Hód-Mező-Vásárhely, 1886. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

XVI-ik évfolyam. 1886. 41-ik szám. Vamp didier Je­en Előfizetési dij: vidékre postán és h­elybeli . Hirdetési dijak: egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt­ Megye­en minden vasárnap reggel. E[,^es szém ára EO l.r. A lap szellemét illeti a közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, III-ik tized 828. szám alatt küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, s a k.-m.-vásárhelyi „gazdasi közlönye. 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 1 kr. többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyi­­ttér­ben a 4 hasábos pe­titsor díja lő kr. A lapot illető ügyekben napon­ként csak déli 12­ órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő. Haladjunk. El kell ismernünk, hogy városunk előhaladása érdekében néhány év óta örvendetes érdeklődés nyilvánul úgy a terv. hatósági bizottság tagjai valamint általában a közönség részéről s már is több oly intézményre mutathatunk rá, melyek ez állításunkat igazolják. Az évtizedeken át tartott párthar­cok helyét a város tanácskozó termé­ben a nyugodtabb s tárgyilagosabb esz­mecserék foglalják el s majd minden közgyűlésünk mutat fel valami eredményt­, melytől városunk emelkedését várhatjuk. Sok teherrel küzdő városunk adós­ságait rendezte, az utczák kövezeté­nek évről-évre fejlesztésével a közleke­dést megkönnyítette, az artézi kutak és a közfürdő létesítésével, valamint a kór­ház nagyobb mérvű gondozásával az egészségi állapotokon javított, a gyer­­mekmenhelyek felállításával és szaporí­tásával a lélekszárp pipelkedését biztosí­­totta , a népnevelés ügyét előmozdította. Elmondhatjuk, hogy városunk azon után van, melyen biiztos lépésekkel ha­­ju­dh­at előre. Midőn azonban ezt elismerjük és hangoztatjuk , nem tagadhatjuk el, hogy az általánosságban nyilvánuló eme érdek­lődés mindeddig nem tüntet fel bizonyos meghatározott irányt. Sokan nagyon is rohamosan akarnának haladni s azzal érvelnek, hogy városunk más hazai vá­rosoknál sok tekintetben hátrább áll, te­hát hatványozott erővel kell haladnunk s nem szabad vissza­riadnunk a nagy ál­­dozatoktól sem, ígért a Hifi’ is többet ki­­ván ma, mint a­mennyit kívánt a régebbi kor ; igényeink fokozottabbak, ízlésünk fejlettebb. Sokan ismét nagyon is sötét­­szinben nézik a m­ai kép gyors előhala­­dtását s féltik a várost, féltik a népet, hogy ez a gyors haladásban nem nyer, ím nem veszit, s megelégednének a régi egyszerű állapotokkal. Mi úgy az egyik, mint a másik rész nézetét tiszteletbeli tartjuk, mert hisszük, hogy az tiszta jó indulatból származik, s azt tartjuk, mikép a gyorsan haladók mel­lett szükség van olyanokra, kik néha, mi­kor azok különösen túlságosan elragad­tatják magukat, a mérsékletre intsenek s viszont csak a jó ügynek válik hasznára, mikor vannak, kik a túlságosan elmarad­­takat egy kevés gyorsaságra serkentik. Mi a közép­utat választjuk s a nél­kül, hogy a hátramaradásnak volnánk védői, szeretjük a jól meggondolt, tapin­tatos és mérsékelt előhaladást. Különösen nálunk épen arra van szükség viszo­nyaink között. A­mit örömmel említhetünk meg, az azon körülmény, hogy úgy az egyik mint a másik rész folyton foglalkozik városunk ügyeivel , és azért remélhetjük legalább a mérsékelt, de biztos haladást. Az utóbbi időben különösen sokat foglalkoznak nálunk a város utczáinak szabályozásával s egy új városháza építé­sének kérdésével. Mindkét kérdés annyira előtérbe ju­tott, hogy előre kitérni többé nem lehet. Alig van város hazánkban, melyben a házak építésénél az utczák egyenes vo­nalára oly kevés tekintetet fordítottak volna, mint nálunk ; sem a külcsiny, sem közlekedési sem pedig tűzrendőri szem­pontok nem vétettek figyelembe s bizony sok évtizednek le kell folyni, mig váro­sunk ezen régi időből származott baján segítve leend. Ezt annál inkább mondhat­juk, mert az utóbbi időkben sem tapasz­taltunk e részben kedvező fordulatot, sőt úgy tudjuk, hogy amikor valamely új ház épül, mindig más-más pontból határozta­­tik meg az utcza vonal. Ez az oka aztán, hogy az újabb építkezéseknél sem lelhet­jük fel az utcza szabályos vonalát. Nem terjeszkedve ki több példára, nézzük csak a Beregi házat, s annak a sarkáról tekint­sünk végig akár a szentesi­ utcza, akár pe­dig a főutcza vonalán az első tekintetre látni fogjuk , mily óriási hiba követte­­tett el e házak vonalának megállapitásá­­nál, a mit helyre hozni nem lehet. De igy van ez városunknak csak nem minden utczáján s így is marad mind­addig, m­íg a törvényhatóság az egész vá­ros szabályozási tervének elkészíttetését el nem rendeli. Ez szükséges mindenek előtt és legsürgősebben, ha azt akarjuk, hogy városunk utczái egyenesek és rende­zettek legyenek. Vannak azonban közlekedési és tűz­rendőri tekintetben oly mizériák, melyek­nek megszüntetésére az általános szabá­lyozási terv elkészítése idejéig várni nem lehet. Hogy többet mellőzzünk, csak a „Sas“ vendéglő és a Révész ház között el­vonuló utczát s a városszerte emlegetett Csonka utcza közt nevezzük meg. Az előbb nevezett utcza a város központján az utcza vonalból kiugró két ronda házá­val, nemcsak a jó ízlést sérti, hanem a közlekedésnek is hátrányára van. A cson­ka köz kinyitásáról már évekkel ezelőtt s azóta is többször elmondtuk nézetünket. Bátran elmondhatjuk, mikép nem gondo­lunk olyan embert városunkban, a­ki e köznek kinyitását a legszükségesebbnek és a legsürgősebbnek ne tartaná. Már ez­előtt 25 évvel mozgalom indult meg e köz kinyitása végett, most már a városnak két nevelőintézete is e közben van elhelyez­ve. Ugyan találkozhatik-e olyan ember, a­ki ez utcza kinyitásának ellent mondana? És mégis a hatóság mindeddig alig tett valamit ez ügyben, sőt a tanács egyik tekintélyes tagjától csak nem rég hallot­tuk azt a nyilatkozatot, hogy a tanács magától nem tehet semmit, ha az érdekelt lakosság meg nem indítja a mozgalmat. Szerény nézetünk szerint egyenesen a t, tanács volna arra hivatva, hogy figyelmét egyebek között a közforgalmat, közleke­dést oly nagyon akadályozó helyeket megnyissa s a kisajátítási és szépészeti bizottságokkal eg­yetértőleg gondoskodj­ék, hogy az ily zárt helyek kisajátítására a közköltségvetésben bizonyos összeg fel­vétessék vagy kisajátítási alap létesíttes­­sék. A csonka utcza kinyitását szerintünk mielőbb keresztül lehetne vinni, mert mi úgy tudjuk, h­ogy midőn a Schéner-féle házat a „Színház-, magtár- és fürdő-részvény-tár­­saság“ megvette, a szerződés­ben világosan ki volt köt­ve a csonka -utcza kinyi­tása. A város új közházának építését évek óta szükségesnek tartják s már a törv.