Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-07-25 / 171. szám

701 Mikor az apa már kipörlekedte magát, akkor az ifjú odalépett­­ hozzá bátran. — Uram. Ha vétek a szerelem, akkor én vagyok a világ legvét­­kesebb embere, mert forróbb szerelem nem volt és nincs az enyémnél. Ön engem oly szavakkal illetett, melyekért mást földre tipornék, s ön iránt tisztelettel viseltetem. — Ön kitiltott engem a tanodából, s én csak egy esde szót sem ejtek újra a befogadtatásomért. Úgy is tudom hogy hiába­valóság volna. Ön egyelőre semmivé tette ez által jövömet, s én még sem átkozom meg önt. A mindenható Isten látja lelkemet, hogy ott nincsen gonoszság írva. Minden neheztelést, minden haragot önnek egy szava oltott el keblemben, s lehet hogy ezen szó boldogabbá tehet engem, mint mindketten hinnék. A remény szava volt ez, a hatalmas, a jó Isten­ áldja meg önt értte, uram. E szavakkal az ifjú ünnepélyesen megrázta a férfiú jobbját, s meghajolván, elhagyta a szobát. Ne higyje azt senki, hogy nincs oly huszonhárom éves ifjú, a­ki­nek férfiúi szilárd jelleme ne volna! A tanár bámulva nézett sokáig a távozó után. Nem értette mit je­lentenek e szavak. (Folytatása következik.) H i r h a r a u g. Budapest. f Azon magas kegyelmi tény, mely legközelebb Császár Ő Felsége atyás­kodó érzelmeinek egyik legnemesebb bizony­sága, irodalmunknak is viszaadott egy tehetség­dús egyént, ki sokoldalú irodalmi munkássá­gáról már régebben ismeretes vala. Ez R­e­­mellay G­u­s­z­t­á­v, ki ezentúl egyedül iro­dalmi foglalkozásoknak fog élni. Jelenleg egy nagyobb történeti regényét „Hunyadit“ fogja sajtó alá adni. Lapunk is gyakran hozand tőle érdekes közleményeket.­­ Azt szokták mondani: ha a vég jó, minden jó. Ha ez igaz, úgy az idei császár­­fürdői bálsaisonnak igen szépnek kellett lenni,­­a­mint valóban az is volt,) mert a közelebbi utósó bál oly pompás volt, hogy alig mernénk leírásához fogni. Nem csak mulatságnak, de látványnak is megjárta. Nem tudjuk Szekré­­n­y­e­s­s­i­t dicsérjük e meg először, vagy a jó zenét, vagy a mi legfőbb az elegáns közönsé­get. Szekrényessi a tánchelyiséget ezúttal jóval megnagyobbitatá, s ezáltal a közönség iránt a leglovagiabb figyelmet tanúsította; a zene igen jó volt, mert Bunkó húzta, s csárdásai, és a Bossányi által szerzett Veszekedő-quadrille szilaj kedvre gyúrták a táncolókat, úgy hogy ezúttal nem csak a csárdások, de a kedélyes polkamazurkák is ismételtettek. Végre igen szép és nagy közönség jelent meg, mely a tánc­tért egész elfoglalá a nélkül hogy tánc közben szorongás lett volna. A vidék igen szépen volt képviselve oly bájos hölgyek által mint Her­­telendy Matild, Navoy Pepi, Zlinsz­­ki Fanny, s Prokopius kisaszonyok. E bál érdekét Aranyvári Emilia k. a. a bájos táncművésznő jelenléte is emeli. Ha a szerkesztői törléön túl nem félnénk, szeretnék még megdicsérni egy kedves bajai lányka ere­deti magyar táncát. Bókot kellene még mon­danunk az időnek is, mely ez este igen il­ledelmesen viselte magát, a legszebb nyári éj volt, minden híresség és szél nélkül. Figyel­meztetjük még szépeinket, hogy jövő hétfőn lesz a császárfürdői utósó mulatság, az „Anna­­bál“, mely hasonló mulatsággal kecsegtet min­denkit. „Hiába Pest csak Pest, tagadhatatlan.“ -s Bernáth Gazsi barátunk azt mondá, hogy két író van, ki naptárt nem szerkeszt: egyik meghalt, másik még meg nem született. Elmondhatná ezt a színészekre is ilyforma vál­toztatással : két színész van, ki színművet nem ír; egyik meghalt, a másik még nem szüle­tett meg, így közelebb két fiatal színészünk lépett a színműlrás fáradalmas küzdterére: Szer­dahelyi, kinek vígjátékét közelebb adni fogják, és ifj. Lendvai ki egy társadalmi drámát irt. Első művök lévén, irányában csupán kiván­csiak lehetünk , anyit azonban kimondhatunk, hogy ez irodalmi működés kedvező véleményt gerjeszt, a nemzeti színházi tagok magasabb műveltsége iránt.­­ Az Anna vigalmak falragaszai le­pik el az utcaszögleteket. Mindenfelé bál, reu­­nio, tűzjáték, ünnepély s mind ezt oly hizott betűk hirdetik, mik az embert a legsietősebb útjában is megállítják. E mulatságok legszeb­­bike mindenesetre a császárfürdői bál lesz, melyre szépeink (kiket tudniillik a B. füredi Annanap nem csábított el) tömegesen készülnek, kivált miután a tánctér már is jelentékenyen megnagyobbitatott; a legnépesebb pedig a pá­vaszigeti tűzijáték leend, hol Stuver ismeretes mesterkedéseit mindenki óhajtja látni. s Stuver tűzijátéka miatt a lövöldés Annabál egy nappal elhalasztatott. Sok is volna egy napra anyi mulatság, s a magyar ember azt tartja: „több nap, mint kolbász.