Hódmezővásárhely, 1907. január-június (37. évfolyam, 1-78. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2 „Nem ütik a jogászt agyon !.. .“ Kitört a jókedv. Az elegáns szalonkabátos fiatalok odaölelték erősen dobogó szivük felé a piros orcáju leánykákat s forgatták szédítő, őrjítő gyorsasággal. Ebben a pillanatban elhatároztam magam, hogy magukkal a bálázó hölgyekkel hatom meg az est kritikáját. Ez legalább utj is lesz, érdekes is lesz. Leteszem tehát a tollat s átadom a szót a hölgyeknek. Azt hiszem megbocsájtanak az igen tisztelt mama — velejárók, hogy az ő kedves leánykáik ily zsurnalisztás teendőt teljesítenek, de vájjon miért is ne tennék, mikor már biciklizni is szabad nekik. Had következzenek tehát azok az afferizmaszerű ötletek, melyet megannyi interjú útján sikerült csak összekomponálni. Néhány sor, talán néhány szó egy-egy bálázó kisasszony kritikája, mely tán kritikának sem nevezhető, de mint gyöngyszemeket szedtem én föl s bocsájtom az önök kritikája elé kedves olvasó: „Tanulni, írni, okos gondolattal és dolgokkal foglalkozni tudhat orvos növendék, sőt még filozophus is, de táncolni csak a hadnagy leányok beváltanák azon ígéreteket, melyeket ily kitűnően sikerült mulatság alkalmával egymásnak kölcsönösen tesznek, egyébből sem állanának ki a jövő milleniumig, mint a házasságból, meg csókból. Schweiger Rózsi: Nem félek én olyan nagyon. Nem ütik a jogászt agyon. Kokovay Mariska: Körülbelül a fentebbi nézetekben vagyok én is, de az igazság kedvéért köteles vagyok bejelenteni, hogy azért a hadnagy urak sem mindig táncolnak. Sallay Rózsika: Csak az a kár, hogy olyan rövid ideig tartott az az igazán kedves, zártkörű mulatság. Vetró Annuska: Egyet sajnálok. Hogy egy kissé későn érkeztünk s egy kissé korán jöttünk el. Guti Juliska. Haragszom a mamára, hogy miért is nem maradtunk ott reggelig. Fejes Rózsika: „Kinek virág kell, nem hord rózsa berket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kint!“ Futó nővérek. Fejezze ki hálás köszönetemet a táncoló ifjúságnak, amiért engem esti 10 órától reggeli 4 óráig a lehető legjobban mulattatni szívesek voltak. Bartha Irmusko. . . . Amerre én járok Hódolnak a fák is! ... Czukor Etelka. Hejh ha ez az egy éjszaka Ezer évig tartana . Beh jó volna ! Halász Flóra. Hallottam a klasszifikálást a légy egyetemi kar hallgatóiról. Első a jogász, azután az orvos, azután jő egy nagy semmi, akkor jönnek a theológusok, azután jön még egy nagyobb semmi — végre a filozopherek. Hogy a táncban valóban ez a sorrend, nem tudom, de hogy a jogász az első (legalább a tüntetésekben) — az minden kétséget kizár. Finy Valér. Kicsi vagyok én, Majd meg növök én ! . . . Hódy Liza. Ha úgy a fiatal emberek, mint a Aki szép ékszert és pontosan “ miráliává Arát nkar Ott gyorsan, jól és olcsón vehet! Figyeljen a cégre! * m jot jaro oral attar # B m Árjegyzéket kívánatra bérmentve küld. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Kemény Erzsike, íme igen tisztelt önök ... El van árulva e nagy titok. Nem sablonos riport, nem száraz referáda, nem akadémiai értekezés. Ha talán nem felel meg az ízlésüknek, vegyék figyelembe azt, hogy járatlan vagyok akkor, ha egy bálról kell referádat megcselekedni és ekkor megbocsájtanak nekem is. Különben ott voltak : Leányok: Kokovay Mariska és Emike, Kohn Erzsike, Kenéz nővérek, Balogi Milike, Kun Margitka, Halász Flóra, Schveiger Russika, Szegi Ida, Kemény nővérek, Hahn Etelka, Orovecz Vicuske, Vetró Annuska, Schveiger Margit, Fini nővérek, Bibó Erzsike, Vörös Jolánka, Bartha Irmuska, Keleti Lilike, Fejes Rózsi, Kardos nővérek, Kovács Mariska, Baksa nővérek, László nővérek, Guthi Juliska, Futó nővérek, Heller Editke, Sallay nővérek, Lázár Jusztika, Rózsa Rózsika, Rózsa Tibike, Eberhardt Irénke, Hódi Lica, Lukács Sári, Czukor Etelka, Ormos Juliska, Dóda Jusztika, Grossmann nővérek, Molnár nővérek, Samu Rózsa, Juhász Esztike, Fejes Lldikó, Miskolczi Mariska, Vörös Jolánka, Gravátz Ferenc. Lapunk összes olvasóinak boldog újévet kívánunk. HÍREK. Új esztendő. Dolgoztunk, fáradtunk, Robotoltunk sokat, Vájjon megkaptuk-e Érte a jutalmunkat ? Vájjon az a munka, Amit elvégeztünk, Amelyben kifáradt Szivünk, agyunk, lelkünk, Amit lánggal-hévvel S megfontolva tettünk Soha sem magunkért, Hanem érted népünk, Viszhangra talált-e ? Volt-e megértője; Mert konyha az nem volt, úgy volt értelme,s úgy törtük Fárasztottuk magunk, Hiába petyhüdt el A munkába karunk, Mert mi itt megtörve Panaszkodunk sirva; Nem volt fáradságunk Méltón jutalmazva. De ha rágondolunk Arra aki fent van, Aki senkit sem hagy Megjutalmazatlan; Panaszunk elnémul, A könyünk kiszárad, Vígan és örömmel Folytatjuk munkánkat. Gonda Ferenc. — A naptárt lapunk minden előfizetőjének a mai napon a lapkihordók kézbesítik. — Átirat. A múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége átirt a városi tanácshoz, hogy a városukban megalakítandó néprajzi múzeum helyét jelölje ki és annak vezetésére Fing Bélát ajánlotta, ki fáradságot nem ismerő szorgalommal működött a városunkban felállítandó néprajzi museum érdekében. — A belügyminiszter Lukács Györgyhöz. Mintha csak cáfolatul jönne a »Magyarország« múlt heti ízléstelen kirohanására, gr. Andrássy Gyula m. kir. belügyminiszter a hét folyamán az alábbi leiratot intézte Lukács Györgyhöz, a József kir. herceg szanatórium-egyesület elnökéhez : »A József főherceg szanatórium-egyesület által Gyulán létesített tüdőbeteg-szanatórium állami segélyezése tárgyában hozzám benyújtott közvetlen előterjesztésére van szerencsém értesíteni, hogy habár hazai viszonyokhoz mérten a rendkívül drága szanatóriumok létesítését célra vezetendő és követendő módnak nem tekinthetem, méltánylom a nevezett egyesületnek s i Nagyméltóságodnak, mint ezen egyesület elnökének évek hosszú sora óta lankadatlan buzgalommal folytatott azon nemes törekvését, melylyel a tüdővészszel erősen sújtott magyar Alföld számára építendő népszanatórium eszméjének megvalósításán odaadólag fáradozott ; különösen méltánylom az említett egyesület által elért azon szép eredményt, melylyel az ilyen kérdések iránt még nehezen buzduló társadalomnak áldozatkészségét annyira sikerült kinyernie, hogy félmillió koronát meghaladó összeggel a tervbe vett szanatóriumot meg is építette. Mindezeknél fogva a szóban levő intézet fentartási költségeihez mindaddig, amíg a belügyi tárca vezetése s az annak költségvetésileg jóváhagyott javadalmak felett való rendelkezés joga reám lesz bízva, az intézet megnyitásától kezdve évenként 50.000, azaz ötvenezer korona átalány jellegével bíró állami segélylyel járulok hozzá. Ennek fejében azonban fentartom magamnak azt a jogot, hogy az intézet harminc ágyának betöltése felett szabadon rendelkezzem s úgy az intézet működését, mint az államsegély hovafordítását saját közegeim által ellenőrizhessem.