­hatósági bizottság el is határozta, hogy építési alapul évenként bizonyos összeg vétessék fel a közköltség előirányzatban. Az új városház felépítéséhez nemcsak re­ményünk, de pénzalapunk is volna tehát már. Csak­hogy ez a pénzalap nem hogy szaporodott volna, de sőt — mint halluk —megsemmisült. A törvényhatóság ugyan­is belátja a mostani kórházi állapotok tarthatatlanságát, de a nehéz viszonyok között fél bele menni egy uj monumentá­lis és minden tekintetben czálszerű uj vá­rosháza építésébe. E nehéz viszonyok kö­zött tovább nyomorog a régi rész épület­ben s tatarozgattatja, bővítteti nagy áldo­zatokkal, melyek évenkint az építési ala­pot és teljesen felemésztik. E nehéz hely­zetében­ és zavarában fogadta el komo­lyabb megfontolás nélkül azt a tervet, hogy a börtön épület hivatali helyiségek­ké átalakíttassák. Soha hirtelenebb kit hatóság nem in­tézkedett, mint a mienk akkor, midőn e több ezer forintot igénylő átalakításba be­le­vitetett. Az indítványozó azzal érvel, hogy a börtön épület átalakításával van megvet­ve az uj városház építésének alapja, mert a börtön épületet csak folytatni kell s felépül az uj városháza. Ez az érv eszünkbe juttatja azt az embert, a­ki egy gombot küldött a szabóhoz azért, hogy varrjon rá kabátot. Csakhogy a börtön épület olyan avult g­omb­a mely sehogy sem illik rá egy uj kabátra. Egy szóval: itt is az látszik, hogy nincs egy jó terv, és nincs bizonyos irány és megállapodás, melyből kiindulni s me­lyen haladni lehetne az uj városház meg­valósítása felé. S míg ilyen nem lesz akár egy, akár más tekintetben, addig csak kapkodás lesz minden tettünk s nem fog­­városunk haladni. Törvényhatósági közgyűlés. (Vége.) Deák Mihály főmérn­ök beterjesztvén je­lentését a pusztán eddigelé eszközölt rekesze­­zési munkálatokról, Kovács Ferencz biz. tag a beterjesztett jelentésnek a napi­rendről ez al­kalommal letételét indítványozta, minek folytán hevesebb felszólalások provokáltatak. Különö­sen Kovács Ferencz, Draskóczy Lajos és Szabó Mihály , biz. tagok heves beszédekben nyilatkoz­tak pro és contra a pusztai rekeszezési mun­kálatok iránt. Végre a közgyűlés a mérnöki vélemény beható tárgyalása után kimondta, hogy mivel egyesek a pusztai területen foga­natosított munkálat keresztülvitelében nem ta­lálnak kellő megnyugvást, különösen azért, hogy a czélba ve­tt szabályozásnak csak egy része építtetik ki, tvábbá mivel több oldalról ki­fejeztetett az is, hogy a foganatnyitott munkálat nem a terv szerint hajtatik végre, a közgyűlés a munkálat megtekintésére Kristó L. polgár­­mester elnöklete alatt Nagy Sándor főkapitány, Deák Mihály főmérnök, Juhász Mihály főügyész, Endre Andor, Szamecz András, Dobossy Lajos Kmeti Károly biz. tagokat kiküldte azzal, hogy minden körülményre kiterjedő véleményes je­lentésüket a közgyűl­sbel mielőbb terjeszszék be. Kovács ívelt, V­z. tagi prsztgi rekeszezé­si munkálatok vezetésére és ellenőrzésére kikül­dött bizottságnál­­elfoglalt tagságáról lemondván, helyére Fekete Ödön biz. tagot választotta meg a közgyűlés. Másnap délelőtt Zvristó Lajos polgármes­ter nyitotta meg a közgyűlést annak kijelentése mellett, hogy a főispán úr hivatalos teendői miatt a városból eltávozván, a közgyűlés to­vábbi vezetésével őt bízta meg. Az ipartanodai bizottság azon előterjesz­tést tette, miszerint engedné meg a közgyűlés, hogy iparos tanonczokul az iparosok csak a tanévek elején szegődtethessenek be inasokat. A közgyűlés a tanács véleményét fogadta el, mely szerint az ipartan bizottságnak az ipa­ros tanonczők elszegődtetésének korlátozása iránt tett javaslata mellőztessék és ne