Hód-Mező-Vásárhely, 1892. július-december (22. évfolyam, 28-53. szám)

1892-07-03 / 28. szám

Hód-Herö-Vásárhely, július. 3 1892. ---------------------­Előfizetési dij: ^ Egész évre. . 4 frt. Fél évre . . 2 „ Negyed évre . 1 „ Egyes szám­ára 10 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a „Hungária“ könyv­nyomda. v Megjelenik 3») minden vasa r nap. . KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági-egyesület“ közlönye. Huszonkettedik évfolyam, 28-ik szám Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. ki­r. Mária-Va­ér,­t­­uteza e. s­.am. I»cnistoiter en overek rém fogadtatnak­­. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyi­ttéri közlemények mérsékelt­­ áron vétetnek fel. ■ --------------------- - Az aratás. Az aratás az ország legnagyobb ré­szében megkezdődött s ezzel elérkezett az ideje annak is, hogy mérlegeljék, mi­lyen lesz az eredmény. Az idei aratás elé a legszebb remé­nyekkel néztek úgy a termelők, mint a kereskedők és fogyasztók. Az időjárás azonban a legnagyobb gazda, e nélkül sohasem lehet biztos számítást tenni az aratásnak sem mennyiségére, sem minő­ségére nézve. Az idén is megrontotta az időjárás a vérmes reményeket s a számításokat. A sok esőzés sokat ártott, meghütötte a gabonát s mint rendszerint az abnormis időjárást követő aratáskor, most is jó és rossz közt váltakozik az eredmény. Vagyis lesznek olyan vidékek, ahol min­dennemű kalászos vélemény kitűnő vagy jó termést fog adni, de lesz olyan ter­més is elég, ahol egyik-másik termény még a beléfektetett tőkét sem téríti meg; s igy a szakminisztériumhoz beérkezett adatok alapján, — ha csak valami előre nem látható elemi csapás be nem követ­kezik s nem változtat a termés ered­ményén, — azt mondhatjuk, hogy az idei termés országos átlagban középszerű. Mert most az a kérdés, mennyi ke­rül az idei termésből piaczra, milyen lesz a minőség s hogyan fognak az árak alakulni ? Mert a kilátásban levő meny­­nyiség bőven fedezheti belföldi szükség­letünket, de várjon marad-e kivitelre annyi, hogy rendes külföldi fogyasztóin­kat szükség esetében kielégíthetjük. Legjobb piaczaink : Ausztria és Né­metország. Előbbi évenként gabonanemű­­ekből és lisztből körülbelül 15 millió métermázsát visz ki tőlünk, s összes kivitelünk rendes években 18—22 millió métermázsa közt ingadozik. Németor­szágba a fenmaradó 5—6 millió méter­mázsa különböző mennyiségű gabona szállittatik ki, Svájcba mintegy 25—35 százalék jut s a többi Angol- és Fran­­cziaországba, Boszniába és Herczegovi­­nába szállittatik. A földművelésügyi minisztérium me­zőgazdasági statistikai osztályának ada­tai szerint a búzával bevetett terület 5 millió, 365,851 kat. hold; a vetések ál­lásáról eddig beérkezett jelentések szerint — ha e számítást az időjárási viszo­nyok megrontani nem fogják, — össze­sen 41-71 millió méter mázsa termésre számíthatunk. Ha pedig hanyatlás állna be, nem valószínű, hogy az 6—10 szá­zaléknál jelentékenyebb lenne, tehát még ez esetben is megközelítené a termés a 36—38 millió métermázsát s igy kül­földre nagyobb mennyiségű gabonát ad­hatunk. Mig a mennyiségre nézve ily szá­mításokat tesznek az illetékes szakkörök, addig a minőség iránt aggodalmakat táp­lálnak s nem alaptalanul, a­mennyiben a tavaszi és nyári esőzések s egyéb ked­vezőtlen időjárási viszonyok nagyon meg­rontották a szem minőségét és pedig nemcsak helyenként, hanem az ország­­minden vidékén, nagy területeken. Lehet hogy az utóbbi meleg napok még itt-ott javítottak valamit, de attól tartani lehet, hogy gabonatermésünk minősége messze mögötte marad annak, a melyhez a kül­föld szokva van s a melyet, a magyar terméktől megkövetel. E körülmény nagy befolyással lehet a világ­piaczon gabonánk árára is. A mi előnye terményeinknek van a külföldi piac­okon, az, hogy elég korán jelenhe­tünk meg azokon. Itt csak az okozhatna késedelmet, ha az aratási és cséplési munkálatok kedvezőtlen időjárás folytán akadályozva lennének. Más akadályra nem számítunk, mert a mezei munká­sok nálunk okosabbak s lelketlen izga­­tóknak nincsenek annyira kiszolgáltatva, mint az alföld más községeiben, hol azonban szintén eszükre tértek a sze­rencsétlen, elámított munkások. Kívánatos, hogy városunk mezei munkásai, kik jól tudnak dolgozni, ki­vétel nélkül felhasználtassanak az ara­tásnál, hogy mindeniknek alkalmat ad­janak megkeresni a télire való kenyeret a maga és családja számára. S reméljük, hogy