Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-06-03 / 125. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöljövő március végéig 4 y2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöljövő junius végéig 7 V 5 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhidutcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 135. Búcsú. (Irmának, Nagybányára.) Istenhozzád ! mit is adhatnék még ? Istenhozzád szivem jobb fele , Én idegen földre térek bánatommal, A te kebled csend, és kékkel van tele. Gyenge lány vagy te a férfiúban Napjaidnak hű támaszt keressz; Főt, — mellynek felette villám nem cikázik, Akkor boldogabbat, — ne engem szeress. Egyetlen varázsszó kedves ajkaidról, S az egész menny, s minden üdve az enyém, De ez üdvnek nyugodalmad volna ára, Azért e varázsszót nem kívánom én. Istenhozzád! többé nem követlek. Istenhozzád ! kedvvel távozom ! Istenhozzád! a zord fellegektöl Rejtezzél egedbe csillagom. Életed — mit isten oltalmazzon, Hajnalfényben májusnap legyen, Mielőtt virági felett hervasztólag Az izzónap melegje átmegyen. Halálod , miként a Hippokrene Lelked minden szomját oltsa el, S kedvesen fogadjad mint az első könyvt, Mellyel szerelmében sir fel a kebel. A teremtő tartson meg kegyében, Én felettem vész keletkezik, Mellynek zivatarja a midőn kitörnék, Téged is találna , engem is. Nem akarom nyugalmad zavarni! Bár szerelmem örülésem lesz ! Istenhozzád! örökké szeretlek S azt még sem kívánom hogy szeress. * Erdőd. Hétfő, jun. 3. egy háromzor hassábozott sorért négy ezüst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél boritékán megjegyeztetik, hogy „hírlap előfizetési díjt“ tartalmaz. 11. Egyesszámok ára egyez üstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivevén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház 3-ik emeletben.) Bécsi életképek, fa- és arany rámákban. III. Vígan ültek együtt a ,Sperle-ben. A szőkét Ödönnek, a barnát Gyulának hitták. Ödön felfizetésre devalvált magyar tiszviselő, Gyula honvédkapitányból degradált császári közkatona volt. Az utcán találkoztak s ismertek egymásra; kipanaszolták és kisírták magukat, s aznap mindjárt együtt maradtak. A ,Sperla termeiben hangversenyt adtak jótékony célra. Rendezője Maier bär volt, de nem az a híres menstro, ki a ,prófétát irta, hanem valami Maier nevű hegedűs, ki a hangászkart medve - costumban dirigálta. Innen származott aztán az a nagyszerű vic : Maier - Bär ! A bécsi még a kisszerűségekben is nagyszerű ! Csinos fiú volt mind a kettő. Alig léptek a terembe, azonnal figyelmet gerjesztettek. Leginkább sok szép asszonyi szem akadt meg rajtuk. — Jobbra nézz ! kommandírozott Ödön, s nők és leányok, mint ha hallották volna a parancsszót, majdnem egy tempóra arra fordították bájos arcaikat, hol a két barát ült. Ritkán is láttak báránysipkás közembert glacé-kertyüben s lakkozott topánkában. — Kedves teremtések ezek a szoknyás rekruták, mond Ödön , ha nem bírnak is magas szépséggel, de van e szelíd arcvonásokban bizonyos igéző kellem, melly édesen érinti a fogékony szivet. Nézd csak, mint lopja rád világosbarna szemeit az a rózsakalapos hölgyecske amott a harmadik sorban. — Veszem észre, válaszolt Gyula. — Vigyázz, hogy valahogy meg ne akadj a sugárszálakon .... — Még csak az kellene, hiszen tudod — — Hogy házasember vagy ? tudom hát, nevetett Ödön, de nem sokat törődnek itt vele; e pontban olly criminális communisták vagyunk, hogy Napoleon Lajos akár megőszülhetne fölöttünk bújában. Tudnék én errül sok szépet és mulatságosat regélni, p. o., arrul a szöghaju menyecskérül, ki amott az oszlop alatt ül, meg arrul a selyemlágy Magdolnaképrül, melly olly ártatlanul mosolyog reánk, mintha nem is tudná, hogy az isten kétféle embert ültetett a világra, de fé-