Hódmező-Vásárhely, 1890. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
nemzet legszerényebb napszámosaitól segítő kezeiket, midőn azok a nemzet népoktatásügyének emelése czéljából gyűlnek össze a haza fővárosában. Most, midőn hosszú, nehéz évek után ismét összegyűlünk, hogy új életet teremtsünk a már-már zsibbadozó tanítói közszellem működési terein, nem habozva, nem aggodalmaskodva, de teljes bizalommal nyújtjuk ki támaszt kereső kezeinket Önök felé, mélyen tisztelt Polgártársak, kik értik és érzik, hogy a közoktatásügy s a nemzeti népnevelés nem egyedül a tanítók munkája. Az egyetemes gyűlés napirendjében benn foglaltatnak többek közt azok a pontok is, melyek a nemzeti szellemnek ápolására, a népiskolák berendezésére s a tanító közszellem fejlesztésére vonatkoznak. Ezen az egyetemes gyűlésen fognak tanácskozni a kisdedóvók s a nőnevelés hivatott munkásai oly kérdésekről, melyekhez minden hazafinak, akár tanító, akár nem, van szava, s melyek iránt érdeklődnie kell mindenkinek, a ki magyar s a ki hazája javát előmozdítani igyekszik. Sokat, nagyon sokat kell még dolgoznia Magyarország tanítóinak a nemzetlét érdekében is, s e munkában a legnagyobb ösztön az, ha érezzük, hogy nem vagyunk magunk, nem lehetünk elhagyatva, mellettünk van a magyar nemzet lelkes polgársága s buzdít, lelkesít bennünket a további küzdelemre. Mélyen tisztelt Polgártársak ! Hazánk legtávolabb vidékein lakó polgár és tanítótársaink nem sajnálják sem az idejövetel költségeit, sem az utazás fáradalmait, hogy Magyarország tanügyén erejükhöz képest lendíthessenek. Csak egy körülmény tarthatná vissza még a legbuzgóbbat is, t. á. az, hogy csekély költséggel rendelkezvén, nem lenne képes a gyűlés tartama alatt vendéglőben szállásbért fizetni. Egész bizalommal járulunk azért Önökhöz, mélyen tisztelt Polgártársak: vegyék tőlünk szívesen e gyűjtőivet s bármily csekély adománynyal is, járuljanak az egyetemes tanitógyűlés költségeinek fedezéséhez, s tegyék lehetővé, hogy a Budapestre érkező tanitótársainknak, ha mást nem, legalább éji szállást adhassunk. Bizton reméljük, hogy a jó ügy érdekében — miként a múlt években tartott ilynemű egyetemes tanitógyűléseink alkalmával tenni szíveskedtek — most is támogatni fognak s nem vonják meg tőlünk segedelmüket, minélfogva az aluljegyzett rovatokba becses neveiket, lakásukat, valamint a kegyadomány öszszegét feljegyezni s e gyűjtőivet, legkésőbb f. évi augusztus hó 1-ig, Kurz Sámuel pénztárosunkhoz (Budapest, IV. ker., Deák tér 4. sz.) beküldeni méltóztassanak. Kérelmünket ismételve, kiváló tisztelettel s hazafias üdvözlettel vagyunk Budapesten, 1890. évi junius hó 23-án, a ///. egyetemes tanitőgyülés végrehajtó bizottsága nevében: Lakits Vendel elnök stb. stb. — A Szárazér szabályozása. A Szárazér szabályozó és belvíz levezető társulat ártérfejlesztési munkálatai bejektetvén, azok az 1885. vi XXIII. t.-cz. 105 §-a értelmében i. é. junius 20-tól julius 20-ig terjedő 30 napra Makón a társulat helyiségében közszemlére ki vannak téve. Erről Dr. Kállay Zoltán miniszteri biztos azon felhívással értesítette városunkat és egyes birtokosokat, hogy az ártér fejlesztési munkálatokat az említett időben bárki megtekintheti s az ártérbevonás ellen felszólamlását a 30 napon belül írásban hozzá benyújthatja, később érkező felszólamlások figyelembe nem vétetnek. Ezen ártérfejlesztési munkálatokat már számosan megtekintették, megnézette küldöttség által a városhatóság is. A társulat összes ártere 76 ezer hold, melyből 49 ezer mint vízterület, 17 ezer pedig mint szigetterület