Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-14 / 11. szám
46 A világ hat napok alatt elhamarkodott vásári munka; azért kell aztán a szegény embernek, ha boldogulni akar, azon folytonosan dolgozni és annyit javítgatnia. — Mi még a világ ? A világ, édes olvasóim, nagy nürnbergi kereskedés az arany naphoz címezve, mellynek boltkirakata a csillagos ég, maga a bolt pedig a mérhetlen égboltja, melly alatt számtalan szükséges és szükségtelen cikkek bocsátatnak áruba. Ez árucikkek közt legnagyobb mennyiségben találhatók az eladóleányok, kiket aztán a férfiak rendesen váltóra vesznek, a mennyiben az eljegyzés első kelléke a jegyváltó. (Törökország s egyéb tartományokban egyszerre summásan is kaphatók azok.) — A világot, édes olvasóim, nap , hold , csillagok és a föld képezik , a föld pedig , miként tudjuk, országokra van osztva, és e száz meg száz országok között, habár a kerek földtekét megkerülnéd is , csak egyet nem találhatnál föl: a mennyországot. — Egyébiránt jobb is, hogy a földön nincs mennyország! tévedésből e szomorú világban ennyi viszályok között, már az is ostromállapotban volna. Az ostromállapot pedig édes olvasóim, annyi mint.... tudja isten, nem lehet egyszerre meghatároznom , hogy mi az , legkevésbbé pedig azt meghatároznom, hogy meddig tart; annyit azonban mondhatok róla, miszerint a nyulak és más rokonfaju állatok épen most szándékoznak folyamodást benyújtani, hogy az ostromállapot, ha lehetséges , nyújtassék meg még vagy tiz évre , nehogy annak mielőbbi felfüggesztésével, az illetők kezeibe ismét viszszakerüljenek a beszedett puskaneműek , mellyek által aztán meg csak ők tétetnek — ostromállapotba. Ostromállapot és forradalom egy testvér. Jaj ott, édes olvasóim, hol a forradalom kiüt, mert a forradalomnak meg van az a keserves tulajdonsága , hogy ahol egyszer kiüt, ott aztán igen sokaknak — be is üt! Minthogy ép a forradalomnál vagyunk, meg nem állhatom , édes olvasóim , hogy elhallgassam azon telegráf útján vett legújdonsültebb hiteles hírt, miszerint a madarak országában még most van kiütőfélben a forradalom. Képzeljétek csak! A madarak közt a fiatal éneklő nemzedék, petitióval járult a teremtés királyához, mellyben követeltetik , hogy elfogdosott társaik haladéktalanul bocsáttassanak szabadon ; s ha a teremtés királyának kedve volna magát azok énekléseikben gyönyörködtetni, tehát — hallgattassanak ki szabad lábon. Ha pedig ez igazságos követelés, nem reménylett esetben megtagadtatnék, a háború kockája azonnal elvettetik , a győzelem után pedig kemény motozás kezdetik meg. — Szegények, lám még motozni is akarnak! azt gondolják, minden ember madarász; s ha mindjárt azok volnánk is, nem tudják, hogy a madarásznak már természeti ügyességében van a motozás elül jó eleve t odább állani. Térjünk azonban a tárgyra, s úgy hiszem egyszersmind, elég is volt ennyi a világról; sokszor a világ ennyit sem ad. Másodszor következnék tehát a szerencse. Ezt azonban, (minthogy úgy sem nagy ismeretségben vagyok vele,) jónak találom, édes olvasóim, átugorni; miután úgy is a szerencse az, édes olvasóim, melly bennünket a legtöbbször át szokott ugorni. Harmadszor tehát következik a pénz. Mi a pénz ? A pénz , édes olvasóim , ördög találmánya , s ezért kinek legtöbb pénze van, legnagyobb ördög. Minthogy pedig szinte minden embernek (kivévén a kiveendőket) van egy kis pénze, tehát mindnyájan azok vagyunk. Hát kinek egy krajcárja sincs ? Oh , ilyen ugyan elég van , édes olvasóim, de azért az nem tesz különbséget, mert kinek egy krajcárja sincs, az meg rendesen szegény ördög. A pénz , (értsd az ércpénzt,) mióta megszületik, imádtatik boldog és boldogtalantól, ámbár inkább méltó boszankodásunkat és megvetésünket érdemelné meg. Megérdemelné pedig azért, mert a pénz , édes olvasóim , először is csavargó, s kinek pénze nincs, azt is csavargóvá teszi továbbá a pénz olly ostoba, amennyiben olly hamar eltéved és elvesz tőlünk , mint falusi gubó a nagy városban; a pénz neveletlen és udvariatlan, hogy olly soká keresteti magát ; — mindenek fölött kimondhatlan gyáva és félénk, mert a — 48-iki forradalomtól annyira megijedt, hogy egyszerre mind a — láda fenekére bujt. Az ember , édes olvasóim , kimondhatlan sokat szenved a pénz miatt; de azért a pénz is ugyancsak eleget szenved ám az embernek miatta. Az egyik ember ugyanis az aranyat , illetőleg az ezüstöt pénzzé veri, a másik ember aztán azt ére veri, a harmadik meg pláne a fogához veri, míg a negyedik ember, kinek nincs mit a fogához vernie, azt az embert, kinek már elég van , eljő , hogy pénzéért — fejbe verje. Szóval édes olvasóim, a pénz semmi jót, csak verekedést idézhet elő, így: az egyik ember a pénzért társai nyugalmát veri föl, a másik ember pedig ahelyett hogy nyugalmát bántaná, hagyja őt nyugodni, s az alatt — pénzes ládáját veri föl. Ezek szerint édes olvasóim , szinte hajlandók vagytok hinni, miszerint legjobb, ha az embernek semmije sincs. Oh , dehogy legjobb , dehogy legjobb ! mert kinek semmije sincs , még az van csak igazán megverve: azt maga az úr isten verte meg. Világ, szerencse, pénz! Az isten hat napok alatt teremte egy világot, melylyel azonban az emberek nincsenek megelégedve, s ezért minden ember egy uj s külön világot akar magának teremteni. Hölgyek egy pilanat alatt teremtnek maguknak — szivvilágot; a zsidó fiú három évig árulja a kéngyertya világot, hogy abból teremthessen magának— pénzvilágot; hajdan a papok, hogy ők maguk meg ne unják e múlandó világot, másokkal akarták azt megunatni, s jó pénzért árulták a — másvilágot. Mennyi eszmezavar! — mondjátok édes olvasóim; minden összefüggés nélkül nyargalok keresztül a tárgyakon : a házasságon kezdtem s immár a más világnál vagyok. No de ez ennek a rendes menetele, mert az ember midőn megházasodik, először is saját szívvilágának, később a pénzvilágnak él, s mikor aztán már eleget éltek együtt, vagy egyik vagy másik, kedves élete párjának elkészíti az utat a másvilágra. Továbbá édes olvasóim, midőn az ember megházasa