Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-09-26 / 221. szám

Megjelenik , ünnep- vasárnapot kivévén , mindennap délután ,divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. • • Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. 221 Előfizetési díj . Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr. , fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. ,0 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Péntek, sept. 26. 1851. ) Szép élet a falusi! (Kivonat egy megbukott bureaucrata memoirjeiből.) Március• napján odahagytam N . . t. Másfél évig gondolkodtam, mig elhatározhatom magamban, legyek é N . . . i lakos, vagy sem, míg végre a — — — megbukta által igenre kényszeritve, behajtattam más lovával a legdühösebb kolera, közepett azon laposságokkal környezett feneketlen sárra épitett háza mássá közé... mellyet nem tudom, kicsoda N . . . . névvel tisztelt meg. Egy évet szerencsésen kitartottam N . . . ban. A választottabb lények közé tartozhattam, mert bár bajom nekem is volt, de jelentékenyebb nyomokat egy sem hagyott egyéniségemen. Kétszer a vérhast szerencsésen kiállottam, a kolerában ugyan már kiterítettek, de ismét föltámadtam, a torokgyík is fojtogatott vagy 6 óráit, de erős természetem legyőzte, a nátha és hurut 12 hónap alatt, ritka kivétellel 3 hónapig szabadabb lélekzést engedett, a gyomorgörcsöm csak valami hetvenhatszor lehetett, fejgörcsöm kétszer volt, az is középszerű, mindössze csak valami hat órát feküdtem eszméletlenül. Megbuktam — a freskó megbuktatott — (hiven a természet után festeni frecskókat veszedelmes dolog) megbuktam után egy perc alatt elhatároztam, hogy nem lakom többet N . . .-ban, ha nincs tartós hivatal, legyen legalább tartós egészség! N . . .-ban pedig mindkettő örökös veszedelemben forgott. Hiába! N . . nem az én csillagom alatt teremtetett, nekem ott boldogulnom lehetetlen volt. Egy perc alatt elhatároztam magamban, hogy N . . .-t odahagyom, s falura megyek lakni. Aug. 1. napján nagyszámú ellenségeimtől elbúcsúzván, egy mindennemű bútorokkal megterhelt szekér tetejére feltolattam magamat, s a baloldalon lelógó lábakkal, ajkaim között egy Hortensia szivarral, kezemben Sepsy Károly regényképleteivel, úgy vonattam magamat Sz. . felé, mint hajdan Béla király titoknoka a marmarosi Suligulihoz. A csendes utazásnak talán az az egy jó oldala van, hogy az ember Sepsy Károly Regényképleteit háboríthatlanul olvashatja, és átadhatja magát azon költői ábrándoknak,mellyeket a Regényképletek olvasása okvetlenül előidéznek, kivált ha az olvasó lépést utazik asztalok, almáriomok és székek csúcsain. — Valahányszor kapatos emberrel találkoztam, mindannyiszor az asztal alá vontam magamat, meghagyva szekeresemnek, hogy ha kérdik, ki bútorát viszi, mondja : ,,Salamon zsidóét.“ A sorsnak azonban tetszett kapuiban Salamon zsidót is elébe hozni szekeresemnek, a rebuzeus nem győzött eléggé csudálkozni, hogy kívülez. . . még egy Salamon zsidó lakik és ő azt nem ismeri, és megemlíté, hogy mihelyest N A.