Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-09-17 / 213. szám
Megjelenik , ünnep- s vas űrnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s estyéb műmellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. • Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. HÖLGYFUTÁR. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 313 Előfizetési díj: Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 fr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 70 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Szerda, sept. 17. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Félelem. Jaj istenem ! jaj istenem ! de félek! Baja történt,tegnap este az égnek . . . A kit illet rávigyázni nem tudott. S az égivről egy szép csillag lefutott, . . . Azt beszéli mindenik, ki ahhoz ért, Hogy a legszebb lyány hal meg illy csillagért. Jaj istenem! Jaj istenem! be félek! Hogy rózsámra szüksége lesz az égnek ! Tóth Kálmán: Magyar hölgycsarnok. Erzsébet. (Vége.) A korona Erzsébet kezeiben lévén, miután Győrvárát Cilléi Ulrik utalmára bizta, maga a koronával Pozsonyba távozott, hogy onnan — Ausztria közeléből — nézze a Magyarországon történendőket. Az Ulászlópártiak, a kik a csecsemő megkoronáztatását nem is sejték, június 29. Budára országgyűlést hirdettek, innen a már Eger városáig érkezett Ulászlót vnték, hogy mielőbb siessen. Ulászló , ki eljövetelével Erzsébet részéről sokakat magához vonzott, nem sokára Budára Rozgonyi Simon püspök által bevezettetett. A koronázásnak azonban el kellett maradnia, mert Széchy Dienes esztergomi érsek szinte Erzsébet mellett volt. De még meglepőbb volt a jelenet, midőn Visegrádon a koronaszekrényben a koronát nem találták. A gyanú Garára háromlott, kit csak a király mente meg a felbőszültek dühétől. Sikerült ezután a királynő mellől ótalomlevél küldése mellett Széchy Dienest is Budára csábítani, ki mindazáltal az ótalomlevél dacára is Gara Lászlóval együtt letartóztatott, és addig szabadon sem eresztettek, míg az érsek a koronázást, Gara pedig Ulászlónak a hűséget meg nem igére.Miután pedig arra, hogy a koronát Erzsébettől visszanyerhessék, semmi kilátásuk nem való, julius 17-én Ulászlót a sz. István tetemeiről levett arany koronával megkoronázták. Ugyanekkor ünnepélyes okmánynyal a csecsemő László koronáztatását érvénytelennek nyilváníták, egyszersmind azt is kijelenték, hogy ha az igazi szent korona vissza nem kerül, ezen másik szinte azon érvényességgel bírjon. Mindezeken fölül az Ulászlóval a követek által Lengyelországban kötött szerződés is megerősítetett. ") Azonban Erzsébet sem nézte ez eseményeket tétlenül. A főkapitányának kinevezett brandeisi Giskra Jánost cseh hadakkal ez országba küldé s velök a bányavárosokat és felső Magyarország nagy részét egész Kassáig megrakatta. Az erdélyi vajdához, ki, bizonytalan mi okból Ulászlóhoz látszatott hajlani, levelet irt, intvén benne az erdélyieket, hogy megemlékezvén az atyja Zsigmond, és férje Albert által nyert jótéteményekre, az imént megkoronázott királyim hűségében megmaradjanak. Ulászló azonban szinte mindenre el vala készülve, és először is Győrt, mellyet Ulrik védett, kivánta meghódítani. Ennek megvételére Hunyady Jánost küldötte Ulászló. A rövid ostromot siker követte. Győr elfoglaltatott, és egyszersmind az Erzsébethez menekülni akaró Ulrik is elfogatott, és Budára vitetett. Ulászló remélvén, hogy Ulrik közbejárása által az egyenetlenséget békés után is eligazíthatja, —ét kezesség mellett szabadon bocsátá. De Erzsébet terve mellett megmaradt, és minthogy pártjának erejét kevéssé, még több csehet hozott az országba, kiket, hogy fizethessen, rokonától, Frigyes császártól előbb a koronára, később Sopronyra és több magyar városra több ízben pénzt, összesen 26000 aranyat vett kölcsön. * 2) — Végre pedig, midőn magán evvel sem segíthetett, novemb. 