Hód-Mező-Vásárhely, 1898. január-június (28. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Szombat, 1898. január hó 1. szám. Huszonnyolczadik évfolyam. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMAI LAP. A HOLTMEZŐ-VÁSÁRHELYI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IV. kerület, Kossuth-tér, templom-bazár 7. szám, hova minden a lapra vonatkozók küldendők. Megjelelt minden vasárnap és csütörtökön. Hirdetési dijak: három hasábos petit sorért 3 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér sora 20 kr. Előfizetési dij : Egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt •! Egyes szám ára 5 kr. 15* A városi képviselőkhöz. Oly feladat előtt állanak a törvényhatósági bizottság tagjai, amelynek betöltése amilyen szép alkotmányos polgári joguk, épen olyan nehéz felelősség-terhes kötelességük is , a tisztújítás feladata előtt. A lelkiismeret, a polgári becsület parancsolja, hogy az a 200 ember, akinek a kezébe le van téve Hódmező-Vásárhely város hatvanezer polgárának közjava , mindenekelőtt és feltétlenül és kizárólagosan e közjót tartsa szem előtt és annál, követelményei szerint, cselekedjéle. Rokonságot, barátságot, társadalmi érintkezésből, hitfelekezeti közösségből folyó sympatinákat nem szabad a városi képviselőnek ismernie, mikor tisztviselőt választ. És kétszeresen tilos ismernie akkor, mikor polgármestert választ. Ez az állás az, amelynek betöltője befolyást gyakorol mind a hatvanezer vásárhelyi polgár közjavára. Neki kell a közigazgatás minden ágában, a gyakorlati élet folyamán felfelmerülő panaszokat meghallania , azokból tapasztalatokat gyűjtenie s az idő folyamán összegyűlt tapasztalatok alapján a panaszokat megszüntető intézkedéseket kezdeményeznie közegei által. Neki kell figyelemmel kisérni a közművelődési és közgazdasági fejlődést s annak elengedhetetlen követelményeit alkalmas időben, fokozatosan, türelemmel életbeléptetni a törvényhatóság segítségével.. Az ő kezében van az a gazdai hatalom, amelynek akként való gyakorlása, hogy ne panaszkodhassál ellene a legkisebb cselédtől a legnagyobb vállalkozóig senki : a város becsületére válik, akként való gyakorlása pedig, hogy, panaszok a várossal üzleti összeköttetésben állók részéről tömegesen hangzanak s a vállalatoktól mindenkit elkedvetlenítenek, a városnak szégyenére és kárára válik. És számtalan más dolog függ még a polgármestertől, mi azonban ezúttal csak e három szempontból óhajtunk a tisztújítás alkalmából a polgármester-választással foglalkozni oly czélból, hogy vizsgálat tárgyává tegyük, miként , tartotta szem előtt e város ez idő szerinti polgármestere az említett három legfontosabb szempontot? Mikor egy közhivatalnok működése bírálat tárgyává tétetik, akkor részletekkel, aprólékos dolgokkal foglalkozni nem lehet. Oly kiemelkedő, nagyjelentőségű mozzanatokra kell rámutatni, amelyek a hivatalnok egész egyéniségét, belső hivatalos jellegét és jellemét megvilágítják. Hivatalos életünk ily kimagasló jelenségeire óhajtunk csak rámutatni mi is a részletek mellőzésével. Hogy a polgármester az első szempont követelményeinek megfelelhessen : hivatalnok társaival kollegiális, sőt bizonyos tekintetben atyai viszonyban kell lennie, a részrehajlatlan hivatalos szigor teljes épségben tartása mellett. Dr. Baksa Lajos polgármester egy újévi beszédben maga hangsúlyozta a hivatalnokoknál a testületi szellem szükségességét, „hogy a kividről jövő támadásoknak jobban ellnálhassanak. Baksa szerint tehát —íme az egyik kimagasló jellemző vonás — nem azért szükséges a