-ből visszajön, azonnal beszél druszájával. A különben egy órai utat félnap alatt szerencsésen bevégeztük, s én derült kedélylyel, de borult hátgerinccel rohantam a kapuban reám várakozó atyaiság karjaiba. Kibontakozván a rokoni érzelem a peninek láncaiból, csakhamar az udvarra tántorogtam körültekinteni, a közepén lehettem, s épen a disznóól architektúráját csudáltam, amint egy párducszerü kutyaspecies nekem rontott, s épen ki akart kezdeni, ha véletlenül a kocsis által nem besavulroztatik, ki egy ostorral nehéz rohamában a kutyán kívül nekem ki is juttatott ütlegeiből. Mire a szobába halványan benyitottam, már akkor Bécsből került fehér kalapomban egy csodafejű mopszlikutya szunyadott, és menny álmaiban rugdalódzásaival, comfortabel kalapom socialis formáját ostromolta. Ez szomorú, gondolom magamban, s vigasztalásul ismét a Sepsy Károly regényképleteihez folyamodtam. Nem soká élvezhettem a képleteket, csakhamar rám recsentett a való. — Menjünk sógor ! nézzük meg a departementet hol lakni fogsz — szólt sógorom, s belémkapaszkodva, 21 öles tornácon keresztül az épület nyugati részébe vezetett. A szoba mintegy 2 □ öl lehetett 8 ablakkal, s egyetlen kis ajtóval, mellyben fejem bőrét prima vnrradára csaknem szemöldökig lenyúztam. Nagyobb világosság mint ezen szobában ott sem igen uralkodik , hol a lux perpetua otthonos. — Két ablak egy nagy tóra nyílt, hol szárnyas állatok tanyáztak nyaranta, s hová alkonyaikor az egész vadászközönség lesbe járt, s olly kegyetlen durrogtatásokat vittek végbe, hogy én három hónap alatt folytonosan az auszterlici ütközetben képzelem magamat. Négy ablakból trágya mont blancon szemlélhettem a nap költői lenyugodtát, mig végre két ablak egy folyosóra nyilt, mellyen egy inexpossible intézet állott közcélokra. — E költői magányt szántam lakodul sógor — itt háborithatlanul társaloghatsz Petrarkával, Hugo Grotiussal, Spinosával, és Sepsy Károlyival — itt örök világosság van, az eszes emberek pedig a világosságot szeretik. — Köszönöm sógor szives gondoskodásodat, itt úgy hiszem távol leendők az emberi zajtól, és három hónapi háború után, míg a lesbenjáró vadászok durrognak, nyugalomban élvezhetem a béke malasztjait. Itt úgy hiszem az epidémiáktól is assecurálva vagyok, s csupán az aggaszt, hogy ennyi ablak mellett, a rendkívüli légvonal alapján,egy pár mennykő minden nyáron meglátogathat, sőt agyon is püffenthet. — Attól mit se félj sógor — felséges conductor a trágya hegy — és a rucatenger — . Mi keveset beszéltünk, ha nem igyekeztünk eldöntő argumentumokat használni egymás ellenében. — Kedves sógor! ennél kellemetesebb lakást, és költőibb vidéket csak Görögországban kaphattál volna. Én csak két hétig laktam e regényes szobát, és 24 ódát írtam. Egy betűig elhittem amit beszélt, hiszen philosophiai doctor volt, a philosophiából pedig igen kevés szamárembernek adnak diplomát, s azokat is többnyire máshová teszik. —Még pár mondanivalóm van. Mielőtt lakodat elfoglalod, tudnod kell a házi szokást. Öt órakor reggel van a fölöstök. Tizenkét órakor délben az ebéd. Hat órakor este a vacsora, így csak ebédelni fogok, gondolom magamban, s egy keserves pillanatot vetettem a tucatóra. —Feleségeden kivül rendelkezésedre áll a hetes , siket ugyan , és nagy szamár, de igen becsületes ember, ha vannak, bátran rá bízhatod aranyaidat is. Egyetlen aranyom van, de az jó nagy — a 13 éves Aranka, azt ha akarná sem lophatná el, egyéb ingóságaim nincsenek, miért is sokkal jobban örültem volna, ha a hetes jó fülű, ügyes leendett, s a becsületesség helyett volt volna azután bárminő gazember. — Sógor te csakugyan különc vagy! Angliában az ilyen emberek reusíroznak, de Magyarországon minden különc megbukik. Az igazság némellykor még ha sógortól jó is elkeseríti az embert, komoly pil.