Hódmezővásárhely, 1907. január-június (37. évfolyam, 1-78. szám)

1907-01-01 / 1. szám

Kedd 1907. január hó 11. szám. Harminczheteddik évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kossuth-tér, ev. reform, templombazár. Megjelenik: minden kedden, pénteken és vasárnap. Telefon: 85. sz. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : ROTH ANTAL. Helyben. Előfizetési díj * Vidékre. Negyed évre 80 f. Negyed évre 1 K. 60 f. Fél évre 1 K. 60 f. Fél évre 3 K. 20 f. Egész évre 3 K. 20 f. Egész évre 6 K. 40 f. Egyes szám ára 2 fillér. Új köntösben. Harminchetedik évfolyamába lép ma a „Hódmezővásárhely“, mely a közéleti küzdelemben Hódmezővásárhelyen ezen idő alatt kivette a részét. Egy emberöltőn át küzd immár ez újság a köz javáért- Néha bizony nehéz viszonyok között, de mindig önzetlenül, a köz javát tartva szem előtt. Épen ezen következetes magatartása miatt szerzett magának sok ellenséget, akik azon igyekeztek és azon igyekeznek még ma is, hogy megnehezítsék a boldogulását. Nem kereste e lap soha a népszerűséget, nem alkalmazkodott soha a nagy tömeg ízléséhez, hanem haladt a fejlődés útján s ostorozta a civilizáció kerékkötőit. Ez is egyik oka volt annak, hogy a közönség ama nagy része, amely a frázisok által van még ma is félrevezetve, nem értett meg bennünket mostanig. A közönség végre lassan kint belátja, hogy akiket eddig követett, azok bizalmával visszaéltek s eme mozzanat alapján veszi észre a közönség, hogy mi mindig az egyenes utat jártuk, ha nem is volt hasznunk belőle. Örömmel konstatáljuk — nem az anyagi haszonért, mert vidéki újságnál ilyesmiről nem igen lehet szó, — hogy a közönség végre megért bennünket s táborunkhoz csatlakoznak napnap után, mintegy igazolásául annak, hogy úgy a nemzeti, mint városi küzdelemben mi követjük a helyes irányt. A közönség eme véleménynyilvánítása késztetett bennünket arra, hogy lapunkat megnagyobbítsuk, hogy az országos és városi eseményekről bővebben informálhassuk. A régi köntös — mely kissé elegánsabb volt, mint a mostani — szűknek bizonyult, kinőttük. Az új köntös egyszerűbb, de komótosabb s ez a fő ; nem kell benne összehúzódnunk. Most már bátrabban szólíthatjuk, illetve kérhetjük fel mindama jóakaróinkat, akiknek ígéretét bírjuk, hogy mint munkatársak segítségünkre lesznek, hogy ezután minél gyakrabban keressenek fel bennünket közérdekű cikkeikkel. Sokaknak, akik még mindig azt követelik, hogy változtassuk át lapunkat napilappá, ismét csak azt mondhatjuk, hogy Vásárhelyen egy napilapnál több csak úgy élhet meg, ha az valamelyest oldalról pénzsegítséget kap ; saját erejéből nem tarthatja fönn magát. És ami a fő dolog, Vásárhely nem sorozható azok közé a városok közé, amelyek naponként bírnak annyi hírt szolgáltatni, hogy jó napilapot lehessen csinálni. Vidéki lapot azért járat a közönség, hogy a városban történteket tudja meg és hogy a helyi közügyekről informálódjon. Az országos politikát köteles ugyan a vidéki lap is tárgyalni, de valljuk be őszintén, hogy mégis csak a közvetlen forrás alapján megírott pesti lapok politikai cikkeit acceptálja jobban a közönség. Természetesen a helyi vonatkozású politikai cikkek, ha általánosságban mozognak is, szintén érdekkel bírnak s ezt tartottuk mi is leginkább szem előtt. Ígéreteket most sem