Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-18 / 215. szám

rátörtek, September 18-án. 1850. Budapest, Ti-ik évi folyamat. 215 Szerkesztőségi szállás: Lipót­ utca 3-ik sz.,­l-ső emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasitandók. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési díj : Postát: egész évre félévre . . évnegyedre Budapesten: házhozküldéssel egész évre..................13 frt. félévre ....................7 . évnegyedre . . 4 „ Egy hónapra 1 ft. 30 kr. h­irdetések 16 frt. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivé­vén, m­­in­d­­e­n n­a­p délután , d­i­­vatképek- s egyéb műmellékletekkel, ég rajzokkal. Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Felelős szerkesztő s kiadó: TÓTH KÁLMÁN, soronkint 3 ezüstkraj­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. (Folytatás.) Kilencedik jelenet. Publiusz ; utóbb Attil­a, Bárce; aztán Licia és Hamilkár; egyik a másik után, más más oldal­ról jőve. Pub. Ah­ogy, így Publiusz! csak bátorodjál. Szörnyű e helyzet, ámde győzni kell Ezt várja meg a vér, mely eremet feszíti Ezt a nagy példa , mely előttem áll. Engedtél a természet első Felindulásának , most már a jobbat Válaszd, s utánozd legdicsőbb atyádat. Illik , tedd jóvá eddigi hibádat. A­tt. (Rémülettel:) Igaz- e jó testvérem... Bár. (Szintúgy:) Publiusz! igaz leh­et-e? Pub. Igen, határzott a tanács, És Regulusz elutazand. Att. Hogyan? Bár. Mit mondasz? Att. Oh hát mindenki árulóm? Bár. Hát, hát... Pub. Már semmi sem használ... Bár. (Messziről látva Ham­ilkárt:) Az istenért! Hamilkár! Att. (Messziről látva Licint:) Segélyt, segélyt, Licin! Ham. (Báróéhoz:) Nincs többé remény ! L­­­c. (Attil­ához :) Minden veszve van ! Azt.. . . . • Hol van Regulusz ? Legalább vele megyek. Pub............................Maradj! Túlzó fájdalmad sértené szivét. A 11. S hiszed, hogy engem akkér viszatartasz ? Pub. Remélem, végre is Attilia Magába tér s emlékezendik, hogy neki Azt meg nem engedhetni, hogy... A 11. Cak azt mondom most, hogy leány vagyok. Hagyj mennem. Pub. Nem mehetsz,ne is reméld. Azt. Jaj, jaj , atyám el is megy azalatt. B­á­r. Ne hidd, hogy addig elmehessen. Míg itt időz Hamilkár. A 11. Ki ad tanácsot, és ki fog segitni ? Talán Hamilkár? Ham. Emészti lelkem ámulat s harag. Att. Licin ? L­­­c. A váratlan csapás miatt Eddig magamhoz sem jöhettem. Att. Publiusz? P­u b. Kedves húgom , legyen Nagyobb szilárdságod, nagyobb erőd. A balszerencsét mint kell tűrni, ime Saját atyánk példája áll előttünk. Nem méltó rá, ki föl nem fogja őt. Att. S te igy beszélsz , te a­kinek velem Magán kívül rajongni kellene . Én téged, Publiusz, nem értelek Ham..................Én megértem őt. Egész hevének tárgya Bárce. S ha Regulusz megy, Bárce itt marad . Csupán ezért oly bátor Publiusz ! Pub. (Magában:) Ily gondolat felőlem, had mi sérelem ! H­am. Hogy a tanács végkép elvesse a Fogolycserét, valószínűleg Publiusz­­ végett mindent megtett, megkísértett. P­u­b. Csak afrikai férfiúhoz illik valóban ily gyanúskodás. Ham. De hát. . . Pub. Ne szólj , de hallgasd , mit beszélek. Tudod, hogy csak tőlem függ Bárce sorsa? H­a­m. Tudom: régebben a tanács anyádnak Ajándékozta őt, s mivel anyád Meghalt, te levél Bárce kényura. Pub. Ám halljad,mint használom föl uralmamat. Jobban szerettem Bárcét életemnél, De mégsem úgy, mint a becsületet. Tudom Hamilkárféle ember nem hiszi. De majd eloszlatom az ily alávaló Gyanúskodás rugalmas kételyét. Bárce! szabad vagy, elmehetsz vele. Bár. Nagy istenek ! igaz lehetne? N­­a­m. Ily ritka szép erényt... Pub. Tanuld barbár! mikép szeret a római !(Fr.) Tizedik jelenet. Licin, Attil­a, Bárce és Hamilkár. Azt. (Licinhoz, ki őt nem hallja:) Ah látod el­hagy a kegyetlen! Bár. (Hamilkárhoz, ki őt nem hallja:) Hallottad jól, mit mondott Publiusz ? Azt. (Licinhoz :) Te nem felelsz ? Bár. (Hamilkárhoz:) Te nem hallsz engem szi­vem üdve ? Ham. (Menőfélben :) Isten veled szép Bárce, várj reám! Lie. (Menőfélben :) Attik­ám , isten veled Att. Licinhoz: ) n . , , 0 Bár. Hamilkárhoz) 0Vi ’ ova ’ Lie. (Attiliához :) Megmenteni atyádat. H­am. (Bárcéhoz :) Azon leszek, hogy éljen Regulusz. Att. (Licinhoz :) De mily úton ? Bár. (Hamilkárhoz :) Mikép , mi módon? L­­­c. (Attiliához :) . . . Végső bajokban Végső segélyszert is használni kell. Ham. (Bárcéhoz:) ... A szép erényben Lásson vetélytárst Róma szörnyű gőgje. Att. (Licinhoz:) Veled kívánok lenni mindenütt. Bár. (Hamiskárhoz:) Engedd meg, hogy kö­vesselek. L­­­c. (Attillához :) Nem , édesem, miattad fél­nem kellene . H­a­m. (Bárcéhoz :) Nem,nem, itt kell maradnod. Bár. (Hamiskárhoz :) Nem akarod tudatni szán­­dékod ? Azt. (Licinhoz :) Nem akarod, hogy tudjam leg­alább ? . . . L­­­c. (Attiliához:) Megértesz mindent nem­sokára. Ham. (Bárcéhoz :) Bizzál meg bennem... Lie........................Regulusznak Rómában kell maradnia. (El.­ Ham. (Elindul, aztán visszafordulva.) . . . Hős férfiakban Találjon díszt Hamilkárnak hazája is... Ha kisebb is büszkeségünk, De erényünk nem kisebb; A becsület útja nálunk Nem lesz ismeretlenebb. Messze a nagy kapitóltól Még sok ilyen szív dobog Istenek gondos szerelme Másokért is csak lobog. (El.) Tizenegyedik jelenet. Attilia, Bárce. Att. Bárce! B­ár. Attilia ! Att. Mit mondasz ? Bár. Mit remélhetünk ? Att.......................Nem tudom. A népet Lázitni ment Licin bizonynyal, és Ez mind hazánkra mind rá nézve oly siralmas Leend s atyámat még sem menti meg. Bár­ Hamilkárt Publiusznak nagyszerű Határzata meglepte rendkívül. Azt is megbánta, hogy tett szemrehányást. S minthogy nagylelkűségben hátra nem maradhat, Ki tudja, mit kisérlend és minő Veszély elé rohan? . . . Azt. Nagy istenek ! kedvezzetek Licinnak. Bár. Jegyesemet védd meg, hatalmas ég! Att. Oly reszketős részén rajtam hatalmat.

Next