Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)
1856-11-22 / 270. szám
Budapest, X-ik évi folyamat. 200. Szombat, November 22-én, 1856. Megjelenik ünnep- és vasárnapot kivévén,minden nap délután , divatképek- egyéb műmellékletekkel, és rajzokkal. Szerkesztőségi szállás: Ejvilág-utca, 1-ső ez., 2- dik emelet,hová minden a lapos.Illető küldemények, kéziratok, előfizetés, és hirdetések utasítandók. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből Előfizetési díj : Postán: egész évre . . 16 frt. félévre .... 9 „ évnegyedre . . 5 „ Budapesten: házhozküldéssel egész évre...............13 frt. félévre ...................7 ., évnegyedre . . 4 ., Egy hónapra 1 ft. 30 kr. Hirdetések Szerkesztőségi Ügyekben értekezhetni minden nap délelőtt 9-től 1-óráig. Felelős szerkesztő s kiadó : TÓTH KÁLMÁrt. soronkint 3 ezüstkrajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közöltétnek. Geoffroy Rudel és Melisande. Heine Romanzeró-jából. Blay várában még látható A kárpit, a falak felett, Mit Tripol grófnője egykor Művész kezekkel hímezett. Egész lelkét bele himzé , S megnedvesíté könyivel, Selyemművét, melyre ama, Jelenetét hímezte fel. Midőn a parton először Látta a haldokló Rudélt, S benne azon eszményképre ismert, a mely vágyában élt. S Rudél is legelőször, és Utószor itt látá e nőt , ki egykor ámaiban Anyiszor elbűvölte őt. És a grófnő reá borúit, S szerelmesen átaltaná, — S mely úgy tudá magasztalni, Sáppadt ajkát megcsókolá. S ez üdvözlési csók legott A válásnak is csókja lett, S melyben mély bú, s magas kéj volt — Kiürítek a serleget... Blay várában minden éjjel Zaj, suttogás , pezsgés ered, A kárpitok alakjai Újra élni elkezdenek. Dalnok és delnő lerázzák Az álmos árnyék tagokat, S kilépnek a falakból, hogy A teremben bolyongjanak. Édesbúsan titkolóznak, Van enyelgés , van suttogás, S troubadourok idejéből, Halál után — nyájaskodás. „Geoffroy! mint átmelegszik Hangjaidra, holt szívem itt, S a szenet, mely rég kialudt Tüzesedni érzem megint.“ „Melisande! menyországom, Ha szemedbe pillanthatok, Újra élek , csupán földi Búbánatom marad halott.“ „Geoffroy! egykor álomban Szerettük mi egymást, — no ládd, S most halálban, — a szerelem Istensége tesz ily csodát. „Melisande ! mi az álom ? Mi a halál ? hiú szavak ! Szerelem csak az igazság, S én szeretlek tündéralak! “ „Geoffroy! oh milyen jó itt! Csöndes terem , s e holdsugár, — A napvilág verőfényén Nem óhajtok kűn járni már !“ „Melisande ! kedves bohóm , Te magad vagy a fény, a nap A merre jársz , tavasz virít, Szerelem s fák kihajtanak.“ És e gyöngéd két szellemke így enyeleg , és igy bolyong, Mialatt a hold világa Átalles a goth ablakon. Míg a bűvös zajt elűzni A hajnal végre megjelen, S a falaknak kárpitéba Viszasuhannak hirtelen. Vadmű Károly: BETŰK ÉS SZÁMOK. Beszély. Szegd Mórtól. (Folytatás.) Ebben a házban pedig több rendbeli mosónők és targoncások mellett lakik egy férfi, kinek neve Varanói Mátyás; de kit a házbeliek csak úgy neveznek , hogy Garabonciás diák, és vala Varanói Mátyásnak az ő egyetlen feleségén kívül még nyolc élő magzata, egyik kisebb a másiknál, a kik mindnyájan körének vala az ő édes anyjuktól kenyerei, de nem vala,mit adnia nektek ; mert a családnak nagy vala az ő szegénysége és senki sem szánakozik rajta, hanem ha a szomszédok, azok a szegény mosónők. Ezektől csak csepent hébehóban valami; de a targoncások, azok semmit sem akartak tudni róla ; mert azt mondták, miért nem vészen a Garabonciás diák is egy talyigát és egy hevedert, hogy kiállna vele a piacra, akkor neki is lesz kenyere ! Tudva levő dolog, hogy a targoncások igen erélyes elvekkel bíró férfiak. Káromkodni is nagyon jól tudnak. Káromkodták is a Garabonciás diákot, mint szokás olyan embereknél, kik nem szeretnek jót tenni, de Varanói uram nyugodtan tűrte e becsmérléseket; először, mert nem tartotta érdemesnek, hogy feleletet adjon reá, és mert még akkor se hallaná, ha szemtől szembe történnék meg rajta. Nem szívesen vezetem be az olvasót Varanói Mátyás uram hajlékába , mert komolyan tartok tőle, hogy még székkel sem fog megkínálhatni , de azért csak szánjuk reá magunkat. Sok egyet mást látunk majd ott benn , ami ha nem is örvendetes dolog, azért csak megérdemli, hogy megismerkedjünk vele. Aztán Varanói uram igen vendégszerető ember és szíves fogadtatásban nem lesz fogyatkozás. Egyetlen egy szobában nyolc gyermek, egy feleség és a gazda! Csudálatosnak látszik ? Pedig a természet törvényén alapul, hogy lehetséges. A hideg öszehúzza a testeket, e szobát pedig télen át csak keveset sűtötték, a testek tehát öszehúzódtak, és azért férnek el anyian benne. Meglátszik az ablakon, hogy kevés fát fogyasztottak el itt a télen. Olyan szép virágokat rajzolt tábláira a hideg, hogy látásától is vacog-