Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-08-02 / 29. szám
/zywvjt Megjelenik, ünnep- s vasárnapot kivevőn, ! mindennap délután! divatképek- £ s egyéb műmellék- $ letekkel. s NUYFITAft, Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Stagy Ignác. I Szerkesztőségi £ › szállás: › hatvani utcai Horváth › ^ ház, első udvar, 3-ik. emelet, ahová a kéziratok vatasitandók. Budapest, 1850. 29. Péntek, auguszt. 2. Nyugtalanság. Szeretnék változni magas kősziklává, Hogy elbusulásom egy ember se látná, Az áruld világ lábaimnál járna, Hah!milly vadőrömmel omlanám le rája ! Szeretnék a vihar mérges szárnya lenni, Mellyet a hatalom nem bir láncra tenni, Szárnyát a viharnak csak addig szeretném, Mig a föld szemetjét szépen elseperném. Vagy ha tenger volnék, nézhetném é nyugton, Hogy a mi legszentebb, koldusbotra jusson? ! Felforrnék dühömben s haragom hulláma Millió életet sodorna magába. Volnék tüzes villám dörgő fellegekben , Hogy maga az isten lenne úr felettem, Minden lesujtásért meg kellene halnom, Szívesen meghalnék, csakhogy más is haljon. Volnék hideg vihar, kőszikla vagy tenger, Csak ne bírna szivem forrd érzelemmel, Az élet, vagy halál más világba tenne, Volnék bár akármi, csak — magyar ember ne ! Lévai József: Ártatlan levelek, vili, Bécs, julius 28. Nem estél már kétségbe, kedves barátom, hogy olly sokáig nem írtam? Dehogy nem, csak nem akarod megvallani, én meg olly gyöngéd érzelmű vagyok, hogy nem akarok rád pirítani, úgyis elég véreseknek festenek bennünket! Azóta pedig sok történt, mit megírhattam volna anélkül, hogy vagy téged vagy engemet nyakon csíphetnének, mire egyébiránt olly próbált embereknek, mint mi vagyunk, szintúgy mint a halálra, minden órában készen kell lennünk. A legújdonabb újdonság holnapután este lesz kapható Hügel és Manz könyvárus uraknál; ez időben fog t. i. Somssich Pál régen várt röpirata sajtó alól kikerülni. Elolvastam az egész munkát. Mély combináló ész , éles logica, férfias őszinteség tagadhatlan érdemei e minden tekintetben, kivált reánk magyarokra nézve érdekes iratnak. Lesznek , kik a sok idézeteken fönakadni fognak, ezeknek jó volna megfontolni, hogy vannak emberek , kiknek százszor hallott dolgokat százegyedszer is fejekbe kell kalapácsolni, hogy minél világosabb fogalmuk legyen olly dolgokról és viszonyokról, miknek nemtudását eddig nemcsak színtették, hanem azokat valóságosan nem is tudták. Tudta Somssich , kiknek ir. Lehet, hogy a sógorak e munkáral hosszabb cáfolatot fognak írni, mint amennyit az egész könyvecske tesz : mesterek ők az illyfélékben , hiszen egyik Landsmann-sok hat vastag kötetet irt azon tintatartóról, mellyet Luther az ördög hátához csapott, s mégis elfelejté a receptet megírni, melly szerint az akkoriban haszontalanul ellocscsantott tinta készült; azonban mégis kételkedem, hogy a jó urak ha a guntramsdorfi papírgyárt tökéletesen fölemésztik is, Somssichnak csak egyetlen állítását alaposan megcáfolni képesek legyenek. Szerző minden sorban a fenálló törvények világos értelméhez s a történet kétségtelen magyarázata tényeihez ragaszkodott, ez ellen pedig sem mesterséges sophismák, sem ollyan hűbele Balázs féle Schuselka pletykák nem használnak. — Tegnap este Kálózdy zenetársaságát hallgattam meg az ,Englander'-nél. Anynyi ember volt, hogy a szó legszorosabb értelmében egymás nyakán ültünk, mi mégsem volt olly alkalmatlan, mint ez másutt — bár tévesebb helyeken — lenni szokott. Valóságos patriarchális családot képeztünk mindnyájan , soha, még a pesti komlókertben sem hallottam annyi sűrű ,éljen'-t és ,ujrá'-t, mint itten. És