Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-08-02 / 178. szám
Budapest, 7-ik évi folyamat.m . Szombat, Augustus 2-án, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,minden nap délután , divatképek , egyéb műmellékletekkel és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipólt-utca 3-ik sz., 1-iö emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés, és hirdetések utasítanánk. Előfizetési díj: HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN. Postán: egész évre tél évre . . évnegyedre kiírt. Budapesten, házhozküldéssel egész évre...............13 frt. félévre ..............7. évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr Hirdetések soronkint 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. Ha rózsát kerestek tövis nélkül, Tekintsetek Rozikára! Nem is rózsa vagy te szép gyermekem ! Kebeled még félénken mosolygó Rózsabimbó, A tavasznak gyönyöréül, ’ • Még nincsen kitárva. Minden reggel epeden sietnek hozzá Imádói : Halvány könyös arccal lő a harmat, Elpirtítva fut a hajnal, Nyomában a szellő lágy sóhajjal, S szomorúan térnek újra vissza, Ő nem ébred szellemcsókjaikra , Zárt kelyhében még álmok pihennek. Kedves lányka, alvó rózsabimbó ! Majd ha egykor megnyil kelyhed , Nyíljék meg a boldog szerelemnek. .Szemere Miklós. A NAGYVILÁG BETEGE. Novellatárof Kázár Kálmántól. 1. Felső Magyarország egyik regényes fekvésű részén , pár órányira Kassától szerény kis falu közepén díszelgett Ligetfi úr bádog födeles úri laka. Ligetfi egykor uradalmi felügyelő volt az alvidéken , neje pedig egy kassai előkelő polgár leánya. Miután Ligetfi jobban gazdálkodva maga mint grófja részére — szép öszveget gyűjtött, s azt neje hozományával szaporitá, kilépett a szolgálatból s vett mezei jószágába költözött, hol mondhatni pazarul élt. Ligetfi ugyan sokszor megcsóválta fejét látva a tatár gazdálkodást, de abban nejének—ki nála tizenöt évvel fiatalabb volt, nagy kedve telt, s ennek nem akará, vagy nem bírta kedvét szegni. Eízen kívül mi tűrés tagadás — ő maga is hozzá szokott volt uránál a jó élethez. E szerint Ligetfiné aszony született Feigel Zúza, kénye szerint iparkodhatott célja elérésére, mi nem volt más, mint magát a főbb körökbe fölküzdeni; s mit, hogy annál biztosabban elérhessen, ezer más apró segédeszközök mellett fényes házat tartott, bőven költött, s leányát Aradon neveltette. Később Ligetfi úr megütközve az adósságok szaporodása miatt, interpellálta nejét. Azonban ekkor már haza hozatott Klotild is a növeldéből, s Ligetfiné aszony kellőleg meggyőző férjét a felől, hogy botorság lenne felhagyni eddigi életmódjukkal és akkor, midőn a háznál férjhezadó leányuk van. Klotild oly műveit, oly szép , hogy méltán igényt tarthat fényes parthiera , mihez, ha elszigetelik magukat a világtól, kevés reményök lehet. , És e számításában nem csalódott. Klotildja számára egy közel falu leendő birtokosát, kinek ezen kívül még gazdag nőtlen bátyja is volt Bukarestben, választá ki leendő férjül. Széplaky Gyula — a választott fiú — szép birtok, szép külső és műveltséggel birt. Ritkán látogatá a nagyobb városokat, s csak a környékben tartózkodott, hol pedig oly szép leány mint Klotild, alig vala található. Ily körülmények között nem volt nehéz az ifjút behálózni Klotild csakhamar lángra lobbanta Gyula szivét, s a leány szülei mindent elkövetőnek e láng táplálására. Néhány hó múlva Gyula oltárhoz vezető Klotildot. A nász valódi örömünnep volt... A szülők boldogoknak érezék magukat, mert szép, művelt, és főleg mert előkelő és gazdag vőt kaptak. Klotild boldog volt, mert annak lehet nője kit szeretett, s ki hiú álmait társadalmi állása s vagyona által valósitni képes. Gyula pedig ép a menyországban képzelte magát, e szőke fürtű, kék szemű angyalt, — megvalósult ideálját — nyerve nejül. Sokat, igen sokat írhatnék boldogságukról, de gyöngédtelenség a mézes hónapok édes titkait kifecsegni; azontúl pedig alig terjedt boldogságuk. Széplaky atyja rövid idővel fia nősülése után meghalt, fiára meglehetős öszveg adósságot hagyva. Gyula a csorbát, mit e terhek birtokán ejtenek — kiköszörülendő, gabonakereskedéshez fogott, azonban egyszerre csökkenvén a gabona ára oly tetemes lön vesztesége , hogy szerencsétlen üzlete miatt csaknem a bukás szélén állt. Az ifjú komor elzárkózott lön, ha nem is szeretetlen, de az élet gondjaitól ostromoltatva, kevésbé volt figyelmes a szép Klotild iránt, ki a férjben is udvarlót óhajtott birni. Ez a fiatal nőt kedvetlenité; ezen kivül a jövő , melyben a fény, talán némileg a kényelemről, le kellene mondania, aggálylyal tölté el és — és hidegülni kezde szerelme. E közben birül véve Gyula, hiogy Bukarestben lakó gazdag bátyja meghalt, azonban az örökség átvétele némi kérdés alá volt vetve, és oly nehézségekkel járt, mikért okvetlenül Bukarestbe kellett utaznia, előbb pedig a fővárosba felrándulnia. Pestre Klotildot is fölvive. Az ifjú nő, elemében érzé magát e fény , e pompa, e zajló élet közepette, mint beteg gyermek, kit ezer féle játékszerrel raknak körül, mint élénk képzeletű serdült leányka, ki először lép színházba, hol mindent oly szemmel néz, mintha mind az mit lát csak érte történnék ; mintha minden mit hall, mit lát, igaz való volna. Ragyogó aranynak tetszett a papiros korona; szívből jövőnek az ajkakról leolvadó szerelmi vallomás. Ah ily világban élni, ott ragyogni, egyike lenni amaz irigyelt, megbámult szerepvivőknek, mily menyei boldogság , — és megválni tőle a nélkül, hogy ott ragyogtunk volna, megválni alig remélve, hogy még újra láthassuk is, maga a kárhozat. Azonban az ifjú hölgy e boldogsága igen rövid ideig tartott. Gyula pár hét alatt végezve ügyeit, Bukarestbe indult, a szép Klotildot pedig anyjával viszautaztató mezei jószágukba. Klotildnak úgy tetszett, mintha szívét tépte volna ki férje. Kegyetlen zsarnokot látott benne. Kedvetlenül, hidegen vált el tőle.n. A falusi magány, mit most Gyula sem úszta meg vele, türhetlenné lett. Napjai a szép pesti tarka élet emlékei, epedő viszavágyakodás és keserű könyek között teltek.