Hód-Mező-Vásárhely, 1886. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
XVI-ik évfolyam. 1886. 41-ik szám. Vamp didier Jeen Előfizetési dij: vidékre postán és helybeli . Hirdetési dijak: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt Megyeen minden vasárnap reggel. E[,^es szém ára EO l.r. A lap szellemét illeti a közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, III-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.-m.-vásárhelyi „gazdasi közlönye. 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 1 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyittérben a 4 hasábos petitsor díja lő kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Haladjunk. El kell ismernünk, hogy városunk előhaladása érdekében néhány év óta örvendetes érdeklődés nyilvánul úgy a terv. hatósági bizottság tagjai valamint általában a közönség részéről s már is több oly intézményre mutathatunk rá, melyek ez állításunkat igazolják. Az évtizedeken át tartott pártharcok helyét a város tanácskozó termében a nyugodtabb s tárgyilagosabb eszmecserék foglalják el s majd minden közgyűlésünk mutat fel valami eredményt, melytől városunk emelkedését várhatjuk. Sok teherrel küzdő városunk adósságait rendezte, az utczák kövezetének évről-évre fejlesztésével a közlekedést megkönnyítette, az artézi kutak és a közfürdő létesítésével, valamint a kórház nagyobb mérvű gondozásával az egészségi állapotokon javított, a gyermekmenhelyek felállításával és szaporításával a lélekszárp pipelkedését biztosította , a népnevelés ügyét előmozdította. Elmondhatjuk, hogy városunk azon után van, melyen biiztos lépésekkel hajudhat előre. Midőn azonban ezt elismerjük és hangoztatjuk , nem tagadhatjuk el, hogy az általánosságban nyilvánuló eme érdeklődés mindeddig nem tüntet fel bizonyos meghatározott irányt. Sokan nagyon is rohamosan akarnának haladni s azzal érvelnek, hogy városunk más hazai városoknál sok tekintetben hátrább áll, tehát hatványozott erővel kell haladnunk s nem szabad visszariadnunk a nagy áldozatoktól sem, ígért a Hifi’ is többet kiván ma, mint amennyit kívánt a régebbi kor ; igényeink fokozottabbak, ízlésünk fejlettebb. Sokan ismét nagyon is sötétszinben nézik a mai kép gyors előhaladtását s féltik a várost, féltik a népet, hogy ez a gyors haladásban nem nyer, ím nem veszit, s megelégednének a régi egyszerű állapotokkal. Mi úgy az egyik, mint a másik rész nézetét tiszteletbeli tartjuk, mert hisszük, hogy az tiszta jó indulatból származik, s azt tartjuk, mikép a gyorsan haladók mellett szükség van olyanokra, kik néha, mikor azok különösen túlságosan elragadtatják magukat, a mérsékletre intsenek s viszont csak a jó ügynek válik hasznára, mikor vannak, kik a túlságosan elmaradtakat egy kevés gyorsaságra serkentik. Mi a középutat választjuk s a nélkül, hogy a hátramaradásnak volnánk védői, szeretjük a jól meggondolt, tapintatos és mérsékelt előhaladást. Különösen nálunk épen arra van szükség viszonyaink között. Amit örömmel említhetünk meg, az azon körülmény, hogy úgy az egyik mint a másik rész folyton foglalkozik városunk ügyeivel , és azért remélhetjük legalább a mérsékelt, de biztos haladást. Az utóbbi időben különösen sokat foglalkoznak nálunk a város utczáinak szabályozásával s egy új városháza építésének kérdésével. Mindkét kérdés annyira előtérbe