«i Ez a leirat minden fölösleges szószaporítás helyett szebben beszél arról, hogy az illetékes tényezők, akik az érdemet méltányolni s az emberszerető fáradozást értékelni hivatottak, politikai pártszempontokból emancipáltan mérlegelik azt a fáradhatatlan agitációt, munkát, áldozatot, melyet Lukács György a közegészségügy és a humanizmus érdekében kifejtett és kifejt és épen nem helyezkednek a »Magyarország« kicsinyes és rosszakaratú nézőpontjába a nemes törekvésekkel s az elért szép eredményekkel szemben. A leirat következtében az egyesület a múlt vasárnap ülést tartott, melyből feliratilag üdvözölte a belügyminisztert. — Kinevezés: Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester Tóth Mihály és Kovács Lajos helybeli lakosokat 3 évre ácsokká nevezte ki. — Lemondás. Vojta Antal rendőrségi fogalmazó a főkapitányhoz beadott jelentés szerint, tekintettel arra, hogy a vidéken egy magasabban dotált állást nyert el — városunkban viselt tisztéről lemondott. — Susáni parochialis kör. A ref. egyház elnöksége tudomásukra juttatja a hiveknek, hogy az újonnan szervezett ötödik lelkészi állomásra megválasztatott lelkész , tiszt. Terek Gyula úr, az egyháztanács rendelkezése szerint, hivatalát 1907. január 1-je napján elfoglalja; e naptól kezdve ott lakik parochiális körzetében, Sugár-utcában, a Kardos- Mucsi-Kenéz-féle házban; e napon ottani lelkészi szolgálatát megkezdi; isteni tiszteleteket vasárnapokon délelőtt és délután, köznapokon pedig csak reggel, de szerdán és csütörtökön — téli felolvasás helyett — este is a Klauzál-utcai iskolában fog tartani, végzi a kereszteléseket, esketéseket, temetéseket a susáni körzetben és minden egyéb lelkészi szolgálatot. — E körzet belső határát a Csiga-, Gomba- és Berkenyeutcák képezik. — Halálozás. Vata Péter 1. évi december hó 29-ik napján este 7 órakor életének 58-ik, boldog házasságának 20-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A drága halott földi maradványai f. hó 31-én, hétfőn d. u. 2 órakor a Damjanich utca 13. sz. a. háztól, az ev. ref. a templomban tartott ima után a Kincses-temetőben helyeztetett örök nyugalomra. — Dalnoki Kádár Piroska hangversenye. Makóról írják : Fényes művészi eseménynek volt szombaton este színhelye a Kereskedők Egylete nagyterme. Országos hírnévre emelkedett Dalnoki Kádár Piroska kit a vásárhelyei közönség is jól ismer, tartotta első önálló hangversenyét Makón, mely bízvást beillett volna akár ötvenedik hangversenyének is, oly erős, kiforrott talentumról tett tanulságot. Minden egyes számát percekig tartó viharos taps követte. Mellette Huszár Károly ének és Fleischer Antal zongoraművész oly nagyszerűeket produkáltak, hogy még a legkényesebb igényeket is teljes mértékben kielégítette. A műsor első száma Bach Preludio gavotte, melyet Kádár Piroska a legbriliánsabb technikával, nemes érzéssel adott elő. Majd Huszár Károly, a zeneakadémia kiváló talentumú szimpatikus megjelenésű operaénekes növendéke énekszáma következett. Rubinstein, Azra és „Óh vajha így lenne“ énekszámaival a közönség rokonszenvét az első pillanatra megnyerte. Igazi hév, szenvedélyes, hatalmas kitörés, csengő, tiszta tenor hang jellemzi az ő előadását. Fleischer Antal hangverseny művész, rendkívüli tetszés mellett zongorázott. Kiforrott művészete nem hagy hátra semmi javítani valót. Az ezután következő műsorszámokat a közönség tomboló lelkesedéssel fogadta. Mindegyiknek meg kellett toldania egy számmal előadását. A nagysikerű hangverseny legutolsó és legfényesebb pontja volt Kádár Piroska által előadott Hubay: II. Csárdajelenet. Ily viharos lelkesedést régen látott az egylet nagyterme. A legnemesebb művészettel előadott szám után elementáris erővel tört ki a lelkesedés. Meg kell még említenünk Goltner Lajos tanárt, ki az egyes számokat ismert diszkrét művészetével kisérte. Január 1