teszünk, mert újságnál ez felesleges dolog, mert vagy meg van elégedve a közönség a lappal és veszi, vagy nincs megelégedve s akkor hiába az ígéret. Jelezzük csupán, hogy eddigi programmunkhoz hívek maradunk. Fábry főispán rendreutasit. — Amit nálunk elmulasztottak. — Békés vármegye törvényhatósága szombaton tartott ülésén egy városatya olyan kvalifikálhatatlan kijelentést tett, mint egy a pénteki vásárhelyi közgyűlésen, csakhogy az elnöklő Fábry főispán nem hagyta szó nélkül és az illemet nem ismerő városatyát rendreutasította. Érdekes különben, hogy véletlenül ott is újságról volt szó s ez alkalommal történt a felszólalás s az ezt követő rendreutasítás. Az esetet a következőkben ismertetjük : Dilmér Sándor dr. főjegyző ismertette az alispáni jelentésre hozott állandó választmányi javaslatot. Ekkor állott föl szólásra Simonka György dr.. A jelentést tudomásul nem veszi, mert az nem nyújt hű képet a vármegye közállapotairól. Az alispán e jelentés adatai szerint minden anomáliára világot vet, de nem szól arról, hogy intézkedet volna is. E jelentésben egyetlen szó sincs a sajtóról például. S főleg nincs szó a „Békésmegyei Hiradó“-ról, mely ha nincs, ak-kor az alispán sem ülne most az al- f1ispáni székben. Hogy az alispán nem tesz említést a vármegye sajtóviszonyairól — ennek is megadhatja magyarázatát. A „Békésmegyei Híradó“ cimü politikai lap megszűnt létezni s megszűnésével az ő szerkesztése alatt „Híradó“ cimen uj lap indult meg. Ez az uj lap utcai elárusitási engedélyt kért s az alispán nem engedélyezte azt. Erről a tényről azért nem emlékezik meg az alispán a maga jelentésében, nehogy sértett önérzettel kelljen szembeszállania csatlósaival. (Óriási zaj és közbekiáltások: Eláll ! Eláll! Micsoda hang ez ? . . .) Veres József: Rendre kell utasítani ! Fábry Sándor főispán: Megállapítja, hogy Simonka György gyanúsító szavaival megsértette a közgyűlés tekintélyét s ezért rendreutasítja a felszólalót. Simonka György dr . Bátorságot vesz magának, hogy kiegészítse a jelentés idevonatkozó részét. Az új lap december 11-én indult meg s 12-én már tudta az alispán,hogy engedély nélkül árusították azt. Elmondta, hogy ekkor rendelet érkezett a csabai főszolgabíróhoz, amelyben kérik, nyújtson felvilágosítást, várjon „miféle lesz az a Híradó ?“ Kevéssel ezután jött az elárusító végzés azzal, hogy engedély nélkül máris árusították a lapot s hogy kiadója az uj lapnak is az, a ki a Békésmegyei Híradó kiadója volt. Felemlíti mindezt azért, mert szükséges, hogy meggyőződést szerezzen a vármegye közönsége, milyen szellemben szolgálják hivatalos közegeink az igazságot. Van itt egy másik lap a megyében: a „Békésmegyei Függetlenség“. Ez a lap iskolaköteles gyermekekkel árusittatja példányait. Ők meg is fogtak egy ilyen rikkancsot s be is vitték a békéscsabai rendőrséghez, de a főbiztos még csak jegyzőkönyvet sem vett föl az esetről. Morvay Mihály : Ej, haj ! Nagyon telik az idő s fontosabb dolgaink is vannak ennél! . . . Simonka György: Nem említi föl az alispáni jelentés azt az esetet sem, amely Kétegyházán történt egy adófizető polgárral, akinek négy disznóját hajtották el 20 korona adólék fejében, mert haragosa voltnak. Ha ezeket az eseteket nem vdomásul az alispán, akkor könnyen ismétlődhetnek azok a sajnálatos