munkásaink, tekintetbe véve a kö­zéptermést s a gazdák súlyos terheit, túlcsigázott követeléseikkel nem állnak elő. Legnagyobb része a munkásoknak már egyezségre, méltányos egyességre ju­tott a gazdákkal a munkabérre nézve. S csak kedvező időjárás kívántatik, hogy az isten áldó kegyelméből nyert termés ideje korán betakarittathassék s hasznára váljék a szorgalmas termelőknek. Igazgatói évzáró­ beszéd. A gymnasium I. tanévet bezáró ünnepélyén felol­vasta Futó Mihály igazgató tanár. Mélyen tisztelt közönség és tanári kar ! Kedves tanuló-ifjuság! Az örök idő kereke senki, az ős­rómaiak hite szerint még a nagy Jupiter által sem tartóztathatva fel, siet előre ; a perczeket órákká, az órákat napokká és hetekké, a hónapokat évekké öregbíti, és az évek, mint a faréteg gyűrűzetei, egymásra rakódva, folyton növekednek. Boldog az em­ber, boldog a társadalom és nemzet, amely a tovatűnő napok és évek áldásait, mint a gon­dos bányász a hegy szívében tovafutó drága érczeket, bölcsen kiaknázza ! Fölöttünk is le­sietett az 1891—92-ik tanév örömével és bá­natával, hozva az illatos rózsa mellett szúró tövist is. Vajha mi is, e tanintézet tanárai és tanuló-ifjúsága ildomosan és nemesen hasz­náltuk volna fel annak önkényt kínálkozó óráit! Aki a dolgok folyását csak a gyermeki kor könnyed felületességével tekinti, üres kö­zönynyel halad el a sir mellett, amelybe egy év temetkezett; de ahol a síremlékek feliratait mélyebben tudja olvasni, komoly gondolatokra ébred és azok betűiből üdvös tanulságokat merit jutalmul, ha az év óráit éber gonddal felhasználta, emlékeztetőt a jövőre, ha a na­pokat bőre könnyelműséggel engedi tova su­hanni. Senkihez sem illik jobban, mint hoz­zánk, hogy egy-egy tanév sírja fölött gondo­latokba merülve, meggondoltsággal tekintsünk vissza a leáldozott évre, és élvezzük annak, ha voltak, örömeit, és véssük emlékezetünkbe, mint akik előtt isten kedvező kegyelméből majdan ismét egy újabb út áll, annak tanul­ságait. Ily gondolatok vezérlete mellett, állva az 1891—92-ik tanév is már behantolandó sírján, akarok annak tisztem szerint egyszerű króni­kása lenni, megérintve figyelemre érdemesebb mozzanatait, elismerésül, a­mi benne jó volt, a múltra tanulságul ha valamit mulasztunk, vagy rosszul végezünk, a jövőre, és emlékeze­tül annak, hogy ez az év is hagyott taninté­zetünk élete táján egy vékonyka gyűrűzetet, amely jelezte, hogy fenntartó elöljáróság, ta­nári kar és tanuló ifjúság, — kiki a maga körében és hivatása szerint, — igyekeztünk tenni e tanintézetért és ennek falán belül cse­lekedni valamit. Kezdem szélesebb körben az országos dolgokon. Napjainkban a középiskolai tanügy hazánk határain túl, a műveit nyugaton is mind erősebb forrongás tárgya. Úgy látszik, mélyen érzik itt és ott, hogy az új jegybe lé­pett idő, korunk gyakorlati iránya, az élet zaklató követelései a nevelés és oktatás meze­jén is új alakot és tartalmat követelnek. Ré­gebben a nevelés és oktatás úgynevezett h­u­­m­á­n iránya megadta az egyetemes emberies képzés teljességét. De majd midőn az élet gyakorlatisága a tanítás terén is egész követelőleg lép előtérbe , azt gondolták, hogy ha az iskolákat a szak­irányoknak megfelelően szerte­ágaztatják, meg­találják azon csodaszert, amely az élet köve­teléseit kielégíti, az iskola és gyakorlati élet ellentéteit barátságos összhangzatban kibékíti. Valóban a középiskolák fajainak egész sorozata jön létre. Csalódtak. A reáliskolába újabb kí­sérletül a korlátolt latin nyelvvel bevittek egy csipetnyi classicismust , majd rá a gymnási­­umban a szülőknek és tanulóknak szabad vá­lasztást engedve, irodalmi és rajzi oktatással helyettesítik a görög nyelvet és irodalmat. De úgy látszik, ez is csak átmenet; külföldön s még nálunk inkább jelszóként az Egysé­ges középiskola foglalkoztatja a tanügy embereinek elméjét. Lapok, önálló művek és szakfolyóiratok, tanári körök, szakemberek és a minisztérium czikkeznek és tanácskoznak, egész buzgalommal keresvén a megoldást oly középiskolában, amely, míg a különböző szak­iskolák számát apassza és összeolvassza a humán és reálirányt, a nevelést és oktatást az eddiginél biztosabb és teljesen nemzeti alapra fektesse. Ma az eszme még kiforratlan pezsgésében­­ ítéletet mondanunk korai, de nem is itt volna helyén­­ és idején. A czél bizonyára nemes, valósulása az élet és nemzeti irányú nevelés érdekében már-m­ár elutasíthatatlanul szükséges. Vajha sikerüljön

Next