Hódmezővásárhely, 1903. január-június (33. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1903. január hó 1. Harminczharmadik évfolyam. POLITIKAI LAP. A Hunvásárhelyi Gazdasági Egylet közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kossuth-tér templom-bazár. Főszerkesztő : Dr. Ernyei István. Felelős szerkesztő: Szentmiklósi József. Megjelenik: minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij Egész évre 8 kor. Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyes szám 10 fill. Olvasóinkhoz. Minden ép lélekben él egy érzelem, mely minden másnál erősebb s mely tágabb vagy szőkébb körben, de mindenesetre nyilvánulni törekszik. Ez az érzelem az igazságszeretete. Amikor többfelől megnyilatkozott óhajtásra elvállaltam e lap főszerkesztői tisztségét, egyedül ez az igazságszeretet vezetett elhatározásomban. Sohasem kerestem a szereplést; egyéni hajlandóságom mindig idegenkedett a súrlódásoktól, a szenvedélyek harczától; tudom, hogy nincs az embernek nagyobb boldogsága a földön, mint a lélek nyugalma. De meggyőződésem szerint a lélek nyugalma akkor sem lehet teljes, ha az egyén minden terhesebb feladatot elutasít magától s önző közönyösséggel nézi, mint küzködnek mások a közérdekek előmozdításáért s azoknak javáért, akiknek a legtisztább akarat mellett sincs módjukban lelküknek jobbik részét érvényre juttatni. Ha csak egy keveset tud is valaki használni polgártársainak, bűnt követ el, ha azt a keveset meg nem teszi. A legnagyobb sziklák is porszemekből állanak. És én lelkemnek egész erejét, népünk ügyes-bajos dolgai iránt érzett minden részvétemet és szeretetemet felajánlom e lap hasábjain. Nem szándékozom sebeket ütni, ellenkezőleg gyógyítani óhajtom társadalmunk sebeit. Munkatársaimmal, szilárdan, mély meggyőződéssel valljuk szabadelvű politikai meggyőződésünket s tántorithatatlanul állunk azon az alapon, a melyen Deák Ferencz, a haza bölcse a nemzetnek kezébe adta a kulcsot a szabad Magyarország jövendő nagyságához ; de tiszteletben tartjuk mindenkinek a meggyőződését s méltányolunk a város érdekében bármely oldalról kifejtett munkásságot. Barátként ajánljuk fel önzetlen közreműködésünket mindenkinek, aki tiszta szívvel és tiszta kézzel akar dolgozni városunknak és népünknek erkölcsi, értelmi és anyagi fejlődéséért, boldogulásáért, de meg nem vesztegethető éberséggel őrködünk, hogy senki a város, senki a polgárok jogos érdekeinek rovására ne kufárkodhassék. Erős a bizalmam, hogy ebben a küzdelmünkben megtaláljuk majd az utat polgártársaink józan értelméhez és romlatlan szívéhez. S ezzel a rendületlen hittel kérem városunk mélyen tisztelt közönségét, sorakozzék bizalommal lobogónk köré, a melyre ezt irtuk jelszavul : »Semmit magunkért, de mindent hazánkért, városunkért és népünkért !« Dr. Ernyei István, 1903. A „Hódmezővásárhely“ eredeti tárczája. Nem történt más — és mégis mennyi lárma. Egy számmal nőtt az esztendők sora. Uj évfolyam indult a „Vén Hazug“-ról S pezsgőbe fiát a régi mámora. Letűnt a múlt és itt a trónöröklő Tömjénezik, bár üdvöt nem hozott; Maradt minden a régi romlott lében, Mindössze csak a naptár változott! * Az évszám nőtt. De nőtt a lázárság is. A nyomorúság nem lett kevesebb, Az uj esztendő képzelt varázsától Be nem hegyed, csak úgy vérzik a seb. Nem jut kenyér ma sem az éhezőknek, Tízezrek karja zsibbad tétlenül S a türelemnek lelkekből szőtt húrja Bár csöndesen, de ijesztőn feszül. Javulás nincs ... A régi nóta járja, A régi rész, mely százszor átkozott; S bármint üvölt a bárdok diszbandája — Mindössze csak a naptár változott! * Vagy egyforma jog illett-e mindnyájunk ?! Vagy testvére várj minden ember itt?! Hol „demagóg“ az igazság szolgája És „apostol“, ki lelkeket kerit. Hol templom harczol tejtestvére ellen, Hol minden, minden : megforditva áll S ki fent aczél, vagy légynélküli pisztoly A legdicsőbb, a legszebb ideál. Hol óczeánja van a bűnös kórnak, Az uj esztendő vájjon mit hozott ?! Ne higyjetek a jólakott gyomroknak . . . Mindössze csak a naptár változott! * Ne higyjetek! Munkára mindahányon! Elég régi a gyűlölt rendi láncz; Erős vagy nép s ha bátran összetartol Az ósdiságból mindent szertehánysz. Munkára föl! Vívjuk ki önmagunk hát, Mit annyi újév egyik sem hozott; Vagy aludjunk és örvendezzünk annak: Hogy legalább a naptár változott! Paganus. Új nevekkel, új erőkkel harminczharmadik évfolyamát kezdjük a »Hódmezővásárhely«nek. Köszöntjük azt a régi, hűséges olvasógárdát, a mely becsülettel követi a szabadelvüség fehér, makulátlan zászlaját s mint jövőbeli munkásai e harmadszázados újságnak , tiszteletteljes üdvözletünk kapcsán, jóakaró pártfogást kérünk Hódmezővásárhely érdemes közönségétől a magunk számára is. Amit elöljárójába mondhatunk: édes Hamadáni tanítása. Irta: Papp Viktor. A karaván estére elérte az oázist. Először az ifjak ugráltak le a tevékről, hogy segítsenek a leszállásban az öreg Hamadáninak, a karaván vezérének. A tevékről leszedték az árukat s a szerszámokat. Megitatták őket és egy hatalmas legyezőpálmafához kötötték éjszakára. Az öreg Hamadáni, miután Mohamedhez imádkozott, szétnézett a tájon, rápislantott a csillagok állására s mialatt fiinom szagu dohánynyal tömött csibukját friss datolyanedvvel megcsepegtette, leült a földre s intett a fiatalabbaknak, hogy telepedjenek köré. — Hozzád szavam van ábrándos szemű Abulala — kezdé az öreg — hozd ide azt a könyvet, a zsákból keresd elő, amit útközben forgattál! Rázd ki lapjai közül a homokot, ami a tevék lépésétől hullott rá, hadd olvashassam tisztán a betűket. A fiatal arab sietve teljesíté a parancsot, a többiek figyelve nézték a tudós öreget, aki megnézte a könyv belsejét s aztán kívül is, letette maga mellé s újra tömve csibukját, elkezdett beszélni : — A nagy, sárga pusztaságon jártam, ahol az egyik homokszem éppen olyan, mint a másik. Ijesztően egyhangú az a táj. A nap égető sugarai izzásba hozzák a fövényt s perczegve sistereg ez a felület, mint a melegforrás. Lágy körvonalba veszett az egész szemhatár. A nap is inkább egy gyertyalánghoz hasonlított a poros szürkeségben. A pusztaság egy részét háromszögletű sötét folt takarta be, egy gúla, amely még nem olyan régi, hogy ott a többi porszemmel kavarogjon. Oldalt valami szikla féle tömeg látszott: a legendás arcza Sphinx. Csak sejthető, hogy ülő állathoz ha kevés. Nem hazudozunk frázisos ígéreteket, nem élünk nagyhangú, de alaposan lecsépelt sablonokkal, mindössze azt jelentjük, hogy munkába állottunk. Becsületes intencziókkal, tisztességes tollal vettük át a régi hagyományokat, amelyek mellett megmaradunk, meg fogunk maradni tisztességgel, rendületlenül. Szabadelvű szellem, liberális levegő a közélet minden fórumán ! Íme az ideálunk! Mindent a közérdekért és semmit sem ellene : ime a jelszavunk ! Olyan programm, amelyet el kell hogy fogadjon mindenki, akinek lelkét nem mételyezték még meg káros, vészes tanítások. Igazságot hirdetünk mindenkinek, bárkikkel szemben is és igazságot szerzünk minden jogsérelemnek, önzetlen, nemes tevékenységre egyesültünk s ha velünk lesznek azok, akik nem ellenségei az őszinte, kemény szónak, úgy eleve is miénk a diadal. A magyar vidéki társadalom most van átalakulóban. Most kezd önállósághoz szokni, a maga lábán járni, amint most kapott a jobbik eszéhez is. Eddig fentről, az ország szívének hirdetett központból várt mindem, talán a megváltást is; ma végre tudatára ébredt a maga nagykorúságának s a fölébredt vidék szellemi életének egyik-másik megnyilatkozása fényes czáfolata annak a nagyképűsködésnek, a melylyel rólunk — Mucsáról nyilatkoznak. Ennek az egészségesen fejlődő öntudatra serkenésnek, a vidéki központok politikai, társadalmi és szellemi önállóságának leszünk harczosai. Hazugságok ellen akarunk fegyvert fogni. Közéletünket valótlanságokkal fertőztették meg a magyarság salakjai, jelszavakkal szédítve azt az Istenadta népet, amely ma már minden