Hölgyfutár, 1856. január-június (7. évfolyam, 1-149. szám)
1856-06-03 / 126. szám
Budapest, Mk évi folyamat. _______ISO._________________Kedd, Junius 3-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,m minden nap délután , divatképek s egyéb mnümellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipót-utca 3-ik sz., 1-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 90 évnegyedre . . 5 „ Budapesten: házhozküldéssel egész évre...............13 frt. félévre ....................7 ., évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni mindennap délelőtt 9-től 1 óráig. Felelős szerkesztő s kiadó :TÓTH KÁLMÁN, soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Boldog éj. Nézd csak nézd, mily boldog élet! És körültünk menyi fény .... Nem ábránd most a boldogság, édes való a remény. Még a hold is milyen fényes . . . A földön árnyat se vet: Nagy örömünk mintha tudná Vidám arcai ránk nevet. Nézd leszállt hozzánk az égnek Valamennyi csillaga. S meghallik a szív verése Oly csöndes az éjszaka . . . Nyissuk fel az ablakot, — jer Élvezzük e szép időt, S beszélgessünk a jelenről, Átálmodva a jövőt. Szellővé vált már a jég is , Szárnyain hord illatot; Mit a szunyádé virágok Kebeléről ellopott. Érzed é, már itten röpkéd Fürteidnél kedvesem? Hallod , hozzánk beszélget? S azt susogja csöndesen: ,Legyen nekünk még ennél is Fényesebb az éjszaka . . . És örökké ránk ragyogjon Az ég minden csillaga“ ! Nyilas Santa AZ ÉN PALIM. Elbeszélés. Gajzage Salamontól. (Folytatás.) — Ön — Márta anya... e fajankó , higeszüi, kezeit ?! ah, ah, megbódulok! E Petky Tamás, egy ily dirfce római matróna kéz csókjait fogadja!? Tudja é ön Márta aszony, akarom mondani — Márta anyám, hogy a lókötő, ki a nagy kallói tömlőéből tízszer szökött meg, — az a Sobri, ki hetvenszer hullott le a bitófáról, becsületesebb egyéniség százszor — ezerszer milliomszor — mint Petky__ — Óh istenem ... istenem ... hüledezett Márta anya ez iszonyatoságokra, de hát mi közöm nekem lelkével?.. arról számoljon az istennek , nekem pedig csak a ruhák árával... — E fatuskó... ez „asinus in pelle leonis“ Petky, ki örökösen a szamarak padját melegité, kinek gyakorlatait én készítem, — hajlékonyság , macskatermészete által... utat nyitott magának a hozzá hasonló bigvelejil nagyokhoz , — kérkedik mint egy poletarius spanyol grand, füstöl, mint egy rongyos kémény, megismerni meglátni is szégyel... ah.. ah.. Petky, és Kugelfetter báró ... valóban: nobile par fratrum. .. de ön nem is figyeli szavaimat, — várjon hadd adjam felkosarát — mondja Lizának tisztelem... — Isten áldja Pál úr! legyen kissé több esze... Pál úr egyedül érezvén magát, egy szánakozó tekintetet vetett az öreg nő után, monda pediglen : több esze ! ? Szegény Márta ! Sajnállak , hogy ki vagy zárva az isteni múzsák köréből, igen ... jó szived van , de hiába! Kissé eszelős vagy!... íme,egy pár ember,kik közül egyik sem hitt társa józan eszében!.. Kik mégis úgy szerették egymást!.. Csodáljuk, ha Márta nem sokat tett föl kimondhatlan becséről azon valaminek, mit az ember tizennyolc évig tanul, s tizennyolc évi tanulmányozás után sem képesíti őt egyéb vagyonra, mint egy rakás adóság, és két durva foszlékony ing! Midőn ellenkezőleg Jóskája — hat évi gyakorlat után — már egy évvel ezelőtt kezdé ellátni kis háztartását mind azzal, mi egy egyszerű életet nyugodttá tehet... Más részről nem természetes, hogy Pál úr, ki csekélysé életfeladatul a célt kitűzni, hogy az ember csak ráfot, marokvasat, köszörüljön, kinél le nem tűntek még az álmok s remények, ki előtt beburkoltan, de hoszú láncolatban állottak a csalódások, ki még ifjú leven minden nélkülözés dacára megtartá életfugékonyságát, nem volt természetes, hogy hősünk tartá eszelősnek az öreg nőt, ki a tanulmányok becsét nem látszott elegendőleg méltánylani. Pálnak hízelgett azon öntudat, hogy ő komoly ember pedig éppen azért, mert minden erejét, anyagi előnyeit könyvekre forditá, azokban ölte el, — épen ezért nem volt e kényelmük napi szükségeiről soha nem gondolkodott, — azt hivé, megcáfolhatlan, s betű szerinti igaz rejlik a szoirás azon szavaiban : az ég ruházza a mezők liliomait, miként felejtkezhetnék meg az emberről! ? Miután Márta anya eltávozott, nagy gonddal rejtett Pál úr zsebébe egy néhány ív tiszta papírból öszevart könyvet, kopott kalapját kereste elő, s megelégedetten monda magában: — Most az egyetemi könyvtárba n. Márta anya hogy látogatását az előttünk baljóslatúlag bemutatott Petkynél megtevő, kifáradtan tért meg egyszerű laka felé, mely feküdt a Józsefváros egyik igénytelen utcájában. Valahányszor lakához közelgetett, meg nem állható, hogy istenhez egy hálaadó fohászt ne repítsen azon kegyelméért, hogy házát öreg napjaira úgy tekintheti, mint csendes, szivhez szóló örömei tanyáját. Megszokta mindenünnen haza kivánkozni, — úgy tekinté e súlyos lakbérrel ellátott lakot, mint melyet az ég neki paradicsomul teremtett, honnan kifoly , s hová visza foly minden óhajtása, s reménye, melyen kívül mindig nyitva marad, szive óhajtások után, birván abban egy szerető fiút, s egy kedves leányt. E lak felé közeledett most is egyenkint számlálta a házakat, mik még céljától messze tárták, ily öröm rakodtan nézte ablakait a távolból, mintha kétkednék, ha élvezhetendi e még a percet, mely kis szobája, s gyermekei közé juttatja!__ Oh ti dúsak, kik elé fejér karcsú oszlopok, szellős tornácok, hó fehér épületek intenek ! kiket megérkezvén , szolgák, alattvalók zsibongása rajong körül, — nem éreztetek e zajos meneteknél,... hogy sziveiteknek nincs betöltve minden üre! hogy e fény elvakit, de nem adhat meleget! ha csak a karcsú oszlopokon túl egyszerű de illatos terméből nem közeledik felétek — a szeretet!? Különben kihalt mellettetek az élet! s minden cifraság csak egy aranyos koporsó haszontalan máza! Horn csak Lizát találta a jó anya.