élet hanyatlása miatt a nők a férfiakra hárítják a felelősséget. A fér­fiak — szerintök — minden ok nélkül áldozzák fel a családi élet örömeit. Még ha valami jobbat, nemesebbet tennének azok helyett — hagyján! De a vendéglők és kávéházak füstös levegőjébe temetkez­nek s ott kedélyrontó játékkal élik az időt, fecsérlik a pénzt és rongálják egészségöket. De a férfiak sem maradnak adósak a váddal. Nem vágyódnának ők ki a családi élet bűvköréből, ha megtalálnák otthon azt, a­mi őket lekösse, maraszsza­ a gyöngéd, finom lelkületű nőt, a­ki aggódó szeretet­tel sietve letörli férje homlokáról az élettel való küzdés, nehéz verejtékcseppjeit, kisi­mítani a gondok által vont redőket, szelíd szavával felderíteni a férj kedélyét, mikor azt a méltatlan sérelem keserűsége tölti el. Bár a férfiak által emelt vádak is bír­nak alappal, részemről a baj valódi okát még­is abban találom, hogy sok férfi há­zassága után is nagyon becsüli a gargon­net örömeit, s nős korában is oly feszte­len szabadságot kíván élvezni, milyent nőt­len korában élvezett. Pedig ez lehetetlen. Legalább a csa­ládi élet fogalmával egyátalán nem fér össze. Mert a családba, mint magasabb egységben be kell olvadni a férjnek épúgy, mint a nőnek. Az egyéni akaratnak gyak­ran korlátot szab a magasabb egység: a család. Az egyéni szabadság egy részéről tehát a család javára le kell mondani. Ez­zel a gondolattal tisztába kell jönni, a­ki családot akar alapítani. S épen ott rejlik legtöbbször a hiba, hogy a férj nem érzi magát a család tag­jának s ennek javára nem tud vagy nem akar lemondani korlátlan szabadságáról. Azt hiszi, eleget tett kötelességének, ha a közös háztartáshoz szükséges költséget fe­leségének kiadja. Ám az ilyen élet lehet konviktus, de családi életről ily körülmé­nyek között nem beszélhetünk. Van azután egy gyöngeség, mely ál­talában, úgyszólván minden férfinál közös, kisebb-nagyobb mértékben. Szereti azt a látszatot megmenteni, hogy a felesége neki nem parancsol, mindenki szívesen játsza a függetlent. Ha nagy ritkán akad valaki, a­ki még jó pajtásai kedvéért sem vét a rend ellen, melyet a család érdeke eléje szab: készen van az élezelődés, hogy szegény jámbor papucskormány alatt nyög. No, minekünk férfiaknak sok min­denre van bátorságunk: még hősök is tudunk lenni a lovagiasság modern sza­bályai szerint, hanem arra már nincs bá­torságunk, hogy ki merjük­ magunkat tenni a kaszinói életek élének, hogy fe­lettünk jót kacsagjanak. Ha valaki belátja azt, hogy akkor vagyunk erősek, mikor szenvedélyeinket megfékezzük s nem akkor, mikor azok által ragadtstunk; ha akkor vagyunk sza­badok, mikor szabadságunk egy részéről a család javára meggyőződésből lemon­dunk, s nem akkor, mikor bennünket a rosz szokások rabul ejtenek, az igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy sok­­kal több erény van abban, ha egy férfi még­ a nélkülözéstől sem riad vissza, mi­kor azzal családjának javát előmozdíthatja, mintha függetlenséget szenvelegve, minden múló szeszélyét kielégíteni akarja. Mondjon bárki bármit; én részemről sokkal több állandó örömöt találok a csa­ládias élet csendes, ártatlan jeleneteiben, mint a zajos társaságban, s mondjanak bár papucshősnek, én estéimet legszíve­sebben szeretem kis családom körében tölteni, a­hol midőn gyermekeim viruló