Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-09-17 / 64. szám
Megjelenik, ünnep-s vasárnapot kivevén, [mindennap délután! divatképek- s egyéb mümellék- életekkel. Budapest, 1850. /ww. Évnegyedes előfizetés ideje állván be jövő hónap elejével, figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy jól előre rendelkezni méltóztassék. íróink legjelesbjei folyvást gyámolítandják lapunkat , s jövőre Baja és Vas Gereben munkáival is gyakran fogunk kedveskedhetni. Érdekes műmellékletekről erőnkhöz képest mindenkor gondoskodni fogunk. Az előfizetési föltételek lapunk utolsó oldalán olvashatók. Szerk. Öngyilkos. Halott van a zsupos fedél alatt, Kit egy kis lyány s egy ifjú nő sirat. . . A lányka sir , maga sem tudja mért Anyja mellett szegény jó apjáért. . . S az ifjú nő ? ... oh az ő bánata Titkolt öröm átlátszó fátyola. . . Jajt jajra nyögnek halvány ajkai S holnap talán jegyet fog váltani!! Özönlik a nép ... jól megy untalan , Azt mondják : jól járt a boldogtalan ! El kellett már, el kellett mennie , Mert a földön megnyugvást nem lele. . . Zavart lelkének gondolatjai Valának elrémítő árnyai. . . Küzdött velök , remélett, sírt, futott; Hiában , tőlük el nem futhatott! Száraz padján rakott egykor tüzet, Hogy felgyújthassa a felhős eget: „Az égről — monda — a föld is kigyul S ez a sok vérszopó mind füstbe fúl!“ De megmaradtak ég , föld s emberek , Csupán az ő viskója égé meg. . . — Vízparton állt . . . nem voltak ott vele S merőn bámult a zúgó habra le. . . Csak állt, csak állt, míg végre felriadt A vizen rengő napsugár miatt. „Állítsátok meg ezt a sok habot, Hadd fogjam ki a vízbe fűlt napot“ Alig mondá ki tébolyult szavát, A hullámok közé veté magát! . . . S tán szive volt a habnak ott talant, Hogy el nem nyelte a boldogtalant! ? Kívánta látni, télben szülhet e Nyárt a bennünk élő láng melege. S meg nem nyithatván mások vérerét Önön nyakának vitte fegyverét. . . Ilik félév. És a fegyver, miként ha érzene Tompává lön . . . nem boldogult vele. . . Kereste a halálnak utait Azok közöl a sírba egy se vitt. . . Addig bólyonga mégis ittamott Míg szenvedésitöl megválhatott. . . Lelketlen testét a pásztorgyerek Egy fűzfagallyán függve lelte meg. . . — Halott van a zsupos fedél alatt Mit egy kis lyány s egy ifjú nő sirat. . . A lyányka sir . . . maga sem tudja mért Anyja mellett szegény jó apjáért. . . Le van szögezve a gyászos fedél karjára két jó ember fogja fel. Azok viszik késő esthajnalon A kert alatt járatlan utakon. . . Egy halvány asszony s egy árva gyerek A végtisztességet tevő sereg. . . Mért szólna ének , mért csengő harang ? A nyugvó csöndet bántaná e hang. . . Nem kap harangszót s gyászos éneket Kit öngyilkossá ten a végezet. . . És temetője vajon hol lenzen ? Talán a többi sírok rendiben !! Oh nem! nincs ott annak számára hely Ki éltét önkezével vette el. . . Az élőkre támadna akkor a Kevély halottak sértett tábora !!!... Az erdő szélén fog pihenni ő . Hol nem fordul meg sok jövőmenő. Hol nem látják ha késő éjjelén Roncsolt lelke sirhalmán megjelen ! Lévai József. Anya és leánya. I. A vad regényes hegyvidékektől távol az alacsony rész bort termő Telecskai dombok mellett fekszik Kúla mezőváros, mellynek kereskedése az által, hogy közepén folyik le a Ferenc csatorna, mindinkább virágzóbb kezd lenni, és különösen piacának fontossága a gabnakereskedőktől kiváló méltánylattal elismertetett. A különben élénk s zajos város nem igen víg télnek nézett elébe. A csatornáról a hajók eleveztek, a raktárak becsukattak, minden arra mutatott, hogy nem messze van a tél. Az eső egyre szakadt. Az őszi napok megjöttek, magokkal hozván az orkánokat, havas fellegeket, s csípős hideget. Az idő sehogy sem akart változni A rónaságon sokkal sajátszerűbb a vihar, mint a hegyes vidéken, mert itt akadályokat nem tesz útjába szirt, völgy vagy erdőség, hanem futhat , rohanhat akadálytalanul, s bömbölhet, ordíthat úgy, amint neki tetszik. Az esőzést, havazás követte , a jég egyre hidegült, a csatorna vize egyre jobban zajlott. Ezek szerint a tél nagyon közeledett. Már a csatorna vizén tükörvékony jegedés vala észrevehető, mi reggelenkint mindig vastagabbnak tetszett; s már az majd befagyott, midőn rajta a város megbotránkozására : egy hosszúkás bárka jelent meg, épen a nagy hid mellett, közel az ó hitüek templomához, kötvén ki. Egyelőre sokan megbámulták; később annak kitalálásán törték fej őket, hogy vájjon búzát, vagy zabot fog a bárkatulajdonos vásárolni? Maga a bárka nem volt uj szerkezetű, s mint gyanitni lehetett már évek előtt készült. Oldalai barnák, kormány rudja töredezett, lobogója elrongyollott volt, csak tetőzetén s ablakainak karikáin látszott, hogy ki van némileg tatarozva. A bárka szoba ablakai, az abban égő gyertya fénytől átvalának pirulva, mellyek előtt néha lassan s sántítva, néha sebesen s rohanva , egy rút, veres álarcu férfiú sétálgatott, ki ollykor meg is állt; de csak hamar minden sóhaj, magány beszéd , vagy kacaj nélkül megint sétálni kezdett. És bár künn a fergeteg mindig borzasztóbban süvültött, találkoztak mégis ollyan emberek, kik, dacára a viharnak, kíváncsian lesték a szeszélyes külsejű bárkát, mert mindegyre remélték, hogy buzájokat, vagy zabjokat végtére is nyereséggel fogják eladhatni. De kik később, midőn sötétedett, s a bárka fényes ablakain a kisértetes mind inkább feltűnőbb lett, önkénytelenül megfélelmedve családjaik körébe siettek, hol csodás, rémületes, s gonosz idők bekövetkezését jósolgatták. Azonban most a parthoz egy ifjú közeledett, ki legkisebbet sem látszott törődni az idővel, hanem mindkét kezeit kabátja zsebeibe fulasztva, amint tőle telt, olly vígan fütyörézett. Most felhagyott szeszélyes menetű trilláival, s egyszerre úgy, mint a vészt jósló madár kezdett huhogni, mellyre csakhamar a bárka födözetén egy matróz jelent meg, kinek végre sok fáradság után sikerült a partra egy vékony talpfát kitolni. Az ifjú léha hányavetiséggel haladt át azon, s midőn a bárka füdözetéről a szobába lépett, egészen értő mosolylyal üdvözölte a véres álarcu férfiút, s miután kezeit illően összedörzsölgette, úgy ujjait is . Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváthi - ház, első udvar, 3-ik* emelet, ahová a kéziratok utasítandó!864. Kedd, sept. 17. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác.