Hölgyfutár, 1850. július-december (1. évfolyam, 1-151. szám)
1850-09-21 / 68. szám
/WW^ Megjelenik, S Ünnep-s vasárnapot s kivévén, ? s mindennap délutáni divatképek- s egyéb műmellék- 5 letekkel. Budapest, 1850. HÖLGYFUTÁR Szerkesztőségi ^ szállás: hatvani utcai Horváth 5 ház, első udvar, 3-ik az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. | lota '““;ralok Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 68. Szombat, sept. 21. utasítandók. Évnegyedes előfizetés ideje állván be jövő hónap elejével, figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy jól előre rendelkezni méltóztassék. íróink legjelesbjei folyvást gyámolitandják lapunkat, s jövőre Sajó, Vahot Imre és Vas Gereben munkáival is gyakran fogunk kedveskedhetni. Érdekes műmellékletekről erőnkhöz képest mindenkor gondoskodni fogunk. Az előfizetési föltételek lapunk utolsó oldalán olvashatók. Sze rk. Az éj az én barátom. . . . Az éj az én barátom Nem a nappal. Akkor nyílik világom Midőn a földi lárma Az álom Lágy karjain elhal. . . . Ekkor jön hozzám szomorú beszédre A temető halovány népe. . . . Ekkor csendül meg hangja Egy tündér hárfának , Távol vidéken , eltűnt partjain Ifjúságom sebes patakjának. . . . Itt barátkozom A boldogság szép árnyékával, Itt vetek számot Az üldöző sorssal magával. . . . És nem várok és nem remélek , Elfelejtem azt is, hogy élek ! . . . Lévai József: Irodalmi vállalat a losonciak fölsegétésére! Egyik legvirágzóbb magyar városunk, Losoncnak a tavasi háborúban tűzzel vassal történt feldulatása, s elpusztulásáról, hiteles adatok nyomán még csak nem rég értesültünk. És valóban a vétkükön kivül véginségre jutott losonciak iránt, csak azóta kezd hazánkban átalános részvét mutatkozni. Méltatlan bünhödésök irtózatos rémképeinek, s ebből következett borzasztó sorsuk hallatára, az emberbarát és hazafi megrendül szíve mélyében, s a szánalom és könyörület érzelme még azt is segélynyújtásra ösztönzi, ki a jelen idők nyommasztó súlya alatt netalán önmaga is gyámolítást igényelhetne. Hogy azonban a fölébredt közrészvét még eddig csak kis mértékban idézte elő a tettleges segélyezést, annak oka véleményem szerint nem annyira az átalános pénzszűkében , mint inkább abban rejlik, mert még eddigelé a közrészvét fellobbant tüze, elevenítő, érdekgerjesztő eszközökkel kellően nem táp-álik félév láttatott. Pedig ha valaha, most van szükség adout desilletőleg a kölcsönös segélyezés elvének gyakorlására. S e tekintetben a losonciakra nézve, egyedül nemzeti színházunk igazgatósága ment elől ép olly nagylelkű, mint leginkább célhoz vezető példával. Ideje, hogy e jó példát cifra, de sikertelen felhívások és sopánkodások helyett tettlegesen kövessük. Ideje , hogy különösen azok, kiknek tehetségekben áll a jó és szépért fizetni kész közönségnek szellemi élvet nyújtani, mozdítsanak meg mindent a végtelen nyomorba döntött losonciak, s velök együtt a romokba dőlt derék magyar város fölsegélésére. E jótékony emberbaráti és hazafias cél előmozdítására minden vidéki színésztársaság szenteljen legalább egy előadást, alakuljanak műkedvelő társulatok , rendeztessenek hangversenyek, s ha majd kissé jobb kedv lesz a táncra, vagy legalább a nyilvános termekbeni társas összejövetelre, minden bálvagy reunio-adó és- rendező legelső kötelességének tartja egy egy vigalom jövedelmével a megszomorodott losonciak ínségét és fájdalmát enyhíteni. A kölcsönös jótétemény, az élv- és pénzcserével eszközlendő kölcsönös segélyezés, vigasztalás gyakorlati