Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-09-17 / 213. szám

Megjelenik , ünnep- s va­­s űrnapot kivévén , min­dennap délután, divat­­k­é­p­e­k- s estyéb műme­l­­lékletekkel. Szerkesztőségi s­z­á­ll­á­s: hatvani utcai Hor­váth ház,második udvar,má­sodik emelet, hová a kéz­iratok utasítandók. • Kiadó hivatal: or­­szágút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. HÖLGYFUTÁR. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác­. 313 Előfizetési d­íj: Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 fr., évne­gyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz kül­déssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 70 kr. Egyes szám­ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogad­tatnak el és gyorsan közöl­­tetnek. Szerda, sept. 17. 1851. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Félelem. Jaj istenem ! jaj istenem ! de félek! Baja történt,tegnap este az égnek . . . A kit illet rávigyázni nem tudott. S az égivről egy szép csillag lefutott, . . . Azt beszéli mindenik, ki ahhoz ért, Hogy a legszebb lyány hal meg illy csillagért. Jaj istenem! Jaj istenem! be félek! Hogy rózsámra szüksége lesz az égnek ! Tóth Kálmán: Magyar hölgycsarnok. Erzsébet. (Vége.) A korona Erzsébet kezeiben lévén, miután Győrvárát Cilléi Ulrik utalmára bizta, maga a koronával Pozsonyba távo­zott, hogy onnan — Ausztria közeléből — nézze a Magyarországon történendőket. Az Ulászlópártiak, a kik a csecsemő megkoronáztatását nem is sejték, június 29. Budára országgyűlést hirdettek, innen a már Eger városáig érkezett Ulászlót vnték, hogy mielőbb siessen. Ulászló , ki eljövetelével Erzsébet ré­széről sokakat magához vonzott, nem so­kára Budára Rozgonyi Simon püspök által bevezettetett. A koronázásnak azonban el kellett maradnia, mert Széchy Dienes esz­tergomi érsek szinte Erzsébet mellett volt. De még meglepőbb volt a jelenet, midőn Visegrádon a koronaszekrényben a koronát nem találták. A gyanú Garára háromlott, kit csak a király mente meg a felbőszültek dühétől. Sikerült ezután a királynő mellől ótalomlevél küldése mellett Széchy Die­nest is Budára csábítani, ki mindazáltal az ótalomlevél dacára is Gara Lászlóval együtt letartóztatott, és addig szabadon sem e­­resztettek, míg az érsek a koronázást, Gara pedig Ulászlónak a hűséget meg nem igé­re.­­­­Miután pedig arra, hogy a koronát Erzsébettől visszanyerhessék, semmi kilá­tásuk nem való, julius 17-én Ulászlót a sz. István tetemeiről levett arany koronával megkoronázták. Ugyanekkor ünnepélyes okmánynyal a csecsemő László koronázta­­tását érvénytelennek nyilváníták, egyszer­smind azt is kijelenték, hogy ha az igazi szent korona vissza nem kerül, ezen másik szinte azon érvényességgel bírjon. Minde­zeken fölül az Ulászlóval a követek által Leng­yelországban kötött szerződés is meg­­erősítetett. ") Azonban Erzsébet sem nézte ez ese­ményeket tétlenül. A főkapitányának kine­vezett brandeisi Giskra Jánost cseh hadak­kal ez országba küldé s velök a bányavá­rosokat és felső Magyarország nagy részét egész Kassáig megrakatta. Az erdélyi vaj­dához, ki, bizonytalan mi okból Ulászlóhoz látszatott hajlani, levelet irt, intvén ben­ne az erdélyieket, hogy megemlékezvén az atyja Zsigmond, és férje Albert által nyert jótéteményekre, az imént megkoronázott királyim hűségében megmaradjanak. Ulászló azonban szinte mindenre el vala készülve, és először is Győrt, mellyet Ulrik védett, kivánta meghódítani. Ennek megvételére Hunyady Jánost küldötte U­­lászló. A rövid ostromot siker követte. Győr elfoglaltatott, és egyszersmind az Erzsé­bethez menekülni akaró Ulrik is elfogatott, és Budára vitetett. Ulászló remélvén, hogy Ulrik közbejárása által az egyenetlenséget békés után is eligazíthatja, —­ét kezesség mellett szabadon bocsátá. De Erzsébet terve mellett megma­radt, és minthogy pártjának erejét kevéssé, még több csehet hozott az országba, kiket, hogy fizethessen, rokonától, Frigyes csá­szártól előbb a koronára, később Soprony­­ra és több magyar városra több ízben pénzt, összesen 26000 aranyat vett kölcsön. * 2) — Végre pedig, midőn magán evvel sem se­gíthetett, novemb. 