Hód-Mező-Vásárhely, 1886. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1886-02-14 / 7. szám
XVI-ik évfolyam. 1886. Vasárnap, február 14-én. 11-ik szám. Előfizetési dij 1 Vidékre postán és helyben egész évre 4 frt, félévre 1 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. ------------ -------------—-- " A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III-ik tized 828. szám alatt küldendők. HÓD-MEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. Hirdetési dijak: 4 fhasábes petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyílttérien a 4 hasábos petit sor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el rógatásokat a szerkesztő. Családi életünk. Ha a férfiak nem is, a nők bizonyára igazat adnak nekem, midőn azt állítom, hogy családi életünknek nagy fogyatkozásai vannak. A házi tűzhely varázsa eltűnőfélben van. A férfinak nem otthona, vagy nem édes otthona többé a család. A nőt sem fűzik már oly szoros kötelékek a családi élethez, gyakran vágyódik ki a csendes fészekből és zajosabb örömök után áhítozik. A gyermekek sok helyen cselédekre bízva nőnek fel és nem érzik a szülői tekintély állandó befolyását. A családi élet hanyatlása miatt a nők a férfiakra hárítják a felelősséget. A férfiak — szerintök — minden ok nélkül áldozzák fel a családi élet örömeit. Még ha valami jobbat, nemesebbet tennének azok helyett — hagyján! De a vendéglők és kávéházak füstös levegőjébe temetkeznek s ott kedélyrontó játékkal élik az időt, fecsérlik a pénzt és rongálják egészségöket. De a férfiak sem maradnak adósak a váddal. Nem vágyódnának ők ki a családi élet bűvköréből, ha megtalálnák otthon azt, ami őket lekösse, maraszsza a gyöngéd, finom lelkületű nőt, aki aggódó szeretettel sietve letörli férje homlokáról az élettel való küzdés, nehéz verejtékcseppjeit, kisimítani a gondok által vont redőket, szelíd szavával felderíteni a férj kedélyét, mikor azt a méltatlan sérelem keserűsége tölti el. Bár a férfiak által emelt vádak is bírnak alappal, részemről a baj valódi okát mégis abban találom, hogy sok férfi házassága után is nagyon becsüli a gargonnet örömeit, s nős korában is oly fesztelen szabadságot kíván élvezni, milyent nőtlen korában élvezett. Pedig ez lehetetlen. Legalább a családi élet fogalmával egyátalán nem fér össze. Mert a családba, mint magasabb egységben be kell olvadni a férjnek épúgy, mint a nőnek. Az egyéni akaratnak gyakran korlátot szab a magasabb egység: a család. Az egyéni szabadság egy részéről tehát a család javára le kell mondani. Ezzel a gondolattal tisztába kell jönni, aki családot akar alapítani. S épen ott rejlik legtöbbször a hiba, hogy a férj nem érzi magát a család tagjának s ennek javára nem tud vagy nem akar lemondani korlátlan szabadságáról. Azt hiszi, eleget tett kötelességének, ha a közös háztartáshoz szükséges költséget feleségének kiadja. Ám az ilyen élet lehet konviktus, de családi életről ily körülmények között nem beszélhetünk. Van azután egy gyöngeség, mely általában, úgyszólván minden férfinál közös, kisebb-nagyobb mértékben. Szereti azt a látszatot megmenteni, hogy a felesége neki nem parancsol, mindenki szívesen játsza a függetlent. Ha nagy ritkán akad valaki, aki még jó pajtásai kedvéért sem vét a rend ellen, melyet a család érdeke eléje szab: készen van az élezelődés, hogy szegény jámbor papucskormány alatt nyög. No, minekünk férfiaknak sok mindenre van bátorságunk: még hősök is tudunk lenni a lovagiasság modern szabályai szerint, hanem arra