Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-07-25 / 171. szám
701 Mikor az apa már kipörlekedte magát, akkor az ifjú odalépett hozzá bátran. — Uram. Ha vétek a szerelem, akkor én vagyok a világ legvétkesebb embere, mert forróbb szerelem nem volt és nincs az enyémnél. Ön engem oly szavakkal illetett, melyekért mást földre tipornék, s ön iránt tisztelettel viseltetem. — Ön kitiltott engem a tanodából, s én csak egy esde szót sem ejtek újra a befogadtatásomért. Úgy is tudom hogy hiábavalóság volna. Ön egyelőre semmivé tette ez által jövömet, s én még sem átkozom meg önt. A mindenható Isten látja lelkemet, hogy ott nincsen gonoszság írva. Minden neheztelést, minden haragot önnek egy szava oltott el keblemben, s lehet hogy ezen szó boldogabbá tehet engem, mint mindketten hinnék. A remény szava volt ez, a hatalmas, a jó Isten áldja meg önt értte, uram. E szavakkal az ifjú ünnepélyesen megrázta a férfiú jobbját, s meghajolván, elhagyta a szobát. Ne higyje azt senki, hogy nincs oly huszonhárom éves ifjú, akinek férfiúi szilárd jelleme ne volna! A tanár bámulva nézett sokáig a távozó után. Nem értette mit jelentenek e szavak. (Folytatása következik.) H i r h a r a u g. Budapest. f Azon magas kegyelmi tény, mely legközelebb Császár Ő Felsége atyáskodó érzelmeinek egyik legnemesebb bizonysága, irodalmunknak is viszaadott egy tehetségdús egyént, ki sokoldalú irodalmi munkásságáról már régebben ismeretes vala. Ez Remellay Gusztáv, ki ezentúl egyedül irodalmi foglalkozásoknak fog élni. Jelenleg egy nagyobb történeti regényét „Hunyadit“ fogja sajtó alá adni. Lapunk is gyakran hozand tőle érdekes közleményeket. Azt szokták mondani: ha a vég jó, minden jó. Ha ez igaz, úgy az idei császárfürdői bálsaisonnak igen szépnek kellett lenni,amint valóban az is volt,) mert a közelebbi utósó bál oly pompás volt, hogy alig mernénk leírásához fogni. Nem csak mulatságnak, de látványnak is megjárta. Nem tudjuk Szekrényessit dicsérjük e meg először, vagy a jó zenét, vagy a mi legfőbb az elegáns közönséget. Szekrényessi a tánchelyiséget ezúttal jóval megnagyobbitatá, s ezáltal a közönség iránt a leglovagiabb figyelmet tanúsította; a zene igen jó volt, mert Bunkó húzta, s csárdásai, és a Bossányi által szerzett Veszekedő-quadrille szilaj kedvre gyúrták a táncolókat, úgy hogy ezúttal nem csak a csárdások, de a kedélyes polkamazurkák is ismételtettek. Végre igen szép és nagy közönség jelent meg, mely a tánctért egész elfoglalá a nélkül hogy tánc közben szorongás lett volna. A vidék igen szépen volt képviselve oly bájos hölgyek által mint Hertelendy Matild, Navoy Pepi, Zlinszki Fanny, s Prokopius kisaszonyok. E bál érdekét Aranyvári Emilia k. a. a bájos táncművésznő jelenléte is emeli. Ha a szerkesztői törléön túl nem félnénk, szeretnék még megdicsérni egy kedves bajai lányka eredeti magyar táncát. Bókot kellene még mondanunk az időnek is, mely ez este igen illedelmesen viselte magát, a legszebb nyári éj volt, minden híresség és szél nélkül. Figyelmeztetjük még szépeinket, hogy jövő hétfőn lesz a császárfürdői utósó mulatság, az „Annabál“, mely hasonló mulatsággal kecsegtet mindenkit. „Hiába Pest csak Pest, tagadhatatlan.“ -s Bernáth Gazsi barátunk azt mondá, hogy két író van, ki naptárt nem szerkeszt: egyik meghalt, másik még meg nem született. Elmondhatná ezt a színészekre is ilyforma változtatással : két színész van, ki színművet nem ír; egyik meghalt, a másik még nem született meg, így közelebb két fiatal színészünk lépett a színműlrás fáradalmas küzdterére: Szerdahelyi, kinek vígjátékét közelebb adni fogják, és ifj. Lendvai ki egy társadalmi drámát irt. Első művök lévén, irányában csupán kiváncsiak lehetünk , anyit azonban kimondhatunk, hogy ez irodalmi működés kedvező véleményt gerjeszt, a nemzeti színházi tagok magasabb műveltsége iránt. Az Anna vigalmak falragaszai lepik el az utcaszögleteket. Mindenfelé bál, reunio, tűzjáték, ünnepély s mind ezt oly hizott betűk hirdetik, mik az embert a legsietősebb útjában is megállítják. E mulatságok legszebbike mindenesetre a császárfürdői bál lesz, melyre szépeink (kiket tudniillik a B. füredi Annanap nem csábított el) tömegesen készülnek, kivált miután a tánctér már is jelentékenyen megnagyobbitatott; a legnépesebb pedig a pávaszigeti tűzijáték leend, hol Stuver ismeretes mesterkedéseit mindenki óhajtja látni. s Stuver tűzijátéka miatt a lövöldés Annabál egy nappal elhalasztatott. Sok is volna egy napra anyi mulatság, s a magyar ember azt tartja: „több nap, mint kolbász.