van felvéve, vagyis az utóbbi azért van érdekbe vonva, mert esetleg a birtokosok a víz miatt e magasabb, sziget természetű birtokaikra közlekedni nem tudnának. Városunk határából mintegy 7800 hold terület szándékoltatik bevonatni és pedig vizterület : 3800 hold, sziget terület 3500 hold és az aranyad völgy a pusztán mintegy 500 holddal. Beleesnek az ártérbe a gorzsai 10 öles úttól a házaszárító töltésig és a Pallavicini határáig terjedő földterület, vagyis batida, répáshát, sziget, kopáncs, hódtó stb. Az érdekeltségi járulék a következőkép van véve: a vízterület alá eső birtokok után minden egyenes állami adó forintra 20 kr, a sziget terület után pedig 10 kr rovatnék ki. Egy újabb teher szándékoltatik tehát birtokosaink egy jelentékeny részére rovatni. Igazságos alapon-e ? ezt mi a jelen alkalommal nem vitatjuk, de mégis megemlítjük, hogy a szárazév lefolyása nem erre a mi birtokaink felé van s a kitüntetett területnek csak egy igen jelentéktelen részét érdekli. De ezt majd elintézi amaz érdekeltségi gyűlés, mely ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartatik. Mi csak azt említjük még fel, hogy ha ez így mehet, hova jutnak a birtokosok a terhek viselésével. Tönkre, mert a terhek máris a vagyon állagát támadják meg. Fizet most a birtokos réti földbirtoka után állami, községi, egyházi és útadót, fizet a körös-tisza-marosi ármentesítési társulat költségeihez és most szárazér szabályozási költséget. Ezúttal nem vehettünk magunknak fáradságot, hogy egy hold föld terheiről tájékozást szerezhettünk volna, de jövő számunkban kimutatjuk, amikor a ma tartandó érdekeltségi gyűlés eredményét is közölni fogjuk. Kívánatos, hogy a mai gyűlésen minél számosabban vegyenek részt. — A városi adóhivatal hátraléka. Garzó Imre biz. tag elnöklete mellett kiküldött bzottság már megtartotta a szemlét a városi adóhivatalnál. Azon hátralevő munkálatokat, melyeket a személyzet ereje a folyó adókirovási munkák mellett el nem bír, jegyzékbe vette. Nincs a jelentésében semmi újabb; már a közgyűlés előtt is ismeretesek azok a hátralékok abból az alkalomból, midőn a jelenlegi munkalétszám és munkabeosztás megállapittatott. Egy dolognan egyet ken értenünk a szottagsággal s ez az, hogy a hátralékok minél hamarább feldolgoztassanak, hogy ez az év a rendezkedés éve legyen. Jövőben azonban a személyzet lássa el a folyó munkát. A bizottság beterjesztése alapján a tanács tegnapi ülésében úgy intézkedett, hogy a munkálatot kétfelé osztja és pedig az 1886—1889. évi városi adó-főkönyvekben szükséges mun-kálatok teljesítése képezi az egyik csoportot, — a másikat pedig az 1887—89. évi közmunkakönyvekben és az 1879—84. évi hadmentességi dijmunkálatok képezik és mivel ezek teljesítésére időközben egy ajánlat érkezett be, a tanács felkéri Fári Antal takaréktári főkönyvelő, Török Jenő és Schlemmer Ferenczet, hogy bármelyik munkacsoport elvégzésére nézve levélben tudassák a polgármesterrel a vállalati díjat, kiköttetvén az összes munkák bevégzésére a folyó év szeptember hó vége. állatbetegségek. A szarvasmarhák között ismét kiütött a ragályos száj- és körömfájás. Csongrádmegyében, Szegeden, Földeákon, Makón, B.