jutott, hogy előre kitérni többé nem lehet. Alig van város hazánkban, melyben a házak építésénél az utczák egyenes vonalára oly kevés tekintetet fordítottak volna, mint nálunk ; sem a külcsiny, sem közlekedési sem pedig tűzrendőri szempontok nem vétettek figyelembe s bizony sok évtizednek le kell folyni, mig városunk ezen régi időből származott baján segítve leend. Ezt annál inkább mondhatjuk, mert az utóbbi időkben sem tapasztaltunk e részben kedvező fordulatot, sőt úgy tudjuk, hogy amikor valamely új ház épül, mindig más-más pontból határoztatik meg az utcza vonal. Ez az oka aztán, hogy az újabb építkezéseknél sem lelhetjük fel az utcza szabályos vonalát. Nem terjeszkedve ki több példára, nézzük csak a Beregi házat, s annak a sarkáról tekintsünk végig akár a szentesi utcza, akár pedig a főutcza vonalán az első tekintetre látni fogjuk , mily óriási hiba követtetett el e házak vonalának megállapitásánál, a mit helyre hozni nem lehet. De igy van ez városunknak csak nem minden utczáján s így is marad mindaddig, míg a törvényhatóság az egész város szabályozási tervének elkészíttetését el nem rendeli. Ez szükséges mindenek előtt és legsürgősebben, ha azt akarjuk, hogy városunk utczái egyenesek és rendezettek legyenek. Vannak azonban közlekedési és tűzrendőri tekintetben oly mizériák, melyeknek megszüntetésére az általános szabályozási terv elkészítése idejéig várni nem lehet. Hogy többet mellőzzünk, csak a „Sas“ vendéglő és a Révész ház között elvonuló utczát s a városszerte emlegetett Csonka utcza közt nevezzük meg. Az előbb nevezett utcza a város központján az utcza vonalból kiugró két ronda házával, nemcsak a jó ízlést sérti, hanem a közlekedésnek is hátrányára van. A csonka köz kinyitásáról már évekkel ezelőtt s azóta is többször elmondtuk nézetünket. Bátran elmondhatjuk, mikép nem gondolunk olyan embert városunkban, aki e köznek kinyitását a legszükségesebbnek és a legsürgősebbnek ne tartaná. Már ezelőtt 25 évvel mozgalom indult meg e köz kinyitása végett, most már a városnak két nevelőintézete is e közben van elhelyezve. Ugyan találkozhatik-e olyan ember, aki ez utcza kinyitásának ellent mondana? És mégis a hatóság mindeddig alig tett valamit ez ügyben, sőt a tanács egyik tekintélyes tagjától csak nem rég hallottuk azt a nyilatkozatot, hogy a tanács magától nem tehet semmit, ha az érdekelt lakosság meg nem indítja a mozgalmat. Szerény nézetünk szerint egyenesen a t, tanács volna arra hivatva, hogy figyelmét egyebek között a közforgalmat, közlekedést oly nagyon akadályozó helyeket megnyissa s a kisajátítási és szépészeti bizottságokkal egyetértőleg gondoskodjék, hogy az ily zárt helyek kisajátítására a közköltségvetésben bizonyos összeg felvétessék vagy kisajátítási alap létesíttessék. A csonka utcza kinyitását szerintünk mielőbb keresztül lehetne vinni, mert mi úgy tudjuk, hogy midőn a Schéner-féle házat a „Színház-, magtár- és fürdő-részvény-társaság“ megvette, a szerződésben világosan ki volt kötve a csonka -utcza kinyitása. A város új közházának építését évek óta szükségesnek tartják s már a törv.hatósági bizottság el is határozta, hogy építési alapul évenként bizonyos összeg vétessék fel a közköltség előirányzatban. Az új városház felépítéséhez nemcsak reményünk, de pénzalapunk is volna tehát már. Csakhogy ez a pénzalap nem hogy szaporodott