Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-02-21 / 42. szám
Budapest, 3-ik év 1-ső fele. Szombat, febr. 21-én, 1852 43. Megjelenik , ünnep- » vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek- s egyéb műi - mellékletekkel. Szerkesztőségi sirás : hatvani utcai Horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr. Hirdetése k soron Légvárak és való. VIII. Az üldözés. (Folytatás.) Halványi nagy lélekzetet von ezen biztosítás után, igen örült, hogy ezen szinte elkerülhetlenül szükséges tárgy meg van. — így hát nincsen semmi baj, mert pénzért az ember mindent kap. Ezen igazságra Eleonóra kisasszonynak nem volt semmi észrevétele, mert hiszen nem azon után volt ő maga is, hogy pénzéért férjet kapjon? — Hanem — folytatá Halványi nyájasan, miután édes Eleonórám egy kissé feledékeny, s könnyen megtörténhetnék, hogy majd pénzét azon állomáson , hol meg kell halniok, az asztalon, vagy akárhol elfelejti, azért igen jó volna, ha azt nékem átadná. Eleonóra kisasszony szótlan nézett Halványi szemeibe, ki olly esdő kifejezést kölcsönzött arcának, hogy az neki ellentmondani,nem tudott, s átadá tárcáját. — Legyen, — monda Eleonóra kisasszony, a tárcát átnyújtva Halványinak, — én ezt önnek hűségére bízom. — Önnek édes Eleonórám soha sem lesz oka megbánni azt, hogy olly teljes mértékben bírtam bizodalmát. Soha! — erősité Halványi. Ez alatt egy kis mezővárosba értek. A szán a vendégfogadóba betért. A szolga nagy nehezen előjött, hogy az érkezett vendégeket szobáikba vezesse. Eleonóra kisasszony egy szán fogatot látván meg az udvaron, örömmel jegyzi meg Halványinak, hogy nem csak ők járnak késő éjjel. Halványi ugyanekkor gondolá magában : Minden jól megy, a szán készen áll. Ez alatt a szolga gyertyával kezében őket a 6-dik szám alatti szobához vezeté, a kulcsot a zárlyukba alkalmazá, s az ajtót felnyitotta. Eleonóra kisasszony habozott, zavarodott arccal tekintvén Halványira. — Édes Eleonórám semmit sem nyugtalankodjék, én a 8-dik szám alatti szobában leszek. Nyugtatá meg Eleonóra kisaszszonyt a lovagias szellemű Halványi. — Tehát ön azon ur, kire ott . . l£dé a szolga kérdeni. — Igen én. Vága szavába Halványi, elhallgatást parancsolva annak boszos tekintetével. — Jó éjszakát édes Eleonórám ! majd reggel korán folytatni fogjuk utunkat. Szólott aztán Eleonóra kisasszonyhoz fordulva. — Én azt hittem, hogy . . kockáztató újra a kiváncsi szolga. — Ön azt hiszi, mit én mondok. Szólott , s vágott újra a szolga szemei közé Halványi. Jó éjszakát édesem! — Jó éjszakát! rebegő Eleonora kisasszony is, megszorítván Halványinak oda nyújtott jobbját. Aztán bement szobájába, s ott elzárkózott. Halványi a 8. számú szobába sietett. — Készen van már azon nő, ki rám várakozik ? — kérdezé a szolgától — Igen, felelt a szolga. — A szán az udvaron ugye előre várakozik ? — Igen. — Tehát hozza ön fel rögtön a számadást, azonnal tovább megyünk, — mondá Halványi. — Azon asszonyságnak ott azt tetszett mondani — kockáztat a harmad ízben a még kíváncsibb szolga. — Én annak azt mondtam, mi nekem tetszett, önnek is azt mondom, mi nekem tetszik, — szólott röviden és értelmesen Halványi. A szolga valamit dörmögve fogai között az eset megfoghatlansága körül, elment Halványi kívánságát teljesíteni, ki az azonnal belépett a szobába. A kis szobában Sidonia köpenyben jól felburkolva ült a kályha közelében és szunyadozott. A zajra, mellyet Halványi idéze elő, ülőhelyéből fölugrott. *— Te vagy