Hód-Mező-Vásárhely, 1898. július-december (28. évfolyam, 53-104. szám)
1898-07-03 / 53. szám
növekedett ily tekintélyes nagyságra. A munkástörvény alkalmazása hozza magával, hogy a múlt egyes hozzáférhetlen adatai a jelen évben kezdenek kidomborodni. Az okok behatóbb megvilágítása ma már és a jelen esztendőre nem hozna gyakorlati hasznot. Remélhető, hogy magából a jelenségből az érdekeltek a jövőre nézve levonják a helyes következtetést. Ismételjük, hogy ha a jelen évben 1000 vagy 1500 munkás nem jutott részszerződéshez, az előző években is jelentékeny számot tehetett ki azok száma, kik nyári munka nélkül maradtak. De eltekintve a résztermésről emlékezetes esztendőktől, ez a szám válságos helyzetet soha nem teremtett; jótermésű esztendőkben elpihen az emberi elégedetlenség, a föllendülő gazdasági, ipari és kereskedelmi élet csatornáin át szétosztódván istennek áldása. S a jelzett szám daczára a jelen esztendő sem fog hozni bonyodalmakat. Az azonban bizonyos, hogy az izgatás — minden eszközeivel a kimaradt munkásokra vetve magát, bennük igyekszik majd kárpótlást találni a lábai alól kiesett nagy területért. Nem közönséges végzet, hogy akik a munkástörvény végrehajtásának első esztendejében halogatták s elvesztették a keresetszerzés alkalmának megragadását, vagy akiket nem önhibájuk állított a nehéz helyzet elé, azok közül a csakugyan támogatásra szorulóknak épen a munkástörvény által alkotott humánus intézmény , a munkássegélyalap nyújthat, nem alamizsnát, hanem tisztességes támogatást a kamatnélküli kölcsönsegély alakjában. Amennyire az az alap a kezdet kezdetén s későbbi fejlődésének veszélyeztetése nélkül igénybe vehető, ez a segély nyújthat annyi támogatást, amennyi a jövő évi kereset megnyílásáig a létfönntartásnak bár szűkös, de elégséges eszköze , azonban nem annyit, hogy ismétlésre csábítson. S viszont azoknak, kik a jelen esztendő nyarán is keresni tudnak, meg lesz a jutalmuk abban, hogy a jövő nyárig nem szorulnak segélyre, amit — bár kamat nélkül — a segélyalapnak visszafizetniük kellene. Ami ismét a jövő nyári keresetük megrövidülését jelentené. S a kölcsönnek visszafizetése nemcsak szabálykérdés; érdeke lesz az a kölcsönt nyerőnek, hogy így máskor is eldugulatlanul álljon számára a segítség forrása, s nem szorul magyarázatra, hogy érdeke a munkások egész egyetemének is. Ily körülmények mellett előrelátó gondoskodásnak bizonyul a hatóság és a törvényhatósági bizottság intézkedése, melylyel az idei országos költségvetésbe munkásczélokra fölvett összegből 5000 iztot kér a minisztériumtól, hogy ez a munkás-segélyalap magvát képezhesse. Hiszszük is, hogy kellő fölterjesztés és a fent előadottak hangsúlyozása mellett a magas kormány a kérelem fölött nem fog napirendre térni. A „Hód-Mező-Vásárhely“ tárnája. A mise. Irta: RIÓ. Az éjszakának pihenő csendjében altatót fú a szél az álmodó falúnak. A vándor, aki beér az országútról, világot keres mohó tekintettel. Csillagnyi fény látszik a megdöbbentő feketeségben. A tél lidércze, melyet a didergő vándor űzve űz. A hol leomlik a megfagyott könycslpp szempillájáról: a meleg hajlék. Az egész faluban ezen az egy helyen vannak még ébren. A templomtérre nyiló széles utcza fasorában, a szürke ködön át egy fekete pont mozog előre a templom irányában. Dobogás hangja szűrődik el messze s a tér haván megnyúlik a közeledő fekete körvonalak árnyéka. Egy ember, aki rohanva tart a templomnak. Nem válogatja az utat. Térdig szakad a hóba, mégis fut. Vissza-visszatekint lázas fejforgatással. Mintha valami üldözné, mintha valamitől egyre jobban megrettenne, zihálva gázol gyorsan előre. Valami szegény bujdosó tán, akit az a tél s veri a lábát futva a röghöz, hogy megdermedve bele ne hűljön a hóágyba. Őrületes egy futás ez! Miért tekint vissza-vissza, mit keresgél az elhagyott sötétben ? Mintha minden pillanatban lövést várna onnét, mely leterítse, vagy hallaná az üldözők dobáját. A rettegés elfojtott hangja az, mely ki-kitör arasznyira emelkedő melléből. Különös ember, hiszen nem hallatszik az üldözők kiáltása, a sötétből senki nem kerekedik elő nyomába. Ő pedig már mindjárt czéljánál van, ahova el nem ér üldöző kéz, a kilincs mögött. — Ki az ? — Szól valaki vékony hangon — Egy haldokló, néném, akinek az utolsó kenetre van szüksége. Csak bebocsát az irgalom nevében ! Az indulatos hang nagy csengésében parancs is volt, könyörgés is. Mérgelődő mormogással felel a fölismert nő. — Haldokló, ebben az átkozott időben. Ki hallott ilyet? Oh, szegény főtisztelendő —sajnálkozik a némber, fogai közt mormolva s megfordítja a kulcsot a zárban. Nehéz lökéssel vágódik ki a kapu vasas ajtaja. A jámbor asszony a kisértettől se