elve szerint, igy, egyedül így lehet a fölébredt részvéttől valódi sikert, biztos eredményt várni. Mindenki tegye meg a magáét, s a sok kicsiből nagy összeg fog kikerülni. És az érintettek nemeskeblűsége, s hazafiasságától méltán remélhetjük , hogy e figyelmeztetés nem fog pusztában elhangzani. Nemzeti irodalmunk, mellynek képviselői sok közérdekű célra áldoztak már tollaikkal, szinte nem mulaszthatja el e szent ügyben is leróni szellemi adóját. S bár a legtöbb magyar író is fájdalmasan érezi sokakkal közös veszteségei nyommasztó súlyát; de azért van köztünk csak egy is, ki a nálunknál sokkal szerencsétlenebb helyzetű losoncciak fölsegélésére az áldozatkészség nemes öntudatával ne sietne közremunkálni ?! — És hogy ezt egyesült erővel tehessük, aleltt, kinek már több rendbeli irodalmi vállalatával sikerült a magyar közönség részvétét , s megelégedését kiérdemelni, d e szent célból „IPOSOICI PHÖNIX“ cím alatt egy, történeti és szépirodalmi almanach, illetőleg emlékkönyv szerkesztését s kiadását vállalta magára , mellynek tiszta jövedelme a városukat hamvaiból phönixként feltámasztani buzgólkodó, szerenesetlen losonci honfitársaink gyámolitására lesz szentelve. Ez emlékkönyv olly nagy kiterjedésű, s olly diszes alakú leend, mint az ugyancsak általam kiadott országgyűlési emlék vala. Vállalatomat a legjobb nevű magyar irók teendik érdekessé és tartalomdússá jeles dolgozataikkal. A többi közt Losonc balsorsának története, hű adatok nyomán s részletesen lesz abban tolmácsolva. S részemről is mint szerkesztő és kiadó mindent el fogok követni, hogy ezen emlékkönyv diszére váljék ismét emelkedni kezdő nemzeti irodalmunknak, hogy a magyar közönségnek kedves téli olvasmányul, becses karácsonyi és újévi ajándékul szolgáljon, hogy méltó emlék, vigasztalt angyal gyanánt őrködjék egy irtózatos esemény sírja fölött, s hogy egyszersmind hasznos eszköze, egyik szellemi képviselője, s anyagi gyámoszlopa legyen a romokba döntött Losonc felvirulása s újjászületésének. Ezen almanachra, mellynek bolti ára 3, selyemkötésben 4 p. forint lesz, a jutányosság s a segély gyors eszközlésének tekintetéből előfizetést nyitok 20. forintjával. — S hogy minél nagyobb tér nyíljék, minél több mód és alkalom nyuttassék a jótékony célú vállalat előmozdítására, hazafias bizodalommal hívom fel mindazokat, kik állásuknál fogva sokakkal jőnek érintkezésbe, s példájuk által leginkább hathatnak környezőikre, mint különösen a megyék, városok főbb tisztviselőit, a törvényszékek elnökeit, a szolgabirákat, a polgármestereket, városbirákat, a különböző hitű lelkészeket, a közintézetek, tanodák, casinók igazgatóit, a lapszerkesztőket, a fővárosi és vidéki könyvárusokat, szíveskedjenek a jótékony cél és egyszersmind nemzeti irodalmunk érdekében azokat, kik jobb helyzetben vannak, mint a szegény losonciak, e vállalat pártolására buzdítani, erre előfizetéseket gyűjteni, vagy legalább elfogadni! Hazának lelkesebb hölgyei, mint kik leginkább hivatvák a szerencsétlenek iránti részvét s magyar szépirodalmunk ápolására, — szinte bizodalommal kéretnek ez ügy érdekében közremunkálni! — Aláírási iveket e lap mai számához mellékelve küldözünk szét vidékre; a fővárosban nálam és minden könyvárusnál lesznek kitéve. Ha egy, az árviz által vagyonának csak részében károsult pesti könyvárus fölsegelésére íróink hat vastag kötetnyi árvizkönyvet tudtak kiállítani, s e végre olvasó-közönségünk ezerekkel áldozott, mennyivel inkább kötelességünk pártolni azon ártatlanul szén