arczát szemlélve, vidám kedvteléseikben gyönyörködöm, megindul közöttünk a ke­délyes beszélgetés, mely által erkölcs és és elme egyaránt épül. Ha velem együtt mások­ is azt tarta­nák, sokan megtalálnák nejeikben azokat a szép női vonásokat, melyeket eddig nem vettek észre s melyek képesek volnának a férjet lebilincselni, otthon marasztani; • sokan feltalálnák a valódi boldogságot, s a családi tűzhely hamvadó tüze újra me­legítene, a családi élet varáza egész fényé­ben újra ragyogna. s.v. Törvényhatósági közgyűlés, 1886. febr. 9. Elnök , méltóságos Rónay Lajos főispán ur, jegyző : Kmetykó József főjegyző. 1. A polgármesternek f. év január haváról, a törvényhatóság közegészségi, közbiztonsági, adó­fizetési viszonyait és a közm­unkaváltságokat s utak állapotát feltüntető jelentése, mely a szokott, ada­toknál ez­úttal sem tartalmazott többet, — a köz­gyűlés által tudomásul vétetett. 2. Kristó L. polgármester felemlítve f. év­­január 24-én Szathmármegye két községének a Szamos áradása folytán elöntését, az árvízkárosul­tak részére 150 frt segély megszavazását indítvá­nyozza. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s Szathmármegye alispánjához megküldetni ren­deltetett. 3. A polgármesternek 1885-ik évről szóló jelentése kinyomatni határoztatott, megbizatván a polgármester, hogy azt az áprilisi közgyűlés al­kalmára tárgyalás végett tűzze ki. 4. Kmeti Károlynak és Gojdár Sámuelnek, az 1885. évi okt. 25-iki bizottsági­ tag választások alkalmából, a bizottsági tagok sorába felvétele iránt az igazoló- és bíráló bizottságok határozatai ellen benyújtott felebbezések elutasítására vonatkozó belügyminiszteri leirat tudomásul vétetett. 5. A belügyminiszternek, Kokovai Imre fo­gyasztási adókezelőnek hivatalától fegyelmi útán elmozdítását helyben hagyó leirata tudomásul vé­tetvén : miután ezen állás ideiglenes, vagyis addig tartó, m­íg a város a fogyasztási adókat bérben bírja, a v. tanács megbizatott az állás betöltésével és annak bejelentésével. 6. A városi tanács előterjesztése melyben Gál Dániel segédadótisztnek, az ellene folyamat­ban levő fegyelmi vizsgálat tartamára fele fizeté­sét a f. év január hó 1-jétől kiutalványozni vé­leményezi. A felmerült indítványok folytán, Gál Dániel egész fizetéssel, más valamely hivatalnál alkalmaz­tatni rendeltetett, e határozat foganatosításával a tanács bizatván meg. 7. Kmeti Károly és Csejtey Antal árva­­pénztári tisztek 1882—1884. évi gyámpénztári számadására vonatkozó számbiráló bizottsági javas­latok, melyek szerint számadók felmentetnek, — elfogadtattak. 8. Banga Péter és Szabó Sándornak 1884. évi közpénztári számadására Vonatkozó és felment­vényt javasló számbiráló bizottsági előterjesztés elfogadtatott. 9. Olvastatott a számbiráló bizottság jelen­tése. Góty József kamarásnak 1883. ápr. 28. — 1884. ápr. 19-ig terjedő­­ téglászati számadására vonatkozólag, melyben a felmentvényt kiadni és számadó részére előző gyakorlathoz képest a tiszta haszon bizonyos perczent jutalom megszavazását véleményezi. Az ügy azzal adatik, ki a tanácsnak, hogy a tégla értékesítésre nyilatkozván, a jutalom iránt javaslatot tegyen. 10. Takó Ferencznek a mintagazdaságra vonatkozó 1880-ik évi számadása tekintetében be­terjesztett számbirálószéki jelentés, melyben szám­adó felmentése javasoltatik, elfogadtatott. 