HOLMI, 2006 (18. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - FIGYELŐ - Kerényi Ferenc: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk" (A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa)
egy, mivel etetjük. Az albumok súlyát (is) végső fokon a hozzáadott szellemi érték adja képben, szövegben, az anyaggyűjtés tágasságában, a szerkesztés szellemességében vagy akár a gépmester odafigyelésében, hogy ne egyetlen alapszínnel nyomjon végig egy színgazdag kötetet. A kínálatban az utóbbi időben, a divat némi csillapultával, olvasói örömünkre megszaporodtak a magyar természeti és kulturális örökség reprezentatív és szépen illusztrált összefoglalásai. Ezek közé tartozik a Petőfi Irodalmi Múzeum képes katalógusa is. Nem gyakori eset, hogy a tartalomjegyzék mindjárt a második fejezettel, jelesül az irodalmi múzeum Jókai-kézirataival kezdődjék. Ennek oka, hogy voltaképpen a hagyaték katalógusának második kötete fekszik előttünk: kéziratok, az író képzőművészeti alkotásai és a róla készült ábrázolások, ideértve a Jókai-fotótékát is. Az a bizonyos első fejezet az író fennmaradt, töredékességében is ezer tételszám fölötti könyvtárának jegyzéke lesz, ami persze önálló kötetet igényel. A reménybeli harmadik témus pedig fölöttébb változatosnak és egyedinek ígérkezik: ide kerülnek majd a hagyatékba jutott fényképek (megannyi olvasói élmény és ábrándozás néma tanúja a küldők, zömmel fiatal leányok részéről...), azok a képzőművészeti alkotások, díszalbumok, ajándékok, amelyek 1894-ben, az 50 éves alkotói jubileumon valóban magyar írófejedelemnek mutatták Jókait. Ugyancsak itt katalogizálandó személyes használati tárgyai, gyűjteményei, tárgyi környezetének megmaradt darabjai szintén megérdemlik figyelmünket. A három kötet egységét összesített név- és címmutató fogja biztosítani. (Varga Katalin felelős szerkesztőnek köszönjük, hogy bepillanthattunk a remélhetőleg nem túl távoli kiadói tervekbe is.) A gigantikus életmű kéziratkorpuszának csak ebben a közgyűjteményben őrzött hányada a vegyes dokumentumokkal együtt 1058 tétel, mintegy 5000 fólió. (A fejezet Parragi Márta munkáját dicséri.) Valós esélye van annak, hogy ez a kötethányad a továbbiakban is bővülni fog. Amikor 1976-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárosa lettem, rögtön az első eligazítás alkalmával az idősebb kollégák figyelmeztettek rá: ne lepődjem meg, ha egylapos Jókai-kéziratokat kínálnak fel megvételre a múzeumnak. Olykor keretezve, üveg alatt, ceruzás rájegyzésekkel. A magyarázat most a katalógusban is olvasható: „Az író halála után a családtagok is ajándékoztak a náluk maradt kéziratokból, főleg Feszty Masa, Jókai Róza lánya, aki egyegy fóliát papírlapra ragasztott, körbeírta ajánló sorokkal, és ezt adta ismerőseinek, barátainak.” (11.) A történet nem ért véget: az eddig utolsó ilyen fólia 2001-ben került a kézirattárba. Nyilván még igen sok lappang közülük, ám annak valószínűsége, hogy egy szétszabdalt Jókai-regény, kisregény vagy akár novella teljes kézirata így valaha is összeálljon, igen csekély. A romantika korának alkotói lehetőleg minden művészi ágban és minél több műfajban igyekeztek kipróbálni tehetségüket. Jókai sem tett másképp. Igaz, gyenge tüdeje és családi környezete őt a színpadtól távol tartotta, ám annál nagyobb érdeklődéssel fordult a festészet felé, amely - különböző intenzitással ugyan, de - egész életét végigkísérte: „A toll kínoz, az ecset enyhít. A toll munkája után fáradtak vagyunk, az ecset után felfrissülünk. ” Közös pápai diákévükben, 1841/42-ben a három jó barát közül Orlai Pethies Soma, a későbbi festő még író akart lenni (novellájával meg is előzte Jókait az önképzőkör pályázatán). Petőfi ekkor még színésznek készült, míg Jókai a festést fontolgatta élethivatásul. A Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tárának birtokában 25 rajz és akvarell, 10 olajfestmény és egy 41 lapot tartalmazó vázlatfüzet (1879/80-ból) található, köztük a család és a rokonság jó néhány tagjának portréja, illusztrációk saját regényeihez, ötletek humoros lapjainak rajzolói számára. De említhetjük a gyűjteményből irodalomtörténeti forrásértékű két rajzát Petőfi Sándor kiskőrösi szülőházáról 1865-ben, illetőleg 1880-ban, amikor az írók és Művészek Társasága nevében ő vette át a házat akkori tulajdonosától: „ Üdvöz légy, emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad, új gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek...” Valóban felfedezésszámba megy az ügyes kezű író öt faragványának leírása és képe, amelyek a korábbi szakirodalomban sem szerepeltek. (A képzőművészeti alkotások leírása Ladányi József munkája.) A harmadik nagy fejezet az Ábrázolások az íróról címet viseli. A népszerű írót sokan és sokszor örökítették meg Barabás Miklóstól Munkácsy Mihályon át (ő a Honfoglalás című monumentális kompozícióján a fehér lovon Figyelő • 547