rendülne meg jobban, mint mikor a jövevény rákiáltja zordul a jó estét. Pedig az éjféli látogató szép, barna arczu ifjú ember. Sötét, tigris-szemei villognak olyan ijesztőn. — Uram Jézus segíts! A bolondos asszony keresztet vet magára s a lámpa fénye kísérteties tánczot jár a padlón, a mint a keze reszket. — Ne féljen, nem ölöm meg! Előre a lámpával a tisztelendő atyához ! — Az izmos legény indulatos szava beharsogja az öblös folyosót. Egyet lódít a sivalkodó asszonyon. — Ej, ha mondom, előre ! — Jaj, szentséges szűz, minek hát az a gyilkos szerszám a kezében ? — Ez ? A pisztoly fénye megvillan a félhomályban, amint a jövevény felemeli barna kezét. A szegény asszony csuklásba fog a félelemtől s inogva topog előre, csakhogy le nem bukik — Misét, most éjfél ? ? — Miután ezen biráló bizottságban a pénzügyigazgatóságnak is képviselve kell lennie, az adóügyi tanácsnok levélileg megkereste ezt, megrogyott térdeire. Most az egyszer sehogyse tudja használni a nyelvét, a folyosó végén némán odamutat az ajtóra. — No, kiáltson be, hogy nyissa ki ! Parancsol az éjféli látogató s az asszony megzörgeti a kilincset. — Ki az ? hangzik ki a lelkész szava.rre már hangos jajjal felel a nő. Egy kínos perez s a fegyveres ember beront a fiatal plébánoshoz. — Köszöntsön vissza szent atyám, ha rosz szándékú ember megérdemli azt! A fiatal lelkész elsápad s megdöbbenve tántorodik vissza. — Rossz ember vagy, hogy fegyverrel mersz betörni Isten szolgájához. Ölni akarsz ? — Nem én ! Ezt akkor használom, ha a szó nem használna. Szakadozva zihál széles melle a betörőnek. — Na, megteszi-e szent atyám ? — Mit kívánsz ? — Azt kivánom, hogy öltözzön fel a legszebb papi köntösébe, lapozza ki a szent énekekből a legszebb imádságot, aztán mondja el azt, ahogy tudja, olyan szépen . . . Egészen eltorzul a legény szabályos arcza s a mellére it lázasan dagadt erű öklével. — Szent atyám, misét mondjon az én lelkemért ! A fiatal plébános, a ki érző szivü ember, belelátott egyszerre abba a lélekbe. Nem remeg többé a pisztoly csöve előtt. Az ég felé nyújtott kéz nem öl. Azt hát! — Nem ilyenkor van a beteg lelkek miteljes erejéből kiáltott föl az éjféli láb Én úgy akarom, hogy most legyen! Esejének ideje.togató : A Jégverés, terméshez fűzött reményeken, beteljesülésüknek szinte utolsó óráiban, az ország jelentékeny részében nagy csorbát ütött az országos jégverés. A Dunántúlt érte legnagyobb csapás. Sokat szenvedtek Fehér-, Esztergom-, Mosony- és Vas megyék. Veszprém megye károsodása már kevésbé jelentékeny. A felvidék termésének egy része elpusztult. A magyar Alföld búzatermő földjét a fent említett részek veszedelméhez hasonló csapás nem érte. Kisebb mennyiségben a jég majd mindenütt jelentkezett, azonban az AIA plébánia nagy kapuját teljes erejéből döngetni kezdi. Izgatottan ráveri öklét a kilincsre, lázzal, figyelve fekteti arczát a kapu hideg fájára, ha nem hallják-e még odabent. Egyszerre fölveti fejét. Belől lépések nesze hallatszik, föld medenczéjéből csak Nagyváradról és Kis- Jenőről jelentenek nagyobb mérvű jeget. Nálunk Péter-Pál napján délután állandóan borongott, de a gyenge felhőzetből a délutáni órákban a közelgő veszedelem sejthető sem volt, csupán azon napnak és az előző napnak forrósága és szirokkószerű szele adtak okot a nyugtalanságra. Szerdán estefelé aztán gyorsan tömörültek a haragos felhők a nyugati szemhatáron. Megeredt a zápor, a város területén aránylag kevés jéggel vegyest, 8 óra felé aztán teljes erővel zuhogott az eső. A város területéről itt-ott jelentenek jég által okozott ablakbezárásokat; a kertek növényzete keveset szenvedett. A határ külömböző részeiben a jégverés igen külömböző nyomokat hagyott hátra. A zűrzavar első óráiban rengeteg károkról beszéltek , azonban mindinkább bizonyos, hogy nagyobb károkat csak egyes keskenyebb csikókat képező területek szenvedtek. A jég zöme a Tisza mentén és makói útfélen vonulhatott el. A jégverést követő napon az első magyart biztosító társaság főügynökségénél bejelentett hír megütötte a 360,000 frtot. Nagyon különböző az okozott kár aránya iránt a bejelentés; a károk 75 ° C - tól lefelé minden elképzelhető számmal szerepelnek. A hatóság a maga körében gyorsan intézkedik, hogy a kár aránya minél előbb hivatalosan megállapíttassék a megfelelő adóelengedés czéljából. Faragó Sándor adóügyi tanácsnok sürgősen jelezte a tanácsnak, hogy jégverés álta okozott károkat nála már jelentettek be s kérelmezte az idevonatkozó pénzügyminiszteri rendelet alapján az ő elnöklete alatt Nagy Pál birtoknyilvántartóból, Palócz Sámuel és Hézsó Pál bizottsági tagokból álló bizottság kiküldését a károknak ehó 4-től kezdődő megállapítása végett.