Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-08-02 / 177. szám

a lithvánok, de a szomszéd nemzetek is rettegnek nevétől.­­ De e buzdítás a veszélyt el nem háritá. Nov. 2-kán a lithvánok a Sana vizen át­kelvén roppant pusztítást kezdettek. Erzsébet meghalta e rosz hireket, de megrettenését titkolni igyekezvén, ismét csak biztatá a szandomiriakat, miszerint Lajos őket nem sokára megverendi, és a foglyokat, és zsákmányt török visszaszer­­zendi. Hogy pedig e puszta biztatás mel­lett a rettegést annál inkább távolítsa, vi­galom, és zene­harsogással űzte Krakó vá­rában a fenyegető perceket. Azonban a csend nem sokára Krakóban is megzavar­tatott. Ugyan­is az Erzsébettel künlévő magyarok Krakó terein a gabnával, és szé­nával terhelt szekereket erőszakosan kez­dők elfoglalni, mellyből eredő lármát mi­dőn Erzsébet, a várkapitány által kivánta vala lecsendesiteni, egy magyar a kapitányt is azonnal lelöve. Erre a zaj még inkább növekedett, és a fölbőszült nép dühének 160. magyar lett áldozata. Életben csak a­­zok maradtanak, kik Erzsébettel a várba vonták magokat, mellynek kapuit Erzsébet is harmad napig zárva tartani kényteleni­­tetett. Ekép másod ízben is megelégelvén Erzsébet a kormány bajokat, honától Len­gyelországtól könyek közt végbucsut vett, és Budára visszatérvén aának Lajosnak a kormányt másodszor is kezeibe visszaadá. Lajos 1377-ben a lithvánokon vett győzelme által Lengyelországot lecsende­­sité. A nyolcvan éves agg Erzsébet pedig ezentúl csendesen élt, elmélkedvén a ha­lálról, melly tőle már nem messze lenni lát­szatott. Ez előre való gondoskodásból 1380. ápril 6-án Budán már 84 éves korában vég­rendeletét is megteve. Meghagyta ebben, hogy teste a hold, szűz tiszteletére a­ Bu­­dán épített kolostor azon kápolnájába te­­mettessék, mellyet fiával Lajossal együtt épitetett. Lajos fiának hagyta azon tiszta aranyból való poharát, mellyet neki Sanc­­tia , Robert nápolyi király neje , a gonosz Johanna mostoha nagyanyja ajándékozott. E pohár egyik oldalán : sas, másikon : Ma­gyarország címere volt. — Tömérdek kin­cset , pénzt hagyományozott ezenfölül Er­zsébet zárdák, szerzetesek, és cselédei szá­mára is.­­) Úgy tartják, hogy az ismeretes „Ma­gyar királyné vize“ (P­eau de la Reine d' Hongrie) címü gyógyszer ez Erzsébet ki­rálynénktól , ki azt gyakran használta . — nyerte nevezetét. N­a­g­y I­v­á­n. Varázs. Többé nem írok, feltevém már, Érzés feszítse keblemet bár. És meg is tartam, mit feltettem , Némán nyugodt a­lant mellettem. ') Budai F. h. lex. I. 616. stb. 703 i)e a hold ismét busán feljött, A virágoknak sóhajt küldött, Ezek részt vettek értelmében , S harmatköny rengett kebeleken . Lepék szárnyukat leeresztek S mindegyik ágán csendben nyugvék. A csermely játszva kövicsekkel Zenélé őket álomba el. A fa is szunnyadt, és levele — A madárcsalád házfedele. Az ég a földet megcsókolá, S csillag köpenynyel betakará. Reggel felváltá nap a holdat, Megrázák lepék szárnyaikat, A kis méhecske vígan dongán, Épen kirepült munka után. A virágok is álmosan még Tarka fejeket felemelek. A víg madarak felszálltának S a tiszta légben dandlának. Minden hangjoknál bús szivembe jobban költözött az öröm­be. Minden zeng, örvend s én hallgassak . A természettel ne vigadjak? Jel ismét lantom , rég nyugodtál, Most első dalunk hálaként száll. Köszönöm isten , hogy teremtél. Szivemben