Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-02-21 / 42. szám
Budapest, 5-ik évi folyamat. 42. Kedd, február 21-én 1854. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet/művészet és divat köréből. Tulajdonos, és felelős szerkesztő: Nagy Ignác. Kiadó: Kozma Vazul. ^ Megjelenik, ünnep(vasárnapot kivévén, min p ^dennap délután divat-^ ( képek- s egyéb műmér-} › fékletekkel és raj-‹ Siókkal. › S Szerkesztőségi c ([szállás: újvilág utcai 14 } £ sz. ház első emelet, hová ([kéziratok utasitandók. y c Kindé-hivatal: s ‚ Előfizetési díj: · £ Postán: egész évre 16 ft. ? ([ félévre 9,, } ( évnegyedre 5 ,, ^ ^Budapesten -házhoz kül-‹ Sdéssel: egész évre 13 ft.c* ~ félévre . . 7 „ s £ évnegyedre 4 £ s l Hirdetések ^aldunasor, kegyesrendiek ^épületében levő nyomdáig £iroda, hová az előfizetésig c's hirdetési dijak küldendők, s ^soronkint 3 ezüst krajcárbért fogadtatnak el, és gyor-S S san közöltétnek. Hagyományok a magyar előkorból. „Oka pedig ezen írásomnak az , hogy mivel ab anno 1687 ... látom minden esztendőben . . . nál (uj) modi vagyon úgy hogy... nagyobb titulusokra vágyunk.. Apor metamorphosisaiból idéztük fennebbi szavakat. Hagyományaink előadása körül e megbecsülhetlen munkát használtuk túlnyomólag többi történészeink fölött kik különben is elszórt adatokat hagytak hátra. Kiadatlan s igen kevesektől ismert kézirat ez , írva Apatfi uralkodása vége felé ama „poszomántos“ világban, midőn új szokások léptek előtérbe, s szorították ki a régieket. De Apor még mindezeket ismerte, mert gyermekkorában még megvalnak. Aztán maga is egyik előbbkelő család tagja, a fejedelem és főurak körében élt, s a legtöbbről mint szemtanú beszél. Naivsággal legtöbbször részletekre is kiterjeszkedve, mindenek fölött pontosan és jellemzőleg mondja el élményeit. Úgy hiszem belátta, hogy mint hagyogatni kezdik , nemsokára végkép elhagyandják e szokásokat. Azóta több mint másfél század telt el. S már ma is egy megbecsülhetlen gyűjteményt bírunk. A népdalokat szorgalommal gyűjtjük, a népszokásokat híven feljegyezzük, s csak őseink szokásaival maradnánk ismeretlenek? Én úgy hiszem ez utóbbinak épen úgy meg van a haszna, mint a más kettőnek , mig a régi és „najmodi“ összehasonlítása tán tanulságos is lehet. I. Lakoma a fejedelemnél. Apor Péter gyermekkorában Teleki Mihály apródja (vagy mint maga nevezi, inasa) volt, s mint illyen urával részt vett a fejdelmi lakomákon. Mint szemtanú írja le. Ha nem volt is fényes mint a versailles-i udvaré, s olly kimért mintáz aranjuezi paradicsomban, de birt egy önálló fejdelmi udvar etiquettejével, fényével. „A fejedelem, — hagyjuk magát Aporte lakomát elbeszélni, hisz magában naiv előadásában végtelen sok élvezetet lelhetünk, — mikor ebédelt, vagy vacsoráit, tíz órakor felment a konyhamester, jelentvén , hogy kész az étel. A főpohárnok eljött a több pohárnokokkal, bőrrel borított szeletekben , meghámozva elhozták a fehér cipót, az asztalt azalatt megterítették , elsőben a hosszú asztalra környöskörül ezüst-, aranyfonállal varrott egy singnyi szélességű keskeny abroszt tettek, azon felül úgy terítették be tiszta fehér abroszszal az egész asztalt. Feladván a konyhán az étket ezüst tálakban , minden ételfogónak selyemmel varrott keszkenyűket adtak, azzal az étkes tálakat általkötötték, s úgy vitték kezökben. Az ételfogók előtt a konyhamester gyalog, a konyhamester előtt az asztalnak szerszámos paripára ülvén , hol záró toll forgósán , hol daru toll három szál lévén medálban foglalva a süvegben úgy vitte az étket, s mikor a fejedelem ebédlő palotájához értek, ott a grádicson leszállott a lóról, s gyalog úgy ment fel az ételfogókkal, s lerakatta az ételt, ott udvarolt, még vagy meleg étket, — a mint akkor nevezték, — vagy a derék fogást el kellett hozni, akkor térdet hajtva a fejedelemnek, az ételfogókkal lement a konyhára ismét paripára ülvén, úgy hozatta el a többi étkeket. Mikor már az étket elhozták, a fejedelem a fejedelemasszonynyal kijöttek az ebédlő palotába, — ha tanácsurak voltak a fejedelemmel, azok jöttek ki legelői, a fejedelem előtt jött a fő udvarmester, hoszszu ezüstös nádpálca lévén kezében, hoszszabb magánál, mellynek közepét fogta ,másnak senkinek is, se tanácsuraknak, se több úri embereknek ezüstös nádpálcája