HOLMI, 1994 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám - Baka István: Fém hőmérőtok
Baka István FÉM HŐMÉRŐTÖK Kijár a kert alatt kinek a dérútja vonul fehér penész a tájon ködöt a megsodort diólevél szivarkafüstjét ki tüdőzi le kinek a könnye szélroham bevágta ablak szilánkja elkoszlott telek pulóverét koszorúba ki gyűri borostájával a virradatot fényesre mint egy nadrágfeneket ki smirglizi fémtokjába ki gyűjti a Karakumot és a Szaharát? Homokba tottyant kétéves kölyök , az kinek hiánya ujjaink közül pereg ki mégse fogy soha ki az időt mint EKG-papírt vers-szívritmusgörbékkel teleírta hőmérőtökből mint asszony hüvelyből világra csusszant egykor s bár sírása eloxidált rég őt melengeti a betlehemi baromszuszogás a világ közepén szürkére izzadt kisingben most is töltögeti még s kiönti az évszakokat csücsülve Háromkirályok csillaga alatt nyáluk uszályán üstökösfejekkel kerülgetik az ártatlant a marhák ki fémtokjába bűvös égi ujjba kapaszkodva oly magára hagyott hogy elszorul a torkunk és a tömjént aranyat mirhát elhoznánk neki és hódolnánk előtte míg a földre kirázogatja a Tejút porát. Kormos István vallomásából (SZEGÉNY YORICK, 1971): „Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizet húzván mohos-békás udvari kutunkon, furcsáiba nézte: mert ugrándoznak a ház előtt a tehenek, bőgve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az útközépen, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvű mondókákal gajdolva, legkedvesebb játékomba, egy fém hőmérőtokba homokot töltögetve.”