Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-01-16 / 13. szám
13. Budapest, 1850. Szerda, jan. 16. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 */1 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 1őétől jövő junius végéig 7 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy„kirap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivevén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik emeletben.) Szívvirágok. E. . .' hez. I. Csendesen folyó patakosa mellett Zengi keblein fájó hangjait... Elmerengve nézem a pataknak Napsugártól rezgő habjait... Ó ! mi boldog a kicsiny patakosa , Mert körűlé hány virág virít?! A mellyek lecsókolják a víznek Szél okozta kis hullámait. ... És az én szivemben mennyi bú van ! Kebelemben kinörvény haboz, Oh de nincsen ember a ki gyógyirt Mélyen szenvedő sebemre hoz.... És ha volna egy.... ez a halál, melly Tán begyógyitná fájó sebem . Ha eloltná mint virág a habot Jéghideg csókjával — életem ! II. És te! dicső hölgy, a kiért naponta Elandalogva annyit szenvedek ! El nem hiszed , hogy van egy szív , a mellyet Nem e világi bájod eltemet. Midőn először mondtam , hogy szeretlek! Lön szép valódnak bámulása nagy.... Hogy azt kellett vélnem : te Canovátol A bámulásnak öntött szobra vagy. Miért csudálkozás mond , szivem hölgye ? Hisz ajkaimnak majd minden szava És lángoló tekintete szememnek Ha több nem is — fél vallomás vala !... III. Az ész ellen szivem fellázadt! S az észnek — a zsarnoknak győzni kell... Nekem tehát ifjú koromban Mint hervadó virágnak veszni kell... Azért naponta halványabb vagyok Fájó szivemmel küzdni nem tudok___ IV. A mindeneknek alkotója Összeszedé tán a hő szíveket ? S örökkön égő Veszta-tűznél Abból teremte engemet ?.. Mert keblem égő lángja nagy, S ki feltüzelte : hölgy ! te vagy ! V. Te teremtél oh dicső hölgy engem , Arcodat nem látva — még nem éltem én.... Te teremtéd lelkem uj világát, Életem látásod óta érezem... Mostan érzem , hogy milly kín az élet! Kivált annak, aki nem remélhet. VI. Miért vagy láncra verve szerelem ? Mért nem szabad a szívnek érzeni ? — Miért az ész az úr! ? és mért szabad A szivet néki összevérzeni... Hogy bátorkodtok zsarnok emberek A szív szerelmét háborítani ? Miért akarjátok az alkotó Gyújtotta lángokat eloltani? Az ember , a természeten rendelkezik.. De a szivet ha bántja , szörnyül vétkezik ! Tóth Kálmán: Levelek Saroltához. .. És ön nem válaszolt többé levelemre. Tán búskomoly kifakadásaim untatták önt ? mit tudtam én, hogy magyar hölgy a mostani időt ollyognak találja ! ? Önnek hallgatása sokat, igen sokat mond. A nehéz idők átkorbácsoltak engem a tapasztalás rideg mezején, rózsaszínű szemüvegeimet sárga lébe mártották. s azóta kedélyem ingerlékenyebb ugyan, de mégis, változott viszonyaim megítélésében igazságtalan nem vagyok. — Ön engemet felejteni akar , minden áron, még az annyira édes emlékezet rovására is. A távol éghajlat e mostoha szándékot