Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-10-16 / 239. szám
az ember valódi célja az lenne, hogy megfizessék, vagy megültessék. Beléptünk az izzasztó szobába. Itt oly sűrű volt a gőz, két lépésnyinél messzebbre nem láthattam. Szemeimet behunyva, vezetőim izgalmára biztam magamat, kik övemet leszedték, talpaimat lecsatolták , s félig öntudatlanul egy a szoba közepén levő asztalon kinyújtottak. Néhány pillanat múlva azonban, e pokoli bőséget is megszokni kezdettem. Azon percet, melyben erőm viszatért, használni óhajtva, körültekintettem. Lassan kint tájékozhattam magam. Egy négyszögű teremben voltam , melynek falait embermagasságra különféle színű márvány képezte. Négy nyílt csapból folytonosan forró viz ömlött a kőlapokra , mely onnan négy medencébe csurgott. E medencék felületén néhány kopaszra borotvált főt játék mozogni, kik arcuk csodás mimikája által megértették velem, hogy mily boldognak érzik ők magukat. Eközben vezetőim egyike, kezében kantával, mely vízben feloldott szappant tartalmazott , közeledett. Egyszerre úgy tetszett nekem, mintha szemem , orrom és számon át ezer tű hatott volna fejembe. . . . Vezetőm volt ennek oka, ki fejemet végig öntötte szappanos vízzel, s ki — mig a másik az említett asztalra erősen lefeszített, — arcomat, mellemet, s minden tagomat ördögi kegyetlenséggel dörzsölte. Fájdalmam viszahozta minden erélyemet. Egy pillanat műve volt vezetőim egyikét, egy ököl csapással, a másikat egy rúgással magamtól néhány lépésnyire elsodorni, mire azon medencébe rohantam, mely legtöbb látogatónak örvendett. . A víz oly forró volt, mint amelyben a csibét szokták koppasztani. Egy kétségbeesett kiáltást hallottam, s szomszédaim vállain keresztül kiugrottam , kik tetteimet nem tudták maguknak megmagyarázni. De bármily rövid volt is a fürdés, hatását mégsem tévesztette el. Oly vörös lett a bőröm, mint a föttrák. A sok szenvedés egészen kimerített, s midőn vezetőim ismét kézrekerítettek, tökéletesen megadtam magamat. Ők mind a négy medencébe egymásután bele mártogattak. A legutósónak melegségi foka lehetett valami 60 d 6b fok. Vezetőim most fejemet valami lepedővel, testemet pedig egy kendővel betakarva lassankint azon szobákon viszafelé vezettek, melyeken idáig jöttünk. A hőmérséklet minden újabb változatánál egy-egy lepedővel többet borítottak rám , míg oda nem értünk, ahol öltönyömet hagytam. Ott egy szőnyegre feküdtem. Azon édes kéjérzet, melynek itt alája értem, leirhatlan. Boldogságban úsztam, azonban oly gyönge voltam, hogy tagjaimat nem bírtam megmozdítani. Egy erős legény jött be, ki e tehetlen állapotomban újra szappanos vízzel kegyetlen módon megdorgált, s arcomról a szőrt szépen leborotválta. Arra is ajánlkozott, hogy ha tetszik fejemet is lekopasztja, — de szépen megkértem, hogy e tekintetben kímélje meg fáradságát. Végre egy fekete szolga egy líndzsa Mokkakávét , s ópiumos csibukot tett elém , melytől azon kábult állapotba jöttem , mi az igaz hivök hite a boldogság legnagyobbikának tart. S ezen több óráig tartó fürdésért, a szolgákért , a dörzsölésért, a borotválásért, pipázás és kedves illatokért, valamint azon ökölcsapás és rúgásért, melyet vezetőim közt kiosztottam, öszesen csak egy és fél piasztert, azaz körülbelől 13 ezüst krajcárt fizettem. Ilyenek uraim a török fürdők ! Nemzeti színház. f Október 15-én „Guzman Johanna.“ Mikor Verdi a „Haramiákat“ megírta, egy elmés tárcaíró azt jegyezte meg rá, hogy e „Haramiákban“ maga Verdi a legnagyobb haramia. Guzman Johannát hallgatva — e gyöngédtelen de elmés kifejezés mindjárt eszünkbe jutott. Verdi e dalművében sem törekedett valami megragadó eredetiség, s újdonszerű eszmék után, sőt gyakran ismétte magát régibb dalműveiből. Sok dallamrészt úgy alkotott, mint a mozaik képeket szokták sokféle szinü kövekből, s mikben aztán nincs meg a művészi egyöntetűség , a bájt nála nem egyszer mesterkéltség pótolja, s a művészi hatást túlságos erőfeszítésben keresi. Mind e hibák — miket Verdinek sokszor elmondtak a külföldi lapok — a sebes dolgozás hibái, miket oly kiváló zeneköltő mint Verdi könnyen kikerülhetne, ha a jövőt többre becsülné a jelennél. Oh de most kinevetik a