-Gyulán, Tót-Komlóson nagy mérvben lépett fel e járványos betegség s e miatt a jószágforgalom be van szüntetve. Hatóságunk mindent megtesz, hogy e baj városunkba be ne hurczoltassék. Ez a baj épen most aratás idején különösen roppant kárára van a közönségnek. A gazdasági egyesület választmánya ma vasárnap délután 2 órakor saját helyiségében ülést tart, melynek tárgyai: a városi tanácshoz beterjesztett folyamodvány az iránt, hogy a vásártéren a szarvasmarhák korlátján belül alkalmas helyen a kocsik is helyet foglalhassanak ; a szárazér ártérfejlesztésének ügye, egyéb folyó ügyek. Fehér lobogó. A héten fehér lobogót lengetett a szél a kir. járásbíróságnál. A lobogó ezúttal nem a börtönépületen díszlett, hanem a telekkönyvi hivatal helyiségén s nem azt jelentette, hogy a börtönök üresek, hanem azt, hogy a telekkönyvi ügyeknél nincs restanczia. Dr. Solti Károly albiró, ki legutóbb a telekkönyvi ügyeket is átvette, az évek óta felhalmozódott s összesen 634 hátralékos ügyet 10 nap alatt feldolgozta. — Ajtay Jánost, a helybeli unitárius leány egyház segédlelkészét Homoród-Almás unitárius egyháza, mely Erdélyben ezen egyházak között jövedelemre nézve a második helyen áll, szavazattöbbséggel rendes lelkészének választotta meg. Utóda Vásárhelyen egy most még külföldön tartózkodó ifjú lelkészjelölt leend. — Julián S. Gserba Ferencz járásbiró indítványára a helybeli bírói és ügyvédi kar f. hó 10-én a körtvélyesben mulatságot rendez. A kiindulás a Tiszára a nevezett nap regelén 5 órakor lesz. Délben halpaprikás, este pörkölt lesz feltálalva. — A polgári leányiskolában az évi vizsgálatot összhagzatos énekléssel és szavalással s a zongorázást tanult növendékek vizsgájával fejezték be múlt vasárnap délután. Az évzáró ünnepélyen igen számmal vettek részt szülők és tanügybarátok s örömüket találták a növendékek szép dalaiban, szavalataiban és zongora játékaiban is megszemlélték a kézimunka Aramlast, melyről elismeréssel nyilatkoztak. Halmi János isk. széki elnök öt növendéknek könyvet adott át jutalmul,s elsmeréssel szólva a tanárok eredményes működéséről, különösen kiemelte Nagy Bálintné úrnőt, mint a ki a zongorázást és franczia nyelvet igen nagy szorgalommal és szép sikerrel tanította, bár ideiglenesen volt alkalmazva az intézetnél. A közönség megelégedéssel távozott az ünnepélyről. — A régi egy forintos államjegyek bevonása. A m. kir. pénzügyminiszter f. évi jan. hó 27-én kiadott körrendeletében figyelmezteti a pénzügyi hatóságokat és adóhivatalokat miszerint megengedi, hogy a f. hó június hó 30- án bevonni rendelt régi egy forintos államjegyeket a pénzügy igazgatóságok székhelyén levő adóhivatalok is elfogadhassák. Akiknek tehát még volnának régi egy forintos államjegyeik, azokat a városunkhoz legközelebb eső szegedi m. kir. adóhivatalnál is egy forintosokkal kicserélhetik. — Tüzeset. F. hó 1-én, este 7 órakor Németh Józsefnek IV. tized 1270. szám alatt levő nádfedelű háza a melléképületekkel együtt leégett. — Meghívás. Az alakulóban levő 11-ik korosztályos temetkezési társulat ma délután 2 órakor a szentesi utczán levő IV-ik olvasó népkörhelyiségében értekezletet tart, melyre az érdeklődők ezennel meghivatnak. Az elnökség. — Beküldetett. Az „Orosházi Újság I1. évi 22-ik számának „Mi újság?“ rovatában egy rövid de csípős közleményt olvastam, melyre mint orosházi illetőségű, de a kunvásárhelyi határ puszta szélen lakó, szó nélkül nem hagyhatók. Ugyanis többek közt azt mondja, hogy mi orosháziak Vásárhelyen semmi egyházi jogot sem élvezünk. Erre : éerevem, hogy éltünk Orosházán, mert ha oda bemegyünk a faluba kocsival a piaczra mint orosházi illetőségűek, azonnal helypénzt kérnek tőlünk. No ez már szép jog! s ha jószágjárlatot kérünk, az a felelet: menjetek Vásárhelyre. No hát ez is szép jog! Azután nem hívnak bennünket soha közgyűlésre s elmondhatjuk, hogy csak akkor hívtak bennünket Orosházára, mikor előbb a vásárhelyi végrehajtót megfogadták bőrünkre