volna, de sőt — mint halluk —megsemmisült. A törvényhatóság ugyanis belátja a mostani kórházi állapotok tarthatatlanságát, de a nehéz viszonyok között fél bele menni egy uj monumentális és minden tekintetben czálszerű uj városháza építésébe. E nehéz viszonyok között tovább nyomorog a régi rész épületben s tatarozgattatja, bővítteti nagy áldozatokkal, melyek évenkint az építési alapot és teljesen felemésztik. E nehéz helyzetében és zavarában fogadta el komolyabb megfontolás nélkül azt a tervet, hogy a börtön épület hivatali helyiségekké átalakíttassák. Soha hirtelenebb kit hatóság nem intézkedett, mint a mienk akkor, midőn e több ezer forintot igénylő átalakításba belevitetett. Az indítványozó azzal érvel, hogy a börtön épület átalakításával van megvetve az uj városház építésének alapja, mert a börtön épületet csak folytatni kell s felépül az uj városháza. Ez az érv eszünkbe juttatja azt az embert, aki egy gombot küldött a szabóhoz azért, hogy varrjon rá kabátot. Csakhogy a börtön épület olyan avult gomba mely sehogy sem illik rá egy uj kabátra. Egy szóval: itt is az látszik, hogy nincs egy jó terv, és nincs bizonyos irány és megállapodás, melyből kiindulni s melyen haladni lehetne az uj városház megvalósítása felé. S míg ilyen nem lesz akár egy, akár más tekintetben, addig csak kapkodás lesz minden tettünk s nem fogvárosunk haladni. Törvényhatósági közgyűlés. (Vége.) Deák Mihály főmérnök beterjesztvén jelentését a pusztán eddigelé eszközölt rekeszezési munkálatokról, Kovács Ferencz biz. tag a beterjesztett jelentésnek a napirendről ez alkalommal letételét indítványozta, minek folytán hevesebb felszólalások provokáltatak. Különösen Kovács Ferencz, Draskóczy Lajos és Szabó Mihály , biz. tagok heves beszédekben nyilatkoztak pro és contra a pusztai rekeszezési munkálatok iránt. Végre a közgyűlés a mérnöki vélemény beható tárgyalása után kimondta, hogy mivel egyesek a pusztai területen foganatosított munkálat keresztülvitelében nem találnak kellő megnyugvást, különösen azért, hogy a czélba vett szabályozásnak csak egy része építtetik ki, tvábbá mivel több oldalról kifejeztetett az is, hogy a foganatnyitott munkálat nem a terv szerint hajtatik végre, a közgyűlés a munkálat megtekintésére Kristó L. polgármester elnöklete alatt Nagy Sándor főkapitány, Deák Mihály főmérnök, Juhász Mihály főügyész, Endre Andor, Szamecz András, Dobossy Lajos Kmeti Károly biz. tagokat kiküldte azzal, hogy minden körülményre kiterjedő véleményes jelentésüket a közgyűlsbel mielőbb terjeszszék be. Kovács ívelt, Vz. tagi prsztgi rekeszezési munkálatok vezetésére és ellenőrzésére kiküldött bizottságnálelfoglalt tagságáról lemondván, helyére Fekete Ödön biz. tagot választotta meg a közgyűlés. Másnap délelőtt Zvristó Lajos polgármester nyitotta meg a közgyűlést annak kijelentése mellett, hogy a főispán úr hivatalos teendői miatt a városból eltávozván, a közgyűlés további vezetésével őt bízta meg. Az ipartanodai bizottság azon előterjesztést tette, miszerint engedné meg a közgyűlés, hogy iparos tanonczokul az iparosok csak a tanévek elején szegődtethessenek be inasokat. A közgyűlés a tanács véleményét fogadta el, mely szerint az ipartan bizottságnak az iparos tanonczők elszegődtetésének korlátozása iránt tett javaslata mellőztessék és ne engedélyeztessék s e határozat a kir. tanfelügyelővel