most csak az öröm él. Mert a természet most boldogít, S régi bánatot is meggyógyít. Fi­ór­a. Életelvek. A józan ész és akarat szabadsága le­gyen védpajzsod minden külerőszak, és sa­ját szenvedélyeid ellenében; s törekedjél mindenkor úr lenni magad felett. Tedd, hogy a hajlamok és indulatok tengerén mindenkor az ész legyen kor­mányzód ; ne indíts vállalatokat, ne tégy semmit a nélkül, hogy az ő tanácsát ki ne kérd, bár megtehetné , hogy az egész vi­lág ráhallgatna ! Az ő sugalma legyen ka­lauzod, fojtsd el a roszravaló hajlamot gyö­kerében , s kerülj minden legkisebb alkal­mat a roszra. Mindankor jóra törekedjél, sőt napon­ként vezérelved legyen a „jobb,“ mellyre emelkedned kell. Légy szorgalmas és csüggedetlen kö­telességed teljesítésében, addig használd tetterődet, mig birtokában vagy. Mert a henyélés kútfeje minden bűnnek. Tanuld magadat megismerni, kutasd ki jól, valljon az vagy é, a minek len­ni a józan ész minden embert akar és pa­rancsol. Javulásodat soha holnapra ne halaszd. Őrizd meg vagyonodat, vagy ha nincs, iparkodjál magadnak szerezni, s ezt gon­dos szorgalom és takarékosság által gyara­pítani. Könnyelműen el ne pazarold javadat divatkórság, vagy restség által; gondos­kodjál annak idején, hogy legyen mihez nyúlni a szükségben. De mind e mellett, ne légy bitvágyó és fösvény , mert a fösvénység sok rosznak magvát hordja magában. Szerencséddel mérsékelve élj, jó hir­­név és nyugodt öntudat legyen támaszod a viszontagságba 11. Becsületed legyen , s ne szenvedd, hogy ezen csak parányi foltot is megpil­lantsanak a józan emberek. Születésed , rangod, vagy gazdagsá­godban magadat el ne bizd, ne légy hiú termeted, vagy más külső környezetedben. Eredményéből tanudd megismerni má­sok természetét, s az embereket, kikkel sorsod érintkezésbe hoz. Minden embert tarts felebarátodnak, mert mindegyiknek hasonló rendeltetése van a tieddel, s gyarló , mint magad. Feleid boldog­ vagy boldogtalansá­gát mindenkor hozzád tartozó és téged kö­zelről érdeklő dolognak tartsd, s jobbod készen álljon a segedelemre. Valakit testében , vagy becsületében meg ne sérts, tanuld haragodat korlátozni, féken tartani. Bocsáss meg a téged sérelemmel il­letőnek, s nyújts kezet ellenségednek örö­mest. Tudományod s tapasztalatid világát ne zárd el szűkölködő embertársad előtt, hanem igazítsd útba a tévelygőt, adj ta­nácsot a kétkedőknek. M. . . Béla. Hirh­arang. Újpestre ezentúl társasági kocsik fognak rendesen járni, mi ismét szaporitand­­ja a mulatságokat. A kutyákra azon inditvány kül­detett be hozzánk , hogy minden kutya a­­gyonütésére , melly gazdája nélkül jelenik meg az utcán, jutalmat kellene kitűzni, mit aztán a gondatlan gazda tartozzék megfi­zetni. Már ez aztán gyökeres orvoslás len­ne , főleg, ha elég tiszteletbeli pecér a­­kadna. A gőzh­aj­ótársaság Tétényije is hajót akar mindennap járatni. Ezen új­­j­donságot hajdan, egy szüret felé, már a Je­­­­lenkorban, utóbb pedig több évig a Buda­pesti Híradóban ismételtük , de azért máig sem teljesült. Nem tesz semmit, jövő évben, ha élünk, ismét elmondjuk. Így él meg az­tán az újdonságízó. Pak­sban Hugo Viktor fia börtön­re ítéltetvén, mivel épen akkor nem volt a fogházban, tiszta kényelmes szoba, tehát a rendőrfőnök megkérte , hogy menjen haza, s majd tudtára fog adatni, mihelyt hozzá méltó tiszta szoba ürülend meg. A fiatal

Next