Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-10-10 / 234. szám
Budapest, 7-ik évi folyamat. 234. Péntek, Október 10-én, 1850. Megjelenik ünnep- ét» vasárnapot kivévén,minden nap délután , divatképek « egyéb műmerlékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Újvilág-utca, 1-i. sz., 2- dik emelet,hová minden a lapot illető küldemények, kéziratok , előfizetés , és hirdetések utasítandók. Szerkesztőségi ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1 óráig. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. * Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KALMÁR. előfizetési dij: Postán: esés* évre . . 1fi frt. félé-re .... 9 . évnegyedre . . 5 ,, Budapesten: házhozküldéssel egész évre.................13 frt. félévre ...................7' évnegyedre . . 4 ,, Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Az október—decemberi évfolyam teljes számú példányaira folyvást előfizethetni : helyben 4, vidéken 5 pengő forinttal. Divatképeink, s „Mohács“-on kívül minden új előfizetőnknek Aranyvári Emília k. a. arcképét küldjük meg, rögtön a megrendelés után. F I R Ó L F I R A. Beszély Abonyi Lajostól. (Folytatás.) Jakab urat mintha arcul vágták volna, oly képpel vette át az öltönyt s ballagott vele fel a kastélyba; László gróf tovább sétált lesütött fővel. Jakab úr egész után sütötte főzte gondolatait, hogy mikép akarja magát László gróf az ő befolyása alól emancipálni, ez egy valóságos kiadás rajta mint titoknokon, s valóságos viszautasitás a szolgai állásra. Míg igy töprenkedett, reá nézve igen örvendetes látvány lepte meg szemeit. Az orgonasor végén Aba grófot pillantá meg, ki a kastély felé siető Netti kisaszonyt nyájasan megállította, a mint látszott mosolygva beszélt hozzá, s a kezében levő virág bokréta után nyúlt s szagolgatva illatát egy pár szálat kivett belőle , s magát meghajtva nyujtá visza, ... de az a virágválasztás oly hoszasan folyt, mintha készakarva lett volna nyújtva , s Netti kisaszony kézmozdulatai odaadtak sejtelmet,mintha fel lett volna kérve a választandó virágok kijelölésére. Jakab úr örömteljesen mosolygott, s egy perc alatt feledve a László gróf általi viszautasítást, készen volt terveivel, a menyiben azokat csak másfelé hivé irányzandóknak. Netti kisaszonyt is épen ily gondolat lepte meg. Netti egész neki indulva sietett fel a kastélyba. Jakab úr kezeit dörzsölve sompolygott Aba felé. — Ah! mily szép virágok vannak méltóságod kezében, kezdé egész Fábiusi Kunktátorsággal mesziröl kerülve a dologra. Aba gróf mosolylyal emelé orrához a kisded bokrétát sédelgett az illatáron mely belőlük özönlött. — No de szép virágszál adta is méltóságodnak. Aba tekintete egy egész kérdőjel volt. — Igen! Igen méltóságos gróf, nem méltóztatott e jól megnézni Nettikét, az egy gyönyörű teremtés, megvallom egyedüli eszköze az ő idejövetelének én vagyok. Maga Sámson gróf is helyeslé, hogy holmi vén papiros sárkányok helyett egy eleven ifjú és szép házgondviselőnét hajhásztam fel. Ez a kastélynak mindenesetre diszül szolgál. Nemde igazam volt. Aba gróf még mindig virágaival foglalkozott . . . s rendezé jobbra balra. — Gyönyörű egy teremtés, azzal a hamis nézésű szemekkel akármely halandó szivét felbirja villanyozni, nemde észre méltoztatott venni mily hamis szemei vannak, mily gyönyörű termet, mint valami márvány szobor oly délceg, ak de minek beszélem mindezt, szólt furfangos mosolylyal, mikor ezt mind észrevette már méltóságod. . . . Nos mit szól, mit felel reá? Aba gróf egész közönyösen elégnek hivé feleletül. — Csinos leány. Ez anyit tett, hogy a leány csinos és egyébb semmi, de Jakab úr settenkedéseivel nem hagyott fel, hanem elszántan ragadta meg a fonalat. — Ugye csinos , meghiszem hogy csinos, egy hibája van azonban e leánykának : hiú s tetszni vágyó, de ez megbocsájtható azon okból, mely erre készti, észrevettem hogy mód nélkül beleszerelmesedett méltóságodba, azért nézi, bámulja oly igézőleg, csak egy pár nyájas szó méltóságodtól, őt az egekbe ragadná s örök rabjává tenné. A leányka miveit, mivel jó családból való, s igy nála nem az érdek, hanem a szív vonzalma szentesitné viszonyát. Méltóságodnak pár szava örült szerelmessé fogná tenni, s nem kétkedem , hogy csak pár percig is haboznék az ön által kért légyottra megjelenni. . . . Hja a szív, az a bolondos szerelmes szív. . . . He! . . . he! . . . he ! . . . — Édes Jakab! felelt mosolygva Aba, látom ön még mindig a jó régi barát, — ön soha sem hazudtolta meg irántam a hű feláldozásait, — s igy kötelessé tesz ön engem, önnek bizalmasan valamit megsúgni, a mit még csak szivemben s gondolatomban játszattam. — Meg kell mondanom önnek, hogy e leánykát sajnálom ha belém szerelmes, kérem vigyen véghez mindent,hogy őt tőlem elidegenítse, fontos okaim vannak reá s az elég lesz ha önnek enyit mondok. . . Én megházasodom ! . . . Ez amit lizalmasan akartam közleni, s e cél most feledtet minden bohóságokat. Jakab úr oly arcot csinált, mintha savanyú almába harapott volna, s ez a végtelen bizalmas nyájasság épen nem esett jól neki. — Megházasodik ? . . . kérdő furfangosan.. . s egész lelkesülten folytató. . . . Jól teszi méltóságod. . . . Ideje itt van . . . s vagy elébb vagy utóbb, az egy. De ne vegye rosz néven, ha őszintén én is mondok egy pár szót. — Beszéljen !... — A házasság úgy boldogít, ha az tisztán a szerelem kifolyása, elébb szeretni s szerettetni kell... Ezekről szerezzen magának méltóságod bizonyosságot. Aba e szavakra ráncokba szedte homlokát, s a mint látszott, keble kellemetlen benyomást érze a felébresztett kétely által. — A házasság olyan mint a meleg fürdő, folytató Jakab úr bölcselkedve, midőn belelépünk egész lényünket az élvezet csiklandozza? a meleg habok csókolgatják tagjainkat, s mi ittasulva fél szenderbe kábulunk s helyzetünket sokért nem cserélnénk fel; de később lassan lassan a viz hidegszik mert melegített volt, fázni reszketni kezdünk, mint kezdjük helyünket, s jól érezzük magunkat ha egy ugrással a borzongást gerjesztő helyzetből kimenekülünk !.. Ezt mind korántsem a házasság ellen beszélem .. . hanem csak tanácsul, méltóságod vigyázzon hogy a szerelem mely önével öszehangzik , ne melegített, hanem természetes meleg legyen. Jakab ezzel útnak készült. — Maradjon csak, szólt hozzá Aba. Jakab úr megállt. — Mit ért maga a természetes melegség alatt. — A valódi szerelmet. — És . . . az . . . — A valódi szerelem, szólt mosolyogva Jakab úr, nem kímél semmi áldozatot, fáradságot, egy szóval a valódi szerető előtt más érdek nincs csak a kedves,... feled érte szülőt, világot, kérelme parancs, melynek engedelmeskedik feltétlenül. Jakab úr ezzel ismét elindult.