minő szép hölgyek voltak azok közt, kiknek ajkiul ez édes hazai hangok lézengének. Tán nem is tudtak e két szónál többet magyarul, hacsak egy ide száműzött bajtárs még egy harmadikra, egy sokkal szebbre és édesebbre, melly igy hangzik ,szeretlek/ meg nem tanította őket. Kitelik tőlünk! Mellettem ült egy német művész, szeretetreméltó leányával, kedves szemekkel hallgattuk a Hunyady- és Klapkaindulót. Egyszerre fölugrik szomszédom, nyakamba borul s elragadtatva mondja: ,Nein, wein, eine Nation, die ihre Gefühle so himmlisch schön auszudrücken versteht, kann und wird nicht untergeh’n!' És azután tele torokkal elkiáltá magát ,éljen a magyar !' s az egész terem leírhatatlan lelkesedéssel viszhangoztatá e buzdító felkiáltást. — Ha kinevetsz, Náci barátom, hogy ekkor sírtam, mint gyermek, s szorult kebellel kifutottam a kertbe s a nedves fűben térdre omolva imádkoztam szerencsétlen nemzetemért, akkor-------de nem, nem, valamint rólad, úgy egyik magyarra sem teszem föl, hogy e mindnyájunknak közös szent érzelmek előtte nevetség tárgyául szolgálandjanak. E napokban művészhazánkfiai az udvarnál hallatták magukat. A nevezetes tiszteletdíjon kívül Kálózdy még húsz aranyat kapott. Az itteni vendéglők és nyilvános mulatóhelyek bérlői szinte ostromállapotban tartják őket; nincs este, hol ide vagy amoda meghíva ne volnának. Gazdag aratásuk van, mert mindenütt, ahol játszanak, számos közönség csődül össze. Holnap a badeni színházban fognak föllépni, s még e héten ugyanott gróf Pálffy Ferencnél hivatalosak. Múlt héten báró N a y n a u táborszernagyot láttam Badenban. Egyszerű polgári öltözetben ült Schimmer kávéháza előtt fényes katonai kiséretteel környezve. Ugyanaz nap hosszú audiencián volt, mi az itteni ujságszopóknak már különféle combinátiókra adott alkalmat. Ugyan neki estek ám ezek a gyönyörűséges lapok, pedig hogy magasztalták és allelujázták őt előbb !-----Bizony nem szép tőled, hogy nem tudósítottál azon irtó háborúról, mellyet a pesti német lapokban egy álarcos béres suhane ellenem inditott. Tán attól féltél, hogy letépem álorcáját ? Minek ? úgysem ismerné senki a vendégfogadáson kivül, kinél ebédelni szokott azon bizonyos ,lelkes honleány kontójára, kit én rósz hazafiságáért és magyar művészen elkövetett embertelenségéért nyíltan , és nem haraszti zsivány módra, megtámadtam. Ugyan miért nem közölted olvasóiddal e tizgarasos ebédért vásárolt cikket ? hisz, az illyesmi reám nézve nagy kitüntetés, mit egy olly jó barátnak, minő te vagy, említetlenül hagyni nem szabadna. Vagy azt gondoltad, hogy majd hosszú vitába ereszkedem az illy hizlalóban tartott uszály vitézzel ? Ments isten, sokkal jobban becsültedi téged és olvasóidat, hogysem lapjaidat illy piszkos tárgyal beszennyezzem. S azután, megvallom, kissé malitiosus is vagyok s a fickónak meg akarom szorítani keresetmódját, ámbár ez által mind neki, mind maecenásnéjának csak szolgálatot teszek; az elsőnek azért, mert ha kevesebbet zabál, nem kapja meg a kolerát, a másik pedig sok haszontalan költséget megkímél , a mi,facér" állapotában csak üdvére lehet!------Ennyit ez ügyről és nem többet. *) Vannak egyének a firkálok csordája közt, kikhez, mint már egyszer említem, csak botnyi távolságra lehet közelíteni, s kiket rakoncátlankodásukért csak keztyüs kézzel lehet felfricskázni. — Frankenburg Adolf. Il-ik félév. Népdal. Huszárok, huszárok, Utánatok járok. Szégyen vagy gyalázat Lesz a magyarázat, Én veletek járok. ") Bizony megemlíteni is kár volt, mert az illy urfiakat és kisasszonyokat legérzékenyebben sújtja az, ha mély hallgatással bűntetteinek. Szerk.