és a közig. bizottsággal közöltetni fog. Barsi Kálmán szerháti tanyai tanítónak az ismétlő iskolások tanításáért eddig élvezett évi 20 frt tiszteletdíja az iskolaszék és a tanács pártoló véleménye folytán 60 forintra emeltetett fel. A rom, cath, templom és plébánia beltelke mellett elvonuló „Virág-utcza“ szabályozása folytán a papiak udvari telkéhez 345 négyszögölnyi terület nevezett utcza csinosodási tekintetéből dij nélkül átengedtetett. A vásártér rendezése és a vásártéri árubódéknak 1888-ik év végéig jelenlegi helyükön meghagyása megengedtetett s egyszersmind kimondatott, hogy a jelzett időig sátrát a vásártérről mindenki eltávolítani tartozik, különben a sátrak eltávolítása a tulajdonosok költségére a hatóság által fog eszközöltetni. Egyszersmind az is kimondatott, hogy jövőre csak a vásárok után azonnal szétszedhető és eltávolítandó sátrak állíthatók fel előre megállapíttatván azok bosszúsága és szélessége. A v. tanács azon jelentését, hogy a hadgyakorlatokról városunkon keresztül Szegedre visszatérő 46-ik gyalogezred megvendégeltetett, jóváhagyó tudomásul vette a közgyűlés. Miklovicz Bálint háztulajdonos azon kérelmét, hogy a város közönsége által haszonbérbe kirt isztházi épületek évi bére 500 írtról 600 írtra illetőleg 560 írtra emeltessék fel, nem találta teljesíthetőnek a közgyűlés. A v. tanács a nmelt. m. kir. belügyminisztériumnak azon leiratát, melyben a Száraz Nagy Sándor kovácsmestertől a város részére vásárolt hintó megvételét jóvá hagyja, tudomás vétel végett bemutatván tudomásul vétetett. A v. tanács a rímért, m. kir. belügyminisztériumnak a K. Kovács Ferencztől vett malomtelekre vonatkozó jóváhagyó leiratást bemutatván, az tudomásul vétetett. A közgyűlés Soós János levéltárnoknak, Hoffer Imre kiadónak, Góbi József kamarásnak, Harsányi Károly rendőrbiztosnak s Dékány Károly írnoknak 3 havi fizetési előleget, Hódi Ferencz adótisztnek pedig szembaja gyógyíttatása végett utóbbi 4 heti szabadságidőt engedélyezett. A v. tanács a pusztai belvizszabályozási érdekeltség választmányának azon kérelmét Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva ---- —- ---- hogy az 1883. évi ápr. hó. 17-iki érdekeltségi gyűlésből Budapestre kiküldöttek készpénz kiadását összesen 97 frt 20 kr. a közpénztárból utalványoztassék pártolólag beterjesztvén, a közgyűlés többsége a kérelmet mellőzte s az útiköltséget a közpénztárból a pusztai rekeszezési munkálatok teljesítésére fölvett 50 ezer frt terhére utalványozta ki. Jegyzőkönyv hitelesítésére a tanács tagjain kívül Kovács Ferencz, Szabó Mihály, Draskóczy lajos, K. Kenéz Péter, Köti Pál, Fekete Ödön, Kovács József és Szamecz András biz. tagok neveztettek ki. Levelezés. Szeged, okt. hó 7-én. Ünnepi diszben fénylett városunk folyó hó 2-án, az újra épített színház megnyitása napján. Magas vendégeket volt szerencsénk fogadhatni falaink között ; ezek sorában első helyen Magyarország miniszterelnökét Tisza Kálmánt és testvérjét, Szeged újra teremtőjét Tisza Lajos grófot, kikkel egyidejűleg a fővárosból több országos birói notabilitás jött hozzánk, részt venni örömünkben. A kedves vendégek fogadtatása igen díszes és szívélyes volt. Szeged város törvényhatóságának tisztikara, az állami hivatalok tisztviselői, a katonaság főbb tisztjei, egyesületek, egyesek mind örömmel siettek a kitűnő vendégek