Gibertieket, kik művökön negyven évig dolgoznak, most a lángész egy egy szellemi gyár, mely pillanatok alatt szüli meg sokféle tarkaságát. Guzman Johanna azonban oly sok költői részszel bír, s már magában első felvonása is oly szép, hogy színrehozatalát szerencsés eszmének kell tartanunk. Kaiser Ernstné a címszerepben nagyon jól énekel. Mindjárt az első felvonásbeli nehéz áriája átalános hatást szült, s későbbi dallamai is hasonló sikerrel voltak végrehajtva. Az ensembleek hatását pedig erős hangja különösen emeli. Egy kifogásunk azonban meg is van. Kaiser Ernstné aszonynak igyekezni kell egyszerűen — szakkata nélkül — énekelni, s a nehezebb trillákat kerülni, mert ezek az énekművészet csábos örvényei azokra nézve , kik nem reá termettek. Szép öltözékeit, s átalában kedves színpadi alakját szinte nem lehet emlitlen hagynunk. Füredi Vasconcelloban igen hatásos szerepet nyert, melyet szép hangjával, s művészi előadásával kellő érvényre tud emelni. A Hen- trikkeli párdalok különösen szépek voltak. Henriket Ellinger énekelte , igen nagy hangerővel és jókora tetszés mellett. A „Négy évszak,“ hallet most az ötödik felvonásba tétetett át, a zárt teremből szabad ég alá. Ez igen célszerű változtatás, azonban kár volt a kert elé azon aranyzott korlátot vonni, mely az imposant hallétet egészen feszessé tette, s mintegy berámázta, s mely ízléstelen grell színei miatt a táncosnői öltözékek feltűnőségét kisebbité. Egészen nyílt kert, vagy még inkább egy holdsütötte tó sokkal költőibb szint adna e hallétnek, mint egy helyes tapintatú újdondász megjegyzé. A mesterileg rendezett szalagtánc , a csoportozatok, s az ügyesen végrehajtott táncok — Campillinek kitűnő balletmesteri képességét tanussták ez alkalommal is. Két ízben is kihivatott, s érdeme szerint zajos tapsokkal üdvözöltetett. Aranyvári Emilia k. a. bűbájos lejtéseit, könyvdi pirouette-jeit, s lebegő lábújjhegyezését a közönség elragadtatva nézte. Ő mindenesetre e táncegyveleglelke, ki uj oldalú bájaival mindig fokozni bírja a hatást. E tánc feltüzelte a blashták hidegvérét is, s ami több, e tánc alatt még egy kardalnoknyi coiffure is lángra lobbant. Meg kell emlékeznünk még egy fiatal táncosnőről , ki a tavaszt képviselte. Ez Rotter Marie , ki könyvd és kerekded fordulataival tetszést nyert kiváló előnye a hajlékonyság , (mellesleg legyen megjegyezve a hajlékonyságot a nők között, csupán a táncosnőknél tartják érdemnek.) — A fiatal táncosnő szép képessége elismeréséül ki is hivatott. A színház ma is anyira megtelt, hogy eszünkbe juttatá Bernáth Gazsi barátunk jámbor óhajtását egy gutta percha színház után. Nyílt posta. — G. Jenőnek.... A naptárakat nem sokára elküldjük, miután az egész kiadás e napokban kikerül az illető bélyegző hivatalból. — Vattára.. ..E... megkapta a levelet. Pár nap múlva önnek és J-nak saját kezű választ küldend. MA ADATIK Bérlet 165-dik szám. Fáncsilika föllépteül: Párisi tlaplopó. Vigjáték 2 felv. Bayardes és Wanderbuch után, Dunkel .szerint fordította Nagy Ignác. Kezdete: 7 órakor vége, i) után. Megrendelhető a ..Hölgyfutár** mellett S KÉ.V ÍRÓ- ÉS ARCKÉP-ALBUMA. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Garay János, Nagy Ignác, Jókainé. Lonovits Hollósy Kornélia, Lendvai-Saskóciné, Komlóssy Ida, Gróf Ráday Gedeon, Szigligeti. Degré Alajos, báró Podmanicky Frigyes, Vas Gereben, Szigeti. VadnaiKároly, Feleki Miklós, Lendvai, Szentpéteri, Egressy Gábor, Tóth József, Füredi, Szerdahelyi Kálmán , Réthy és ifj. Lendvai Márton arcképeivel. E Barabás által rajzolt, s élethű arcképekhez életirási szöveg, s az illető íróknakegy egy szebb műve van, csatolva, mig az egészet igen csinos kötés egyesíti. . Ennélfogva ez arcképalbumot mind díszasztalra, mind ünnepi, vagy más ajándékul fölöttéb ajánlhatjuk. Különös előny a megrendelőkre, hogy ezen arcképalbum már megjelenvén, a díj beküldése után keresztkötés alatt rögtön megküldetik. Ára, megküldéssel: 3 frt.., mely ősz vég az alább irt lap szerkesztőségéhez intézendő. Pest, augustus 25. 1856. A ,,Hölgyfutár“ szerkesztősége. ÍIUSZONI megjelent Tulajdonos: Nagy Ignác özvegye. 970 PEST, 1856. EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. SZ