Hölgyfutár, 1857. január-július (8. évfolyam, 1-145. szám)
1857-01-14 / 10. szám
Párisi életben. Január 9-kén, Párisban vagyok ! Régi vágyaim és álmodozásim e két szóban valósulnak. Azt ígértem, hogy a hatást, mit Páris látása rám gyakorolni fog, megbandom. Akkor nem tudtam hogy lehetlent ígérek, mert a leíráshoz szó kell, pedig elragadtatásomat csak érezni lehet. Első mi meglepett, az a rendkívüli élet és tenger sokaság, mit hogy az ember azonnal lásson, csak a nagyszerű boulevardokra kell lépnie, hol reggeltől késő éjig a világ minden nemzetéből lehet látni a tolongó sokaság közt. És mik ezek a boulevardok! ? széles utcán szebbnél-szebb, s drágábbnáldrágább boltok végtelensége, mi főleg esteli világításnál tündéri látvány. Aztán lehet a földkereken városban szebb pontot képzelni, mint a „place de la Concorde“. Közepén az obelisque , Egyptom ez utósó csodája, és szökőkútai; egyik oldalon a Tuileries-k kertje tömérdek remek szobrával ; másikon a felséges champselisée, s szemközt a követek háza, hol hatvan év óta anyi hatalmas szó menydörgött. Láttam a Notre-Dame-ot, hol Abelard szónokolt, és hol Hugo Viktor Quasimodója most is méregeti egy sarokban a harangkötél és az élet kurtaságát. A városházát, Pére-lachaise-t és a börzét is láttam. Ez a börze egy óriás mássá. Az ember ha látja, igazán eszébe jut, nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs —• ez ember vásárra. Mily hódító lárma! mily rejtelmes arcok és nyílt kezek mindenütt. — Que fatez vous lá ? hallom kérdeni. — Je millione , — jön a válasz. Valóban Párisban, mint mindenütt, ma nem beszélnek csak milliomokról. Az ember milliót örököl, milliót nyer a börzén, és milliót lop, mint mutatja az éjszaki vasútpálya krónikája. Mondjuk Rotschild soha sem sírt, de midőn Carpentier szökését meghalló, kendőt keresett zsebében, de battist kendőjét nem találván , ezres bankókkal törölte le záporként omló könyeit. Tizenkét millió nem tréfa megérdemli egy Rotschild könyvit, de vigaszunkra szolgálhat az, hogy azóta már más tizenkét milliót nyert. De hogy belekeveredtem a börzébe, pedig ezért nem kellene Párisig fáradni. Nevezetességekről akarok én szólni. Dumast még nem láttam, se Thierst, se Girardint, pedig már három hete hogy Párisban vagyok. Hiába, nincs oly szerencsém, mint sok nagy reményű utasnak , kik Párisba érkezvén harmadnap már írják, hogy naponkint egy-egy európai nevezetességnél reggelizik, pedig magam is leülnék Dumas pezsgővel rakott asztalához ma este, ki megnyert két perének örömére lakomázik. Borzasztó tragikai esemény, mi eddig bizonyosan hamis lármát ütött, a párisi érseké. Ünnep volt, a Szajnán túl egyházi menetet tarta az érsek. Minden ajkon ima volt és kiengesztelődés. A pörsölybe hullott az alamizsna, az égből áldás. Midőn az érsek ornátusában a szentélyt elhagyá, körüljárandó még egyszer az egyházat, oszlop mellől tőr villan és fenyegető hang. Az imádkozó aggastyán e szókkal „Le malheureux ma tité ! kiadá lelkét. Libourtot mint keresztyén szeretettel teljes jóltevőt sajnálja a nép. A gyilkos Verger, plébániájától megfosztott fiatal hittanár. Père a cour d’assises előtt foly, minek nincs ügyvéde az istenen kívül. 41 6 - _JL. Az új év elmúlt, elvivén magával tömérdek szerencsekivánatot és számos facturet. Soha anyi embert nem láttam együtt, mint ez ünnep alatt, a boulevartdokon, hol minden lépten egy-egy tündérsátor emelkedett, megállítván csecsebecséjükkel a jámbor polgárokat, kik egész nap és egész éjjelen famille sétáltak fel- s alá, kalickát vagy más uj évi ajándékot hordva kezeikben. Boldog hagyományok ! Degré Alajos. Nérharang. Budapest. f Ristoriról akarunk szólani, nem a fölülmúlhatlan művésznőrül, ki most szülőhonában, a szép művészetek örök honában aratja diadalait , hanem Ristoriról az emelkedett hölgyről, kinek szivét a legköltőibb érzelmek, szeretet, hála, kegyelet és gyöngédség nemesítik. Múlt napokban az ünnepelt nő, florenci roppant diadalai között megemlékezett azon jeles férfiúról, Hoffman K. orvos tudorról, ki gyermekét fővárosunkban veszélyes betegségtől menté meg, s hozzá a következő levelet irá : Kedves orvostudor! P 1 o r e n c , j a n. 3. 