24-én Ausztriát Albert hűsége alól fölmentvén, Frigyes kormánya alá bizta olly föltétel melett, hogy ez neki tanácscsal, segélylyel tartozzék, jegyajándéki jövedelmét rendesen fizesse, és fia részére — kit gyámsága alá bízott — évenként 5000 aranyat adózzék. 3) Az ekép szerzett pénzt Erzsébet hadgyűjtésre fordítá. A harc változó szerencsével folyt. A csehek Giskra vezérlete alatt az ország felső részét Kassáig elfoglalván, Ulászlónak Lengyelországgali öszszeköttetését megszakasztották. De Gara, noha eleinte Koroghy, Botos, Tamásy és más urakkal szövetkezve, Horvát és Tótország nagy részét meghóditó, később az Ulászlótól ellene küldött Hunyady János és Újlakitól Tolna megyében megveretett, és Siklóst, Simontornyát az egész alvidék-akol elveszte. Cillei Ulriknak azonban a szerencse kedvezett. Őt hadával Erzsébet Horvátországba küldötte, a hol is Cilley i- Iszonyuan pusztitott, és az Ulászlótól ellene küldött Bánfyt megverte és elfogta. Cikéivel ezután Ulászló békét kötött, és öt testvérével Frigyessel együtt hűségére fogadván, magyarországi birtokaiban megerősíté. Ez alatt azonban Hunyady Jánosnak a törökön vett fényes győzelmei Ulászlót méginkább fölbátoritották , miért is hadát Giskra ellen Kassa ostromára inditá. De innen Ulászló serege futni kényszeritetett, miért is hadának egy részével a bányavárosok felé indulva Rosnyót és Nagyszombatot elfoglalá. Giskra pedig, ahogy ezt megboszulja, az Ulászlópártiak javait kezdé pusztítani. Erzsébet, ki miután fiát Bécsben Frigyes császár gyámságára bizta, Pozsonyba ismét visszajött, most részint a közelgő ellenségtől megrettenve, részint a csehekbeni bizalmát is vesztve, (kik t. i. ez alatt Albert bajor fejedelmet királyukká kikiálták) Frigyes császárhoz folyamodott segélyért. Irt ekkor hadi segedelemért a bécsi városi hatósághoz, és ezek megígérték, hogy Pozsonyt — ha ostromoltatnék — védeni fogják, ezen kívül zsolddal általuk fizetendő ezer gyalog katonát, hadiszereket és minden polgárnak katonáskodhatási engedelmet adának . De Frigyes császár — saját ügyeivel is el lévén foglalva — tanácsosnak tartá már Erzsébet ügyét béke utján elintézni. Ez okból irt IV. Jenő pápához. Emlékezetbe hozta ennél a csecsemő László nagyatyjának Zsigmondinak az egyház irányában tett érdemeit, elmondá, mikép a csecsemőnek Magyar és Csehországhozi joga a szerződésekből világosan kitűnik, és ennélfogva, igaztalanságnak tartaná őt ezektől megfosztani. Menté azután magát, és cáfolá irigyeinek azon ellene koholt rágalmait, mintha csecsemő László már életben nem volna. Kére végre a pápát, hogy mindezen rágalmaknak hitelt ne adjon, mivel László él, és Bécsújhelyben növeltetik mind a két országnak szép reményére. A pápa a csecsemő László sorsáról szánakozással értesülvén, elhatárza Magyarországba Caesarini Julián bíbornokot küldeni, hogy az ott Erzsébetet Ulászlóval — 1) L. Kothaner Ilonának néhány év előtt Lipcsében kinyomt. kéziratát. 2) Kat. II. 253. Pray II. 313. 3) Kat. II. 260. ----------— % ’) Pray II. 316.