engedé­lyeztessék s e határozat a kir. tanfelügyelővel és a közig. bizottsággal közöltetni fog. Barsi Kálmán szerháti tanyai tanítónak az ismétlő iskolások tanításáért eddig élvezett évi 20 frt tiszteletdíja az iskolaszék és a tanács pártoló véleménye folytán 60 forintra emelte­tett fel. A rom, cath, templom és plébánia bel­­telke mellett elvonuló „Virág-utcza“ szabályo­zása folytán a papiak udvari telkéhez 34­5 négyszög­ölnyi terület nevezett utcza csino­­sodási tekintetéből dij nélkül átengedtetett. A vásártér rendezése és a vásártéri áru­bódéknak 1888-ik év végéig jelenlegi helyükön meghagyása megengedtetett s egyszersmind ki­mondatott, hogy a jelzett időig sátrát a vásár­térről mindenki eltávolítani tartozik, különben a sátrak eltávolítása a tulajdonosok költségére a hatóság által fog eszközöltetni. Egyszersmind az is kimondatott, hogy jövőre csak a vásárok után azonnal szétszedhető és eltávolítandó sátrak ál­líthatók fel előre megállapíttatván azok bosszú­sága és szélessége. A v. tanács azon jelentését, hogy a had­gyakorlatokról városunkon keresztül Szegedre vissza­térő 46-ik gyalogezred megvendégelte­­tett, jóváhagyó tudomásul vette a közgyűlés. Miklovicz Bálint háztulajdonos azon ké­relmét, hogy a város közönsége által haszon­bérbe kirt isztházi épületek évi bére 500 írtról 600 írtra illetőleg 560 írtra emeltessék fel, nem találta teljesíthetőnek a közgyűlés. A v. tanács a nmelt. m. kir. belügymi­nisztériumnak azon leiratát, melyben a Száraz Nagy Sándor kovácsmestertől a város részére vásárolt hintó megvételét jóvá hagyja, tudomás vétel végett bemutatván tudomásul vétetett. A v. tanács a rímért, m. kir. belügymi­nisztériumnak a K. Kovács Ferencztől vett ma­lomtelekre vonatkozó jóváhagyó leiratást bemu­tatván, az tudomásul vétetett. A közgyűlés Soós János levéltárnoknak, Hoffer Imre kiadónak, Góbi József kamarásnak, Harsányi Károly rendőrbiztosnak s Dékány Károly írnoknak 3 havi fizetési előleget, Hódi Ferencz adótisztnek pedig szembaja gyógyítta­tása végett utóbbi 4 heti szabadságidőt enge­délyezett. A v. tanács a pusztai belvizszabályozási érdekeltség választmányának azon kérelmét Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva ---- —- ----­ hogy az 1883. évi ápr. hó. 17-iki érdekeltségi gyűlésből Budapestre kiküldöttek kész­pénz ki­adását összesen 97 frt 20 kr. a közpénztárból utalványoztassék pártolólag beterjesztvén, a közgyűlés többsége a kérelmet mellőzte s az útiköltséget a közpénztárból a pusztai rekesze­zési munkálatok teljesítésére fölvett 50 ezer frt terhére utalványozta ki. Jegyzőkönyv hitelesítésére a tanács tag­jain kívül Kovács Ferencz, Szabó Mihály, Dras­­kóczy l­ajos, K. Kenéz Péter, Köti Pál, Fekete Ödön, Kovács József és Szamecz András biz. tagok neveztettek ki. Levelezés. Szeged, okt. h­ó 7-én. Ünnepi diszben fénylett városunk folyó hó 2-án, az újra épített színház megnyitása napján. Magas vendégeket volt szerencsénk fogad­hatni falaink között ; ezek sorában első helyen Magyarország miniszterelnökét Tisza Kálmánt és testvérjét, Szeged újra teremtőjét Tisza La­jos grófot, kikkel egyidejűleg a fővárosból több országos birói notabilitás jött hozzánk, részt ven­ni örömünkben. A kedves vendégek fogadtatása igen dí­szes és szívélyes volt. Szeged város törvényha­tóságának tisztikara, az állami hivatalok tiszt­viselői, a katonaság főbb tisztjei, egyesületek, egyesek mind örömmel siettek a