Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-07-10 / 157. szám

megjelenik , ünnep- s va­­■írnapot kivévén , min­dennap délután, divat­­k­é­p­e­k- s egyéb műmér­­sékletekkel. Szerkesztőségi ■ ■állás: hatvani utcai Hor­váth ház , első udvar , har­madik emelet, hová a k­é­z­­iratok utasítandók. Kiadd hivatal,­or- Mágut , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 159 E­lő fizetési díj. Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évne­gyedre 4 fr. 36 kr. Budapesten házhoz kül­déssel : egész évre 13 fr. ,fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 1 10 kr. Egyes szám­ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogad­tatnak el és gyorsan közöl­tétnek. Csütörtök, jul. 10. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, egészet, és divat köréből. Virággal volt kezed tele. . . . Virággal volt kezed tele , S­olly gyönyörű volt mindenik : Mintha azért nőtt volna csak, Hogy törjék le szép kezeid. Előttem szetted , láttam én A virágok nagy örömét! Szinte táncoltak leveli A kidtől — a­mint letörőd. Vártam , megvallom , hogy egyet Nekem is adsz a sok közöl. Kalapomhoz tűztem volna E drága perc emlékéül. . . . Te meg azt vártad, persze azt: Hogy kérjek ... és adsz szívesen. He kérni, lánytól kérni én Mást, oh mást szoktam — édesem ! — Z a­­­á­r. Értekezés a pénz felett. A pénzt vagy elszoktak költeni, vagy halomra rakják, — a ki pedig sem el nem költheti, sem el nem rakhatja, az az a ki­nek nincs — mint nekem, annak egy har­madikat kell választani, azt, hogy ha egye­bet nem tehet, a pénzről beszéljen lega­lább. Legelőször is hát: nevéről a pénznek nem szükség semmi bővebb magyarázatot adni, mert egyszerre megérti minden em­ber mihelyt kimondatik, — sőt ha titokban akarunk beszélni, az ember a hüvelykuj­ját csak a mutató ujja végéhez dörzsölje egy kicsiny, az mindjárt — pénzt jelent. A pénznek eredete — nagyon külö­nös. Minthogy az ember kezéből legnehe­zebb kikaparni, tehát a földből ássák a kő­szikla közét, azután megcsinálják kerekre, hogy soha vége ne legyen az ember bajá­nak vele. A pénzek különben — mint hitből tu­dom — különfélék. Színeikre nézve: fehér, sárga, — ezek olly fényes tulajdonsággal bírnak, hogy az ember szemét megszokta vakítani. — Divatban vannak az úgy­nevezett — csoszogó húszasok, vagy repü­lő pénzek a­mit máskép — bankónak neve­zünk. Most rendesen ezzel fizetnénk a bor árát, ha másról nem beszélnénk, mikor kérik. A fehér és sárga pénz pedig nyug­szik a láda fenekén, vagy még lejebb — a pince sarkában, ott hallgat mint gazdája a ki elásta, egy boszorkány ül rajta — az idő átka, mellyet még ágyúval sem lehetne on­nét elijeszteni, mert az első durranásra még jobban odalapul. Ha továbbá a pénznek értékéről a­­karnánk szólani, a legszélesebb meghatá­rozás lenne az, hogy—hogy ingyen nem ad­ják senkinek, de abból is lehúznának gyak­ran a mit az ember megérdemel, sőt még az embernek a bőrét is lehúzzák pénz fe­jében — ha nem vigyáz.— Ha pedig aján­dékba találná valaki adni, ne nézd a foga fehérjét, vagy azt hogy ezüst é , bankóban vagy kongóban is elveheted akármikor. Átalános tulajdonsága pedig a pénz­nek, hogy ez kézen jár, tehát nem lábon mint a többi állatok, azért nem állhat meg némelly ember körül. Nagyon könnyen is el lehet költeni, ha az ember a fogához nem veri, ha pedig oda veri, akkor az ember fo­ga mindig többre fáj. — A­ki pedig annyi­ra elpazarolta gondatlanul mindenét, hogy egy krajcár sem maradt a zsebében, az az utcán ne mutassa magát, mert a kutya — megugatja---------­A