fogadására. Hasábokra terjedne, ha az ünnepélyességek lefolyását részletesen leírni akarnám, e helyett azonban a színház megnyitó előadásáról emlékezem meg. A színház sokkal díszesebb, sokkal czélszerűbb beosztású, mint az előbbi volt. valóban oda illenék a világ legelső városába is. _ Midőn a magas vendégek a színházba megérkeztek, az előcsarnokban a helyettes polgármestert a szinigazuató által fogadtattak. Onnét a számukra fentartott királyi páholyba vonultak. F közben a gyönyörű terem, mely egyszerűen nemes díszítésével fényárban úszott, teljesen megtelt a legválogatottabb közönséggel. Egyszerre felhangzott az ünnepi nyitány s az utolsó akkordok elhangzása után felgördült a függöny s megjelent Nagy Ibolyka kabátos alakja, hogy Csiky ünnepi prologját elszavalja. A kedves művésznő igazi művészi ihlettel adta elő a szép szavalmányt s méltán hangzott fel nyomban utána a tapsvihar s méltán érdemelte meg az értékes babérkoszorút. Az előadás egyvelegből állott, felölelve a színművészet minden ágát. Először Jókai „Arany emberiének 4-ik részlete, majd a „Csikós“ népszínmű 1-ső felvonása, utána a „Koldus diák“ 1-ső felvonása adatott elő sikerülten. Mikor az előadás véget ért, már akkor a város ki volt világítva, mely gyönyörű látványt nyújtott. Színház után a vendégek tiszteletére 3 fztos terítékkel bankett rendeztetett a hatóság által a Tisza szálló nagytermében. A főhelyet természetesen a miniszterelnök foglalta el, mellette két felől Görgey honvéd altábornagy és Kállay főispán ültek. Az első felköszöntőt Tisza Kálmán mondotta a királyt éltetve, azután Pálffy polgármester emelt poharat a miniszterelnökre. Szólották még szellemesen Tisza Lajos gr. Zsótér Andor, Jekelfalusi L. min. tanácsos, Podmaniczky Frigyes báró és mások. A bankett igazi jó kedvvel folyt le, a miniszterelnök maga is huzatta Erdélyi Náczival, míg végre ütött az elválás órája, a katonai zenekar lelkesedve játszotta a fiákóczy-indulót s a miniszterelnök, testvére és kíséretével a Tisza-szálló előtt búcsút vett Szegedtől, hogy másnap reggelre Budapesten legyen az államügyek intézése végett. A vendégek közül azonban többen Szegeden maradtak egy pár napon át. Visszatérve a színházra, másnap már szomorúan tapasztaltuk, hogy „nem mind arany a mi fénylik.“ A második előadáson már korántsem volt tömve a szinház közönséggel s azóta sem voltak oly nagy számmal a mi Aradi igazgatónak reményt adhatna arra, hogy a telet veszteség nélkül húzza ki. Nem vagyunk jósok s épen nem akarnánk előre sötét képeket festeni, de tartunk tőle, hogy a jól szervezett s nagy költséggel járó színtársulat nem fog érni nálunk nagyon jó napokat. Hiába, a fényes palotákkal ékeskedő Szeged városában nincs pénz az üzlet pang, s akik azelőtt páholyt tartottak, most megelégesznek a zártszékkel. Ezen előjelek a színtársulat tagjainak már is kedvét szegték és többen úgy vannak, mint régen a hires Nagy Pista volt, ki az ajtóra irta, hogy „majd csak megszokom“ s egyszer csak az ő hezük fölé két pontot tett s nemsokára megszökött. Aradi szinigazgató balletet is akart szervezni s e régből Lakatos Sándor hírneves táncztanítót szerződtette de ballerinából csak mosdatlan képű leányzók jelentkeztek, akiktől a veterán tánczművész úgy megijedt, hogy elhagyta nemcsak a színházat, hanem a várost is. Még Szeged város közönsége ki sem he