Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)

1854-06-03 / 113. szám

arról, vájjon félelem nélkül foghat­ó e nő hódításához. Az éj valóban fekete volt s a csinos ifjú képtelen. Ítéletet hozni útitársnője fe­lől. Tüzértiszt lévén, s igen tapasztalt a taktikában, nem tett volna lépéseket e­­lőbbre, mig meg nem vizsgálta a tért, hol ütegeit fölállítsa. De ő már észre véve azt, hogy Báré asszony fiatal, szép s épen nem tartózkodó volt. Amint a kocsi elhagyá a Faubourgot, s a Puislaurentba vezető úton tova robo­gott, máris létesítni készült előbbi szán­­dékát. Eleinte szép szomszédnője nem volt jól betakarva, s új köpenyét a földre bo­csátó, hogy befedje vele lábait; aztán szám­talan kérdéseket intézett hozzá, s nem véve észre, hogy madame Baré helyett ő maga felelt azokra. Még alig haladtak egy órányira, midőn máris elmondó, hogy őt Labitte Ernőnek hivják, hogy Toulouseon garnisonban van, hogy e kis várost odahagyandja nemsoká­ra, s onnan az északi tartományokba uta­­zand. Végre az ügy mely Castresbe hiv­­ja őt, legfölebb csak egy óráig tarthatja fel, s ő másnap ismét visszatér Toulouseba. Minderről beszélt már, s útitársnője, ki eleinte igen tartózkodónak látszik, lassan kint több hanyagsággal fogadá el a tüzértiszt udvarlásait,azaz kevésbé ügyelt rájuk. A hideg idő hasonló alkalmaknál hi­­hetlen segélyül szolgál. Labitte Ernő igen egyszerűen hasz­nálta fel azt. — Istenem, madame, ön nem igen lát­szik szokva lenni az egyedülutazáshoz, mert lehetlen nagyobb gondatlansággal útnak indulni. Bocsássa meg e gyöngéd kimélytelenséget: mije sincs, mivel beföd­hetné a nyakát. Van néhány selyemkendőm, melyeket ihasom útitáskámba rakott . . . Engedje meg, hogy rendelkezésére lehes­senek . . . (Folytatása következik.) A—y. EB i r h ;i r a n í£. Budapest. — Az első lóverseny roppant közönség jelenlétében kedvező sikerrel, melyről még lesz alkalmunk szó­lam, ment véghez. Kormányzó urunk Ő cs. Fensége, Károly Ferdinánd Főherceg Ő Fensége, s az utóbbinak magas neje a küzdtéren jelenlenni méltóztattak. — R­é m y ur , mint értesülünk , nem fog a nemz.­színházhoz szerződtetni, s körünkbe jövetele mindössze is csak né­hány vendégszerepre szorítkozik. Legyen szabad e fölött őszinte örömünket nyilvá­nítanunk. — A műegylet részvényeseinek nagy gyűlése a múzeum termében tegnap­előtt megtartatott. Több üdvös , s a tár­sulat célját előmozdító határzat téteték. Igen kellemesen hatá meg a jelenvoltakat M­a­r­k­ó világhirü hazánkfiának azon köz­zétett ígérete, mely szerint egy műlap­nak rajzát ingyen fölajánlani sziveskedék, s a rajzért járandott dijt viszont egy de­rék műemlék állítására szentelé. — A holnapi búcsú a Margit­szige­ten — mint az előzményekből hisszük — igen népes leend. Vendégek ellátására legalább annyi előkészület tétetik , mint­ha Dunán a tenger, a várandó vendég­sereg pedig legalább is egy flotta lenne. — V­ásárunkra egy amerikai var­rógép-raktár is érkezett. E gépek , külö­nösen fehérneműk varrására annyira al­kalmasak , hogy a varrónőket komoly ve­szély fenyegeti.­­ A legkeresettebb vásári cik­ket , mint halljuk a vászon , s hasonló ké­pezi. Gratulálunk , mert ebből csak az a következtetés, hogy sok a készülő meny­asszony. — Hölgygyufák érkeztek Bécs­­ből, s kaphatók Horn urnái az ország­úton. E gyufák oly finom, kedves illattal bírnak , hogy mellettük a virágot veszte­ség nélkül mellőzhetni. — Egy p­e­s­t­i karmester nem rég a keletindiai társulat részéről levél utján fényes ígéretek mellett fölhivatok a kal­kuttai zenekarok igazgatását átvenni. Bár csak egy pár énekest is kérnének. — A fagylaltemésztés főváro­sunkban pár nap óta alább szállt, hanem bezzeg „ropog az ut“ a merre járunk az ellőtt — cseresnyemagoktól. A gyümölcs ezen fajának termése az idén igen korán­ra esett, tavaly csak jun. közepén jöttek az első szállítmányok. — Múlt hónapban az egészségi állapot a fővárosban kedvező volt. A még­is előjött gyengélkedések leginkább ifjú hölgyeknél nyilatkoztak, s a betegség fa­ja az volt, mit Cucor szerelemhidegnek nevez. — A volt füvész kertben, en­nek bérlője, a leleményességben kifogy­­hatlan Szekrényessi kördét (Ringelspiel) állíttat föl. A kertbe járó gyermekek leg­alább paprika Jancsi élcei helyett egy kis hasznos testmozgásban is részesülhetnek Vidék. — Szentesi levelezőnk Írja : országos eső esett, lesz búza, kenyér, a gyomor megkapja a magáét. Ez az itteni jelszó , — de hát a lélek, a szellem, mi e­­gyedül különböztet meg bennünket az ál­latoktól, mikor fog már táplálékot kap­ni? Nincs városunkban egyetlen olvasó egylet, nincs irodalomszeretet. Van ugyan kivétel egyesek részéről, nevöket is ki­írhatnám, de elpirulhatnának mint a szép leány, ki egy bálban egyedül lévén szép, mindenkitől csak magát hallja dicsértet­ni. Némi fogékonyság a művészet iránt a körünkben működő Láng Bódi derék szintársulatának pártolásában nyilatko­zik. *** — Szegedi J Mozaik. V. A szer­kesztőség vidéki levelezőinek rövidséget, ajánl. Nem nagy fáradságomba kerül kivána­­ta szerint tennem. Társasélet: nincs. Miveltség: alig van. Sétányon, hétköznap akár lóversenyt rendezzenek oly üres, vasár- és ünnepna­pon egy gombosta sem eshetnek a földre, oly teli. Irodalom : ezt kevesen ismerik azok közül, kik ismerhetnék ; kevesebben ve­szik termékeit azok közül, kik ismerik ; legkevesebben pártolják azok közül, kik termékeit élvezik. Latabár társasága mindent megtesz, hogy kiegyenlítse azon csorbát, melyet Het­ényiék a vidéki színészet hitelén itt ejtettek. Itt léte óta folyvást uj , s a legjobb íz­léssel választott darabokkal mulattatja a közönséget, mely csak lassan akar fel­üdülni az emlitettem hanyagság okozta részvétlenségből. F­elekiné törte meg a jeget e tekin­tetben, jutalom játékában (Lowoodi árva) különféle súlyú, és egynémely pántli­kás koszorút, kapott; a közönség szebb része (értem a nőket) annyira fellelkesült, hogy a keblekről letépett virágcsokrok­kal mutaták a derék művésznő iránti mél­­tánylatokat. Kezdő itt is mint mindenben , hol iro­dalom vagy közjóért kell tenni, a lelkes H­ó­d­y család leglelkesb tagja, szellemdús V­argánénk volt. — ő pendite meg el­ső a Garay Hangverseny alapeszméjét, a művésznőnek is ő áldozó első koszorúját az elismerésnek. — Ily nők előtt uraim ! le a kalappal! — Felek­iné egyetlen színpadi alak a maga nemében; játéka a Lowoodi árvában olyan volt, hogy a legszigorúbb műitész — a nagybátya arcképe előtti kissé túlsá­gos jajgatást kivéve — képtelen volna őt nem magasztalni. Felekiné a szívet veszi igénybe, a szívhez szól; a természet egyszerűsé­gének hű, és szabatos visszaadásában áll művészetének nagyszerűsége. Felekiné az ehhez nem szokott kö­zönségnek avatott színművésznőt muta­tott be magában Csercser Natália mindig szép, mindig kedves , öltözési modora a legvá­lasztékosabb. Benedek ha nem szenveleg, és Ber­zsenyi ha nem túloz igen jó színészek. A társaság többi tagja saját szakmá­jában egyenként és összesen dicséretet ér­demel , a legnagyobb elismerés természe­tesen az ügyes igazgatót Latabárt illeti. Az angol szókat jó lenne ha minden tag jól mondaná ki, vagy mindegyik úgy mint írva van; a Lowoodi árvában Ro­chester Lord nevét vagy négyfélekép hal­lottuk. Ha amoda fent nem eregetnék a nél­kül is a drámai tagokat országnak világ­nak, merném az illetőket F­e­r­e­k­i­n­é­r­e figyelmeztetni. . . K.n. — N.-V­á­r­ad m­á­j­u­s 31-én. Beléle­­tünk élénkülni kezd. Színészeink Gócs és Lackóéi igazgatósága alatt előadásaikat már megkezdették. Szép pártolásban ré­szesül e már kisebb igényeknek is alig megfelelő személyzet is. Hátha még a köz­kedvességben álló Komáromi, s mint hall­juk , Hidassi Priel Kornélia, továbbá kik­ről már oly sok szépet olvastunk, a t. Mátrai testvérpár megérkezik! — csak szűk ne legyen a „Rhédeikert“ben körül­fogott tér a számos látogató befogadásá­ra , mert itt jó társaság mindig szép pár­tolásnak örvendett. Egy bölcsőde felállítását érdemes vá­rosi főorvos Grosz Albert az aláírás útján igyekszik kivinni. E célra a kicsinosított „Rhédeikert“ben 10 okrajcár belépti dij mellett „tavaszünnepély“ rendeztetett, de a bekövetkezett eső miatt nem nagy sikerrel. Kitartást ajánlunk, s szerencsét kívánunk a derék főorvos úrnak ! — Erre szüksége van — probatum est. A „Zöldfa“ című vendéglős tegnap es­te nyita meg zölddel diszített nyári étte­remét , a derék debreceni zenetársulat Boka Károly vezérlete alatt nagyon szép csárdásokkal emelé az érdekes estét. — Boka Károly zenekarával a színpadon is szándékozik hangversenyeket adni. A­mit még mondani akarok, kívánatos hogy el ne hangozzék. Mert nem járatnak teszem a „zöldfá“hoz, hol fagylalda is van 462

Next