Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-03-23 / 69. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövö március végéig 4 1/2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jövö junius végéig 7 új hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől 60. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Szombat, mart. 23. egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy ,,h rap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth- ház, 3-ik emeletben.) Mikiin* HÖLGYFUTÁR : Évnegyedes előfizetés. Lapjainkra évnegyedes előfizetést nyitunk a pri elsejétől junius végéig postán küldve négy, Budapesten három ezüst forintért. A díjt minden postahivatal elfogadni és bérmentés nélkül ingyen fölküldeni tartozik. — Szerk. Erdős hegyek között.......... Erdős hegyek között négy folyam mentében Utas ha jösz , megállj, ne menj el hidegen, Vér-virággal himzett halotti nyoszolyán Kiterítve fekszik egy ifjú szép leány, Ölelve tartja őt édes szerelmese, Egy szellem, egy nemze , dicsőség a neve, Elhallgatott a zaj, lefolytak a csaták, Nem szólanak a kürt s a harci trombiták , Véres küzdés után babérokkal fején, Csendesen aluszik a hölgy s a vőlegény, Bus néma csend honol közöle és a nép Földig feketébe , mély gyászba öltözék , S hogy nagyobb csend legyen , megálltak a folyók, Ember, növény , állat, megannyi hallgatók, Maga a természet hófehér palástban------Mindenütt, mindenütt csak szomorúság van. De halld utas, mi zaj, mi zaj ez itt közel, A halott nyugalmát ki háborítja fel ? Míg itt a rokonok gyászünnepet ülnek , A szomszédok zajos vigalmakat ütnek , S hozzák a koporsót — elkészült már régen — Föl van jegyezve a történet könyvében: A kereszt is itt lesz, nézzétek, ott fénylik, Meg van aranyozva s ezüstözve végig, Onnan hozták azt el, hol illy ércből vernek Sírkereszteket az elhunyt dicsőségnek. _ Hallik a harangszó-------harangoznak rája-------A sírásó már a temetőben várja. Olly szép, olly halovány a halottnak képe, Vérző fájdalommal nézi a föld népe. Újra szól a harang-------viszik már, viszik már-------S megindul a nép, mint a fölvert tengerár — I „Vissza! — hangzik égből — ne temessétek el , A hölgy csak tetszhalott: szavam költendi fel.“ * Vértesi Soma: Levelek Saroltához. XVII. Március, 18—d. Alig kezdtünk örvendeni a szép napoknak, mellyek tavaszi kellemmel derültek reánk , midőn az idő ismét zordonra változott; mintha a természet, az embereket követve, megbánta volna, hogy enyhébb arcot öltött magára. Pedig olly szépen indult virágzásnak már minden ! Mit használ ? Az újabb tél megfojtja gyönge csirájában a viruló életet s fagyos rögök közé temeti az ifjú erőt. Hagyjuk őt dühöngni s pusztítani; majd ha nem lesz többé mit irtania, tán meg fog szűnni átkos haragja. Oh, de mit is várunk mi szebb időket! Nem látjuk és tapasztaljuk , mindennap, mint győzedelmeskedik alacsonyan a magas erényen ; mint szolgál egyiknek nyomorúsága eszközül a másiknak jólétére; mint buktatják meg a jámbort, hogy a gazember fölmagasztaltassék; mint áll az ember örökös harcban szükséges sóhajtásaival, s mint viaskodik a haszonlesés deamona az utóbbi időkben annyira megingatott erkölcsiség és kötelesség szilárd elvei ellen ? És mi szebb időket várunk ? ! Tán azon csúszómászó férgek társaságában, kik elég vakmerően embereknek nevezik magokat, pedig nem egyebek, mint nyomorult bábok , mellyek csak akkor szerepelnek, ha azok, kiknek eszközül szolgálnak, mozgatják őket. Kik ezen hátuk mögött elbújt személyek nélkül semmik , s mégis azon titkos utalomra támaszkodva, mellyben részesülnek , felfújják magokat mint a béka, hogy aztán annál nevetségesebben szétpukkanjanak. — És mi szebb időket várunk ? Lehet, hogy meghozzák azokat a ,Wiener Zeitung hasábjain bámulatos gyorsasággal egymás után odtrogrozott intézmények és törvényjavaslatok. Adja isten ! Ámbár én úgy hiszem , hogy kormányozni, jól