népzavargások, melyek nem is olyan régen megzavarták a békés megyei közrendet. A jelentést nem veszi tudomásul. Simonka György felszólalása után nyomban szólásra emelkedett Ambrus Sándor alispán. Mellőzi a nagy kiterjedésű felszólalást, mert jelentésének lényegesebb része a vármegye gazdasági helyzetére vonatkozik s ezt a rész nem kifogásolta a megyegyűlés többsége, amely gazdákból áll. Simonka György felszólalásának gerince a „Híradó“ című újság ügye volt, amelynek ő szerkesztőjéül vallja magát. Ez az ügy nem tartozik a törvényhatósági bizottság elé s hogy ő mégis kitér, ezt a bizottságért teszi. Felszólaló azzal panaszkodott, hogy ben a vármegyében nem tisztelik a szólásszabadságot. Hát hogy mennyire nincs igaza, kiviláglik ez az ő egy órás beszédéből, melyet a főispán nem szakított félbe. A „Békésmegyei Híradó“ című újságot főleg izgató cikkei miatt tiltotta el az utcai elárusítástól. De még azért is, mert a kiadó nem tartatta be a kolportársra vonatkozó miniszteri rendelet idevonatkozó utasításait. Ezóta különféle címen kijátszani próbálták a hatósági intézkedést. A címet változtatott „Híradónak“ most is Toffler Dávid, Szentmiklósi József édesatyja a tulajdonosa s az ő nyomdájában is nyomódik. Tehát nem engedi sem rabulisztikával, sem fogásokkal kijátszani a hatóság intézkedéseit. A többi fölemlített esetről nincs tudomása. Az egyetemi ifjak hangversenye. — Báli riport. — Lapunk szerkesztője komolyan és hidegen (a szerkesztők rendszerint komolyak is, hidegek is) nyújtott át egy tisztelet jegyet: Lesz szives megírni a referádát ? Én vígan és érzéssel (a riporterek bál előtt különösen vígak és érzésesek) nyujtám nem földi kéjtől reszkető kezem a jegy után s a lehető legnagyobb intelligenciával jelentem ki,, hogy — igen ! A szerkesztő úr erre ruganyos léptekkel távozott a szerkesztőségből, mig én megállottam s ahelyett, hogy express gyorsasággal siettem volna fel az aranyifjuság báljára, azon gondolkoztam, vájjon nem jó volna-e hasból írni meg ezt a bizonyos referádát, mint ahogy már számtalan elődöm tette és még számtalanabb módon tenni fogja. E sötét tervvel azonban mihamarabb felhagytam s egy fekete kabát felöltése után gyors léptekkel haladtam fel, hogy referádát írhassak. Bóditó parfüm illattal volt tele a lég, forró szerelemmel a szivlee . A bálát, a leányok szivének kimondhatatlan fájdalmára, egy hangverseny előzte meg, melyet Gaál Kálmán kori elnök nyitott meg hatásos szavak kíséretében, ki után Darabos Lajos énekelte a tőle megszokott gyönyörűen csengő tenorjával Fider Loránd egyik legszebb népdalát, majd pedig László Erzsike temperamentumos zongora játéka, Schveiger Russika nagy kedvességgel előadott monológja s Arany János, Deák Gyula, König Péter és Zucker Simon művészi négyese következett, kiket viharos tapssal jutalmazott a közönség. A hangverseny második részét Keleti Lilikó szép énekszáma, Sallay Aranka hatásos melodráma szavalata, Draskovics Ernő eredetileg előadott nronológia és nagy körültekintéssel és művészi érzékkel rendezett három élőkép töltötte be, amelyért Bencze Zsigmond főgymnasiumi tanárt illeti meg a dicséret.* Egyszer csak rázendül a száraz fa húrján . Az évforduló alkalmával * Kérem, hogy becses sóakatafukbal? továbbra is tartsanak meg. Tisztelettel Szántó József szabómester.