24-én Ausztriát Albert hűsége alól fölmentvén, Frigyes kormánya alá bizta olly föltétel melett, hogy ez neki tanácscsal, segélylyel tartozzék, jegyaján­­déki jövedelmét rendesen fizesse, és fia ré­szére — kit gyámsága alá bízott — éven­ként 5000 aranyat adózzék. 3) Az ekép szerzett pénzt Erzsébet had­­gyűjtésre fordítá. A harc változó szeren­csével folyt. A csehek Giskra vezérlete a­­latt az ország felső részét Kassáig elfog­lalván, Ulászlónak Lengyelországgali ösz­­szeköttetését megszakasztották. De Gara, noha eleinte Koroghy, Botos, Tamásy és más urakkal szövetkezve, Horvát és Tót­ország nagy részét meghóditó, később az Ulászlótól ellene küldött Hunyady János és Újlakitól Tolna megyében megveretett, és Siklóst, Simontornyát az egész alvidék-akol elveszte. Cillei Ulri­knak azonban a sze­­­­rencse kedvezett.­­ Őt hadával Erzsébet­­ Horvátországba küldötte, a hol is Cilley i- I­szonyuan pusztitott, és az Ulászlótól elle­ne küldött Bánfyt megverte és elfogta. Cik­­éivel ezután Ulászló békét kötött, és öt testvérével Frigyessel együtt hűségére fo­gadván, magyarországi birtokaiban mege­­rősíté. Ez alatt azonban Hunyady Jánosnak a törökön vett fényes győzelmei Ulászlót méginkább fölbátoritották , miért is hadát Giskra ellen Kassa ostromára inditá. De in­nen Ulászló serege futni kényszeritetett, miért is hadának egy részével a bányavá­rosok felé indulva Rosnyót és Nagyszom­batot elfoglalá. Giskra pedig, a­hogy ezt megboszulja, az Ulászlópártiak javait kez­­dé pusztítani. Erzsébet, ki miután fiát Bécsben Fri­gyes császár gyámságára bizta, Pozsonyba ismét visszajött, most részint a közelgő el­lenségtől megrettenve, részint a csehekbe­­ni bizalmát is vesztve, (kik t. i. ez alatt Al­bert bajor fejedelmet királyukká kikiálták) Frigyes császárhoz folyamodott segélyért. Irt ekkor hadi segedelemért a bécsi városi hatósághoz, és ezek megígérték, hogy Po­zsonyt — ha ostromoltatnék — védeni fog­ják, ezen kívül zsolddal általuk fizetendő ezer gyalog katonát, hadiszereket és min­den polgárnak katonáskodhatási engedel­­met adának . De Frigyes császár — saját ügyeivel is el lévén foglalva — tanácsos­nak tartá már Erzsébet ügyét béke utján elintézni. Ez okból irt IV. Jenő pápához. Emlékezet­be hozta ennél a csecsemő László nagyaty­jának Zsigmondin­ak az egyház irányában tett érdemeit, elmondá, mikép a csecsemő­nek Magyar és Csehországhozi joga a szer­ződésekből világosan kitűnik, és ennélfog­va, igaztalanságnak tartaná őt ezektől meg­fosztani. Menté azután magát, és cáfolá i­­rigyeinek azon ellene koholt rágalmait,­­ mintha csecsemő László már életben nem volna. Kére végre a pápát, hogy mindezen rágalmaknak hitelt ne adjon, mivel László él, és Bécsújhelyben növeltetik mind a két országnak szép reményére. A pápa a csecsemő László sorsáról szá­nakozással értesülvén, elhatárza Magyar­­országba Caesarini Julián bíbornokot kül­deni, hogy az ott Erzsébetet Ulászlóval — 1) L. Kothaner Ilonának néhány év előtt Lip­csében kinyomt. kéziratát. 2) Kat. II. 253. Pray II. 313. 3) Kat. II. 260. ----------— % ’) Pray II. 316.

Next