Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-23 / 219. szám

— Az is maghalt. — Míg a brüsszeli kereskedő azon külö­nös istencsapásán csodálkoznék , hogy minden párisi ismerőse meghalt, addig társa a sült kap­­pant végkép fölemésztette. — Mit is méltóztatott kérdeni? — szólt ezután udvariasan fordulva a kereskedőhöz. — Hogy mit csinál Montmac bankár ba­rátom ? — Épen két hete vezette harmadik nejét oltárhoz.­­ — Es Ponsard ? — Cognacot ,gyárt Phampigneben és drá­mákat Párisban. Üzlete nagyon virágzó. — De Pipin ? — Még csak három nappal elébb voltam­ nyolcadik gyermeke keresztelésénél komája. — Csak az imént mondá, hogy mindezen ismerőseim meghaltak. — Igaza van önnek. — Megbocsásson, de ön előttem talány kezd lennii. — Pedig a dolog nagyon egyszerű. Midőn ebédelek , akkor meghalt számomra az egész v­i­lág! — Ön roppant tréfás ember, véghetlen megnyerő tetszésemet Nem fogja indiscretiónak tartani, ha kiléte után tudakozom. — Mint látja monsieur, én egyszerű utaz­gató fráter vagyok. Különben a privatizálás a foglalatosságom. És ön ? — Nevem­ Jaques Conilteur; állásom az, mi egy brüsszeli nagykereskedőé lehet. — E tiszteletreméltó állást már rég kiol­­vasom­ önnek egész lényéből. — Ön hizeleg. Engedje , hogy kezét ba­rátságom jeléül megszoríthassam. — Ez nagy megtiszteltetés rám nézve. Következtek a kölcsönös hajlongások. A pályaőr csengetyűje harmadszor szólalt meg. Az utasok felszöktek vagonjukba. — Kockáztathatok önhöz egy kérdést? szólal meg ott ismét a kereskedő. — Kötelességemnek tartom válaszolni reá. — Jó, ön nagyon is szives. Nem volna ön­nek kedve kereskedésembe állatai ? — S miért ne! De mily minőségben ? — Legyen ön cominis voyageur­, tudni­illik oly ügynököm , kinek minden kötelessége, csak éjjel nappal utazni. — Remek gondolat! S mi lenne a fize­tésem ? — No, adok . . . ugyan mennyit is? . . . adok 800 frankot évenkint! Ez sok ! — Megbocsáson ön, de enyiért nem állha­tok kereskedésébe. — S ugyan miért nem ? kérdi a kereskedő már ekkor haragosan. — Mert mostani állásomból évenkint 00- egész 100,000 frankot húzok. — S ugyan mi ön ? — Olyan ember, ki a papírt firkálása ál­tal hasznavehetlenné teszi. — De a neve ? a neve ?! — Nevem Dumas Sándor, az idő­sebb. S ezzel a kereskedő felhagyott azzal, hogy a nagy regényírót kereskedése számára cotti­­misnak megnyerhesse. Nemzed színház.­ ­ S­e­p­t. 12-én : Szentpéteri Zsigmond ja­vára : először, Nagy Lajos és kora, dráma — Hegedűs Lajostól. A drámabíráló választmány, minden áron érdemet akar szerezni arra, hogy való­ban drámaelfogadó választmánynak te­­­kintessék. Ismét egy eredeti művet fogadott el nagy­lelkűen , mely a birálat itélőszéke előtt meg nem állhat. E dráma Nagy Lajos halálától a Durazzói Károly megöletéséig folyó eseményeket tük­rözi visza, homályos művészietlen szakadozott­­ságban, melyben drámai szerkezetnek, jelle­meknek, alakoknak alig van nyoma, mely csu­pán a hazafias kifejezések pengetése végett látszik írva lenni. Két esemény foly itt egymás mellett oly gyönge öszefüggésben, mely a drámai egysé­get, kerekdedséget csaknem tönkre teszi. Egyik Mária királynő sorsa, másik Lac­­kovics Mihály családi szomorú históriája. Ez a Lackovics István , hogy megmutassa hűségét a királynőhöz, lefejezteti fiát egy gyönge lépésé­ért, a­nélkül, hogy tettét megfontolná, vagy a vá­dat vizsgálat alá venné. Ily bizarr egyéniség in­kább az őrültek házába való , mint tragikai hősnek. Jellemekről itt alig lehet szó. Csak egy példát idézünk. Erzsébet királynő — hevében — árulással vádolja az öreg Lackovicsot, de alig hangzik el szava, már ismét a legjobb ke­zesnek vallja őt maga magáért. Hasonló követ­kezetességet fejtenek ki a magyar urak is. A történeti tények , Forgács Balázs véres tette, Erzsébet