Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-06-20 / 140. szám

Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövö március végéig 4 % hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 ja­nuártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november lé­étől jövö junius vé­géig 7% hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól június végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett minden­nemű hirdetések is el­fogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 140. Csütörtök, jun. 20. egy háromzor hassá­­bozott sorért négy e­­züst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél boritékán megjegyez­tetik, hogy „hírlap előfizetési díjt“ tartalmaz.­­ •­­ E­­gyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szál­lás: hatvani utcai Hor­­váth-ház 3-ik eme­letben.) Alkalmi románc. Igen szép volt Felicita — Talán az is volt a baja , Világoskék volt a szeme , Sötétbarna volt a haja. Karcsú miként az Antilop , Gömbölyű miként a bogár, Dalos, táncos , muzsikális , Könnyű fürge mint a madár. Francia a társalgásban, Német midőn verset szavalt, Szerette a t­eát, szivart, Vörös respublikát s­travált. S minthogy igy a statusquóra Veszélyes, károsnak hitték, Perbe, patvarba csavarták — S ostromállapotba tették. Lauka Gusztáv: Kastély és kunyhó. I. Murány egyik legregényesebb vidéke nyílik meg előt­tünk. — Andalító morajjal zug le a béres forrás a völgy buja növényei között; távolabb egy patakkal egyesülve, mint folyam kanyarog szomorfüzek árnyaiban. A falu tornyából, — hol elbeszélésünk kezdetét veszi — busán sivit a lélekharang. A lanyha szellő szárnyain el-el­­haló furulya hangok zengenek, mellyeket a domb oldalán juh-pásztor csal ki kesergő érzelemmel. Egy gyönyörű gyermek, — kinek arcán a föltűnő szépség typusa átsugárzott — vidor kedéllyel hajhássza a hangicsáló madarakat a folyam partján, mellyek őt mind to­­vább­ tovább csalogatják a juhar, körös, és kökényfa bokrok közt. A halálharang másodszor csendült meg , midőn éles női hang szólítja a kis fiút hazamenetelre. A lihegő nő, ölébe kapván a négy éves gyermeket, futott vele a faluba, hol édes­anyja élet­e és halál közt lebegett. A még virágzó életidejü haldokló nő, kínos fájdalomérzettel szok­ta hidegülő keblére egyetlen magzatát, s néhány perc múlva­­megszűnt élni.­A szegény asszonynak — semmi rokona már nem lévén — ne­mesi ágról rászállott háza , vagy­is inkább a kunyhója, egyedül és üresen maradt. Férje szinte nem rég mint falu jegyzője halt meg. Az árva gyermek, egész nyáron át a falu jobb szívü lakosainak adományából tengődött, éji nyughelye többnyire a temetőben anyja sírján volt, csak a nyári zivatar kergette ollykor-ollykor a zokogót kunyhója tornáca alá — a puszta hallgatag szobából keserű emlékképei visszariaszták őt. — A külföldről jószágába érkezett Saskövy gróf földes ur , séta­közben végre meglátta a sírok közt virágokat szaggatva bolyongani, s érdekes képe figyelmet ébresztvén , udvarába fogadta és fölneveltette. Sokáig irnokoskodott a gazdatisztek mellett, mig a gróf külföldön meg nem halt, s ekkor elindult a nagy világba, jobb sorsa után nézendő. II. Pest pompásan bútorozott kávéházainak egyikében, két divatszerűen öltözött iparlovag értekezett titkon a főpincérrel, s szorongva tekintgettek körül, midőn egyikük kis pakocskát nyújtott által, mellyel a pincér sebesen mellékszobába tá­vozott. A máskor népes teremben — jelenleg színház órái lé­vén — kevés vendég volt. Éber figyelemmel kisérte egy ifjú a szögletben az iparlovagok minden mozdulatát, kik szinte gyakran tekintgettek föléje kétkedő pillanatokkal; később az ifjúhoz közelednek, s halkan beszédbe ereszkedvén vele, föl­hívják , miszerint segítsen a kártyán, egy igen gazdag úr el­len , velük egy kézre játszani dús jutalom fejében. Az ifjú gondolkozni látszott, s kevés idő múlva igenlő választ nyújtott. — Mielőtt titkunkba beavatnék önt uram — szólt a kártyások egyike — nevét tudassa velünk. — Én uram szegény legény vagyok, bennem teljes bizalmat helyeztethetnek , nevem Korányi Gusztáv — azon­ban az ifjú maga is kétkedett, ha valljon elhitték e azt, mert veszélytől tartva , álnevet hazudott.

Next