“­­ A budai vízivárosi búcsú jövő va­sárnap fog ünnepélyesen megtartatni. Ez alka­lommal, délelőtti 10 órakor, a férfi dalárda egy vokalmisét fog előadni, melynek magánrészeit, derék tenoristánk Ellinger fogja énekelni. ■f „Tizenhét évvel, olyan sötét a sírok éje,“ ez jutott fájdalmasan eszünkbe, mi­dőn hírül vevők, hogy legtiszteltebb ügyvéde­ink egyikének Zsivora György úrnak egyetlen leánya közelebb Gräcben meghalálo­­zott. Tizenhét éves volt, s anyi külső és benső bájjal áldatott meg a természet és nevelés által, hogy halála nem csak az atyának elfelenhetlen vesztesége, hanem társas köreinknek is, mely­nek egyik előkelő virága leendett.­­ Balassa hírneves orvosunk (kinek arcképét a Magyar néplap nem­régiben sike­rült fametszetben hozá) közelebb Batisfalvi or­vostudorral külföldre indul egy nagyobb mű­­utazás végett.­­ A német orvosok és természetbú­vároknak Bécsben , September hóban tartandó gyűlésére orvosaink közül többen készülnek. Ugyanekkor egy kitűnő képtárlatot rendeznek, a birodalmi művészek legjelesebb festményei­ből. E képtárlat egyik kiváló dísze Than Mó­ric „Mohácsi csatája“ leend, melyről, mint lapunkat közelről érdeklő műről, már többször emlékezünk. •­ A fővárosi közönség nagy része még bizonyosan emlékezni fog a jeles Cuzentféle lovagtársulatra, s annak bájos hősnőjére Cu­­zent Paulinere, s igy sokakat érdekelhet a hir, hogy az ismertes lovardász Cuzent Pál köze­lebb Sz.-Péterváron meghalt. A párisi nekro­lógok az elhúnytnak nem csak lovaglási művé­szetét, hanem zenészed tehetségét is dicsérik; az elhúnyt nevezetesen kitünően játszott a zon­gorán, fuvolán és hegedűn, s egy vig dalművet szerzett. Bécsi rövid hírek.­ ­ Még mindig sokat lehet hallani ar­ról , mily fénynyel indul osztrák követ her­ceg Eszterházy Pál a moszkvai koroná­zási ünnepélyre. A pompás öltözékek, lovak és fogatokról nem győznek elég bámulatost beszélni. Megle­het, hogy mindebből sok nem igaz, hanem a herceg mesés gazdagsága még­is a nagyrészt hihetővé teszi. A moszkvaiak mindenesetre kiváncsiak lehetnek e hirhedett fényre. Fölmerülnek újra a hercegreli adomák. Egy időben például a hercegnek szokása volt, minden reggel egy egy kitűnő paripán ki­lovagolni, melyen ezüst patkók villogtak. Egy patkó szándékosan oly tágra volt verve , hogy annak el kellett veszni. Természetes, hogy igy a herceget reggelenkint egy egész sereg ember kiséré lovaglás közben, kik mind az ezüstpat­kók műbarátai voltak. Egyszer meg Eszterházy herceg egyik nagyobb földbirtokossal vitázott, ki igen örö­mest beszélt juhnyájairól. — Harmincezer juh van ablaimban — mondá többször, oly hangon, mintha meg­volna győződve, hogy a hercegnek nem lehet anyi — vannak önnek is nagy juhnyájai ? — Vannak, meglehetős számmal. — Hány darab lehet? — Azt pontosan nem tudom, de azt tu­dom, hogy 10,000 juhászra van szükségem. A földbirtokos minden kedvét elveszíté tovább is juhnyájairól beszélni. T­ÁRCA. Külföld. A Yorkbanehó 16-kán az ottani tör­vényszék előtt bizonyos Dove Vilmos ellen tör­tént az eljárás, ki arról vádoltatik, hogy nejét mart. I-én strychninnel mérgezte meg. A vádlott, mintegy harminc éves férfi nyu­­godtan jelent meg a sorompók közt, s az egész eljárás alatt hidegvérűleg viselte magát. Vilmos 1852-ben lépett házasságra a meg­mérgezett Harriettel, azonban nem a legboldo­gabb életet élték együtt, mert a férj a mellett hogy az italt kimondhatlanul szerette, nejét ilyenkor nem csak bántó szavakkal, hanem tett­­leg is bántalmazta. Többek közt egy széket is vágott ittas állapotában a gyenge aszony fe­jéhez. Ezért mistres Jenkins, Dovené anyja el­válást sürgetett, mibe azonban a férj sehogy sem akart beleegyezni, azt állítva, hogy neje úgy sem él már soká, és ő nem akar puszta el­válást , hanem újra szándékozik megnősülni, s hogy e végből a szomszédban lakó özvegyet már ki is szemelte. Február 25-én fogott Dove ördögi mester­ségéhez , midőn a gyógyszertárban bizonyos menyiségű strichnint vásárolt. Hogy házában mérget tart, nem titkolta, sőt többek előtt azt erősítette, mely szerint ez­zel kutyákat és macskákat szándékozik kivé­gezni. S ez nem volt elég, hanem hogy magá­tól minden gyanút elhárítson, nejének is meg­mutatta a mérget, hogy vigyázzon és ahhoz ne nyúljon, s azután egy nyílt szekrénybe helyezte. Ezen időben voltak épen teli az angol la­pok a Palmer Vilmos által hasonlag strychnin­nel kivégzett Cook halálával. Jó alkalomnak találta ezt Dove egy és más helyen kérdezősködni, miképen lehet va­n

Next