Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-07-10 / 157. szám
megjelenik , ünnep- s va■írnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi ■ ■állás: hatvani utcai Horváth ház , első udvar , harmadik emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadd hivatal,or- Mágut , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 159 Elő fizetési díj. Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 36 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr. ,fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 1 10 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltétnek. Csütörtök, jul. 10. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, egészet, és divat köréből. Virággal volt kezed tele. . . . Virággal volt kezed tele , Solly gyönyörű volt mindenik : Mintha azért nőtt volna csak, Hogy törjék le szép kezeid. Előttem szetted , láttam én A virágok nagy örömét! Szinte táncoltak leveli A kidtől — amint letörőd. Vártam , megvallom , hogy egyet Nekem is adsz a sok közöl. Kalapomhoz tűztem volna E drága perc emlékéül. . . . Te meg azt vártad, persze azt: Hogy kérjek ... és adsz szívesen. He kérni, lánytól kérni én Mást, oh mást szoktam — édesem ! — Z aár. Értekezés a pénz felett. A pénzt vagy elszoktak költeni, vagy halomra rakják, — a ki pedig sem el nem költheti, sem el nem rakhatja, az az a kinek nincs — mint nekem, annak egy harmadikat kell választani, azt, hogy ha egyebet nem tehet, a pénzről beszéljen legalább. Legelőször is hát: nevéről a pénznek nem szükség semmi bővebb magyarázatot adni, mert egyszerre megérti minden ember mihelyt kimondatik, — sőt ha titokban akarunk beszélni, az ember a hüvelykujját csak a mutató ujja végéhez dörzsölje egy kicsiny, az mindjárt — pénzt jelent. A pénznek eredete — nagyon különös. Minthogy az ember kezéből legnehezebb kikaparni, tehát a földből ássák a kőszikla közét, azután megcsinálják kerekre, hogy soha vége ne legyen az ember bajának vele. A pénzek különben — mint hitből tudom — különfélék. Színeikre nézve: fehér, sárga, — ezek olly fényes tulajdonsággal bírnak, hogy az ember szemét megszokta vakítani. — Divatban vannak az úgynevezett — csoszogó húszasok, vagy repülő pénzek amit máskép — bankónak nevezünk. Most rendesen ezzel fizetnénk a bor árát, ha másról nem beszélnénk, mikor kérik. A fehér és sárga pénz pedig nyugszik a láda fenekén, vagy még lejebb — a pince sarkában, ott hallgat mint gazdája a ki elásta, egy boszorkány ül rajta — az idő átka, mellyet még ágyúval sem lehetne onnét elijeszteni, mert az első durranásra még jobban odalapul. Ha továbbá a pénznek értékéről akarnánk szólani, a legszélesebb meghatározás lenne az, hogy—hogy ingyen nem adják senkinek, de abból is lehúznának gyakran a mit az ember megérdemel, sőt még az embernek a bőrét is lehúzzák pénz fejében — ha nem vigyáz.— Ha pedig ajándékba találná valaki adni, ne nézd a foga fehérjét, vagy azt hogy ezüst é , bankóban vagy kongóban is elveheted akármikor. Átalános tulajdonsága pedig a pénznek, hogy ez kézen jár, tehát nem lábon mint a többi állatok, azért nem állhat meg némelly ember körül. Nagyon könnyen is el lehet költeni, ha az ember a fogához nem veri, ha pedig oda veri, akkor az ember foga mindig többre fáj. — Aki pedig annyira elpazarolta gondatlanul mindenét, hogy egy krajcár sem maradt a zsebében, az az utcán ne mutassa magát, mert a kutya — megugatja---------A pénznek nemeit nem tudom pontosan megkülönböztetni, mert ollyan is lehet, minek én nem hallottam a nevét is, — hanem közönségesen az a legkülönösebb neme a pénznek, mellyet még akkor szoktak elkölteni, mikor — nincs, s ezt nevezik magyarul — adósságnak, németül Schuldlast azaz húzd halaszd a míg lehet. Illyen pénzem nekem is van hála isten! nem is tudom talán egész életemben elkölteni. A pénznek hazája az egész világ, azonban csak bizonyos helyeken találtatik, például a szegények kunyhójában hiában eresed, hol ha egy árva garas elmaradt a többitől s meghúzta is magát a ládafiában egy két napig, — de csak hamar fészkelődik, készülőben van a többi után, midőn aztán egy halomra összegyűl, látatlan helyekre letelepedik (ez ismeretes a heverő pénz neve alatt mit here pénznek is lehetne mondani) — különben gazda nélkül soha sincs, sőt néha nagy csordában őrizik is, (midőn t. i. valaki egész nap a pénzes ládáján üldögél.) A pénz használata — ha megálljunk ez igen érdekes. Pénzen meg lehet venni az egész világot, ha valakinek volna annyi, mennyit megér a világ, ezért mondják, hogy akinek pénze nincs, jó világa sincs. Minden dolgot ezzel fizetnek az emberek, az erényt rézpénzzel krajcárosokban, hogy csörögjön (ez az oka, hogy a templom ládájában legtöbb krajcár találtatik,) a gazságot ezüstben aranyban, illyenkor nem is olvassák a pénzt, csak zsacskóba köttetik vagy zsákba öntözik. Marháért pedig vagy ökörért a mai világba bankóval fizetünk, — csak az nem fizeti ki lopni akar, különben pénz kell mindenért, ingyen a Krisztus koporsóját sem őrzik. Ruha tisztesség, pénz emberség! — azaz ruháért adjuk oda a pénzt, pénzért pedig a tisztességet és becsületet, mihelyt megszorulunk— az emberség pedig úgy látszik ki maradt ma már a számításból egészen. Különben a kinek pénze van, mindene van, megveheti rajta a tudományt, az észt, jóllehet az észnek nincsen meghatározva tisztán a pénz értéke, mert némellykor azé jobban visszaadja a kamatot kinek kevesebb az esze. Megjegyzendő az is, hogy a restoratio idejében pénzen lehetett venni emberfejeket is, akinek egy kis ész is volt a fejében, azaz akinek pénz után volt az esze, az kétszer is eladhatta a fejét, — a lelkiismeretnek pedig máig is olcsó ára van. Hogy szive az embernek a pénzzel valami közel rokonságban állana — azt nem mondhatom, mert akinek legtöbb pénze van, úgy látszik az a legszivtelenebb, — annyi azonban igaz , hogy a vőlegény ott keresi a menyasszony szivét hol a pénze van, az érdempénzt is az embernek szive fölé szokták akasztani, azonban ha adják is szívesen vesszük kiz azt, különösen ha az embernek a kezébe akarják adni, tenyere már három nappal előbb viszketett. Azért a pénzzel legközelebbi viszonyban van a kivánság úgy annyira , hogy mentül több van valakinek annál többet kivárnia , hogy legyen, sok még a más világba is kiválnia elvinni belőle. Legmulatságosabb időtöltés is a pénz- olvasás. Ezt legjobban tudhatják azok a kivt jonok kik ma is megolvastak vagy tízezerét , ha t. i. a maguk pénze volt, mert a másét csak az szereti olvasgatni ki el is szokta költeni mint — magam ha jó módjával esik. A pénz csak úgy szereti gazdáját, ha a gazda is szereti et különben megboszulja magát, elszökik, — a mint tudjuk, hogy a rosz gazdánál a világért a pénz meg nem marad p. o. a ki jobban szereti a bort mint a pénzt, pénze hirtelen elmegy tőle egymás után, — innét van aztán, hogy néha kontóra is iszunk, ha történetből az emberrel az árát előre le nem tetetik.