HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám - Mesterházi Mónika: Olaszország, éjszaka

102 • Mesterházi Mónika: Versek sötétsége. A­mi a legszörnyűbb benne: elérhetetlensége. Vedd el az élet apró lámpá­sait, megmarad a halál igaz sötétsége; a­miben semmi sincs; mert minden a­mi van, az életből van, és minden, a­mi igazán van, onnan van, a­hol semmi sincs. Honnan veszi ez a semmi az erőt, hogy minden élő valami megsemmisüljön előtte? Ha maga hangtalan, hogy adja meg az élő gondolat hangsúlyát? Hogy adja meg a tett egyetlen komolyságát? Nincs az időben. És rajta kívül minden „időnkívüli” a­mit az élet fantáziája terem­tett, fikció, tudatos csalás, egy örök vágy hypostasisa. A halál az egyetlen időnkívüli valóság: az örök vágy beteljesülése. Az időnkívüli örök vágya: a halál örök vágya; el­­olthatatlan szomjúsága, fékezhetetlen, csillapíthatatlan, teljesíthetetlen vágya. A telje­sülés — itt igazán­­ a vágy megszűnése; a teljesedés más dimenzióban van, mint a vágy. És már ezért is a vágy erejét a teljesülés lehetetlensége méri - az élet legerősebb vágya a halál. Nem a metafizikai lét örök formája: az élő szenvedélyé. Talán nem is több; talán nem is más, mint az időnkívüli vágyának iránya. Mégis: tudjuk, hogy valóság. Nem tudjuk, hogy vannak e valóban saját törvényei. Nem tudhatjuk, mindaz a­mit az élet mond róla, kívülről van mondva. Mit árulhatna ez el valóság* Mesterházi Mónika OLASZORSZÁG, ÉJSZAKA A testem túl. A többi (honnan?) innen. A sátor előtt autók húznak el. Fényük, mint a bedobott cente­lire, egy-egy pillanatra mutatja az égre rajzolt ágak freskóit. Most figyelhet, aki résen van, mert nem lesz tanulság, ha lejár, eljár, csak körvonalak. A fény, hogy máshogy is lehetne. És a sötétség: hogy is lehetne máshogy? De minél sötétebb az éjszaka, a lélek csak még inkább szétdobálna palástot, hájat, húst és csontokat. A kézirat szövege itt megszakad.

Next