nem volt, sőt magának a fejedelemnek sem láttam, hanem csakugyan rövid nádpálcája volt, — az urak pedig két három helyen bogos nádpálcát viseltének) kijővén az urak rendben állottak , illyenkor a fejedelemnek zöld bársony nyusztos kozák süveg volt fején, gyakrabban mint ollyant viselt, ritkán hosszú süveget. Urak, nemesek is abban az időben, kivált hideg őszszel, egész télen, tavaszon is , míg ugyan jó meleg idő nem volt, mind kozák süveget viseltének, ki nyuszttal, nyeszttel, ki róka bőrrel. A fő pohárnok másodmagával nagy térdhajtással a fejedelem és fejedelemasszony előtt megállóit,egyiknek ezüst mosdó - medence, másiknak ezüst mosdó korsó, s szkofiummal varrott kendő lévén kezében, elsőben a fejedelem mosdott meg, azután a fejedelemasszony (azt itt láttam Teleki Mihály inasa lévén, mikor Zrinyi Ádám bejött vala a fejedelemhez Fogarasban, — másszor egy lengyel követ lővén a királytól,— egyszerre töltöttek mind a fejedelemnek mind azoknak kezekre vizet, s egyszerre törtötték meg kezöket a kendőhöz). Megmosdván a fejedelem, vagy pap, vagy arra tanított pohárnok inas az asztali áldást szép balkai elmondotta, addig a fejedelem a süveget levette fejéről, s kéziben tartotta, elvégezvén a benedictiót a fejedelem a süveget ismét feltette, ketten a fejedelem aszszonynyal egymás mellett leültek a fő helyre s enni kezdettek. Azután a fejedelem asztalára marasztott vendégeket a holmester leültette, de a hol a fejedelem ült, két felől az asztalnál ürességet hagytak mint egy két arasznyira, — azon alól a holmester is leülhetett, ha ott akart enni, — a többi meg nem marasztott urak, s fő emberek térdet hajtván a fejedelemnek s fejedelem asszonynak, távoztak. Mihelyt a fejedelem leült az asztalhoz , a fegyver hordozó inas — aranyos, köves hüvelyű kard, s fejedelmi buzogány lévén keresztül téve karján, — mind addig állott a fejedelem háta megett, míg asztaltól felkeltek, — mikor a sültet felhozták az asztalnok elébb a sült feldarabolására készített asztalon felbontotta, s tálba rakván úgy tette fel asztalra. Mikor innia kellett a fejedelemnek vagy fejedelemasszonynak a fő pohárnok elő hozta a bort, kéziben lévő ezüst tányérra kitöltött belőle egy keveset, azt elsőben a fejedelem szeme láttára megitta s azután úgy töltött ugyan ott a fejedelem előtt abból a bőrből vinya, mind a fejedelemnek mind a fejedelemasszonynak, s azt mind annyiszor kellett megkóstolnia a fő pohárnoknak, valahányszor a fejedelem ivott. A más asztalnál ülő vendégeknek a pohárnokok adtak fel bort. Kis konyhának hívták azt, hol fenn a fejedelem asszony házán belől arra betanitott udvari Frat főzött két, három tál étket a fejedelem számára, melly étkeket onnan hozták ki az asztalhoz. Asztalteli felkeléskor, újabban asztali áldás mondatott, ezután a tanács urak elől menvén, utálnokt a fejedelem a fejedelemasszony házába a fejedelem asszonynyal, onnan reverentiát tévén mindjárt kijöttek kiki szállására. Ha innya kezdett a fejedelem — a mit gyakran tett — senkinek nem lehetett magát excusálni, addig kellett innya míg kidőlt az asztaltól, — a fejedelem maga mindig egy veder bort megivott, még sem tántorodott soha is el,— csak letette fejéről a kozák bársony süveget, s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgött ki feje tetején a bor ereje, azután annál többet ivott. Tudom egyszer, fogarasi kapitány lévén idvezült atyám, én gyermek lévén ott voltam, az udvari német gyalogjait a fejedelemnek a fogarasi vár piacára rendbe állították s valahányszor a fejedelem uj pohárt köszöntött el — lőttek, — a katonáknak két bordó bort parancsolt adatni, kik is addig ittak míg egymásra dőltek a vár piacán. Láttam a fejedelmet a fejedelemasszonnyal táncolni is, az urak addig mind felállottak valamikor a fejedelem feléjök fordult, mind fejet hajtottak; igen kedves muzsikája volt a duda magyar módon, szép csendesen táncolt, lábait alig láthatta valaki tánc közben, — én illyen cifrán egyszer sem láttam ennél többször; a fejedelemasszony az udvartól adván ki két úri renden való fraját, — abban a lakadalomban tengerszin bársony köntösben, az akkori szokás szerént a mentéjén hátul leeresztett posztó lévén — lévén nyuszt béllelt a poszton, — a fejében akkor láttam hosszú nyusztos süvegen kö-