11. Az ipartanodai bizottság 1884i-k évi számadására vonatkozó é­s felmentvényt javasló számbiráló bizottsági jelentés elfogadtatott. 12. Csikós Mór és Banga Péternek 1879. és 80-ik évi kórházi pénztári számadásukra a fel­­mentvény megadatott. 13.. A kaszárnya építésre tett 32000 frtnyi önkénytes adományok mikénti visszatérítése tár­gyában kiküldött bizottság javaslata, mely szerint a jelzelt összeg 4 év alatt felosztva adóba vettes­sék ki, — elfogadtatott; igy tehát negyedrész összeg közadóba ki vettetik és ugyanannyi az ado­mányozóknak beszámittatik. 14. Czuczi János bizottsági tagnak a bizott­ A nemzetgazdasági eszmék hatása a közegészségügyre. (Folytatás.) Az első fokon áll Spanyolország és Portu­gália, a másodikon Németország és észak Ame­rika; ogy látszik az utolsó fokhoz közel van Francziaország, de eddig csak Angolország érte azt el egészen. A német szabadság nagy mártírjának ezen szavai még ma is betű szerint igazak, és bizo­nyítják, hogy List mennyire megelőzte korát. A nemzetgazdaságban felállított elvek közül övé a legokszerűbb, mert ez nem álta­lánosít, hanem egyéniesít, (individualizál) a nemzetekre nem erőszakol általános minta sze­rinti kereskedelmi rendszert hanem olyat ajánl mely különböző műveltségűknek és földrajzi fekvésüknek megfelel. Elvei, melyeket tényleg és ösztönszerüleg követett An­gol- és Francziaország fennállása idejének legnagyobb részén át, mielőtt List azokat kimondta volna, sokkal nagyobb befo­lyással vannak a közegészségügyre, mint az előbbiek ; mert egészen más dolog oly törvé­nyek alatt, élni, melyek mint a List-féle nem­­zeties rendszer mellett, az egész nemzet jólé­tét czélozzák, mint olyanok alatt, melyek a többi rendszer elvei szerint leginkább egyes osztályok gazdagodására irányulnak s csak má­sodik sorban munkálják az egész nemzetét. Természetes, hogy a List-féle rendszer­nek is csak közvetve lehet a közegészségügyre befolyása s ennyiben hasonlít elődeihez. De a mennyivel nagyobb befolyása van a List-féle rendszernek a közegészségügyre mint a többi rendszernek, annyival nagyobb mértékben hat vissza az egészségügyének okozott haszon ma­gára a nemzetgazdaságra. Mert könnyen belát­ható, hogy mikor rendszere mellett minden osz­tályra kiterjedő jólét fejlődött ki, viszont en­nek következtében ugyanazon arányban lettek a lakosok egészségesebbek is és ez által ismét csak az általános jólét gyarapodott. Legjobban illusztrálja állításom helyessé­gét Angolország, mely csak a legutóbbi időben tért át a teljesen szabad kereskedéshez. Mint­hogy Nagy Britania elejétől fogva a legjobb,­­ mert valóban nemzeties — nemzetgazdaság­nak örvendhetett, nemcsak legjobb módú ha­nem átalában igen nedves és ködös éghajlata mellett is a legegészségesebb ország lett. Innen van az, hogy ott a nyilványos egészségügyi rendtartás felvirágzása folytán, a­mi csak gaz­daságilag szabad és előre haladt népeknél tör­ténhetik, az absolut halandóság, valamint a jár­ványok miatti halálozás kisebb mint az előtt és mint akár hol. „Ha 1848/49-ben oly nagy lett volna Angolországban a cholera miatti halálozás mint p. o. Ausztriában, Lengyelor­szágban, Dániában stb. akkor ott nem 72,000 hanem 600 ezer ember halt volna meg benne, tehát a jobb életmód és a rendszabályok 528,000 lakosnak életét mentették meg.