Arthur ? látod, hogy vártalak. — Ne veszítsünk időt édesem, menjünk azonnal tovább. Menj édesem, ülj föl addig, mig én a számadást kiűzetem. Szólott Halványi Sidoniának. Sidonia engedelmeskedett, s mihelyt távozott, a szolga azonnal megjelent a számadással. . Halványi egy futó pillantást vetvén a számadásra, egy zöld bársony tárcából papirt nyújtott át a szolgának. — Ez legalább is, ha nem csalatkozom, százas — mondá, midőn a papirt átadása nélkül, hogy azt megnézné. — Ön csalatkozik, — szólott a szolga fejét csóválva, ez egy szerelmi levél. — A mennyköbe! Adja hát vissza, majd egy másikat adok — mondá, s a tárcából egy más papírt szintúgy, mint előbb, nyujta át a szolgának. — Úgy látszik — szólott a szolga fejét mindinkább csóválva, hogy önnek minden értéke szerelmi levelekből áll, azokért pedig mi jó szót sem adunk. — A mennykőbe kiált Halványi erősebben, mint előbb, nyugtalan mozdulatot téve. — Az furcsa volna,ha minden pénzem szerelmi levéllé változott volna át. A tárcát elkezdé kutatni, és roppant hahotában nyitott utat meglepetésének. — Fiú én azt hittem, hogy ez három ezer forint, pedig csak mind szerelmi levél. Hahaha! — Hahaha! - - nevetett a szolga is, s miután Halványi öt tulajdon pénzéből nagy nehezen kifizette. — Tegye ide csak azt a gyertyát az asztal közepére, adjon egy irónt. — Szólott Halványi a szolgának, az asztal mellé ülvén, hol aztán az egyik levélkének tiszta hátára irt. — Ezen tárcát ezen levélkével együtt — mondá a szolgának, miután az asztal mellül felkelt, a 6. sz. alatti nőnek holnap reggel át fogod adni. — Igenis — szólott nevetve a szolga. — Itt egy kis borra való, de hiba ne legyen ám, — kéré aztán azt Halványi elhagyva a szobát. — Bizhatik bennem nagyság, — feleli a szolga Halványit a szánhoz kisérve. — No ez roszul ütött ki, de Sidonia jelen van, s többé a bajon segíteni nem lehet, — gondolta magában Halványi, mialatt a szánra fölült. A kocsis egyet durrantott ostorával, s a lovak tovaragadtak a szánt. Eleonora kisasszonynak álma igen nyugtalan volt. Félig álomban, félig ébren azon eszmével volt elfoglalva, hogy ő szökevény, hogy a világ ítélete egész szigorúságával fogja sújtani, hogytalán magának Halványinak véleményében is sülyedett, miután annak kívánságát olly könnyen teljesítette. Majd bátyját látta megjelenni, s őt azért pirongatni, hogy elhagyta, majd meg magát látta annak lábaihoz vetni, s bocsánatot kérni attól, mintegy tévútra vezetett, s bűneit megbánt bűnös. E gondolatok majd egy, majd más alakban üldözők őt. Végre úgy tetszett neki, mintha csengetyük zörgését hallotta volna, melly rögtönként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Egy szinésznőhez. Sokat beszél felőled a világ, Sokat beszél felőled szivem is; Világ beszéde hányatott hajó, Szivem szava amin elindulok, — Hisz’ érzemények tengerén evez, S itt a halál is sokkal édesebb! Leírnám képed, ah de hasztalan ! Vaknak beszélnék a nap fényiről, — Ismerni kell, érezni tégedet! Te nap vagy a hölgy! a kebel világa Sugáraidból szízebb életet. Művészetednek titkát nincs ki tudná, Az ihletésnek jőnek percei, Honnan, miként ? nem tudja senk sem. De érez a szív és az ajk beszél. S az érzet, a hang sziveinkbe száll: Ha sírni fogsz, sírunk mi is veled, S ha ajkidon szelid mosoly lebeg, Keblünkre vonnánk széles e világot! Sokat beszél felőled a világ — Sokat beszél felőled szivem is ! Világ beszéde hányatott hajó, Szivem szava— megmentő csolnakod. Berec K.