lemondása, itt nem csak drámai ­kig, de sehogy sincsennek indokolva. Futó ké­pek, mik azonban még­is unalmasok, unalma­sak pedig a bombastikus bő­beszédűségek, s a dologra nem tartozó cifra szónoklatok miatt Vannak jelenetek , hol egyéb esemény nem történik, mint hogy egyik kacagányos hős kardot köt, vagy süveg helyett sisakot cserél. Drámai küzdelmek s drámai kifejlődés — mely a szíveket érdekelje — nem fordulnak elő. Hanem e helyett találkozunk minden nyo­mon a hatás — vadászat minden színpadi esz­közével , a hazafias phrasisoktól kezdve — a melodrámai tablotukig. Valóban igen szegénynek kell képzelni Nagy Lajos korát annak, ki azt e drámából ítéli meg. Azon kort, melyet költők és történészek egyképen dicsőknek. Igen; csak hogy e kor hősei a hazaszeretetet tetteikkel tanúsiták a tör­ténetben ; m­ig a drámában e szent szót pusztán ajkaikon pöngeték. Nagy Lajos (Egressy) festői alak volt, a­mi különben — miután csak a külsőről szólunk — kizárólag a színművész érdeme. Csak az a kár, hogy a magyarok királya ezúttal igen magyartalan hangkiejtéssel beszélt. A szereplők igyekeztek szerepüket ki­emelni, hanem anyag nélkül bajos dolog — teremteni. Közönség nagy volt, mely a jutalmazott Szentpéterit — ez érdemekben megőszült vete­rán művészünket — zajos tapsokkal és koszo­rúkkal fogadá. Nyílt posta. H. J. urnák, Harsányba. E figyeletes küldeményét a kerepes-utcai aggastyánnak átad­tuk ; azt izeni, hogy „fizesse meg az Isten!“ R. Lajos úrnak. A „Színházi naptár­ra nézve már nyilatkoztunk — legyen ön nyu­godt, pár hét alatt minden renden lesz. Kérjük évnegye­des­t. előfize­tőinket, hogy előfizetéseiket mie­lőbb szíveskedjenek megújítani, nehogy példányaink nyomása iránt nem tudván magunkat tájékozni, mint a múlt évnegyedben is, töb­beknek csak hiányos példányokkal szolgálhassunk. Megrendelhető a ..Hölgyhilar** mellett megjelent :Vörösm­art­y Mihály, Petőfi Sándor, Garay János,­­Nagy Ignác, Jókainé , Lonovits-Itollosy Kor­nélia, Lendvai-I­atkóciné, Komlóssy Ida. Gróf Itác­iy Gedeon, Szigligeti . Szegré Alajos , báró Slodnianszky Frigyes, Vas Gereben,­Szigeti. Vaditai Károly, Feleki Miklós, I­endvai, Szentpé­­teri, Egressy Gábor, Tóth József, Füredi. Szerdahelyi Kálmán, Héth­y és ifj. I.Budvai Márton arcképeivel. A Barabás által rajzolt, s élethű arcképekhez életirási szöveg, s az illető íróknak egy egy szebb műve van, csatolva, míg az egészet igen csinos kötés egyesíti. Ennélfogva ez arcképalbumot mind diszasztalra , mind ünnepi, vagy más ajándékul fö­­löttéb ajánlhatjuk. Tiafc. Különös előny a megrendelőkre, hogy ezen arcképalbum m­ár megjelenvén, a dij bekül­dése után keresztkötés alatt rögtön megldird­elik. Ara, megküldéssel: 3 Irt., mely öszveg az alább irt lap szerkesztőségéhez intézendő. Pest, augustus 25. 1856. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye-PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, KONYETEM-UTCA. TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2­­87 Mai számunkhoz „Délibáb/'1' előfizetési felhívása van mellékelve. 892 MA ADATIK Bérlet 147-dik szám. TROUBADOUR. Opera 4 felvonásban. Irta Cammernao Salvator. Olaszból fordította Nádaskay Lajos. Zenéjét szerzette Verdi. Az új díszítményeket festette Montini. — Az új jel­mezek Papp József főszabó felügyelete alatt ké­szültek. Személyek: Lima gróf — — Füredi. Leonora — — Kaiser­ Ernstué. Azucena cigányad­­— Ellingerné assz. Manrico — — Ellinger. Ferrando — — Köszeghy. Lies. Leonora barátnéja — Korcsek Leopold Baiz — — — Bratka. Egy cigány — Virág. Hírnök — — — Udvarhelyi S. Leonora barátnő. A gróf kísérete. Fegyveresek. Katonák. Cigányok. Cigánynők. Történik: részint Biskajában , részint Arragoniá­­ban. Idő: XV-dik század eleje. Kezdete: 7 órakor vége, 11 után.

Next