“ (Oesterlen.) Ha az ember életét pénzértékben akarjuk ki­fejezni, kiszámíthatjuk mennyit nyert a czél­­szerű nemzetgazdaság és az egészség ápolása által Angolország nemzeti vagyona. Eddig azt bizonyítottuk be történetileg, hogy a nemzetgazdaság különböző rendszerei csak indirekt befolyást gyakoroltak az egész­ségügyére , de ebből beláthajuk, hogy az olyan nemzetgazdaság, mely az egészségügyét egye­nesen előmozdító alapelveken nyugszik, elsőbb­séget érdemel az eddigiek felett. Csak olyan rendszernek lehet kilátása maradandóságra, csak az jó minden országnak és minden népnek, mely alapgondolatául a nép nyilvános és magán egészség­ügyének ápolását választja. Csak eti­nél felelnek meg az eszközök a czélnak; egyik tökéletesen fedi a másikat, a czél ismét esz­köz s az utóbbi újra czél lesz. Hogy valaki jó módú legyen, egészségesnek kell előbb lennie; ha ez, akkor amaz is lehet, csak erejét kell használnia. A vagyonosság nagy jó, de legna­gyobb az egészség, t. i. hippokratesi értelem­ben, ha nemcsak a test, hanem a lélek is egészséges. A nemzetgazdaság ezen rendszere, melyet higiénikusnak nevezhetünk, természetes kibő­vítése a List-féle nemzetiesnek, csak részlete­sebben formulázza ezt. List az egész nemzet érdekét teszi első­sorba műveltségi fokához, földrajzi fekvéséhez, éghajlatához képest stb., a hygienikus elv pedig azt kívánja, hogy e­­zálra ne alkalmaztassanak akár­milyen keres­kedelmi törvények, pénzügyi és adó­reformok, hanem csak azok, melyek egyeseknek és az egész népnek (de nem az egyes osztályoknak) testi és lelki jólétét előmozdítani képesek. Könyen beláthatjuk, hogy egészen más hatása lesz e tekintetben az olyan rendszernek mely egyenes után törekszik erre, mint azon rendszereknek, melyek mint a Mercantilisms, Smithismus stb. kellő időben alkalmazva gaz­daggá tették ugyan a lakosság egy részét, de az egészségi jóléttel éppen nem törődnek, sőt szá­mos olyan kereskedelmi és adó­törvényt hoz­nak létre, melyek az egészségügy kívánalmaival tökéletesen ellenkeznek. Az olyan ember, aki csupán gazdag de a mellett testi egészsége és igy a lelki is rosz állapotban van, az állam szempontjából leg­­kevésbbé sem produktiv személy. Mert csak kevés embernek adatott az, hogy roncsolt test­ben épen maradjon szelleme! Ellenben az olyan ember, kinek erős és virágzó egészség áll szolgálatára s örömmel és kedvvel folytatja választott foglalkozását, nagy kincs a társada­lomra és államra nézve még akkor is ha fog­lalkozása által magát gazdaggá nem teszi. A hygienikus rendszer lényege tehát, mi­által az eddigiektől különbözik, abban áll, hogy olyan kereskedelmi, pénzügyi és adóreformokat követel, melyek nemcsak gazdaggá teszik az egyes polgárokat és az egész államot, hanem egészségessé is; kizárja tehát mindazon törvé­nyeket melyek az egészség rovásá­n csak az állami pénztárak megtöltését czélozzák. A he­lyes elméletnek a gyakorlatban is valósulni kell, úgy a­hogy a helyes deductiónak megfe­lel az analyticus eredmény. Ezért nem kétel­kedünk rajta, hogy ha valamely állam ponto­san valósítja a nemzetgazdaság hygienicus rend­szerét ez rá nézve nemcsak szellemileg lesz a legnagyobb áldás, hanem anyagi és pénzügyi tekintetben is állandó jó eredményeket fog kieszközölni, ha talán nem mindjárt kez­detben is. Korunk