kollegialitás, hogy a hivatalnokoknak összműködése, a tulajdonképeni sablonos hivatali teendőkön túl a szükséges reformoknak idején megteremtése satt, lehető legyen, hanem, hogy a kividről jövő támadásoknak jobban ellenálhassanak. És nézzük, hogy míg a polgármester így beszél — miként cselekszik? Ismételjük, hogy csak nagy vonásokkal akarunk festeni és az apró czéltalan, de folytonos vexaturákat mellőzve, csak arra mutatunk rá, hogy miután 1896. január havában a fentebb hivatkozott és a testületi szellem szükségességét hangsúlyozó beszédét elmondotta, február havában kiadott hírhedt rendeleteivel a hivatalnokok,az a közigazgatási szolgák felügyelete alá helyezte, elcsapatás terhei alatt meghagyván nekik, hogy a hivatali órát be nem tartó tisztviselőt neki jelentsék fel. Tehát a tisztviselő szolgájára bízta, hogy ítélje meg : mikor mulaszt a tisztviselő, az ura hivatalos órát s mikor méltó a feljelentésre. Íme az öszhangzás dr. Baksa Lajos beszéde és tettei között. És ez meg is hozta a maga elmaradhatatlan gyümölcsét, a bizalmatlanságot a polgármester és a tisztviselők között, aminek folytán ma úgy áll a dolog, hogy a polgármester példájára mindenki elsősorban magát igyekszik fedezni; a szabályrendelet értelmében megteszi a jelentését a kiszabott terminuskor — ha húszszor sürgettetik, hát húszszor teszi meg, — de az ügy lényegével — ideértve a legfontosabb ügyeket, amilyenek az utczaszabályozás, járdaszabályzat, közvilágítás, csatornázás, rakpart stb. nem törődik , azok maradhatnak éveken keresztül egy stádiumban, a polgármester a sürgetésekkel, a hivatalnok a jelentésekkel fedezi magát. A polgármester barátai könnyen kimondják az ítéletet, hogy a tisztviselők a rosszak, azért nem halad egyetlen fontosabb ügy sem. Ez azonban meggondolt ítélet nem lehet. Egy testület sohasem lehet olyan rész, hogy a mi szomorú közviszonyainkat indokolja. Lehetnek egyes résztisztviselők, de a tisztviselő-testület átlag véve mindenütt egyforma sakként működik jól vaagy roszszul, amint vezetőjével összhangban képes működni, vagy nem. Igen jó példát látunk erre adóhivatalunknál. Az adóhivatal volt vezetője alatt ott a legszomorúbbb állapotok állottak elő. Az óriási zűrzavar, rendetlenség mellett a hátralékok felszaporodtak. Az adóhivatal mostani vezetője alatt pedig, ugyanazon tisztviselői személyzet mellett, az állapotok megjavultak, a rend helyre állott. Hiszen, ha olyan rosszak volnának azok a tisztviselők, lehetetlen, hogy az erélyes (?) polgármester alatt legalább egy, fegyelmi úton el ne mozdittatott volna. Miért nem mozdíttatott el 6 év alatt egyetlen egy sem — ha rész ? Nézzük most már, hogy állunk a második szemponttal, a polgármester és a törvényhatósági bizottság közötti összhanggal s kölcsönös érintkezéssel. Konstatálható tény, hogy a törvényhatósági bizottság kezdetben a legnagyobb bizalmat előlegezte a polgármesternek s szavazatával sok jogos támadás és alapos vád ellen megvédelmezte. Megbocsájtotta neki még a velenczei kéjutazást is, amelyre olyan részidőt választott, a mikor az egész magyar nemzet gyászolt s neki Kossuth Lajos koporsójánál Hódmező-Vásárhelyt kellett volna képviselnie, mikor az az ország fővárosába megérkezett. De már 1894. ápriliavában a socialista lázadás alkalmából kifolyólag, noha kijelentette, hogy ha jelentése tudomásul nem vétetik, levonja abból a konsequentiát: jelentése csak 2 szavazattöbséggel vétetett tudomásul. És ettől kezdve mind sűrűbben mutatkozik a polgármester (tanács) és a törvényhatósági bizottság közötti kontaktus hiánya.