kitűnő vendé­gek fogadására. Hasábokra terjedne, ha az ünnepélyessé­gek lefolyását részletesen leírni akarnám, e helyett azonban a színház megnyitó előadásáról emlékezem meg. A színház sokkal díszesebb, sokkal czél­­szerűbb beosztású, mint az előbbi volt. v­alóban oda illenék a világ legelső városába is. _ Midőn a magas vendégek a színházba megérkeztek, az előcsarnokban a helyettes pol­gármester­t a szinigaz­u­ató által fogadtattak. Onnét a számukra fentartott királyi páholyba vonultak. F közben a gyönyörű terem, mely egyszerűen nemes díszítésével fényárban úszott, teljesen megtelt a legválogatottabb közönség­gel. Egyszerre felhangzott az ünnepi nyitány s az utolsó akkordok elhangzása után felgör­dült a függöny s megjelent Nagy Ibolyka k­­a­­bátos alakja, hogy Csiky ünnepi prologját elszavalja. A kedves művésznő igazi művészi ihlettel adta elő a szép szavalmányt s méltán hangzott fel nyomban utána a tapsvihar s mél­tán érdemelte meg az értékes babérkoszorút. Az előadás egyvelegből állott, felölelve a színművészet minden ágát. Először Jókai „Arany emberiének 4-ik részlete, majd a „Csikós“ népszínmű 1-ső felvonása, utána a „Koldus diák“ 1-ső felvonása adatott elő sike­rülten. Mikor az előadás véget ért, már akkor a város ki volt világítva, mely gyönyörű lát­ványt nyújtott. Színház után a vendégek tisz­teletére 3 fztos terítékkel bankett rendeztetett a hatóság által a Tisza szálló nagytermében. A főhelyet természetesen a miniszterelnök foglalta el, mellette két felől Görgey honvéd altábor­nagy és Kállay főispán ültek. Az első felkö­­szöntőt Tisza Kálmán mondotta a királyt él­tetve, azután Pálffy polgármester emelt poha­rat a miniszterelnökre. Szólották még szelle­mesen Tisza Lajos gr. Zsótér Andor, Jekelfa­­lusi L. min. tanácsos, Podmaniczky Frigyes báró és mások. A bankett igazi jó kedvvel folyt le, a miniszterelnök maga is huzatta Er­délyi Náczival, míg végre ütött az elválás órája, a katonai zenekar lelkesedve játszotta a fiá­­kóczy-indulót s a miniszterelnök, testvére és kíséretével a Tisza-szálló előtt búcsút vett Szegedtől, hogy másnap reggelre Budapesten legyen az államügyek intézése végett. A ven­dégek közül azonban többen Szegeden mar­ad­­tak egy pár napon át. Visszatérve a színházra, másnap már szo­morúan tapasztaltuk, hogy „nem mind arany a mi fénylik.“ A második előadáson már koránt­sem volt tömve a szinház közönséggel s azóta sem voltak oly nagy számmal a mi Aradi igaz­gatónak reményt adhatna arra, hogy a telet veszteség nélkül húzza ki. Nem vagyunk jósok s épen nem akarnánk előre sötét képeket fes­teni, de tartunk tőle, hogy a jól szervezett s nagy költséggel járó színtársulat nem fog érni nálunk nagyon jó napokat. Hiába, a fényes pa­lotákkal ékeskedő Szeged városában nincs pénz az üzlet pang, s akik azelőtt páholyt tartottak, most megelégesznek a zártszékkel. Ezen előjelek a színtársulat tagjainak már is kedvét szegték­ és többen úgy vannak, mint régen a hires Nagy Pista volt, ki az ajtóra irta, hogy „majd csak megszokom“ s egyszer csak az ő hezük fölé két pontot tett s nemsokára megszökött. Aradi szinigazgató balletet is akart szervezni s e rég­ből Lakatos Sándor hírneves táncztanítót szer­ződtette de ballerinából csak mosdatlan képű leányzók jelentkeztek, a­kiktől a veterán táncz­­mű­vész úgy megijedt, hogy elhagyta nemcsak a színházat, hanem a várost is. Még Szeged város közönsége ki sem he

Next