HOLMI, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)

4. szám - FIGYELŐ - Bazsányi Sándor–Darabos Enikő: Két bírálat egy könyvről (Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben)

KÉT BÍRÁLAT EGY KÖNYVRŐL Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben Kalligram, Pozsony, 2013. 486 oldal, 3200 Ft I DELECTATIO OPERATIONS „Mint mikor a kezdő fogorvos operatőri örömében minden műszerét kirakja betege előtt" - írja a pári­zsi tanulóévei után pályára lépő Justh Zsigmond egyik korai elbeszéléskötetéről Péterfy Jenő, a tizenkilencedik század végének talán legfin­­­nyásabb irodalomkritikusa. Nagyon hasonló „operatőri öröm” sugárzik a szépíróként csak né­hány éve bemutatkozó, korábban szakavatott színikritikáiról ismert és elismert Tompa Andrea második regényének korszakfestő szenvedé­lyéből, mely regény legfőbb helyszíne, miként A hóhér háza című 2010-es könyvének is, Ko­lozsvár. Csak éppen ezúttal nem a Ceaucescu­­időszak Romániájában járunk, hanem a Tria­nont megelőző és követő évtizedek Erdélyében (azon belül a Párizshoz viszonyított Bécshez vi­szonyított Budapesthez viszonyított egyetemi városban). Továbbá már nem egy kamasz lány belülről kidolgozott látószögén át tekintünk az ábrázolt valóságra, mégpedig fejezetnyi hosszú­ságú mondatornamensek míves opálüveg fe­lületei jóvoltából, hanem két, jobban mondva „kettő" huszadik század eleji orvosnövendék, majd orvos, az egyik férfi, a másik nő, erősen stilizált nyelven írt, naplószerű visszaemlékezé­seit követjük, mégpedig párhuzamosan futó, ámde szabálytalan rendben váltakozó ikerfeje­zetek láncolatán át, közel ötszáz nagyon sűrűn tördelt oldalon keresztül. Jókora teret nyit tehát Tompa Andrea ön­magának, pontosabban önnön írás- és közlés­szenvedélyét képviselő hőseinek, akik így leg­inkább a szerzői elképzelésnek hangot adó el­beszélőkként, de még inkább szorgalmas le­jegyzőkként, valamiféle általános művelődés-, mentalitás- és orvoslástörténeti szakértőkként vannak jelen könyvünkben, mintsem érző és cselekvő regényszereplőkként. Noha persze azért éreznek és cselekszenek ők - mintegy mel­lékesen, a regényíró szakmai lelkiismereté­től sarkallva, ám a hatalmas kutatómunkáról és formaérzékről árulkodó szövegteljesítmény még nem feltétlenül győzi meg az olvasót arról, hogy ez a - hangsúlyozom - tényleg kiváló könyv történetesen azért volna kiváló, mert a regény műfajában lett megalkotva. Mintha a műfaji elsődleges tulajdonságoknál jóval fontosabbak volnának a lényegében műfajfüggetlen másod­lagos tulajdonságok, mely utóbbiak azért némi­képpen, és nem is kis mértékben, átsugároznak az előbbiekre - már csak azért is, mert máskép­pen nem tudnának érvényesülni. Ez a könyv tényleg regényszem: a felkészült szerző tényleg a maga igényei és vágyai szerint alakítja a nagy teherbírású és tágulékony regényformát. Meg egyébként is, ki tudná megmondani Hermann Broch és Italo Calvino, Szentkuthy Miklós és Mészöly Miklós százada után, hogy mi a regény, hogy mi egy regény, hogy mi kevésbé regény, hogy mi inkább regény, hogy mi regényebb még a regénynél is... Ugyanakkor, kár volna tagad­ni, ismerünk úgymond regényesebb (értsd: ol­vasmányosabb, világszerűbb,jellemábrázolóbb, cselekményesebb, fordulatosabb, érzelmesebb, csókosabb-kardozósabb...) és kevésbé regénye­sebb regényeket. A Fejtől s lábtól című könyvet én az utóbbiak közé sorolnám. Vannak olyan - s engedtessék meg itt egy némileg távoli (vagy nem is olyan nagyon távo­li?) szakmából vett metafora -, tehát vannak olyan dagasztású regények, amelyekben, miután kisültek, és ott illatoznak az olvasó kezében, va­lamelyest érződik még az elengedhetetlenül szükséges élesztő íze, az tehát, hogy a szerző milyen tudományok és ismeretek tárházában búvárok­, meg hogy aztán milyen eszmepárban áztatta kitermelt nyersanyagát, és hogy végül milyen technikai eszközöket vett igénybe az elő­­ FIGYELŐ 469

Next