már nincs bátorságunk, hogy ki merjük magunkat tenni a kaszinói életek élének, hogy felettünk jót kacsagjanak. Ha valaki belátja azt, hogy akkor vagyunk erősek, mikor szenvedélyeinket megfékezzük s nem akkor, mikor azok által ragadtstunk; ha akkor vagyunk szabadok, mikor szabadságunk egy részéről a család javára meggyőződésből lemondunk, s nem akkor, mikor bennünket a rosz szokások rabul ejtenek, az igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy sokkal több erény van abban, ha egy férfi még a nélkülözéstől sem riad vissza, mikor azzal családjának javát előmozdíthatja, mintha függetlenséget szenvelegve, minden múló szeszélyét kielégíteni akarja. Mondjon bárki bármit; én részemről sokkal több állandó örömöt találok a családias élet csendes, ártatlan jeleneteiben, mint a zajos társaságban, s mondjanak bár papucshősnek, én estéimet legszívesebben szeretem kis családom körében tölteni, ahol midőn gyermekeim viruló arczát szemlélve, vidám kedvteléseikben gyönyörködöm, megindul közöttünk a kedélyes beszélgetés, mely által erkölcs és és elme egyaránt épül. Ha velem együtt mások is azt tartanák, sokan megtalálnák nejeikben azokat a szép női vonásokat, melyeket eddig nem vettek észre s melyek képesek volnának a férjet lebilincselni, otthon marasztani; • sokan feltalálnák a valódi boldogságot, s a családi tűzhely hamvadó tüze újra melegítene, a családi élet varáza egész fényében újra ragyogna. s.v. Törvényhatósági közgyűlés, 1886. febr. 9. Elnök , méltóságos Rónay Lajos főispán ur, jegyző : Kmetykó József főjegyző. 1. A polgármesternek f. év január haváról, a törvényhatóság közegészségi, közbiztonsági, adófizetési viszonyait és a közmunkaváltságokat s utak állapotát feltüntető jelentése, mely a szokott, adatoknál ezúttal sem tartalmazott többet, — a közgyűlés által tudomásul vétetett. 2. Kristó L. polgármester felemlítve f. évjanuár 24-én Szathmármegye két községének a Szamos áradása folytán elöntését, az árvízkárosultak részére 150 frt segély megszavazását indítványozza. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s Szathmármegye alispánjához megküldetni rendeltetett. 3. A polgármesternek 1885-ik évről szóló jelentése kinyomatni határoztatott, megbizatván a polgármester, hogy azt az áprilisi közgyűlés alkalmára tárgyalás végett tűzze ki. 4. Kmeti Károlynak és Gojdár Sámuelnek, az 1885. évi okt. 25-iki bizottsági tag választások alkalmából, a bizottsági tagok sorába felvétele iránt az igazoló- és bíráló bizottságok határozatai ellen benyújtott felebbezések elutasítására vonatkozó belügyminiszteri leirat tudomásul vétetett. 5. A belügyminiszternek, Kokovai Imre fogyasztási adókezelőnek hivatalától fegyelmi útán elmozdítását helyben hagyó leirata tudomásul vétetvén : miután ezen állás ideiglenes, vagyis addig tartó, míg a város a fogyasztási adókat bérben bírja, a v. tanács megbizatott az állás betöltésével és annak bejelentésével. 6. A városi tanács előterjesztése melyben Gál Dániel segédadótisztnek, az ellene folyamatban levő fegyelmi vizsgálat tartamára fele fizetését a f. év január hó 1-jétől kiutalványozni véleményezi. A felmerült indítványok folytán, Gál Dániel egész fizetéssel, más valamely hivatalnál alkalmaztatni rendeltetett, e határozat foganatosításával a tanács bizatván meg. 7. Kmeti Károly és Csejtey Antal árvapénztári tisztek 1882—1884. évi gyámpénztári számadására vonatkozó számbiráló bizottsági javaslatok, melyek szerint számadók felmentetnek, — elfogadtattak. 