1857. Ön nekem , az anyának visszaadd gyermekét, s midőn óránkinti, percenkinti ápolása által e csodát véghezvitte, szüksége mondanom , menyi bámuló elismeréssel, menyi hálával és áldással tartozom önnek. Az elismerés e sorai, — melyeket önhöz intézek — igen gyöngék volnának, ha nem lennének szívem emlékei közé vésve. Legyen ön meggyőződve, és higgye el, hogy bennem oly barátnőre talált, ki fel tudja fogni, mire képes a tudomány, ha az bölcs tapasztalattal és észlelettel párosul. George-om — ki folyvást javul, s ki vallásos buzgalommal teljesíti ön rendelvényeit, — nagyon kér, mondjam el önnek , hogy teljes szivéből szereti önt. És férjem ? Ő szeretetet és tiszteletet fogadott önnek. Ön engem a legboldogabb nővé ten, s büszke vagyok, midőn saját magam és családom érzelmeit kifejezhetem. Iuistori deli Grillo Adél. Hetediken Nápolyba indulok. E néhány egyszerű keresetlen sor, a legszebben jellemzi Ristorit, ki a dicsőség tetőpontján sem feledkezett meg a szív csöndesebb érzelmeiről, s oly nő maradt, ki csodálatunk tárgya a művészvilágban, s egyszersmind buzdító példánykép a közéletben. *Vadnai Károly ismert dolgozótársunk beszélyeinek második kötete megjelent. E kötetben három novella van, egy vig (Ilyenek a nők !), egy komoly társadalmi (Adeline), és egy hosszú történeti novella, (Ország Ilona). Tartalmára nézve szolgáljon ajánlatul azon érdekes beszély, melyet „Csokonai csókja“ cint alatt jelenleg közlünk. A második kötet kiállítása is igen csinos, s boltidra csaknegyven ezüst krajcár. Megrendeléseket e könyvre Friebeisz I. (servita tér 3 szám alatt) még folyvást elfogad. Azon részvét melyet Vadnai Károly e két kötet beszélye iránt a közönség tanúsított, valószínűvé teszi, hogy e beszélykötetek mielőbb folytattatni fognak. Munkácsi Flóra kisasszonyról hibásan volt közölve , hogy Székes-Fehérvárott fog föllépni. A tisztelt színésznő jan. 16-én Kolozsvárra indul, hol tizenkétszer fog föllépni , s ottani jutalomjátékául „Fox és Pitt“ vígjátékot választ. Jövő márciusban pedig Győrben fog vendégszerepelni. f Kempelen Ritat. novellairónőnk beszélyeinek ötödik és hatodik kötetét Burger Zs. szegedi könyvárus jelentékeny tiszteletdiján megvevé, s azt közelebb sajtó alá adja. f A férfi szobák egyik legszebb díszítményei okvetlenül az arcképek, mik kivált nagy gyűjteményben ritka helyütt találhatók. Mi, azonban tudunk egy gyűjteményt, mely kétszáz aranyrámás képből áll, s hol a pozsonyi országgyűlés előkelő bajnokainak, amagyar és világirodalom, továbbá a művészvilág minden kitűnő tagjának pompás arcképével , s továbbá igen sok jelmezképpel találkozunk. E ritka gyűjtemény jelenleg igen mérsékelt áron megvehető , mi végett lapunk kiadóhivatala bővebb utasítást adhat. Figyelmeztetjük e körülményre olvasóinkat, és a szerkesztőségeket , kik közönségükkel bizonyosan tudatni fogják e kedvező alkalmat. Azon pompás zongora, melyet Beregszászi — Liszt Ferenc számára készített, jelenleg a Beregszázi — teremben megtekinthető ! Egymást éri a sok új találmány, mint a bál. A megtört szíveket ugyan még mai napig sem tudják megorvosolni, hanem az eltörött porcelánokat mostanában egy új ragasszal a legtökéletesebben össze tudják forrasztani. A hideg enyvet — melylyel e forrasztási eszközük — Nadler J. és Ader Adalbert díszmüvesek (kigyóutca 16 sz. a. boltban) találták föl. Figyelmeztetjük e körülményre szép ovasónőinket, kiken szinte megesketik az a kis baj , hogy egy kedves üveg vagy porcellán edényük eltörik.A budai kasinóban három piquenique fog rendeztetni. Az első Marasztoni- bál pedig a festészakadémiában jan. 24-én fog megtartatni. E nagy bálsaisonban figyelmeztetünk kell szép hölgyeinket, a király utcai Benekertre, hol temérdek tulipánt, azalea, játdint s egyéb virágokon kivül hétezer rózsató a hőség szarvából fogja szolgáltatni virágáldásait. A fővárosban három utca van csak, melyek főranguak nevéről neveztetnek. Ezek Szécsényi, Őrei és Podmanicki-utcák. Pedig nem lenne épen illetlen dolog, — ha a külföldet ebben is utánozni akarva, — utcáinkat s tőreinket jeleslejeink nevével érdekesitenék. Vidék, Kolozsvár, jan. 8. Az ó év bevégezte folyamát. Adott jót is, rosszat is. Közönyös volt, mint a világ. Értünk már ennél jobbat is rosszabbat is. Illetlen lenne, rá panaszkodni. Ha valami nem úgy történt, mint kellett volna, kevés kivétellel meglehet mi voltunk okai. A sok előfizetés is elfogyott az ó évvel. Most már az eredményekre várunk. És valóban az új év beköszöntésén senki sem örült anyira, mint azok, kiket az irodalom érdekel. Pedig kit ne érdekelne a jó és szép? Hogy jók lesznek e új lapjaink , azt a következés mutatja meg. — Hogy szépek-e ? . . azt előre is tudhatni — főleg azokról — melyeknek keresztnevük: „Szépirodalmi.“ A sok ostromló fölhívás nálunk is közkézen forog; egyik egyikre akar fizetni, a másik csak a réginél marad, — (meglehet a lap is, mint a bor és magyar nóta mennél régibb, annál jobb), a harmadik a legolcsóbbra fizet. Ki teheti, fizessen mindegyikre, — de ha jutányosan akar fizetni — fizessen a leg