jó drágán s azzal invitáltak be. No ez is szép gyűlésre való hívás! És azt mondja az „Orosházi Ujság“ czikkezője, hogy: most hívják össze az orosházi evang. egyházi tagokat zaggyűlésre — tanyára. No hát hívtak Orosházára. évi junius hó 22-kének 11 órájára... Meg is jelentünk számosan e gyűlésen, de ott bizony nem tudtuk meg, orosháziak vagyunk-e vagy vásárhelyiek, mert mikor nt. Veres József lelkész úr elhagyta a beszédet, akkor nt. Harsányi lelkész úr felállott és berekesztette a gyűlést s mi pusztaiak nem szólhattunk, csak tátva maradt a szánk. Ez is szép jog. Végül még csak annyit mondok, hogy az urak önök is csak úgy zsákolnak, mint bárki más és mégis gyermekeink számára, annak daczára is, hogy busásan fizettünk, a nogos tanfelügyelő szigorú rendeletére sem löktek egy ágost, eV. népiskolát s nem törődnek azzal, hogy ha csak az orosházi piaczra bemegyünk, hát helypénzt kérnek tőlünk és passzust nem adnak, mégis fizessünk. Ily körülmények között kénytelenek vagyunk oda folyamodni, a hol passzust is adnak s helypénzt sem kérnek. Kelt a h.-m.vásárhelyi pusztán, 1890. junius 28-án. M. J. Helyi hírek. — Szamonkérő szék. Ivanay a mert főispán a városházi hivatalokban a félévi rendes számonkérő széket f. hó 17-én fogja megtartani. ---- . --------Orr, Stiff !• A különöd élmény. E. Nesbit után angolból fordította: Tereli Gyula. Valami gyermekes volt azon magatartásban melylyel kérése közben reám feltekintett, s mivel azt hittem, hogy az ellenkezés csak ingerelni fogná, erőt vettem fáradságomon és követtem őt. Izabella ezután felvette az egyik súlyos gyertyatartót s feje fölött tartván azt, keresztül vezetett egy sötét folyosón. A gyertya fénye rávetődött aranyszínű hajára, melynek csillogása be látszott világosítani az egész komor épületet a mint benne végig haladt. Utunk hosszasnak tetszett. A lépcsőkön felhaladva ismét egy hosszú folyosón mentünk keresztül, melynek faláról a család őseinek arczképei komolyan néztek le ránk; aztán néhány lépcső után oly csinos kis hálószobába értünk, melyhez hasonlót alig láttam valaha. Fel volt e szobában halmozva mindaz, amit az ujabbkori díszművészet kitalálhat a szem gyönyörködtetésére s ez által éles elentétet képezett e szoba az épület többi részének antik berendezésével. Alig volt azonban csak annyi időm is, hogy egy futólagos pillantást vessek magam körül, mert Izabella karon fogva egy ajtón keresztül bevezetett egy kis bondokba a mely ép oly ízléssel volt bútorozva mint az elhagyott szoba. Kris virágok, éneklő madarakkal teli kalitkák, könyvek s kézi munkák voltak itt láthatók. Azt hittem, itt lesz az Izabella munkája is, de csalódtam, mert egy nyitott ajtón keresztül beléptünk egy hálószobába, mely épen úgy volt berendezve, mint az amelyiken először keresztül jöttünk. A két szoba közt csak annyi különbség volt, hogy míg amaz csinosan nézett ki, ez rendetlen volt, a gazdag csipkék virágok és a toilet-asztalon kinyitott legyező miatt; mig a másik szoba üresnek látszott ez nem; mig a másik szobának kis fehér ágya érintetlen és üres volt, ezé el vol foglalva. Izabella az ágyhoz vezetett, melyen hozzá annyira hasonló leány feküdt, hogy önkénytelenül reá tekintek, várjon mellettem van-e még, vagy előttem fekszik az ágyon. Az ágyon fekvő alakon gazdagon díszített fehér latin báli ruha volt, vízi liliom és füvekből készült nagy koszorúval díszítve ; haja, mely talán szőkébb volt Izabelláénál, dús fürtökben omlott alá a párnán s csaknem a földet érintő; az Izabelláéhoz hasonló szürke üveges szemei meredten tekintettek fel s ajkai halott halványságuk mellett is hasonlítót- ctak az Izabelláéhoz; nyaka és melle vastag fehér sállal volt lebontva. Valami folyton növekedő félelem meggyökereztette mintegy lábamat annyira, hogy sem mozdulni sem szólni nem voltam képes, mert megjegyzendő, hogy az előttem fekvő arezon a halál kinyomata terült el s ettől megborzadva félelemmel vártam, várjon mi fog történi. Ekkor Izabella lassú hangon suttog : „Itt van! Nemde kedves ? Nézze Graham Francziska ez az én munkám.