8. Banga Péter és Szabó Sándornak 1884. évi közpénztári számadására Vonatkozó és felmentvényt javasló számbiráló bizottsági előterjesztés elfogadtatott. 9. Olvastatott a számbiráló bizottság jelentése. Góty József kamarásnak 1883. ápr. 28. — 1884. ápr. 19-ig terjedő téglászati számadására vonatkozólag, melyben a felmentvényt kiadni és számadó részére előző gyakorlathoz képest a tiszta haszon bizonyos perczent jutalom megszavazását véleményezi. Az ügy azzal adatik, ki a tanácsnak, hogy a tégla értékesítésre nyilatkozván, a jutalom iránt javaslatot tegyen. 10. Takó Ferencznek a mintagazdaságra vonatkozó 1880-ik évi számadása tekintetében beterjesztett számbirálószéki jelentés, melyben számadó felmentése javasoltatik, elfogadtatott. 11. Az ipartanodai bizottság 1884i-k évi számadására vonatkozó és felmentvényt javasló számbiráló bizottsági jelentés elfogadtatott. 12. Csikós Mór és Banga Péternek 1879. és 80-ik évi kórházi pénztári számadásukra a felmentvény megadatott. 13.. A kaszárnya építésre tett 32000 frtnyi önkénytes adományok mikénti visszatérítése tárgyában kiküldött bizottság javaslata, mely szerint a jelzelt összeg 4 év alatt felosztva adóba vettessék ki, — elfogadtatott; igy tehát negyedrész összeg közadóba ki vettetik és ugyanannyi az adományozóknak beszámittatik. 14. Czuczi János bizottsági tagnak a bizott A nemzetgazdasági eszmék hatása a közegészségügyre. (Folytatás.) Az első fokon áll Spanyolország és Portugália, a másodikon Németország és észak Amerika; ogy látszik az utolsó fokhoz közel van Francziaország, de eddig csak Angolország érte azt el egészen. A német szabadság nagy mártírjának ezen szavai még ma is betű szerint igazak, és bizonyítják, hogy List mennyire megelőzte korát. A nemzetgazdaságban felállított elvek közül övé a legokszerűbb, mert ez nem általánosít, hanem egyéniesít, (individualizál) a nemzetekre nem erőszakol általános minta szerinti kereskedelmi rendszert hanem olyat ajánl mely különböző műveltségűknek és földrajzi fekvésüknek megfelel. Elvei, melyeket tényleg és ösztönszerüleg követett Angol- és Francziaország fennállása idejének legnagyobb részén át, mielőtt List azokat kimondta volna, sokkal nagyobb befolyással vannak a közegészségügyre, mint az előbbiek ; mert egészen más dolog oly törvények alatt, élni, melyek mint a List-féle nemzeties rendszer mellett, az egész nemzet jólétét czélozzák, mint olyanok alatt, melyek a többi rendszer elvei szerint leginkább egyes osztályok gazdagodására irányulnak s csak második sorban munkálják az egész nemzetét. Természetes, hogy a List-féle rendszernek is csak közvetve lehet a közegészségügyre befolyása s ennyiben hasonlít elődeihez. De a mennyivel nagyobb befolyása van a List-féle rendszernek a közegészségügyre mint a többi rendszernek, annyival nagyobb mértékben hat vissza az egészségügyének okozott haszon magára a nemzetgazdaságra. Mert könnyen belátható, hogy mikor rendszere mellett minden osztályra kiterjedő jólét fejlődött ki, viszont ennek következtében ugyanazon arányban lettek a lakosok egészségesebbek is és ez által ismét csak az általános jólét gyarapodott. Legjobban illusztrálja állításom helyességét Angolország, mely csak a legutóbbi időben tért át a teljesen szabad kereskedéshez. Minthogy Nagy Britania elejétől fogva a legjobb, mert valóban nemzeties — nemzetgazdaságnak örvendhetett, nemcsak legjobb módú hanem átalában igen nedves és ködös éghajlata mellett is a legegészségesebb ország lett. Innen van az, hogy ott a nyilványos egészségügyi rendtartás felvirágzása folytán, ami csak gazdaságilag szabad és előre haladt népeknél történhetik, az absolut halandóság, valamint a járványok miatti halálozás kisebb mint az előtt és mint akár hol. „Ha 1848/49-ben oly nagy lett volna Angolországban a cholera miatti halálozás mint p. o. Ausztriában, Lengyelországban, Dániában stb. akkor ott nem 72,000 hanem 600 ezer ember halt volna meg benne, tehát a jobb életmód és a rendszabályok 528,000 lakosnak életét mentették meg.