pénznek nemeit nem tudom pon­tosan megkülönböztetni, mert ollyan is le­het, minek én nem hallottam a nevét is, — hanem közönségesen az a legkülönösebb neme a pénznek, mellyet még akkor szok­tak elkölteni, mikor — nincs, s ezt neve­zik magyarul — adósságnak, németül Schuldlast azaz húzd halaszd a míg lehet. Illyen pénzem nekem is van hála isten! nem is tudom talán egész életemben elkölteni. A pénznek hazája az egész világ, a­­zonban csak bizonyos helyeken találtatik, pé­ldául a szegények kunyhójában hiában eresed, hol ha egy árva garas elmaradt a többitől s meghúzta is magát a ládafiában egy két napig, — de csak hamar fészkelő­­dik­, készülőben van a többi után, midőn aztán egy halomra összegyűl, látatlan he­lyekre letelepedik (ez ismeretes a heverő­­ pénz neve alatt mit here pénznek is lehet­ne mondani) — különben gazda nélkül so­ha sincs, sőt néha nagy csordában őrizik is, (midőn t. i. valaki egész nap a pénzes lá­dáján üldögél.) A pénz használata — ha­ megálljunk ez igen érdekes. Pénzen meg lehet venni az egész vi­lágot, ha valakinek volna annyi, mennyit megér a világ, ezért mondják, hogy akinek pénze nincs, jó világa sincs.­­ Minden dolgot ezzel fizetnek az emberek, az erényt rézpénzzel krajcárosokban, hogy csörögjön (ez az oka, hogy a templom ládájában leg­több krajcár találtatik,) a gazságot ezüst­ben aranyban, illyenkor nem is olvassák a pénzt, csak zsacskóba köttetik vagy zsákba öntözik. Marháért pedig vagy ökörért a mai világba bankóval fizetünk, — csak az nem fizeti ki lopni akar, különben pénz kell mindenért, ingyen a Krisztus­­ koporsóját sem őrzik. Ruha tisztesség, pénz emberség! — azaz ruháért adjuk oda a pénzt, pénzért pe­dig a tisztességet és becsületet, mihelyt megszorulunk— az emberség pedig úgy látszik ki maradt ma már a számításból e­­gészen. Különben a kinek pénze van, min­dene van, megveheti rajta a tudományt, az észt, jóllehet az észnek nincsen meghatá­rozva tisztán a pénz értéke, mert némelly­­kor azé jobban visszaadja a kamatot kinek kevesebb az esze. Megjegyzendő az is, hogy a restoratio idejében pénzen lehetett venni emberfejeket is, a­kinek egy kis ész is volt a fejében, azaz a­kinek pénz után volt az e­­sze, az kétszer is eladhatta a fejét, — a lelkiismeretnek pedig máig is olcsó ára van. Hogy szive az embernek a pénzzel valami közel rokonságban állana — azt nem mondhatom, mert a­kinek legtöbb pénze van, úgy látszik az a legszivtelenebb, — annyi azonban igaz , hogy a vőlegény ott keresi a menyasszony szivét hol a pénze van, az érdempénzt is az embernek szive fölé szokták akasztani, azonban ha adják is szívesen vesszük kiz azt, különösen ha az embernek a kezébe akarják adni, tenyere már három nappal előbb viszketett. Azért a pénzzel legközelebbi viszony­ban van a­­ kivánság úgy annyira , hogy mentül több van valakinek annál többet ki­várnia , hogy legyen, sok még a más világb­­a is kiválnia elvinni belőle. Legmulatságosabb időtöltés is a pénz-­ olvasás. Ezt legjobban tudhatják azok a kiv­t jonok kik ma is megolvastak vagy tízeze­rét , ha t. i. a maguk pénze volt, mert a másét csak az szereti olvasgatni ki el is szokta költeni mint — magam ha jó mód­jával esik. A pénz csak úgy szereti gazdáját, ha­ a gazda is szereti et különben megboszulja magát, elszökik, — a mint tudjuk, hogy a rosz gazdánál a világért a pénz meg nem marad p. o. a ki jobban szereti a bort mint a pénzt, pénze hirtelen elmegy tőle egymás után, — innét van aztán, hogy néha kon­­tóra is iszunk, ha történetből az emberrel az árát előre le nem tetetik.

Next