“ E szavakkal lerántá a nyakat és mellett elfedő sált az ágyra s egy pillanat múlva eldobva magától a gyertyatartót, a mint sötét lett fülsértő őrületes nevetésben tört ki. A sál lerántás és a sötétség beállta közt volt egy pillanat, melyben határozottan láthattam, mit fed a takaró, hogy t. i. a hófehér keblen sötét vér foltok voltak és a gyöngéd nyakon egy mély vágás tátongott. A természet eretét rémitőbbé tette reám nézve e megrázkódás, mely lassanként önkívületbe ment át. * * * * II. H mostoha nővérek története. Ama kimondhatlan félelem után, melynek vége az öntudat jótékonyan ható elvesztése volt, az emlékező tehetség elvesztésével járó fájdalmas izgalom fogott el, — nyomasztó fúladás, szivemnek vad — csaknem őrületes verése megfidadással fenyegetett. Aztán midőn könnyebben lélekzettem, felhagytam a gondolkozás kísérletével s zavart gondolataim kezdtek természetes mederbe jönni s lassanként észre vettem azt is, hol és kikkel vagyok. Levetkeztetve feküdtem egy ó divat szerint de csinosan bútorozott szobában: az ágy és az ablakok sötét zsályazöld szövet függönyökkel voltak díszítve. Mellettem üvegek, poharak, csészék voltak; a tűzhelyen élénken lobogott a láng. A tűzzel szemben egy mély gyászba öltözött sovány női alak ült, fehér hajjal reménytelen , lehangolt és leirhatlan szomorúságú arccal. Magas támlájú hímezett széken ülve fáradtan nézett a tűzbe, arczára mély barázdákat vágott az idő és a fájdalom. E megfigyelés alatt egészen tehetetlennek éreztem magam s képtelen lettem volna mozdulni vagy egyetlen hangot ejteni még akkor is, ha életem lett volna koczkán. Az ajtó csöndes felnyitásával egy fiatalabb kinézésű nő lépett a szobába, de gondot eláruló vonásaival, fehér hajával, s fekete köntösével hasonló volt a tűz előtt ülőhöz. — Adott-e már életjelt betegünk, Mária ? — kérdé az újonnan jött csendes hangon, melynek hullámzása, nagyon hasonlított egymás hangéhoz, melyet már ismertem (most már tudom hogy az Izabelláéhoz.) — Nem! Mírtha, — mondá a másik, felemelve bágyadt scinéit a tűzről. — Már cs.kne .i három óra óta mindig ugyanazon állapotban van. — Nem jött még vissza Jane. — Épen most jött haza, különben is jókora távolságra kellett járni. Eter és Dr. Jakes sem volt otthon, azért ama jó hírben álló ifjú orvost hívta magával a High Street-ről. Úgy hiszem jó lesz őt tüstént behívni. — Lehunytam szemem, mivel éreztem, hogy még hallgatólagosan sem volnék képes részt venni a társaságban. Tüstént egy két tapintó megateremet, hátrasimitá hajamat s ezt mondá: — Szegény gyermek ! mily heves rázkódás érte; nem gondolják önök mi idézhette elő? — Igen — szólt Mártha — felette komoly rázkódáson ment keresztül. — Most nem tehetek egyebet — folytató az orvos — mint a mit önök eddig tettek, legjobb lesz a természetre hagyni az idegek működésének rendbe hozatalát. Az alatt önök elmondhatják, mi okozta az ájulást. — Azonnal megmutatom — mondá Mártha az orvossal együtt elhagyva a szobát. Mária hozzám jött, megmosta halántékomat boreczettel, aztán hallottam Márthát a másik szobában beszélni az