“ (Oesterlen.) Ha az ember életét pénzértékben akarjuk kifejezni, kiszámíthatjuk mennyit nyert a czélszerű nemzetgazdaság és az egészség ápolása által Angolország nemzeti vagyona. Eddig azt bizonyítottuk be történetileg, hogy a nemzetgazdaság különböző rendszerei csak indirekt befolyást gyakoroltak az egészségügyére , de ebből beláthajuk, hogy az olyan nemzetgazdaság, mely az egészségügyét egyenesen előmozdító alapelveken nyugszik, elsőbbséget érdemel az eddigiek felett. Csak olyan rendszernek lehet kilátása maradandóságra, csak az jó minden országnak és minden népnek, mely alapgondolatául a nép nyilvános és magán egészségügyének ápolását választja. Csak etinél felelnek meg az eszközök a czélnak; egyik tökéletesen fedi a másikat, a czél ismét eszköz s az utóbbi újra czél lesz. Hogy valaki jó módú legyen, egészségesnek kell előbb lennie; ha ez, akkor amaz is lehet, csak erejét kell használnia. A vagyonosság nagy jó, de legnagyobb az egészség, t. i. hippokratesi értelemben, ha nemcsak a test, hanem a lélek is egészséges. A nemzetgazdaság ezen rendszere, melyet higiénikusnak nevezhetünk, természetes kibővítése a List-féle nemzetiesnek, csak részletesebben formulázza ezt. List az egész nemzet érdekét teszi elsősorba műveltségi fokához, földrajzi fekvéséhez, éghajlatához képest stb., a hygienikus elv pedig azt kívánja, hogy ezálra ne alkalmaztassanak akármilyen kereskedelmi törvények, pénzügyi és adóreformok, hanem csak azok, melyek egyeseknek és az egész népnek (de nem az egyes osztályoknak) testi és lelki jólétét előmozdítani képesek. Könyen beláthatjuk, hogy egészen más hatása lesz e tekintetben az olyan rendszernek mely egyenes után törekszik erre, mint azon rendszereknek, melyek mint a Mercantilisms, Smithismus stb. kellő időben alkalmazva gazdaggá tették ugyan a lakosság egy részét, de az egészségi jóléttel éppen nem törődnek, sőt számos olyan kereskedelmi és adótörvényt hoznak létre, melyek az egészségügy kívánalmaival tökéletesen ellenkeznek. Az olyan ember, aki csupán gazdag de a mellett testi egészsége és igy a lelki is rosz állapotban van, az állam szempontjából legkevésbbé sem produktiv személy. Mert csak kevés embernek adatott az, hogy roncsolt testben épen maradjon szelleme! Ellenben az olyan ember, kinek erős és virágzó egészség áll szolgálatára s örömmel és kedvvel folytatja választott foglalkozását, nagy kincs a társadalomra és államra nézve még akkor is ha foglalkozása által magát gazdaggá nem teszi. A hygienikus rendszer lényege tehát, miáltal az eddigiektől különbözik, abban áll, hogy olyan kereskedelmi, pénzügyi és adóreformokat követel, melyek nemcsak gazdaggá teszik az egyes polgárokat és az egész államot, hanem egészségessé is; kizárja tehát mindazon törvényeket melyek az egészség rovásán csak az állami pénztárak megtöltését czélozzák. A helyes elméletnek a gyakorlatban is valósulni kell, úgy ahogy a helyes deductiónak megfelel az analyticus eredmény. Ezért nem kételkedünk rajta, hogy ha valamely állam