Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-09-19 / 216. szám

é-in evl folyamat. 210. Péntek, September iti-en, isao. Megjelenik ünnep- ée vasárnapot kivévén,m­in­­den n­a­p délután , d­i­­v­a­t­képek- s egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Lipólt­ utca 3-ik sz., 1-s. emelet, hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Előfizetési díj: Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 , évnegyedre . . 5 ,, Budapesten: házhozkü­ldéssel egész évre...............13 frt. félévre ....................7 ,, évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések Szerkesztőségi ügyek­ben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1­ óráig. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁff. soronkint 3 ezülstkraj­­cárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltetnek. (Folytatás.) HARMADIK FELVONÁS. Első jelenet. (Kertekre kitekintő földszinti terem. Regulusz, afrikai őrség, utóbb Mánliusz,­ Reg. De mit csinálnak? nem tudná-e még Hamilkár a tanács határzatát ? Hol van ? keressétek föl, menni kell. Mert mit remélhet még itten ? Nekem Nincs legkisebb óhajtani valóm. Tehát Tovább időzni mindkettőnkre nézve Bűn lenne. (Mánliuszt jőni látva:) ah de jön — keblem barátja jön. Nem kis veszélyben forgott nélküled Az én dicsőségem. Békáimat Te általad tartom meg és neked Fogom köszönni rabságom gyümölcsét. Mán. Igen, de mi elvesztünk tégedet. Reg. Ha nem távoznám, akkor vesztenétek el. M­á­n. Ah mért, hogy oly későn kezdettelek Szeretni, Regulusz ! Te ekkoráig Barátságomnak még nem láthatod Csupán csak néhány gyászos zálogát. Reg. Igaz baráttól többet nem kivánhatok. De hogyha Mánliusz nagylelkűsége Többet kívánna adni, többet is berendek tőle. . . M­á n. Beszélj ! R­e­g. A honfiú kötelmeit bevégezem Egytől egyig. S most már eszembe jut, Hogy apa is vagyok. Itt a hazában, Mint jól tudod, két gyermeket hagyok : Attil­át és Publiuszt; hazám után Ezek gyöngéd szerelme foglal főhelyet Szivemben. Ők nem nélkülöznek Sok szép , nemes érzelmet s hajlamot. Ám nincsenek megérve teljesen S szükségei mindkettő okos vezért. Az ég nem akará, hogy a művet Itt is magam bevégezzem. Tehát Vállald el, az vállald el gondjokat. Köszönjék szép lelked­ s tanácsaidnak: Én a dicsőséget, ők a segélyt. Mán. Igen, ígérem: díszes sarjadékid Féltékenyen örzendem , s ha nem is Hozzád méltó, de hü s gyöngéd atyát Birandnak bennem. Római erényre Fogom vezérlni őket. És e végett Nem is sokat fogok fáradni, mert Fenkölt lelkükben már velök születve Lángol szép s jó iránti vágy. Elég tehát, Ha elbeszélem olykor őseink Nagy tetteit, hazánk történetét. Reg. így már nincs semmi hátra... Második jelenet. Publiusz, előbbiek. Pub..........................Mánliusz! Atyám ! Reg..........................Mi történt ? Pub. Egész Rómában lázadás ütött ki. A nép dühöng és meg nem engedi Hogy Afrikába viszamenj­ R­e­g. S igaz lehetne az, hogy Róma népe Gyalázatos fogolycserét kívánjon ? Pub. Nem, nem, sem békét, sem fogolycserét. Csak azt kívánja Róma, hogy ne menj el. Reg. Hogyan? én itt maradjak? De hát ígéretem és esküvésem ? Pub Kiáltja mindenik , ki hitszegüknek Tön esküvést, ne tartsa esküjét. Reg. Tehát mentségül szolgál bűnre bűn? S ki lesz már bűnös, ha a példa mentség? P­u­b. Az augur-jósok ép most gyűlnek esze, A nagy kételyt ezek szava döntendi el. Reg Ilyen jóslat nekem szükségtelen, Eszemben tartom esküm és megyek. Békére vagy fogolycserére Szavazhatott nagy Róma, ámde az, hogy viszatérjek — hozzám tartozik. Amaz közérdek, ez magános ügy. Nem az vagyok, ki voltam, és Rómának Nincsen hatalma mások rabjain. Pub. . . . . . Legalább Az augur-jóslatot jó lesz bevárni. Reg..........................Nem, mert ha bevárom, Annak tekintélyét elismerem. (Az afrika őrséghez:) Örök tengerhez! (Mánliuszhoz menőfélben :) Mánliusz ! isten veled! Mán. A lázadó nép közt mikép mehetnél? Az viszatart erőszak által is. S ha ez történik, úgy egész hazánkat Hűtlenség vádja fogja érni. Reg. Hát én legyek a h­itszegő? Mán. Nem, nem, elmégy majd, ám engedd előbb Lecsilapitnom ezt a néprajongást. Lecsöndesiti azt a konzuli tekintély. Reg..........................Mánliusz! a te Becsületedre várok még, hanem . . . Mán. Elég, jól értelek s kivánom, Hogy légy dicső, én ismerem szived, De higy te is az én szivemnek. Bízzál bennem s tartsd eszedben : Én is Római vagyok, A dicsőség tiszta lángja Bennem is csak úgy lobog. A sors megtagadja tőlem Te dicső békáidat, — Vágyam célisan, ám ki tudom Érdemelni azokat. (El.) Harmadik jelenet. Regulusz, Publiusz. Reg. Hát enyibe kerül már városunkban A hitszegést b rútságáért gyűlöli ? Tehát .. Ah Publiusz! te itt, és ily nyu­godtan ? Egészen Mánliusznak engeded Becsületemnek védletét? Siess te is Segítsd elő elutazásomat. E nagy jótéteményt saját fiamnak óhajtanám köszönni. Pub..................Ah kedves jó atyám! Hajlok szavadra, ám de ... Reg. Mit? ha te sóhajtozol? hisz a sóhaj Mindig terhelt léleknek a jele ! Pub. Megvallom, engemet Halálos kin gyötör De ép e gyötrelem, Mint legszebb érdemem , Lelkemnek nagy gyönyör. Ah nincs oly áldozat, Mit érted jó atyám ! Azonnal nem tennék, Ha könnyen győzhetnék Szivem indulatán. (El.) Negyedik jelenet. Regulusz és Hamilkár. Ham. Hát végre, Regulusz ! ? Reg. Ha nem beszélsz is, jól tudom, ezer Panaszt fogsz most felhordani. Ne rettegj A népi lázadástul. Regulusz Rómában élve vissza nem marad. Ham. Mily lázadást említesz, nem tudom. Nem szemrehányást jöttem tenni én, Hanem meggyőzni téged arról, Hogy hősök és nagy lelkek Afrikában is És nem csak Tibet partjain teremnek. Reg. Megengedem, de hasztalan vitákra Most nincs idő , szedd este már őrségedet, S készülj a visszautazásra. Ham. Nem úgy, előbb hallgass ki, és felelj. Reg. (Magában .) Ah türelem !

Next