szelleme is parancsolja, hogy ilyen rendszerhez forduljunk Soha még a nemzet­­gazdaság és egészségügy közötti rokonságra annyi figyelmet nem fordítottak mint a legújabb időben. A kiváló nemzetgazdák közül különö­sen Schäffle és Roscher, Lindwurm egyenesen azt sürgeti, hogy az államtudomány alapjává az élettant kell tenni. ___ (Folyt. köv.) jági tagságról történt lemondása tudomásul véte­tett s a lemondónak a közügyek iránti érdeklő­dése, szorgalma és dicséretes mérséklete jegyző­könyvbe igtattatik ; helye jan. 31-én betöltet­vén, további intézkedés szüksége fenn nem forog. 15. A közpénztáraknak f. én febr. hó 4-én történt megviszgálásáról beterjesztett jelentés, mely szerint a pénztárak rendben találtattak, tudomásul vétetik. 16. Olvastatott a szentesi kormánybiztosi hivatal megkeresése az ártérbe bevonni szándékolt utakra s vasutakra vonatkozólag ; ezzel kapcsolat­ban olvastatott a polgármesternek, Kovács Ferencz és Garzó Imre bizottsági tagoknak ide vonatkozó javaslata, mely szerint a körös-tisza és marosi ár­­mentesítő társulat megalakultával a dűlő­utak szán­dékolt bevonásának abban hagyása és annak csak is a vasutakra nézve — mivel ezekre a törvény világosan szól — foganatosítása iránt az elől ne­vezett hivatal megkerestetni véleményeztetik, mi­vel a társulathoz tartozik most már, hogy törvény alapján micsoda tárgyakat kíván a terhek alá be­vonni és miként viszi azokat keresztül, továbbá mivel e munka igen sokba kerül és a társulati in­tézkedés következtében fölöslegessé válhat. (Folyt. köv.) Felolvasás az orsz. gazdakongresz­­szusról. Tartotta a hunvásárhelyi gazdasági egyletben: Draskóczy Lajos elnök, 1886. jan. 30-án. (Folytatás). Károlyi Sándor gróf az orsz. gazdacongres­­suson a következőket monda: Uraim ! A mai tárgyalásra kitűzött nemzet­közi termény versenynek kérdése oly mélyen be­hatol gazdasági életünkbe, hogy azzal nemcsak a jelen alkalommal, de ezenkívül is, sőt mondhat­nám a jelen diskusszióból kifolyólag gazdasági egyesületeinkben, szak- és tudományos köreink­ben, továbbá a sajtóban és a törvényhozó testü­letekben újból és ismételten foglalkoznunk kell, nem ugyan többé amaz általános nemzetközi szempontból kiindulva, mint a­melynek jellegével a mai tárgyalás fog bírni, hanem a kérdésnek különösebben minket érintő részével. Ezúttal ré­szemről csak jelezni akarom­­a legszűkebb korlá­tok közé szorítkozva, a mai diskussz­iónak tárgyait. Ha a termény­verseny okát kutatjuk, meg­találjuk azt leginkább a túltermelésben, melyet a folyton akkumulálódó tőke akkor idéz elő, midőn kamatait forgalmi eszközök létesítésében keresi. Túltermelésre kilátás lesz a messze jövőben is, mert a tőke folyton nagyobbodva mindig fog találni újabb módokat arra, hogy megjelenésével improduktív területeket termékenyekké tegyen ka­matjának ez után is előteremtése végett. Az előadó úr helyesen emeli ki azt, hogy a túltermelésnek tényezői állandók maradnak. Eme tétel bizonyításával nem szándékozom ezút­tal foglalkozni, ezt az előadó munkája fényesen deríti ki. E tényállás megzavarja azonban európai kontingensünk közgazdasági helyzetét. A múltban európaszerte emelkedő jóléttel és a lakosság szaporodásával fokozódtak a mező­­gazdasági termények árai és ennek hatása alatt fejlődtek egész közgazdaságunk érték­viszonyai.

Next