pontosan valósítja a nemzetgazdaság hygienicus rendszerét ez rá nézve nemcsak szellemileg lesz a legnagyobb áldás, hanem anyagi és pénzügyi tekintetben is állandó jó eredményeket fog kieszközölni, ha talán nem mindjárt kezdetben is. Korunk szelleme is parancsolja, hogy ilyen rendszerhez forduljunk Soha még a nemzetgazdaság és egészségügy közötti rokonságra annyi figyelmet nem fordítottak mint a legújabb időben. A kiváló nemzetgazdák közül különösen Schäffle és Roscher, Lindwurm egyenesen azt sürgeti, hogy az államtudomány alapjává az élettant kell tenni. ___ (Folyt. köv.) jági tagságról történt lemondása tudomásul vétetett s a lemondónak a közügyek iránti érdeklődése, szorgalma és dicséretes mérséklete jegyzőkönyvbe igtattatik ; helye jan. 31-én betöltetvén, további intézkedés szüksége fenn nem forog. 15. A közpénztáraknak f. én febr. hó 4-én történt megviszgálásáról beterjesztett jelentés, mely szerint a pénztárak rendben találtattak, tudomásul vétetik. 16. Olvastatott a szentesi kormánybiztosi hivatal megkeresése az ártérbe bevonni szándékolt utakra s vasutakra vonatkozólag ; ezzel kapcsolatban olvastatott a polgármesternek, Kovács Ferencz és Garzó Imre bizottsági tagoknak ide vonatkozó javaslata, mely szerint a körös-tisza és marosi ármentesítő társulat megalakultával a dűlőutak szándékolt bevonásának abban hagyása és annak csak is a vasutakra nézve — mivel ezekre a törvény világosan szól — foganatosítása iránt az elől nevezett hivatal megkerestetni véleményeztetik, mivel a társulathoz tartozik most már, hogy törvény alapján micsoda tárgyakat kíván a terhek alá bevonni és miként viszi azokat keresztül, továbbá mivel e munka igen sokba kerül és a társulati intézkedés következtében fölöslegessé válhat. (Folyt. köv.) Felolvasás az orsz. gazdakongreszszusról. Tartotta a hunvásárhelyi gazdasági egyletben: Draskóczy Lajos elnök, 1886. jan. 30-án. (Folytatás). Károlyi Sándor gróf az orsz. gazdacongressuson a következőket monda: Uraim ! A mai tárgyalásra kitűzött nemzetközi termény versenynek kérdése oly mélyen behatol gazdasági életünkbe, hogy azzal nemcsak a jelen alkalommal, de ezenkívül is, sőt mondhatnám a jelen diskusszióból kifolyólag gazdasági egyesületeinkben, szak- és tudományos köreinkben, továbbá a sajtóban és a törvényhozó testületekben újból és ismételten foglalkoznunk kell, nem ugyan többé amaz általános nemzetközi szempontból kiindulva, mint amelynek jellegével a mai tárgyalás fog bírni, hanem a kérdésnek különösebben minket érintő részével. Ezúttal részemről csak jelezni akaroma legszűkebb korlátok közé szorítkozva, a mai diskussziónak tárgyait. Ha a terményverseny okát kutatjuk, megtaláljuk azt leginkább a túltermelésben, melyet a folyton akkumulálódó tőke akkor idéz elő, midőn kamatait forgalmi eszközök létesítésében keresi. Túltermelésre kilátás lesz a messze jövőben is, mert a tőke folyton nagyobbodva mindig fog találni újabb módokat arra, hogy megjelenésével improduktív területeket termékenyekké tegyen kamatjának ez után is előteremtése végett. Az előadó úr helyesen emeli ki azt, hogy a túltermelésnek tényezői állandók maradnak. Eme tétel bizonyításával nem szándékozom ezúttal foglalkozni, ezt az előadó munkája fényesen deríti ki. E tényállás megzavarja azonban európai kontingensünk közgazdasági helyzetét. A múltban európaszerte emelkedő jóléttel és a lakosság szaporodásával fokozódtak a mezőgazdasági termények árai és ennek hatása alatt fejlődtek egész közgazdaságunk értékviszonyai.