“ A budai vízivárosi búcsú jövő vasárnap fog ünnepélyesen megtartatni. Ez alkalommal, délelőtti 10 órakor, a férfi dalárda egy vokalmisét fog előadni, melynek magánrészeit, derék tenoristánk Ellinger fogja énekelni. ■f „Tizenhét évvel, olyan sötét a sírok éje,“ ez jutott fájdalmasan eszünkbe, midőn hírül vevők, hogy legtiszteltebb ügyvédeink egyikének Zsivora György úrnak egyetlen leánya közelebb Gräcben meghalálozott. Tizenhét éves volt, s anyi külső és benső bájjal áldatott meg a természet és nevelés által, hogy halála nem csak az atyának elfelenhetlen vesztesége, hanem társas köreinknek is, melynek egyik előkelő virága leendett. Balassa hírneves orvosunk (kinek arcképét a Magyar néplap nemrégiben sikerült fametszetben hozá) közelebb Batisfalvi orvostudorral külföldre indul egy nagyobb műutazás végett. A német orvosok és természetbúvároknak Bécsben , September hóban tartandó gyűlésére orvosaink közül többen készülnek. Ugyanekkor egy kitűnő képtárlatot rendeznek, a birodalmi művészek legjelesebb festményeiből. E képtárlat egyik kiváló dísze Than Móric „Mohácsi csatája“ leend, melyről, mint lapunkat közelről érdeklő műről, már többször emlékezünk. • A fővárosi közönség nagy része még bizonyosan emlékezni fog a jeles Cuzentféle lovagtársulatra, s annak bájos hősnőjére Cuzent Paulinere, s igy sokakat érdekelhet a hir, hogy az ismertes lovardász Cuzent Pál közelebb Sz.-Péterváron meghalt. A párisi nekrológok az elhúnytnak nem csak lovaglási művészetét, hanem zenészed tehetségét is dicsérik; az elhúnyt nevezetesen kitünően játszott a zongorán, fuvolán és hegedűn, s egy vig dalművet szerzett. Bécsi rövid hírek. Még mindig sokat lehet hallani arról , mily fénynyel indul osztrák követ herceg Eszterházy Pál a moszkvai koronázási ünnepélyre. A pompás öltözékek, lovak és fogatokról nem győznek elég bámulatost beszélni. Meglehet, hogy mindebből sok nem igaz, hanem a herceg mesés gazdagsága mégis a nagyrészt hihetővé teszi. A moszkvaiak mindenesetre kiváncsiak lehetnek e hirhedett fényre. Fölmerülnek újra a hercegreli adomák. Egy időben például a hercegnek szokása volt, minden reggel egy egy kitűnő paripán kilovagolni, melyen ezüst patkók villogtak. Egy patkó szándékosan oly tágra volt verve , hogy annak el kellett veszni. Természetes, hogy igy a herceget reggelenkint egy egész sereg ember kiséré lovaglás közben, kik mind az ezüstpatkók műbarátai voltak. Egyszer meg Eszterházy herceg egyik nagyobb földbirtokossal vitázott, ki igen örömest beszélt juhnyájairól. — Harmincezer juh van ablaimban — mondá többször, oly hangon, mintha megvolna győződve, hogy a hercegnek nem lehet anyi — vannak önnek is nagy juhnyájai ? — Vannak, meglehetős számmal. — Hány darab lehet? — Azt pontosan nem tudom, de azt tudom, hogy 10,000 juhászra van szükségem. A földbirtokos minden kedvét elveszíté tovább is juhnyájairól beszélni. TÁRCA. Külföld. A Yorkbanehó 16-kán az ottani törvényszék előtt bizonyos Dove Vilmos ellen történt az eljárás, ki arról vádoltatik, hogy nejét mart. I-én strychninnel mérgezte meg. A vádlott, mintegy harminc éves férfi nyugodtan jelent meg a sorompók közt, s az egész eljárás alatt hidegvérűleg viselte magát. Vilmos 1852-ben lépett házasságra a megmérgezett Harriettel, azonban nem a legboldogabb életet élték együtt, mert a férj a mellett hogy az italt kimondhatlanul szerette, nejét ilyenkor nem csak bántó szavakkal, hanem tettleg is bántalmazta. Többek közt egy széket is vágott ittas állapotában a gyenge aszony fejéhez. Ezért mistres Jenkins, Dovené anyja elválást sürgetett, mibe azonban a férj sehogy sem akart beleegyezni, azt állítva, hogy neje úgy sem él már soká, és ő nem akar puszta elválást , hanem újra szándékozik megnősülni, s hogy e végből a szomszédban lakó özvegyet már ki is szemelte. Február 25-én fogott Dove ördögi mesterségéhez , midőn a gyógyszertárban bizonyos menyiségű strichnint vásárolt. Hogy házában mérget tart, nem titkolta, sőt többek előtt azt erősítette, mely szerint ezzel kutyákat és macskákat szándékozik kivégezni. S ez nem volt elég, hanem hogy magától minden gyanút elhárítson, nejének is megmutatta a mérget, hogy vigyázzon és ahhoz ne nyúljon, s azután egy nyílt szekrénybe helyezte. Ezen időben voltak épen teli az angol lapok a Palmer Vilmos által hasonlag strychninnel kivégzett Cook halálával. Jó alkalomnak találta ezt Dove egy és más helyen kérdezősködni, miképen lehet van