orvossal. Kevés idő múlva Mária is követé őket, félig nyitva hagyá az ajtót. Idegeim izgatottak, érzékeim épek voltak s úgy a szomszéd szobában lefolyt társalgásnak — noha lassan beszéltek — minden szavát hallottam, de nem találtam meg az összeköttetést beszédük és amaz esemény közt a mit láttam és amin keresztül mentem, — a mennyiben a rázkódás miatt elmosódott emlékemben mindaz, a mi velem ez estve történt, csak a tagjaimat átható borzadás érzése maradt meg bennem. Valóban a látvány oly rémületes — mondá az orvos — hogy képes megzavarni még egy érettebb és erősebb kedélyt is mint e szegény leányé. Megbocsátanak azért ha kinyilvánítom, hogy nagy gondatlanság volt őt minden felvilágosítás nélkül ama szobába bocsátani. — Fel akartuk mi őt kétség kívül világosítani — mondá .Mártha — de jóval előbb érkezett a kitűzött időnél és Jane — kire a házat bíztuk — azt hitte, hogy Izabella az emeleten van. — Nem tehetünk e még valamit? kérdé Mária. — Nem — felelt az orvos — hanem engedelnekkel itt maradok, hogy ha valami változás állana be, jelen legyek. Azt hiszem, hogy betegünk most eszméleténél van, de mielőtt emlékezetes hangja visszatér, gyors segítségre lesz szüksége. Addig is, a gyógykezelés megkönnyítése végett, szeretném megtudni ez eseménynyel egybefüggő történetet, ha ugyan annak elbeszélése nem fog önökben fájdalmas emlékeket felkelteni. Kevés szünet után igy szólott Mária: — Mondd el nővérem az eseményt Lloyd úrnak, legalább ha tovább időzik városunkban nem fog utána kérdezősködni. A szolgák csevegése úgy is lehetetlenné teszi a titok, vagy a történet egy részének megőrizését. Jobb is hogy tőled hallja meg dr. Lloyd az igaz történetet, mint ha a városi hírcsinálók előadásaiból tudja meg azt. Mártha elkezdte az elbeszélést s amint látszott, többször is elmondta már azt, mert nagyon folyékonyan adta elő. — Nővéremet és engem özvegyen maradt atyánk nevelt fel, a ki — midőn mi 30 és 35 évesek valánk — mindenki nagy csodálkozására elvett egy fiatal csinos asszonyt. E házasság után egy évre atyámat ledobta a ló és halva hozták haza. Ez éjjel mostohánk két leányt szült és meghalt. A kettős veszteség által okozott fájdalomban — mert mostohánkat is szerettük, — a kis gyermekek vigasztaltak, kiket Editnek és Izabellának nevezünk. Minden gondunkat szeretetüinket rájuk fordítottuk s arra szenteltük magunkat, hogy őket felnevelhessük. A mint növekedtek, az egész házat örömmel látszottak betölteni. Kedvesek, szépek, kellemesek voltak s egymást szívből szerették. Edit kissé szebb volt, de Izabella szellemes és ragyogó. Tizennyolcz éves korukban egy bálban találkozott Izabella Lockwood Vilmos nevű ifjúval, ki rövid ismerkedés után megkérte tőlünk kezét. Ez ifjú jó családból való volt s hozzátartozóinak tetszését megnyerte házasságához, mert Izabellát lehetetlen volt nem szeretni. Izabellának keresztanyja is hagyott, némi vagyont mely jegyesének tisztességes jövedelmével együtt, kényelmes életmódot biztosított volna számára. Az eljegyzésbe mindnyájan belenyugodtunk s azt hittük, nemsokára egybekelnek és közel hozzánk települnek le. Ezért rémitett meg bennünk ,két annyira Lockwood urnak azon kijelentése, hogy kész elfogadni Indiában egy fényesnek ígérkező állást. Izabella nem tudott megbarátkozni az eltávozás gondolatával s kérte jegyesét, hagyjon fel azzal. Egy estre E. nagy termében bálba vittük a leányokat. Két óra tájban Izabella hozzám jött, fáradtnak mondta magát, haza kívánkozott, de mivel a fáradságon kívül izgatott volt , kérdem tőle, vájjon nincs-e más baja ? (Folyt, köv.)